Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-04-02 / 13. szám

2 «sawesfam­WFJSUHAPEST 1938. április 2. .ágáról és latin tudományáról egyfor­mán ismert, Maywald József piarista tanárral. Maywald megörült a talál­kozásnak és arra kérte S i p ó' c z Lász­lót, hogy Jenó' fiának valami igen szép könyvet válasszon, mert ő igazán meg­érdemli és értékelni is tudja. Megtörtént az is, hogy a gimnázium igazgatója a dobogóra szólította és mint a diákok pél­daképét állította osztálytársai elé. * Arra a kérdésre, hogy mit köszönhet a székesfőváros Sip.őcz Jenőnek, Bu­dapest történetírói hivatottak majd rész­letesen és pontosan válaszolni. A kozmopolita erkölcsű és felfogású Budapest elszakadt a magyar vidéktől, szállóige lett a „bűnös Budapest . S i - p ő c z Jenő polgármestersége idején a polgárság összefogása, a halhatatlan emlékű W o 1 f f Károllyal az eien es az ő határozott, következetes magatartása a-keresztény és nemzeti eszmét irta az ország fővárosának lobogójára, ami ezt az ellentétet jelentékenyen csökkentette és szülővárosának, amelyért magát fel­áldozta. a iobb jövő szilárd alapját rakta le. Vannak a közéletben szereplő férfiak, akik egyéniségének a viselt hivatal, vágj' méltóság ad szint. Sipőcz Jenőnél for­dítva volt. Egyénisége biztosította a tiszteletet a polgármesternek. Pedig nem volt parancsoló, erőszakos egyéniség, sőt inkább a szelídség, jóság jellemezte, örömmel jutalmazott és buzdított. De soha sem büntetett szívesen. Csak egy esetben nem ismert megbocsájtást, egy esetben tudott szigorú lenni, ha valaki erkölcsileg kifogásolható módon járt el. Az alakoskodást, haszonlesést, puritan gondolkodása nem tartotta megbocsájt- hatónak. Halkszavú, szerénymegjelenésií egyé­niségét a legnagyobb tisztelet övezte. Megalkuvást nem tűrő. mindig egyenes és őszinte jellemű, a dolgok mélyére látó, mindig komoly megfontolás után döntő szellemét még ellenfelei is nagyrabecsül- ték. Ellenfelei, mert ellenségei — soha sem voltak. Nem is lehettek, hiszen — amint utódja jellemezte — „lelke csupa önzetlenség, szíve csupa szeretet, gondol­kodása maga a páratlan igazság volt.” Azt a szeretet, amelyet, mint polgár- mester hivataltársaival szemben leplez­ni volt kénytelen, teljes melegével árasz­totta családjára. Szüleit rajongásig sze­rette, édesanyja a világon a legszentebb volt előtte. A vasárnapokat a legszíve­sebben családja körében töltötte. Egyetlen szenvedélye az olvasás volt Szerette a szép és jó könyveket. Elmé­lyedve, teljes figyelemmel olvasott, ol­vasmányai mélyen emlékezetébe vésőd­tek, * A stílusnak és beszédnek rövid idő alatt mesterévé küzdötte fel magát. Mi­kor kormánybiztossá kinevezték, nem volt jó szónok. Gondolatai tartalmasak és mélyek voltak ugyan, de a kifejezései alakjával küzdött. Néhány éven belül országos viszonylatban is a legelsők köz­zé tartozott a beszédnek nemcsak tartal­mi, gondolati, hanem kifejezésbeli ele­meit tekintve is. Rögtönzött beszédei kö­zött épen úgy akadnak valóságos remek­művek, mint azok között is, amelyekre előzetesen készült. A szónoki hatást azonban soha sem kereste, mindig tár­gyilagosán őszinte maradt. Emiatt egyé­niségét, jellemét legjobban beszédeiből ítélhetjük meg. A Budapesti Piarista Diákszövetségben elmondott elnöki meg­nyitó beszédei még mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak. Utolsó el­nöki megnyitója, amelyet 1933-ban, a magyar nyelv tisztaságáról mondott, a retorika iskolapéldája lehetne. Sipőcz Jenő immár öt éve nincs a Piarista Diákszövetség elnöki székében és ides-tova másfél esztendeje, hogy ha­talmas közéleti munkájától, tisztelői és övéi köréből elhívta a Mindenható. Nagy­szerű tudása, kitűnő lelkiképességeivel ellentétben álló gyenge szervezetet a munka, a kötelesség teljesítése teljesen felőrölte. Műve, a keresztény nemzeti Budapest él, de alkotója elpihent. MiIller Antal a Icisiparosoh: öregségi biztosításáért Ax OTl öregségi tartaléUalapffínaK felhasz­nálásával meg leéli valósítani néhai Vass József népjóléti miniszter elgondolását! — Az Uj Budapest tudósítójától — A kisiparosságnak évtizedes kívánsá­ga és kérelme volt a magyar kormány­hoz és a törvényhozáshoz) hogy történ­jék gondoskodás az ö öreg napjaikról is. Amikor már kihull reszkető kezéből a munka szerszáma és nincs senki ki eltartaná, sokszor bizony egy szorgal­mas munkás élet után saját hibáján kívül, öreg napjaira koldulással kényte­len szűkös napi kenyerét megkeresni. Ezt a isizégyenteljes helyzetet akarja megszüntetni Möller Antal országgyűlési képviselő, aki a képvise­lőháziban a következő nagyfontosságú indítványt jegyezte be: — Indítványozom, hogy a magy. kir. kormány a törvényhozás elé sürgős tör­vényjavaslatot terjesszen, a kisiparos- sák és kiskerskedök kötelező öregségi bizosításáról. — Indítványom indokolására felhozom, hogy a magyarságnak ezt a rétegét a hosszú évek óta tartó gazdasági válság a legsúlyosabb anyagi helyzetbe sodorta és jelene is oly mostoha, hogy alig tud­ja a ránehezedő súlyos köz:- és szociális terhek mellett mindennapi kenyerét megkeresni és bizonytalan jövője szük­ségessé teszi a kötelező öregségi bizto­sításban való részesítését, nehogy öreg napjaikra a társadalom könyörületes terhére legyen. — Néha1' Vass József dr. népjóléti miniszter országos adatgyűjtés alapján már tíz évvel ezelőtt elkészíttette a kisiparosok kötelező öregségi biztosítá­sáról szóló törvényjavaslatot, amit, saj­nos, eddig nem terjesztetlek a képvise- löház elé. Darányi Kálmán dr. mi­niszterelnök többízben, legutóbb Győr­ben is kijelentette a kis egyedek- röl való törvényes gondosko­d á s t, amit részben már igazolt is, úgy a gazdatisztek, mint a gazdasági mun­kavállalók öregségi biztosításáról szóló törvényekkel. — A kisiparosok és kiskereskedők öregségi biztosításának alapját egy mél­tányosan megállapított járulékon és ál­lami hozzájáruláson felül a Országos Társadalombiztosítási Intézet mintegy százhúsz müliős öregségi tartalékalap­nak egy része, képezné. Ennek az ösz- szegnek erre a célra való részbeni fel- használását indokolja, hogy 50%-át az érdekelt k;siparoso<k fizették be, azon segédeik után, akik legtöbbje rövidebb, vagy hosszabb segédi-szolgálat után maguk is önálló kisiparosokká, kiske­reskedőkké válnak és így a maguk, va­lamint munkaadójuk által befizetett öregségi biztosítási díj részükre elvész. — Jogos az a kérés, hogy ez; a mind­két részről érdekeltek által befizetett és felgyülemlett tartalék egy része ezen öregségi biztosítás révén annak adjon némüeg gondtalan öregséget, aki azt befizette. ETERNIT V központi irodáját V., Berlini-tér 5 alá helyezte át! TELEFON; *115-363 INTERURBÁN; 121-292 MI-UJ&AG-A' — kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Szerdán közgyűlés volt, kedves szerkesztő barátom, és nem haragszik, ha azzal kezdem, hogy egy nagy angol bűnügyi regényírónak, Conan Doyle- nék egyik regénye jutott az eszembe. Ez a regény a Sherlock Holmes-regé- nyek írójának fiatalabb évjárataiból származik, amikor m,ég Walter Scott késői hatása,képen a kalandos törté­neti regények voltak divatban. A szó- b am forgó regény címe: A nagy ár­nyéi,'s. A nagy árnyék Napoleon, aki elborítja Angliát. Arról szól a re­gény. .. — Meg fogjuk tvásárolni! De mi összefüggésben van, Conan Doyle a budapesti törvényhatóság közgyűlésé­nél? — Mert a közgyűlés felett is ott le­begett valami nagy árnyék. Nem ugyan Napóleoné, talán egy 'másik hozzák, hasonló egyéniségé, de talán nem is volt magja érmék a nehéz, ködös ár­nyéknak, maga az árnyék volt: A Nagy Árnyék. Az aggódás, a bizony­talanság, a jövőtől való félelem. Szélső-baltól —- mondhatni — a szélső­jobbig. Mert, valahogy úgy érződött, a dolog, hogy a közgyűlésen van