Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-10-08 / 39-40. szám
mmwAPEsr 1988. október 8. 2 sziink közmunkával a munkanélküliséget enyhíteni, igyekeznünk kell a felesleges ingyen osztogatások beszüntetésével a munkaképeseket munkára szorítani. Felül kell vizsgálni a szellemi szük- ségmunkások körét és az egész rendszert, amelynek nem a fennállása, hanem a keresztülvitele ellen már ismételten felemeltem a szavamat. Felül kell vizsgálni a tűzoltási és légvédelmi kiadásokat. Szinte csodálkozva látja az ember, hogy milyen kevés megértéssel találkozik mihelyst nem azoknak a szája ize szerint gondolkozik és beszél, akik valamely ügy apostolának képzelik magukat. Harcot kell vívny hogy a tűzbiztosításnak a fó'városra káros rendszerét meg lehessen szüntetni, mert a biztosító intézetek kartellja a ki nem érdemelt jövedelemhez ragaszkodott. Ezen tárgyalások során lett nyilvánvaló, hogy az egész tűzvédelmi berendezésünk átalakításra szorul és a biztosító társaságok most már hajlandók is áldozatot hozni, hogy a tűzesetekkel kapcsolatos viz okozta, károk mennyiségét leszállítani sikerüljön. Nyilvánvaló, hogy az oltási rendszerhez új készülék, vagy a régiek átalakítása szükséges. Mégis egyetlen fillért sem vettek fel a költségvetésbe a tűzoltó kocsik megfelelő átalakítására, vagy újak beszerzésére. Ma, amikor ki vagyunk téve esetleg a gyakoribb és egyszerre több helyen keletkező' tűznek, ha erre a célra sem jut pár ezer pengő, hogyan képzelhető, hogy nyugodt lélekkel fogunk szépítési kiadásokra és hasonló dolgokra százezreket .megszavazni ? Bizony jó lenne, ha ezekkel a fontos kérdésekkel foglalkoznának az illetékesek és nem a Széchenyi fürdő kiúszójára és a téli szabadban való fürdésre kérnének nehéz ezreseket. Mintha bizony már csak ez hiányoznék ahoz, hogy a főváros népe boldog le A beruházási javaslatok is felülvizs- gálandók. Kellenek beruházások, kellenek munkaalkalmak. De csak azért beruházni, hogy bizonyos vállalkozók jövedelemhez jussanak, nem lehet. Aríszont nem lehet az sem, hogy beruházások címén kölcsönt vegyünk fel és ezekből a kölcsönökből meglévő épületek tatarozását és egyéb olyan munkálatokat végezzenek, amelyek a jelent szolgálják és nem a jövő nemzedéket. — Az Vj Budapest tudósítójától. — A Székesfővárosi Alkalmazottak Segitőalapja jövő esztendei költség- vetési előirányzata szerint szemben a folyó esztendei 542.950 pengő bevételi előirányzattal 546.890 pengőt remél 1939-ben a kénesei üdülőtelep bevenni. Az elmúlt, esztendőben a tényleges bevétel 473.102 pengő volt. A Segítőalap vezetősége tehát a jövőt illetően fokozottan rózsás reményket támaszt az üdülőteleppel kapcsolatban, (a kávéházi jövedelmet pl. kerek tízszeresére teszi a jövő évben az ezévi előirányzatnak) holotit Kenese helyzete anyagi szempontból a lehető leg szomorúbb. Nyilt titok ugyanis, hogy a kenesei üdülőtelep ezévi gazdálkodása minden optimista reménységgel ellentétben hatalmas deficittel fog zárulni, ami egyben azt is bizonyítja, hogy túlzott bizalom volt az alap vezetősége részéről a jövő esztendőre deficitmentes költségvetést összeállítani. A nyári szezon ezidén Kenésén igen rossz anyagi eredménnyel végződött, mint ahogy a rossz időjárás és a feszült külpolitikai helyzet köHa a szükségletek kielégítésére adóemelésre van szükség, még azt is inkább megszavazzuk, mint folyton kölcsönöket szedjünk fel és a kölcsönök kamatainak a törlesztésével még sokkal nagyobb adóemelésre kényszerüljünk. Kérjük már az átfogó, egységes tervet, hogy végre tisztán láiliassuik. A jövő héten kezdődik a költségvetés tárgyalása. Remélem, hogy ezeket a megjegyzéseket úgy a polgármester, mint a közgyűlés megszívleli. vetkeztében végig a Balaton mellett üresek voltak a hotelek és penziók. Kétezer napra tehető az elmúlt évi tényleges eredménnyel szemben a kenéséi üdülőtelep nyári elfoglaltsági hiánya. Bár a főszezon alatt a fürdővendégek 75 százaléka fővárosi alkalmazott volt, mégis rosszul sikerültnek