Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-12-03 / 47-48. szám

BUDAPEST 5 1938. december 3. né, Weichand Sebestyénné, Szal- czinger Ferencné, Munkácsi Lajosaié, Patron Simon, E a j- c s e v Sándor, Kramerstädter Lipót, Tóbei Vincéné, Timkó Já- nosné, Balogh Aladár, NeuWelt József, Steiner IzTdor, Wend- 1 i k Józsefné, M i 1 a n c s i k Edéné, Bleuer Lajos, Lohner Józsefné, S i k 1 i Istvánné, S i k 1 i Gyuláné, Schlésinger Adolfné, Krump- recht Jánosné, Kővári Sándor- né, Weiaz Malvin, Kovács !Sá- muelné, Deutsch Kálmánné, C z i r- k o s Jánosné, Stampel Istvánné, V á 1 i Júlia, R á c z Mártonné, K u- s z e n d a Györgyné, D a t z Jenöné, Lieszkovszki Lászlóné, Gulá- c s y Jánosaié, Benedek Henrikné, Laszing'leitner Józsefné, Bluna Sándomé, L ö b 1 Sarolta, H o c h r e i- t e r Istvánné, Glattstein Imre, Berger Lázámé, W e i s z Antalné, Schwarcz Miksáné, Bessák Gyuláné, Pintér György, Kup- p á n Lajos, Weinberger Károly, Lastóczi Kálmánné, Gremen Lajos, M ó s e r Emilné, S z a r v á k Jánosné, Forthuber Isttván, Gold­stein Benjaminné, R i b a r i t s Pé- terné, Mészáros Vitusné, Peli­kán Józsefné, Turzó Istvánné, Auspitz Lászlóné, Bagoasy Fe­renc, Kapcsos Istvánné, Goro- 1 o v P. Hrisztó, K r a m m e r Róza, Horváth Mihály, Speii j anos- né, G ö 11 e Gábomé, Dervarics Ferenc, Balogh Mihályné, Urba- n e k Lajosné, Ä d á m Miklósaié, Marek Béla, Marek Erzsébet, Miklós B. és Fischer F., Ro­senberg Árpád, Murcsik Ist­ván, Újvári Katalin, B r u c k e r Nándomé, Börzsei Jánosaié, Wein­berger Manó, Márton Mómé, Goldstein László, B a 1 a s k ó Fe­renc, Rost Ferencné, Volni Ká- rolyné. Budai Béláné, Szaszkó Józsefné, Zwerkó Jánosné, S z a- 1 a y Désené, Székely Elemérné, Fischer Józsefné, Straub Gyu­láné, Ferenczi Árpádné, Lam- b o v i t s János, Presincki Já­nosné, Dér Lajos, G o t s á k Györgyné, H i t z i n g e r Jánosaié, Keszler Ernő, Horváth Jó­zsefné, Grünwald Mihályné, Szűcs Gyuláné, Schönweisz Istvánné, Passinger Lajosné, S a 11 a i Jó­zsefné, Mayer Vilma, Csulák Ambrusné, Kimkopf János, Frank József, Kukorelli János, P e n- c s o v Jorgov, Kertész Sámuel, G r a n e r Ferencné, Almássi Emi" lia, V i n c z e János, Pusker Já­nosné, Stelczer Ferenc, G r o- h o 1 y Jánosné, B u k 1 i n János, Bus Aladárné, Kutcsera Jánosné, D i n n Rudolfné, Faragó Teréz, Tuba Györgyné, Fazekas István, M i 1- kovits Kamiin, Büki Alajosné, W e i s z Mómé, Kálmán Artumé, Járes Jánosné, Nemes Ferencné, Szmetena Endre. Káposzta-kereskedők: G a Z d a g ih Jánosné, Lovászi Gézáné, Wuchetich Mátyásné, Tóth Ferenc, N o n n Vilmos, F ó- r i á n István, W a s c h 1 e r Miksáné, Magyar Gézáné, Altmann La­josné, Epstein Ignácné, Szabó Sándomé, K n e t h 1 Frigyes, Csősz Páné, B ö d e c s Zoltánné. Virág-kereskedők: C z á g 1 e r István, Nagy Máténé, G a r b á r Rózsi, Ziegelwágner Edéné, UtasSy Józsefné, Ger- g y e Jánosné, if j. Weiler József­né, Villányi Lajosné, Gömöri Mártonné, özv. Merkert Mátyás­né, J a n c s e k Györgyné, F r e n a Andrásné, Mayer János, Kovács Anna, Jankovits László, C z a u- n e r Ferencné, Fodor Jánosné, S z ü c s Szilárd, Bálint István, T i s i c h (Simonné, S u 11 i Józsefné, Ziegelwágner Rezsőné, Nagy Józsefné, F ü s s i Károlyné, Csányi István, Horváth József, Schaff Józsefné, Nagy László, P a p p István, M e n d 1 Imréné, G ö n c z e Árpád, S p á c z a y Ilona, Ében Mómé, G o 1 d m a n n Ábrahámné, Szabó Istvánné, Márton József, Kábái Erzsébet, Hajdú Istvánné, B e c s k a Ferenc, Kaltenecker Ferenc, Kovács Pál, H o p p á n Gyuláné, M ü 11 e k Antal, O rbók János, B u r i á n Gyuláné, Kucha- rovich Ádámné, Nagy Ferenc, Kocsis Istvánné, Kutas Hen- likné, Lindner Béláné, Jancsek Józsefné, Jancsek Erzsébet, Vogl Károly, Kolostyák Gizella, v. Megyeri Nándomé, Pill Lipót, C z i g á n y János, Fanda Ilona, Varga Sándomé, Holler Lász­lóné, Nagy Mária, H o 1 u b á n Pé_ terné, Bereth Ferencné, W e i s z Erzsébet, Hannák Borbála, K a- b a i Hona, Hanicsek Ágostonná, Jakab Sándorné, Kovács Ist­ván, Szulczer Sándorné, Kovács Sándorné, F r a n z e n Nándorné, Gar- b á r Józsa, Ertinger János, Cor. hus Dezső, Mann Antalné, Ger- 1 e i József, S z e ,c s e y Árpádné, dr. H a v a s s y Gyula, Kimmel János, Gróf Mihályné, Bodolai István, F á 11 e r Dezsőné, Farkas Sándomé, Beck Józsefné, Schlé­singer Erzsébet, G o 1 d m a n n An­dor, Tóth Jánosné, Fancsek Ká" rolyné, Biró József, Sipos Gá­bor, J o ó s Elek, M u c z i n a Bélá­né, Burai Lajosné, Hegedűs Józsefné, V á 1 i Jánosné, Vass Sán­dor, Kaposvári József, S z tó­ja n o v Miklósné, Homonnai Inv re, S z u h Ilona, Straub Gyula, Farkas Ferencné, T a u b i t z An­talné, Ottenwald István, Hron. g a Ferenc, B e j c z i Ferenc, L e- höcz Ferencné, K u t s e r au e r Nán. dór, Szabó Kálmánná, Paulinyl Jánosné, Wist Ferencné, Markos József, Székely Mihály, Rohr Károlyné, Tölti Ferenc, F ü 1 ö p Károlyné, id. Lázár Gáspár, Jan­csek Testvérek, Láng István, Ebenhardt Lajosné, Wieszt Józsefné, Bárdi Károly. Uj keresztény várospolitikát! A Nemzeti Egység Pártja fővá­rosi szervezetének kettészakadása al­kalmából meg kívánjuk ismertetni olvasóinkkal a fiatal politikai gárda vezető egyéniségének, Makkai Já­nos országgyűlési képviselőnek az Esti Újság felelős szerkesztőjének lapja hasábjain megjelent, igen fi­gyelemreméltó, érdekes és új szem­pontokat felvető alábbi cikkét: Az a szakadás, ami néhány nappal ezelőtt politikai pártjaink világában bekövetkezett, kétségtelenül nagy tisz­tulási folyamatot indít el az egész ma­gyar közéletben. A pártkeretek Ma­gyarországon már hosszú évek óta nem fedték a világnézeti állásfogla­lást: majdnem minden polgári pártban különböző elemek foglaltak helyet és csak a most kirobbant politikai válság ad módot; arra, hogy a liberálisok és jobboldaliak, konzervatívok és refor- merek, faji alapon állók és a zsidó kapitalizmus világában érdekelt poli­tikusok végre —- búcsút mondhassa­nak egymásnak. Rendkívül nagy je­lentősége van ennek a szakadásnak az ország politikai jövője szempontjából, s ha az események logikai rugóit ke­ressük, meg kell állapítanunk: ennek a törésnek törvényszerűen be kellett kö­vetkeznie a titkos választói jogra való áttérés előtt. Az egész tizennyolcesz­tendős politikai rendszer át fog ala­kulni a most következő időkben lényeg és forma szerint s a világnézeti és programbeli kérdés fogja meghatá­rozni ezután, hogy ki melyik párthoz, melyik irányzathoz tartozik, mert hi­szen az eljövendő titkos választáson csak egységes táborral és világosan körvonalazott célkitűzésekkel lehet a nép elé állani. Hasznosabb dolog nem igen történt tehát az elmúlt évek alatt, mint a multi héten kirobbant válság, mert most legalább egyszerre mindenki mindent világosan lát; a ma­gyar közélet ennélfogva sokkal őszin- íébb és áttekinthetőbb lesz s ez a körülmény nagymértékben hozzá fog járulni a magyar nép politikai értel­mének és öntudatának emelkedéséhez. A magyar főváros életében azután aránylagosan még nagyobb jelentősége van a történteknek, mint az úgyneve­zett országos politikában. A fővárosi NÉP kettészakadása teljesen új, te­gyük hozzá: egészséges helyzetet te­remtett, amit nem lehet és nem is szabad többé visszacsinálni, mert Irta: Makkay János történtek legnagyobb eredménye ép­pen az, hogy a Nemzeti Egység Párt­ja megszabadult végre fővárosi képvi­seletének ama részétől, amely az or­szágos pártnak a legtöbb kellemetlen­séget és népszerűtlenséget okozta ... Budapesten a kormányoknak Bethlen István gróf miniszterelnöksége óta van külön pártjuk, amelyeknek a lét- jogosultsága