szélső­bal, közép-bal, közép, közép-jobb és szélső-jobb. Ha még nem is teljesen elhatárolódott formában — nagyon elmosódottak most a kontúrok — de észrevehetően, megállapíthatóan, pre­cízen érzékelhetően. Ideges remegés ült a lelkeken,.hírek száguldottak bal­ról jobbra és visz u az or szag gyűlési képviselőktől az újságíró karzatig. A városházi hírlapírók szinte állandó kontaktusban voltak telefonon a szer­kesztőségeikkel, korántsem a város­házi események folytán — de strigiis quae non sunt, nulla mentio fiat! — hanem, hogy a legközvetlenebb for­rásból cáfolják meg az elterjedt hí­reszteléseket. — Érdekes volt a közgyűlés? — Nem mondhatnám, hogy túlzot­tan az lett volna! Karafiáth önagy- méltósága, amikor öt óra és egy má­sodperckor elfoglalta az elnöki emel­vényt. valóban poétikus szavakat talált Pályi Gyula és Schmaderer Oszkár elparentálására. Csendben hall­gatta végig a közgyűlés a miniszter- elnök leiratát a Darányi-kormány le­mondásáról és ujjáaalkulásáról, ame­lyet dorogi Farkas Öméltósága jelen­tett be, majd az uj városatya: Brózik Bódog dr. felé fordult a figyelem, akit Pályi örökébe küldött, az Ügyvédi Kamara. Az uj városatya, aki szim­patikus, megnyerő jelenség, feltűnően hasonlít Bethlen Istvánra. Főképen, ha ül, mert ha áll, kiderül, hogy egy fejjel alacsonyabb Bethlen grófnál. De a padsorokban ülve — az uj város­atya az egységespárti sorokban Kö­vesliget hy Miklós mellett foglal helyet — sokan összetévesztették Brózikot Bethlennel: ugyanaz a komoly, hosszú­kás arc, ugyanaz a bajusz-viselet, de a leghasonlatosabb a koponya kopasz­ságának azonossága. Brózikot külön­ben Kabakovics ügyvéd ur prezentálta a törvényhatóság összes tagjainak, már akik jelen voltak, mert, távolma­radásukat többen kimentették. — Halljuk a napirendet! — A csatornaügyi előterjesztést em­lítem elsőnek, a huszonnégy milliós programmal pontosan huszonnégy perc alatt végzett a tisztelt közgyűlés, tehát percenkint egy milliót szavazott meg. Figyelemreméltó volt, hogy az egész közgyűlés lelkesen éltette Király tanácsnoJwt, az előterjesztés felelős gazdáját. Egymásután, szólaltak fel K. Császár Ferenc és Apponyi György gróf, mindketten dicsérve a javaslatot, mire Gidró László általános derültsé­get keltve szellemesen közbeszólt: Császárok és grófok hódolnak a Ki­rálynak. De hogy teljes legyen a legi­timista tábor, a szocialista Pásztor is felszólalt, ő is elismeréssel emlékezve meg Király munkásságáról. Szóval Király Kálmán nagy napja volt a szerdai közgyűlés. Többen gratulálni akartak az elfogadott előterjesztés kapcsán Zaitz László műszaki főtaná­csosnak, a csatornaépítési alosztály kitűnő vezetőjének, aki azonban mein jöhetett el a közgyűlésre, mert beteg volt. — Elég volt a közgyűlési beszámo­lóból! Másról beszéljen kedves dr. Városházy! — A közgyűléssel kapcsolatban kell közölnöm szerkesztő úrral, hogy Beliczay Imre, a Józsefváros uj elöl­járója, szinte egyhangúan lett tanács­nok. Figyelemreméltó a kijelölő választ­mány határozata: második helyen Farkas Lajost, harmadik helyen pedig aequo loco Hanthy-Haidekker Jánost és Antalfy Gézát jelölték. Bizonysá­gául annak, hogy nemcsak a most betöltött áTtás, de a legközelebbiek is a kerületi vezetők számára vannak fenntartva. Ugyan Beliczayról azt be­szélik, hogy nem sokáig lesz kerületi elöljáró, rövidesen a központba kerül,: valamelyik polgármesteri ügyosztály élére. Az még sosem fordult elő a múltban, hogy az egyik nap megvá­lasztott kerületi tanácsapk-előljáró a másik nap reggelén a csoportvezető alpolgármester és a pénzügyi tanács­nok kíséretében külföldre utazzon fon­tos tárgyalásokban való részvételre. A kitűnő Beliczay kétségtelenül a legjobb startot vette tanácsnoki ka- rierje megkezdése kapcsán. — És melyik ügyosztály élére ke­rülne Beliczay? — Azt még egyelőre senki sem tud- ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom