Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-09-28 / 37-38. szám
1938. szeptember 28. Jöjjön az adörevizló! Irtat : Miklós Ferenc dr. I m r é d y Béla miniszterelnök úr a kaposvári gyűlésen reformtervei közzé felvette az adóügy ujabbi rendezését. Valóban az adózás terén lehetetlen állapotok állanak fenn. A kis emberek aránylag több adót fizetnek, mint a nagyobb jövedelműek. Ezt Irnrédy Béla miniszterelnök is beismerte a ka/- posvári gyűlésen. Sok iparos-gyűlésünkön követeltük, hogy az adókivetést egyszerűsítsék. A sokféle adónem között lehetetlen kiismerni magát még a tanult embernek is. A vagyon, jövedelem, kereseti, rokkantellátási, nyilvános betegápolási, útadó, községi pótadó, házbérkrajcár, szemétfuvarozási illeték, egyházi adó, inségadó, azután a rendkívüli pótlékok, amelyek külön számítandók a házadók, külön a jövedelmi és kereseti adó után és ezen külön számítások is hol az adóalap bizonyos százalékában, hol magának az adónak bizonyos százalékában vannak megállapítva, oly komplikáltak, hogy szinte lehetetlen kiismerni magát az embernek ezek között. Még a szakemberek, sőt maguk az. adó Hivatalok is különböző eredményre jutnak a számításban, ha más és más számítja azokat ki. Követeljük, hogy egyszerűsítsék az adókivetést, hogy áttekinthető és megérthető legyen, valamint ellenőrizhető az iparosok részéről is. Ne legyen teljesen kiszolgáltatva azoknak a tévedéseiknek, amelyeket az adóhivatalok sokszor elkövetnek. Nincs ér te Íme a sokféle adó külö ,ülön minden adózónál való feltüntetésének és kiszámításának. Tessék az adófizető polgárokat egyszerűen kategóriákra osztani és ezen sas*» kategóriákban világosan meghatározni, hogy a jövedelemnek mennyi százalékát köteles adóban fizetni. A befizetett adót pedig aztán osszák szét egymás között az állam és a községek vagy városok maguk a különböző céloknak kielégítésére. Az adózó polgárokat egyáltalán nem érdekli, hogy mennyit fizet ö útadóra vagy házbérkrajcárra. Öt csak az érdekli, hogy mennyit keil fizetni egyösszegben. Óriási adminisztrációs terhet venne le az adóhivatalok válláról, ha nem kellene minden adókönyvben külön-külön 13—15-féie adót nyilvántartani és kiszámítani. Budapesten magában körülbelül 32 000 kisiparos van, ezek teljesen ugyanazon adókat fizetik, a vagyonadót kivéve. Nincs semmi értelme, hogy 30.000 tétel nelyett 300.000 tételt tartsanak nyilván az adóhivatalban. Ugyancsak a többi szabadfoglalkozású egyéneknél is ugyanazon adónemek vannak kivetve. Ez is több, mint félmillió adótételt jelent így külön-külön egyénenként nyilvántarva és kiszámítva, ami egyszerűsítve annak tizedrészét sem tenné ki. Feltétlenül szükséges tehát az adókivetési rendsizemek egyszerűsítése és pedig pénzügyi szempontból i s, mert maguk az adókivetések és ki- szjámítáisok munkájához szükséges tisztviselők költségei tetemes részét emésztik fel az adónak. Az adóbevallásnál is feltétlenül szükséges az egyszerűsítés. Felesleges külön jövedelmi adó és külön kereseti adóbevallási íveknek kiállítása. Az egyes kérdőpontokat magyarázó szöveggel kell ellátni, hogy jól megértse Ez munka, és időbeli veszteséget takarítana meg, úgy a kivető közegek, mint maga a polgárság részére is, mert sokszor vesződik az adófizető az adóbevallásnak elkészítésekor azzal, hogy miként és hogyan valljon be egyes tételeket. Sokan több adót fizetnek éppen hibás adóbevallásuk folytán. Az adóbefizetések rendszerén is változtatni kell. Nincs értelme a negyedévi fizetési rendszer fenntartásának. Ma még a házbéreket is havonta fizetik. Sokkal nehezebb nyilvántartani a negyedévi befizetéseket és nehezebb is az adózónak negyedévenkint fizetni, mintha azt havonta tenné meg. Lehetetlen, hogy az adózó sokszor az év vége felé tudja csak meg, hogy mit kellett volna fizetnie abban az évben, ugyanis az előző évi adót kell fizetni mindaddig, amig meg nem állapítják az évi