mondható a tisztviselők számára a kenesei nyár, mert a tisztviselő-vendégek túlnyomóan nagy része két hétnél nem hosszabb ideig üdült a gyönyörű telepen. Úgy a nyári vendégek, mint az ősziek tele vannak Kenese ellen a panaszok tömegével. A legnagyobb és legáltalánosabb panasz: túlságosan, drága Kenésén minden, ami nem a szigorúan vett étlaphoz tartozik. A legolcsóbb nyitott bor litere 1 pengő 40 fillér, félliter harmatvizért 20 fillért számolnak, az uzsonna kávé 60 fillér, a gépkávé 80 fillér, egy pohár tej 50 fillér. Dungparti árak vannak a kenesei üdülőben! Ezzel szemben a vendéglői és kávéházi kiszolgálás igen rossz, az abroszok mocskosak, mert hetenkint egymtm ..................... szer v an váltás! Legújabban valóságos fegyházi reglama terpeszkedik az étkezési időket illetően: reggelizni csak reggel 7—10 óra között, ebédelni 12—2 között, vacsorázni este 7—9 között lehet. Aki reggel 10 óra után akar reggelizni, külön meg kell, hogy fizesse, mert Kenésén, ulgyis mint üdülőtelepen megbüntetik azt, aki 10 óra után mer -‘felébredni! Ezzel szemben a kalácsot és a kiflit beszüntették, a reggeliző vendég csak kenyér és zsemle között választhat! A legobjektivebben meg kell állapítani, hogy Kenese folytonosan felfelé törekvő drága árai a fővárosi tisztviselők egyre szűkösebb anyagi viszonyaival nincsenek összhangban. Kenese az élelmiszerek pesti beszerzésének kényszerével, túlméretezett vendéglő-helyiségeivel, hatvanholdas luxus-parkjával, drága fűtésével és melegvízszolgáltatásával, túlnőtt azokon a kereteken, hogy vékonypénzű fővárosi tisztviselők részére olcsó és jó ellátást nyújthasson. De viszont azt is le kell szögeznünk, hogy amikor a Segitőalap egyre szőkébb keretek közé kénytelen szorítani a tisztviselők orvos és gyógyszer- ellátását, akkor a tisztviselők fizetéséből levont 2 százalékok nem fordíthatók egy helytelen vagy szerencsétlen kenesei gazdálkodás deficitjének ‘fedezésére. Meg kell találni a módját annak, hogy a fővárosi tisztviselő- társadalom megszabadidjon Kenese anyagi terheitől. A kenesei deficittől, amelynek súlyos és tarthatatlan voltát kirívóvá teszi az a körülmény, hogy az építkezések és a telekszerzés amortizációját sem foglalja magában. Kenését szanálni kell, ha más módon erre nem nyílik lehetőség, akkor olyf képpen, hogy eladják vagy bérbeadják a telepet, esetleg olymódon adják bérbe, hogy a fővárosi tisztviselők számára kikötik az olcsóbb ellátást a bérbeadás időtartamára is. A kenesei problémából, amely kétévenként felüti a fejét, tökéletesen és véglegesen elég volt! Kenese deficitje tagúimat» Fegyházi reglama é$ dunaparti árak a kenesei üdülőben, amely túlnőtt a fővárosi tisztviselők sovány pénztárcáján — Mi újság a városházán — kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Elsőnek Petrovácz Gyula egészségi állapotáról kívánok, mint legfonr tosabb témáról, beszámolni az Uj Budapest vendégszerető hasábjain. A Keresztény Községi Párt illusztris vezető egyéniségének szervezete sincsen vasból, több mint két évtizedes fárasztó közéleti munkásság kissé megviselte még azt a robosztus szervezetet is, — főképpen az idegeit, — amelyet Petrovácz Gyulának adott a Mindenható. Orvosai már régen figyelmeztették rá, hogy az a túlhajtott munka, felfokozott energia, nagyszerű lelkiismerettesség és pontosság, amely Öméltósága tevékenységét annyira jellemzi, megárt az egészségének. „Rákosváros atyja“ azonban, legelesettebb hívének ügyét is jobban a szívén viselte, mint a saját egészségét, így történt azután, hogy most már a legteljesebb nyugalmat rendelték neki az orvosok. Jellemző Petrovácz hajthatatlan akaraterejére, hogy betegen is elment a kegyúri bizottság ülésére, hogy szavazatával is elősegítse a herminp,mezei káplán angyalföldi plébánossá való megválasztását. Amit különben csgk szigorú orvosi felügyelet mellett hajthatott végre. A Keresztény Községi Párt keddi értekezletén napirend előtt Csilléry András őszinte elismerését fejezte ki