Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-10-05 / 10. szám
1896. október 5. Vendéglősök Lap]a 3 mán mindvégig' a legkedélyesebb hangulat és jókedv uralkodott. A harmadik fogásnál Gundel János mondta az első felközöntőt a királyra. A jelenlevők ezt állva hallgatták végig. — Walter Károly a budapesti vendéglősök pinczér szakiskolájának derék igazgatója fenkölt szellemű beszédében a magyar ipar előmozditását szivén viselő kormányunkat éltette, mely beszédet a jelen- voltak zajosan megéljeneztek. Förster Konrád Matlekovits Sándort és Schmidt Károly kiállítási igazgatót, valamint az igazgatóság többi tagjait éltette, mire Schmidt igazgató válaszolt, éltetvén a vendéglősöket. Dr. Flóris Endre (Pécs) a vendéglősök ipartársulatát és Gundel Jáuost éltette. Boór József ügyvéd (Komárom) lelkes beszédében a sajtóról emlékezett meg, s éltette annak minden szellemi munkásait, melyre, lapunk munkatársa Kulcsár Béla válaszolt, megköszönvén a vendéglősöknek a magyar szakirodalom iránt tanusitott hazafias pártolását s kijelenté, hogy a magyar sajtó ha a közügyeknek szolgálatot tehetett, azt mindig hazafiui kötelességből tette; Sillay J. (Pécs.) A kongresszust egy színdarabhoz hasonlítva kijelenti, hogy amint előadók nélkül a legjobb színművet sem lehet előadni, úgy a mai 3 előadó nélkül a kongresszust sem lehetett volna megtartani. Élteti az előadókat, ezek közt Boór Józsefet, mint typikus magyart. Seres Márton (Kassa) Gundel Jánosra szép beszédben emelt poharat. Bornyász J. (Debreczen) a kongresz- szus által elfogadott eszmék megvalósulására üríti poharát. Goldner Károly (Püspök-Ladány) lelkes felköszöntőjében elmondja, hogy háromszor iszik a magyar, azért hát először Gundel elnökért üríti poharát, másodszor a sajtó ittlevő megbízottjaiért, a kik mindenkor buzdították a vendéglősöket, harmadszor pedig élteti Kommer Ferencz vendéglőst ki e lukullusi lakomát oly sikeresen felszolgáltatta. Schleiífer Lajos (Esztergom.) Árpád apánk országot szerző nagy alkotásairól emlékezik meg. Kifejti, hogy az ősök hazafias munkája áldást hozott a magyarra! A mi munkánk — úgymond — mely a béke napjaiban zajtalanul és szerényen folyik le s midőn e gastronomia terén elért haladásunkat az egész világ szemlélheti, legyen ez a munka szintén áldást hozó a magyar nemzetre. A további kitartó küzdelemre üríti poharát. Földváry István (Lipik) mint slavoniai, illetve horvátországi vendéglős szive teljes magyar érzelmével üdvözli a kongresszus tagjait idegen nyelvű polgárok között él és még is kötelességének tartotta a kongresz- szuson személyesen részt venni. Az eszmék diadalára iiriti poharát. Bokros Károly (Esztergom) lelkes felköszöntőjében a hazafias érzületi magyar szakképzett vendéglősökre iiriti poharát, hangsúlyozván, hogy „ne csak a gomlyuk- ban legyünk magyarok, hanem azon belül is,“ tudniillik a szívben. Bokros beszédét viharos éljenzés és taps követte. Ezután felolvastatott Kneif el Ede kunfélegyházai szállodás szaktársunk üdvözlő sürgönye, melyet örömmel vettek a jelenvoltak 2-ik nap. — Szeptember 29. — A folytatólagos ülés, melyen szaktársaink teljes számban vettek részt szintén délelőtt 9 órakor kezdődött. A tanácskozásokban Kovács Gyula pénzügyminiszteri osztálytanácsos is részt vett. A kongresszust Ciwudel János elnök nyitotta meg s bejelentette, hogy tiz szatmári vendéglőstől levelet kapott, amelyben íróik abbeli sérelmeiket sorolják fel, hogy náluk a város maga bírván bérben az italmérési jogot, ez arra törekszik, hogy minél nagyobb számban szaporítsa a korcsmárosok számát. Ennek következtében a legrégibb korcsmárosok egymásután koldusbotba jutnak. Mindezeknél fogva intézkedést kérnek az ügyben a kongresszus részéről. A kérelmet a kongresszus tudomásul vette. Ezután áttértek a napirendre. Hímez János volt az első előadó, a ki a kimérések számának az egész országra vonatkozó végleges megállapítását hozta szóba és a következő határozati javaaslatot terjesztette elő : Az országos magyar vendéglős-kongresszus intézzen kérelmet a pénzügy- miniszterhez az iránt, hogy a kimérési engedélyek további szaporítását teljesen szüntesse meg, illetőleg ezek száma a tényleg fennálló szükséghez képest álla- pitassék meg, mondassék ki rendeletileg, hogy minden községben vagy városban annyi korcsma engedélyeztessék, a hányszor 500 lakosa van. Kovács Gyula osztálytanácsos megjegyzi, hogy a kérés úgy nem helyes, a mint azt az előadó feltette. A miniszter már 4 év előtt kiadott egy rendeletet, a melyben a korcsmák számát megállapította. A kérvényben e szerint csupán az volna kérhető, hogy a miniszter az általa megállapított számon ne menjen túl. A kongresszus az inditvánt ez értelemben fogadta el. Ezután Priváry Pál foglalta el az előadói széke* és terjesztette be a következő javaslatot a szegedi szállodások, vendéglősök, kávésok és korcsmárosok ipartársulata nevében : Mondja ki az országos vendéglős- kongresszus, hogy az italmérők érdekében legigazságosabb, jogosabb és méltányosabb az italmérési illetékeknek a fogyasztási adóhivatal kezelősége által minden esetről- esetre az italmérési adóval egyszerre yaló beszedése és pedig a kimérés alá került mennyiség után. Az italmérési illetékek mérve, az államkincstár érdekére való tekintettel, hektoliterenkint úgy állapitassék meg, hogy azon végösszeg, melyet a kincstár italmérési illeték czimén kivan beszedetni, az a fogyasztás, illetve kimérés arányához egyenletesen osztassák fel. Egyben indítványozzuk, hogy az italnemekkel való házalás kormányhatósági intézkedés által szabályoztassék, mert már, különösen a szeszes italnemekkel való házalási üzérkedés, annyira el van hara- pódva, hogy a jogosítvánnyal bíró kismértékben! elárusítók kárára ezen cselekmény szembeszökőleg űzetik, s mivel az 1888. évi XXXV. t.-cz. hatodik fejezete a „büntendő határozatok“ §§-aiban ily természetű büntetendő cselekményről érintés téve nincs, úgy a m. kir. pénzügyminisztériumnak magas figyelme ennek pótlására felkérendő volna. Egyáltalában mondja ki az országos vendéglős-kongresszus, miszerint az 1888. évi XXXV. törvényczikknek az állami italmérési jövedékről szóló sérelmes pontoza- tait revízió tárgyává tenni kívánja. Hosszú és érdekes vita indult meg az indítvány felett, melyhez KleinLajos (Diósgjmr) is hozzá szólott. Migvégül azt határozták el, hogy fel fogják kérni a kormányt a törvénynek olyatén megváltoztatására, hogy az illeték ezentúl a vidéki városokban is, épen úgy mint a fővárosban, öt fokozatban állapittassék meg s hogy az illetéktételek mérsékeltessenek. Egyúttal örömmel vették tudomásul dr. Kovács pénzügyminiszteri osztálytanácsos azon kijelentését, hogy a kormány az illetéktételek leszállításával már foglalkozik: Dr. Flóris Endre pécsi ügyvéd a mü- borgyártás káros voltát fejtegeti alaposan, úgy nemzetgazdasági mint morális szempontból, s végül a következő határozati javaslatot terjeszti elő : 1. Hasson oda a magas kormány, hogy az 1893. évi 23. t.-cz.-hcz hasonló törvény hozassák és hajtassák végre Ausztriában. 2. A müborgyártás körül felmerült kihágások feletti bíráskodás tétessék át a kir. bírósághoz. 3. Az ellenőrzés bizassék a kir. pénzügyigazgatósági közegekre. 4 Biztositassék a feljelentőnek a titoktartás és jutalék a bíróságtól. 5. A piuczák évente leltározandók és időközönként rnegvizsgálandók. 6. Szigorúan ellenőriztessék, hogy a termelő csakis saját termésű borát hozhassa forgalomba termelői minőségében. 7. A borfogyasztási adó leszálliltandó. Rendkívül izgatott és hosszú vita támadt a határozati javaslat felett, minthogy a kon- gresszisták egy része a maga egészében határozattá akarta emelni a javaslatot, mig a másik' része csak egyes pontjait fogadta el. A nagyobb rész különösen a 3. és 5-ik pont elfogadása ellen tiltakozott teljes erővel, s valóságos viharos lehurrogatással válaszoltak az egyik szónok ama kijelentésére, hogy az ő pinczéit bármikor megvizsgálhatják, s csak azok félnek a vizsgálattól, akik ludasok. Végre is nagynehezen abban állapodtak meg, hogy a javaslat 1., 2., 6. pontjait elfogadják, mig a többi pontot, minthogy az előadó megunva a sok hercze-hur- czát, azokat visszavonta, elvetették. A hamis bőrgyártás feltétlen ellenzői azonban nem nyugodtak meg e határozatban, s magukévá tették a határozati javaslatot egész terjedelmében, s igy az elnök kénytelen volt újra szavazás alá bocsátani a kérdést, mikor is a kongresszus többsége aztán véglegesen megerősítette, előbbi határozatát, mire az elnök az ülést tiz perezre felfüggesztette. Szünet után. Koch József volt az első előadó, aki röviden, de velősen a korcsmárosipar képesítéshez való kötése mellett érvel s következő határozati javaslatot nyújt be :