az elmúlt tíz esztendő alatt mindig az volt,, hogy megbont­sák a budapesti zsidóság és liberális polgárság egységét s a keresztény párttal való koalícióban fenntartsák a városháza keresztény irányítását. Amíg a világnézeti ellentétek nem éleződtek ki az országban s a zsidó­kérdés nem vált a gyakorlati politi­ka egyik leglényegesebb kérdésévé, addig Budapesten ezt a pártpolitikai rendszert fenn lehetett tartani. A sta­tisztikusok kimutatják ugyan, hogy a budapesti zsidóság választói joggal felruházott_ tömegének száma majd­nem hajszálnyira megegyezik a bal­oldali pártokra leadott szavazatok számával, de azért a múltban egy kis fenntartással mégis el lehetett hinni, hogy a kormány pártjára zsidók is szavaztak, noha alapos a gyanú, hogy a fővárosi NÉP törvényhatósági bizottsági tagjai között aránytalanul nagyobb szerepet kaptak a zsidó ve­zetők, mint amit a fővárosi zsidóság közéleti támogatása a kormánypár­toknak megért volna. Erre a paktumra tehát a keresz­tény és jobboldali kormányok fizet­tek rá, mert néhány budapesti szava­zatért magúikra vették a népszerűt­lenség, a közéleti bizonytalanság ódi­umát és azt a vádat, hogy az elvek nem mindig találkoznak a megfelelő személyekkel... A történtek után lé­keli szögezni azt a tényt, hogy ez a múltbeli fővárosi politikai rendszer a jövőben nem tartható fenn tovább! Amikor a kormány és pártja az első zsidótörvényt megalkotta, nyilvánva­lóvá lett az igazság, hogy a kormány­párt többé zsidó szavazatokra nem számíthat és most, amikor a zsidó- törvényt revideálni akarjuk, még ke­vésbé válik lehetségessé az, hogy Bu­dapesten és általában az egész or­szágban keresztény és zsidó választó- polgárnak ugyanazok a politikusok •legyenek az ideáljai és követésre ki­szemelt vezérei. Az eddigi fővárosi politikai rendszer erkölcsileg és po­litikailag lehetetlenült tehát és így Budapesten csak két nagy tábor le­het életképes ezután: egy keresztény, erősen jobboldali, progresszív refor­mokért küzdő irányzat és egy balol­dali, liberális, demokrata, zsidó és szociáldemokrata front. Más lehetőség nincs, más tervekre nem szabad épí­teni és ennek az igazságnak a kon­zekvenciáit minél előbb le kell vonni! A jobboldalon nyomban a Zsitvay csoport kiválása után észrevették az új helyzet parancsoló szükségességét és ennek köszönhető, hogy a főváros NÉP keresztény jobboldali és front­harcos törvényhatósági bizottsági tagjai máris a legszorosabb együtt­működést fejtik ki a kereszténypárt­tal. A keresztény párt és a NÉP a főváros közgyűlésén a tisztviselői szavazatokkal együtt jelenleg is több­séget alkot és így a főváros további nyugodt kormányzása ma is biztosít­va van. Az új választás után a jobb­oldal többsége azonban még nagyobb lesz és a keresztény és jobboldali tár- bor egyesülése vagy együttműködése meg fogja szüntetni közéletünk szá­mos szervi hibáját. A Budapesten tö­megekkel rendelkező komoly jobbol­dali alakulatokat bevonhatjuk az alkotó munkába és a jobboldal így végre elérheti és megvalósíthatja azt a célját, hogy egyesült erővel lépjem fel a Budapesten és környékén ta­nyázó marxizmussal és zsidó libera­lizmussal szemben. Minden keresztény és jobboldali ember rendkívül örül ezért az említett fejleményeknek és egy új, nagyarányú keresztény vá­rospolitika jövőjét látja megalapíhta- tónak a most megnyílt alkalommal. Budapest közéletének jövőjét két nagy férfiú, Gömbös Gyula és Wolff Károly szelleme kell, hogy irányítsa és a jövendő útjain vezesse! Ahogy ők egyek voltak vágyaikban, céljaik­ban és politikai programjukban, úgy követőiknek is egynek kell lenniók abban a munkában, amelyet a jelen és jövendő feladatai rónak vállaikra! iProczelier Bállal Icövcsö mester \ i&Mdíipesf, X., Korjioftaí m. 11. Telefon 348-132. ____

Next

/
Oldalképek
Tartalom