Petrovácz Gyulának, aki betegsége ellenére is résztvett a kegyúri bizottságokban a szavazásban, hogy a párt jelöltjét diadalra juttassa. Mondanom sem kell, hogy a keresztény Budapest aggódó szeretettel tekint a wolffkárolyi eszmék egyik leghajthatatlanabb hívének Gyarmat-uccai villája felé, azzal a szívből jövő jókívánsággal, hogy mennél előbb teljesen meggyógyuljon és ismét bekapcsolódjon a várospolitikai és országos politikai életbe. — Szívem teljes melegével csatlakozom a jókívánság okhoz! Mégis az új városházán lesz tehát — mint a meghívóból látom — a jövő szerdai közgyűlés? — Igen, igen! Karafiáth őnagyméltósága bölcsességét bizonyítja, hogy két héttel eltolta a szeptember huszonnyolcadikára már egybehívott közgyűlés terminusát, csupán azért, hogy a megszokott környezetben, — ahol különben Veronács mester irányítása mellett nyolcórás turnusokban éjjel nappal folynak a restaurálási munkálatok — üljenek össze az új városházán városunk atyjai. Ezekben, a világpolitikai jelentőségű napokban olyan a magyar közélet, mint egy nagybeteg: a megszokott miliőtől való legkisebb eltérés is könnyen zavarokat okoz. Végeredményben azt is nehéz lett volna eldönteni, hogy a Vigadó melyik helyiségében legyen a közgyűlés, lévén a kis terem mégis csak kicsi, a nagy terem pedig feltűnően nagy a törvényhatósági bizottság számára. A karzatokról npm is beszélvén! A szerdai közgyűlés várospolitikai szempontból meglehetősen szürke napirendet foglal magában — az időközi program-bővítés dacára is. A magam részéről csak azt tartom fontosnak, hogy amennyiben szóba kerülnek — és mindenesetre szóba kerülnek — külpolitikai vonatkozások is valamilyen -formában a közgyűlésen, a városatyák gyülekezete tanúsítsa azt az objektiv komolyságot, amelyet a miniszterelnök múlt szombati rádió-beszéde annyira mély hatást keltve ajánlott figyelmébe a magyar közvéleménynek! — Mint annyiszor, ez alkalommal is osztom nézetét, kedves dr. Városházy, és ajánlom az ön által elmondottakat különlegesen a városházi ellenzék figyelmébe! Ünneplés? — Meleg szeretettel üdvözölte Fel- kay Ferenc tanácsnokot névnapja alkalmából a főváros tanügyi osztályának tisztviselőkara, amelyenek nevében Kégl Elemér dr. mondott köszöntő beszédet. A Keresztény Tanügyi Bizottság népes küldöttségét Bednárz Róbert prelátus, a NÉP tanügyi szervezetének küldöttségét pedig Dávid Antal dr. aligazgató vezette. A FANSz jókívánságait Erődy Kálmán tankerületi főigazgató tolmácsolta. A népszerű tanácsnokot küldöttségileg köszöntötték a fővárosi iskolák tanárai, a felsőkereskedelmi iskolák nevében Krisch Jenő igazgató ’ beszélt, az iparrajziskola részéről Zombory-Moldován Béla igazgató, az iskolaorvosok megbízásából Per- jéssy Kálmán dr. és végül az iparostanonciskolák képviseletében, Jánossy. Imre szakfelügyelő mondottak köszöntő beszédet a küldöttségek élén. Külön tisztelgő csoport kereste fel a budapesti tanítótestület részéről Felkap tanácsnokot, akit meleg szeretettel köszöntöttek a bizottsági tagok közül számosán, kartársai, barátai és tisztelői is. — Családi hír? — Szendy Károlyngk, kiváló polgár- mesterünknek babérait, amely szerint nemcsak a legboldogabb, de a legfiatalabb városházi nagyapa, alaposan megtépázta Reminiczky Lajos tanács jegyző lír Reminiczky, aki különben Mor- vay Öméltósága ügyosztályának szorgalmas és kiválóan képzett tagja, leánya révén lett az elmúlt hetekben nagyapa. És annak bizonyságául, hogy nemcsak a baj, hanem az öröm is esőstől jut ki az arra érdemeseknek, azt is közlöm, hogy kisebbik lánya is menyasszony lett a kitűnő Reminiczkyn<ek. — Ha egyébért nem, már azért is megérdemli Reminiczky a főjegyzői kinevezést! Ami pedig a legfiatalabb városházi nagyapa címét és rangját illeti, közlöm önnel, kedves dr. Városházy, hogy a polgármester fia révén lett nagyapa, Reminiczky pedig a leánya révén. Az összehasonlítási alap tehát. — enyhén szólva — kissé sántít! — Megnyugszom az ítéletben és nem felebbezek! De most szerkesztő