adókat. A nagyobb adót azonban tovább kell fizetniök rosszabb helyzetük és keresetük dacára. A legfontosabb azonban az adók mérséklése. A rendkívüli pótlékok és azok járulékaival majd mégegyszer annyi az adó, mint azelőtt volt és annak ellenére, hogy ezen rendkívüli pótlékokat avval az ígérettel szemben szavazta meg az országgyűlés, hogy csak ideiglenesen lesznek ezek érvényben, immár teljesen állandósulták és rendesekké váltak. A dolgozó és termelő gazdasági rétegeknek mindinkább súlyosabbá való adózása azt eredményezi, hogy ezen gazdasági rétegeknek, ezek közül főleg a kisiparosságnak, roppant megnehezült az élete. A legmegfeszíteftebb munkával alig tudja megkeresni azt, ami sajátmaga és családjának legszűkebb megélhetésére és az adófizetésre szükséges. Ennek következménye, hogy az ipari, kereskedelmi és szabad foglalkozásúak és különösen az ifjúság megrohanta az állami és városi hivatali állásokat. Mindenki állami, vagy városi hivatalnok akar lenni, ahol biztos fizetést kap, ahol nincsenek gondjai, nem kell rettegni az adókivetésektől és az adóbehajtásoktól. Maholnap több lesz már a közalkalmazott, akiket a befizetett adókból kell eltartani, mint a termelők, iparosok és kereskedők száma. Az állami alkalmazottak száma ma már a százhúszezret is meghaladja. Éhez csatlakozik még 30.000 állandó munkás, ezenkívül a fővárosi és közüzemi alkalmazottaknak több mint 30.000-et kitevő száma. Rendkívüli megterhelést jelent a dolgozó társadalomra a nyugdijak roppant terhe. Az államnál a nyugdíjasok, nyugbéresek, özvegyek és árvák száma meghaladja az aktiv állandó alkalmazottak számát, mert százharmincezer körül van. Hogy milyen nagy teher az állami nyugdíjasok terhe azt az idei költségvetés mutatja, amelyben 1,334.972.000 pengő elöiiányzott bevételből állami közigazgatási nyugellátásra százhatvanhétmillió és az állami nyugellátásra százmillió, összesen tehát kétszázhatvanhétmiilió pengőt kell kifizetni. Tehát állami bevételünk egyöiöd részét nyugellátásra kell kifizetni és hogy ez milyen nagy összeg azt mutatja, hogy egész honvédelmünkre 155 milliót költünk és az iparügyi minisztérium összes költségei csak 11,320.000 pengőt tesznek ki. Feltétlenül szükséges tehát, hogy adórevizió jöjjön a fenti követelések értelmében s várva-várjuk, hogy I m r é d y miniszterelnök úr mit fog tenni a már-már elviselhetetlen adóterhek könnyítésére. az adózó, hogy mit kívánnak tőle. Huszonöt éve halt meg Vavrinecz Mór Vavrinecz Mór (1858—1913) a koronázó templom karnagya, zeneszerző, zenetanár és zenekritikus, születésének 80-ik, halálának 25-ik évfordulója volt ezen a nyáron. Vavrinecz Mór vasúti tisztviselő családból született Cegléden 1858. július hó 18-án. Családjában nemzedékeken át tradíció volt a zene művelése s ö is kora ifjúságától magába szívta a zene szeretetét- Gyermekéveit Szolnokon és Miskolcon töltötte, iskoláit Budapesten végezte, a Zerge uccai (ma Horánszky uccai) reáliskola befejezése után kizárólag zenei tanulmányainak élt. A budapesti Zeneakadémián Volk- m a n n zeneszerzési osztályába iratkozott, majd önképzéssel fejlesztette tudását. A budapesti filharmóniai társaság zenekarába éveken át brácsázott. Hegedű, zongora és énektanítással is foglal kozott. Zeneesztétikai működését a Hon-ban kezdte meg, a Fővárosi Lapoknál és Alkotmánynál folytatta. Tárgyilagos bírálataiért e lapokat az ö idejében a más világnézetüek is szívesen olvasták, de számos cikke jelent meg a Vasárnapi Újság, Zenelap, Zene Közlöny és más lapok hasábjain is, sőt a Zene Közlönynek megindulásakor társszerkesztöje is volt. A Budavári koronázó főtemplom karnagyi állásába B o g i s i c h Mihály plébános — maga is hírneves egyházi zenekutató és zenemüvelö — hívta meg és főváros polgármestere nevezte ki 1886. év októberében. Ettől az időtől kezdve inkább egyházi zenével foglalkozott. Egyházi karnagyi állásában haláláig (1913. aug. 16.) megmaradt és ez j alatt a 27 év alatt a hazai egyházi zene és zenemüvelésben úttörő munkásságot végzett. Aki a napilapoknak és egyéb újságok nak 1886 és 1900 közötti hasábjait végigböngészi, igen sok adatot találhat arról, mekkora hatást és müyen feltűnést keltettek egyházzenetörténeti hangversenyei és saját egyházi zenemüvei. A hivatalos isteni tiszteleteken résztvevő főpapok, miniszterek gyakran kérdezték Bogisich plébánostól, ki ez az idegennevü karmester, ki ilyen szép zenei előadást vezetett és akinek a müvét ma itt előadták? Egyházi zenemüvei közül legjelentősebb öt zenés miséje (köztük a népszerű karácsonyi mise) és nagy Reqiem, továbbá Stabat Mater és Krisztus oratóriumok zenés miséi a milánói és augsburgi székesegyházban, valamint Karlsbadban is elöadatnak. Az egyházi év különböző vasár és ünnepnapjaira 82 graduálét, ofertóriumot, himnuszt és antifonát, zenésített meg, számos magyarnyelvű egyházi éneket, közülük legismertebbek Mária énekei és a Karácsonyi Énekek. Több operát, szimfóniát és hangverseny nyitányt írt, ezek közül előadásra került: D dur szimfónia (Nemzeti Zenede), Az abydosi menyasszony (Budapesti Filharmóniai Társaság és békésgyulai katonai zenekar), I. Dithyrambus (Nemzeti Zenede, Berlini filharmonikusok, Budapesti Honvéd zenekar és Ratcliff (Prága). Számos kamarazenét, karéneket és gyönyörű dalokat is írt. Hogy világi zenei müvei közül ilyen kevés és ritkán került csak előadásra, annak egyk föoka V avrinecz Mór nagy szerénysége és visszavonult életmódja volt. Másik föok, annak a kornak divatos idegenmajmolása. Amint a Rosmunda frankfurti előadásának nagy sikeréről beszámoló budapesti újságok egyöntetűen megállapítják, a M. kir. Operaház vezetősége évtizedeken keresztül nem engedte szóhoz jutni a magyar szerzőt. A Rosmunda 11 évig feküdt a M. Kir. Operaházban és csak öt évvel a külföldi ősbemutató után került színre. De jellemző a magyar szerzők sorsára, hogy Éva című zenedrámája (Az Ember Tragédiájának megzenésítése még ma is elöadatlanul porosodik. A budapesti filharmonikusok, amikor magyar szerzők estjét rendezték (Hubay, Major J. Gyula, Szabó X. Ferenc és Vavrinecz Mór müveivel), az egyébként magas nívójú hangverseny sikerét a közönség részvétlensége veszélyeztette. Hogy a magyar hangversenyrendezö fórumok is mennyire becsülték és becsülik a keresztény magyar zeneszerzőket azt legjobban mutatja egyebek között az, hogy pld. a Budapesti Filharmóniai Társaság 1888-tól máig ösz- szesen kettő ízben adott elő egyegy müvet Vavri necz Mórtól. Ezek és hasonló mellőzések gyakran elkeserítették Vavrinecz Mórt és meghitt baráti körben emlegette, hogy ö, aki mindig azon reménykedett, hogy egykor nagy zenekar élén vezényelheti mások és saját müveinek előadását, ime zenekarában 1 azaz egy szál másodhegedűs van. Húsz éves karnagyi működésekor a Pro Eccesia et Pontifice pápai kitüntetést kapta, 25 éves jubileuma alkalmával a Lipótrenddel való kitüntetésre volt felterjesztve, de senki sem próféta a hazájában — nem lett belőle semmi. Állítólag az akták Bécsig eljutottak, de visszajöttek, mert fel volt jegyezve, hogy 1910. évben és azontúl is minden esztendő -Szent István ünnepén, mikor a templom előtt felállított katonazenekar a Gotterhaltet fújta Vavrinecz Mór a teljes orgonával a Himnuszt játszotta s ezzel a zenekar hangjait elnyomta, ez sok lelkes hazafinak csodálatát és lelkes ovációját vál- otta ki. Vavrinecz Mórt élete delén súlyos betegség támadta meg-, mely 55 éves korában 1913. augusztus 16 án elvitte az élők sorából. Temetésén megjelentek a zenei élet kiválóságai, tisztelőinek és barátainak tábora, a gyász- szertartást egykori pártfogója és támogatója Bogisich Mihály, az ősz püspök tartotta. Barátainak és volt tanítványainak tisztelő tábora most azzal akarja leróni kegyeletének adóját, hogy emlékét működése színhelyén e m- lék táblával örökíti meg.
