Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)

1896-12-05 / 14. szám

Xll-ik évfolyam. 1896, 14. szám. Budapest, deczember 5-én. A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéház segéd-egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egytet“, a „Székesfejéi'vári pinczér- egylet“, a „Szombathelyi pinczér hetegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök- és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az .Aradi vendéglősök- és kávésok-egyesületé“-nek. az „Újvidéki szállodások-, vendéglősök- és kávésok ipartársulatának“, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek és a „Kassai vendéglősök-, kávésok-, korcsmárosok- és pinczérek-egyleté“-nek sr HIV A.T A LOS KÖZLÖNYE.-« Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési £tr : Egész évre .... 6.-— Félévre ............................3.— Háromn egyed évre . 4.50 Évnegyedre .... 1.50 Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Klauzál-utcza 2-ik szám. Kéziratok és elölizetseék ide intézendök. A főváros uj polgármestere. Budapest fejlődése körül oly nagy érdemekkel diszeskedő- Ka- mermayer polgármester hosszú mun­kássága után nyugalomba vonulván, a székesfőváros első tisztviselőjéül M árkus Józsefet tette a közbizalom. Mint a magyar vendég­lősök és kávésok syősyólói, midőn fájó szívvel niondiink huesut a távozónak, méltá­nyolván egy emberöltőn át sóba nem lankadó buzgal­mát, üröminél és bizalom­mal melegen üdvözöljük utódját, 31 árkus Józsefet is, - a ki kiválóságának és éré- lyének annyi jelét adta a múltban. Ha valaki, úgy a ven­déglősök és kávésok tud- jak legjobban, hogy mek- koráthaladt az ország fővá­rosa s ha valakinek, úgy főképpen a vendéglősöknek és kávésoknak a jövője függ Budapest további ha­ladásától. Éppen ezért óhajtottuk s mert óhajunk teljesült, szivből örvendezünk is, hogy a polgármesteri szé­ket minden tekintetben hi­vatott egyén foglalja el. A mint Márkus szék­foglaló beszédében jelezte, teljes tudatában van annak, hogy mit kiván a főváros gyors és helyes fejlődése. ígérte és Ígéretét be is váltja, hogy a múlt felismert hibáit kerülni fogja s a jövő alkotósainál első sorban a főváros szépségének, egész­ségének s közlekedésének követel­ményeire lesznek tekintettel. Ho gy erne követelmények megvalósulása, mily alap vetésű a mi iparunk föllen­dülésére, azt bizonyítanunk fölösle­ges. Mi tehát bizalommal nézünk a jövő elé, remélve azt is, hogy az uj polgármesterrel kezdődő érában azok a sérelmek is orvosolva lesznek, Szövege 2. oldalon. Xagy Gábor. a melyek iparunkat eddig oly sú­lyosan nyűgözték. Az uj polgármester munkássá­gát koronázza siker s bizalmunkat csalódás ne érje soha!________ Em lékezzünk régiekről A mult nagy emlékeinek szenteltük ezt az esztendőt, egy egész évet ünnepnek. Sok elfeledett név. sok elmosódott ese­mény kelt uj életre e nagy esztendő alatt, illő tehát, hogy mi is megemlékezzünk a régiekről, azokról a rég porladó vendéglő­sökről, a kiknek az alakja oly ne­mesen domborodik ki a nagy idők nagy emberei mögött álló tömeg­ből. A vendéglős már hivatásánál fogva is a polgárok ama részé­hez tartozik, kik melegebben ér­deklődnek a közdolgok iránt, a kiket az uj eszmék áramlatai első sorban érintenek. A fehér asztaloknál készítik elő a zöld asztal századokra ki­ható harczait, itt alkotnak bizal­mas kört azok a kiválóbb szel­lemek, a kiknek lelkében nag3r eszmék forrnak, a kik az iroda­lom, tudomány, művészet és poli­tika vezéralakjaivá emelkednek a történelemben. Ezek a csodálatos ifjak, kiknek egetverő lelkesedésénél gyakran csak a nyomoruk nagyobb, leg­többször csak a vendéglők ivó­szobájában találták meg az első szószéket, honnan eszméikéit hir­dethették, a hol első híveiket to- borzották, a kik önfeláldozó apos­tolaikká váltak. A vendéglős legelső hallója a arhapsodikusan röpkedő nagy esz­méknek, első pártfogója a lelke- sedőnek. Ott van a paksi parasztcsárdás egyszerűen nemes alakja, ki oly jó segítője volt Földváry Mihály­nak, Pestmegye nagy alispánjának. Aztán gondoljunk a „Makk he­tes“ jó, öreg kocsmárosára, a ki annyi magyar irót és művészt mentett meg az éhenhalástól, vagy öngyilkosságtól, a hol Kisfaludytól, Egressy Gábortól, Petőfi Sándorig annyi nagy' alak talált üdülést a nyomor napjaiban. A fehér­vári libadöglő csárda, hol szegény Csokonay mindig otthont talált, a mikor nem volt hova fejét lehajtania s nemhogy azt kérdezték, fizet-e valaha, hanem azt: mikor lesz sze­Mai számunk 10 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom