Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-01-15 / 2. szám

Budapest, 1938. január 15 XVI, évfolyam 2. szám / / f J VÁROSPOLITUCAI Előfizetési ÄnaJt: !Cgé»z évre.................................. 30 pengő sFÄl évre ....................................... 13 pengő Eg yes »Jiám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANS>OM DE SzerkesztOseg es kiadóhivatal: Budapest, IV., Kacs Ivor-uica O. Telefon: 1^828^23. Rostatakarékp. csekkszámla 30.013. wmmmm íttdcz £á&izíd A keresztény városháza az elmúlt hetekben fokozott és aggódó figye­lemmel tekintett a szomszédos vár- megyeháza felé, ahol az alispán-vá­lasztás kapcsán döntő harcra indult a keresztény világszemlélet, Ez a harc — minden ellenkező liberális váigy- ilom ellenére — a harcos keresztény világnézet imponáló győzelmével vég­ződött, amikor a gödöllői járás fiatal főszolgabíróját emelte megsemmisítő fölénnyel a közakarat az ország leg­nagyobb vármegyének alispáni pozí­ciójába. Endre László győzelmének messze hiható politikai jelentőségét lekicsi­nyelni nem lehet. Hosszú esztendők éta ez az első eset, amikor kiélesedett helyzetben azért győz valaki, mert harcosabban vallja magát keresztény­nek és az kap több voksot, akinek jövőbeli programja az a néhány egy­szerű szó, hogy marad, aki volt és nem revideál semmit. Noha — amint az installáció során vitéz Endre László kijelentette — Pest-vármegye alispáni székéhez nem érnek fel a napi politika hullámai, mégis ez a pozíció minden vonatkozásban alkalmas arra, hogy határozottan és félre nem érthetően a régi csáklyás-velleitások után a vármegye közigazgatásának roppant apparátusa a keresztény és nemzeti világszemlélet mellett tegyen hitet. A keresztény városháza meghatot­tam szorít kezet Endre László győzel­me alkalmából a keresztény várme­gyével. Ez a kézfogás egyben híd is, amely ragyogó, de nem rögtön eU múló szivárványként fogja összekötni a Városház-utcai két ősi épületet. A megyeházán eddig Preszly Elemér minden tárgyilagos higgadtsága elle­nére is ideges és ellenséges hangulat dudvásodott a fővárossal szemben. A most nyugalomba vonult alispán úgy gondolta vármegyéje érdekeit -szol­gálni, ha Budapestet ellenségnek te­kinti, aminek következményeképen a vármegye közgyűlésein és kisközgyű- lésein egyre-másra keltek szárnyra hangok Budapest ellen, nem ritkán Budapest belügyeibe is beleavatkozni akarva. Az egyik közgyűlésen akadt bizonyos rákospalotai Herskovics is, aki a főváros élelmiszerüzemének el­törlését követelte a főispántól. Ennek * tenornak, ennek a gyűlölködésnek, az ellentétek mesterséges szitásának véget kell vetni! Ezt elvárja a főváros keresztény társadalma, nemkülönben a Keresztény Községi Párt Endre Lászlótól, akinek legelső és legfonto­sabb feladata, hogy az ország fővá­rosa és legelső és legnagyobb várme­gyéje között az azonos világszemlélet, m közös politikai célkitűzések, az egy­azon kereszt jegyében megteremtse •* megtartsa a békét! A választójogi javaslat és Budapest székestőváro irta: Szőke Gyula dr. A kormány megígérte, hogy 1937. évben beterjeszti a választójogi törvény- javaslatot. ígéretét betartotta és beter­jesztett egy javaslatot: indokolás és megfelelő statisztikai alátámasztás nél­kül. Helyes volt-e ígéretet tenni, ma már felesleges róla beszélni. Helyes volt-e beterjeszteni, főleg úgy, amint a benyújtás történt, ma már nem is kell róla beszélni, mert nem vitás, hogy kü­lönösen ilyen nagy alkotmányjogi javas, lat csak alapos előkészítés, körültekintő megvitatás, kellő indokolás, megfelelő adatgyűjtés és feldolgozás és a vonat­kozó statisztikai adatok ismertetése i riieliett terjeszthető a törvényhozás e<é, hogy az országgyűlés tagjai ismerhes­sék nemcsak a javaslat szövegét, de az elgondolás azon indokait, amelyek a törvényjavaslat megszövegezésére ve­zettek. A lapok közölték kisebb, vagy na­gyobb terjedelemben a törvényjavaslat kivonatát, bírálták azt pártállások, vi- ! lágnézetek, vagy egyéb hovátartozandó- | ságok szerint. Kritikák hangzottak el politikusok, társadalomtudósok és év- | végű felköszöntők részéről, országos és helyi pártok tanácskoznak felette. És mindezek után ma megjelenik a hír, hogy az indokolás és a statisztikai ada­tok Idnyomtatása legközelebb befejező­dne és a törvényjavaslat ezzel együtt rendelkezésre fog állam az országgyűlés tagjainak. De ugyanakkor már az is közöltetett, hogy nyolc napon belül a képviselőház illetékes bizottságai el­kezdik a javaslat tárgyalását. Évtizedekig vártunk a javaslatra, évekig gyűjtötték a statisztikai adato­kat és a végén kisült, hogy javaslat már megvan, de az indokolásra adat még nincsen készen. Hát akkor miért sürgős ennek a tárgyalása, amint hogy az ígé­ret dacára .miért volt sürgős a beterjesz­tése, ha az illetékesek nincsenek ké­szen a magyarázó adatokkal és indoko­lással és nem tudják annyi példányban kinyomtatni, hogy legalább az ország- gyűlés tagjai ahhoz hozzájussanak ? Dyen nagy, az ország jelenét és jövőjét mélyen érintő, az alkotmány egész éle­tére kiható törvényjavaslat komoly tár­gyalására a legjobb szakértőnek is leg­alább hetekig kell előkészülni! Komoly törvényhozási aktus nem lehet az, amely a mostani legújabb divat szerint nyolc­napos terminusokkal dolgozik. De nem is kíván komoly tárgyalást a kormány, ha ilymódon előkészítve, napok alatt akarja a dolgot nyélbe ütni. Hova siet­nek olyan hirtelen? Az egyik miniszter a szesz-törvényjavaslatra adandó véle­ményre ír elő nyolcnapos terminust, majd a legfontosabb iparügyi és nagyon lényeges földmívelésügyi kérdéseket ki_ ■ vánják távirati gyorsasággal elintézni, most végül az ország egész alkotmánya gyorsan alakítandó át. Nincs idő gon­dolkodásra és előkészületre! Éppen ezért most még nem is lehet a törvényjavaslatról részletes és alapos kritikát mondáid. De nem lehet még az alapszempontokat sem végérvényesen kritizálni, mert sem az indokolás, sem a statisztikai adatok tükrében a követkéz, menyeket nem látjuk. Voltaképen csak a szöveg és a szövegből kiíükröző kor­mány-elgondolás áil előttünk, amely még talán nem is az igazi akarata a kor­mánynak, mert azt, hogy mit gondol a miniszterelnök, tudni nem, csak sejteni lehet. A ma érvényes választójogi törvény ellen alapos kifogásaink vannak. Ezek közismertek. Fővárosi vonatkozásban a választói névjegyzék összeállítása és évenkiníi kiigazítása, továbbá a válasz­tás alkalmával az ajánlások összegyűj­tése és azok elbírálása képezte a legfon­tosabb nehézségeket. A választói jogo­sultság, valamint a választói jog szin­tén alapos és indokolt viták tárgyát képezte, ügy látszik, hogy sem a kifo­gásokat, sem a vita anyagát az új törvényjavaslat sem meg nem értette, sem nem méltatta a közigazgatási bíró­ság igen világos és értelmes ítéletei da­cára sem. Azt lehet mondani, hogy a javaslat nemcsak, hogy nem javított a helyzeten, de még kuszáííabbá, homá­lyosabbá. nehézkesebbé teszi az eljárást és jogokat von el olyanoktól is, akiknek pedig a jog gyakorlása az eddigi tapasz, tálatok szerint a köz érdekében állott. Szűkíti a választók körét, nőért a vá­lasztójogi feltételeket még jobban kor­látozza. A korlát azonban nem azokat zárja ki, akik értelmiségi életük, gon­dolkozásuk és világfelfogásuk követ­keztében nem a keresztény és nemzeti Magyarország hívei, hanem kizárja azo­kat, akik eddig is igazolták, hogy hű gyermekei a fővárosnak és a hazának. Módosítja a választhatóság körét, de nem az erkölcsök és tudás tekintetében, hanem megint csak homályos rendelke­zéssel, amely a törvény bizonyos ma­gyarázóinak mindig megadja a választ­hatók körébe való bejutás lehetőségét. A választók összeírása és a névjegy, zék évenkénti kiigazítása egy cseppet sem lett jobb, mint eddig volt. Tovább is bennmaradnak a névjegyzékben azok, akik voítaképen jog nélkül két-háro.m helyen is szerepelnek, és kimaradnak újból azok, akik gyakran saját hibájuk­ból, a kere sztény magyarságnak a köz­élet komoly kérdései iránti hihetetlen közönyéből, de gyakran a megélhetés gondjai miatt sohasem nézik, mi a jog, mi a kötelesség, mikor kell azt gyako­rolni és teljesíteni. Hányzik ugyanis az intézményes biztosítéka annak, hogy a választó bekerül a névjegyzékbe, ha a feltételek fennforognak és kihagya. tik a jogosultság elvesztése esetén. A mai szervezetben a központi választ­mány nem is lehet föltétien döntő faktor a választói jogosultság kérdésében, mert már maga az összeírás elhibázott a rendőrségi bejelentések nem kellő fel- használása és a kellő ellenőrzés hiánya következtében a jogosultak felvétele te­kintetében. Az ajánlások körüli botrányokról jobb nem beszélni! Amikor az egyik választó­kerületben 128.000 választó volt, 200.000 ajánlási aláírás feküdt a választási bi­zottság előtt. Ezt a rendszert meghagyni sőt ezt a rendszert az ország egyéb te­rületeire is kiterjeszteni: a egész tör­vényjavaslat komolyságában való hitet megingatja! Állandóan hirdettük és hirdetjük, hogy bizonyos mértékű aján­lás és a választásban való részvétel ér­dekében a jelölt részéről a jelölés ko­molyságának igazolásául biztosíték szükséges. De az nem a mai rendszer­rel tartandó fenn, hanem aként amint azt évek óta hirdetjük: kisebbszámú ajánlás a választók részéről, de az aján­lások hitelesítésével; óvadék letétele a jelöltek részéről, amelyet elvesztenek, ha a szavazatoknak egy bizonyos há­nyadát sem kapják meg. Ne mondják azt, hogy ez esetben csak gazdag ember léphet fel. Egyrészt nem kell az óvadéknak túlságos nagynak lenni, másrészt, ha valakit igazán kíván­nak képviselőnek, úgy a választók szí­vesen össze lógják adni az óvadékot, mert azzal is kimutatják választási akaratukat s komoly jelölési szándéku­kat. Ez esetben a választási bizottság valóban felül tudja vizsgálni az ajánlá­sokat és ki lesz zárva az a helyzet, hogy7 pártállások szerint döntessék el, melyik jelölt vehet részt a szavazási menetben. Kétféle választási rendszer, kétféle Tok.Fővárosi Nyilvános Könyvtár Bpest,VlII.Rsvitzky-u.l.

Next

/
Oldalképek
Tartalom