Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-09-28 / 37-38. szám
1938. szeptember 28. ujBumPEsr Üzlet-hitbizományok a városházán és az a bizonyos zsidótörvény <s> A városi középületek üzlethelyiségeinek bérlői közül mindössze öt százalék a keresztény — Végre kell hajtani a magyar Monroe elvet: a keresztény Budapest a keresztény budapestieké — Az Vj Budapest tudósítójától. — A keresztény társadalom és a Ke resztény Községi Párt harca abban az irányban, hogy a fővárosi közszállitá- sok és közmunkák megfeleljenek a zsidótörvény szellemének oly módon, hogy azokat 80%' erejéig keresztények kapják és csak 20% erejéig zsidók: hatalmas léptekkel halad előre. A Keresztény Községi Párt Müller Antal és llovszky János akciói kapcsán felszínein fogja tartani ezt a problémát, amelynek érdekében Csüléry András dr., a Keresztény Községi Párt elnöke — mint arról lapunk más helyén megemlékezünk — a közigazgatási bizottság szeptember havi ülésén tett nagy- jelentőségű indítványt. A 80—20%ros aránynak a város- gazdasági élet terén való betartására keresztény kereskedelmi körökből igen érdekes témára hívták fel figyelmünket. Felszólították szerkesztőségünket, hogy az ezen a héten kezdődött zsidó ünnepek alkalmából küldjük ki munkatársunkat a városházához a főváros tulajdonát képező középületekhez és bérházakhoz: annak megállapítására, hogy « főváros közönségének tulajdonát alkotó 'épületekben levő boltok közül hány várja lehúzott redőnyökkel a zsidó ünnepnapokat, annak bizonysa gául, hogy az üzletbérlő ahoz a bizonyos 20%-hóz tartozik. Az egyik levélíró azt is közölte munkatársunkkal, hogy a riporter kiküldése felesleges, mert biztos tudomása van arról, hogy a középületekben levő üzlethelyiségek bérlőinek túlnyomó nagy része zsidó. — Valóságos bolt- hitbizonányok vannak, Írják nekünk — a városi középületekben, dinasztiák, apáról-frúra öröklődő cégek, amelyek azért boldogulnak, azért virulnak, azért hajtanak tetemes hasznot annak a biznyos 20%,-nak, mert a régi jó I demokrata időkben volt egy ügyes nagybácsi, akinek révén a legnagyobb üzlethelyiség-inség idején a városháza Károly-körúti frontján, valamelyik Li- pót-körúti, vagy Mester-utcai bérházban, vagy épen valamelyik iskolában kapott pompás, tágas és olcsó üzlethelyiséget, minden képesítés nélküli kereskedelmi üzlete folytatására az élelmes rokon! így például tudomásunk van róla, hogy több fővárosi iskolában a legszebb, a legjobb, a legimpozánsabb, — sokszor egyetlen — üzlethelyiséget élelmes húsz-százalékos papirkereske- dő foglalja el, aki abból él, még pedig jól él, autót tart és házat, vesz, hogy mint hivatalos papirkereskedésben az iskolába járó összes gyerekek őhozzá térnek be, szaladnak le a tizpercekben, vásárolják a könyvet, a tollat, az irkát és a radirgumit! Ugyanaz a helyzet azoknak a jogosítványoknak a terén is, amelyeket a főváros ad ki: egyetlen látogatás a csarnokokban mindenkit meggyőz arról, hogy a 20% nem 20%, hanem jóval több. Ne is beszéljünk a Teleki-téri ószeres üzletekről, amelyek között elvétve akad. csak keresztény, holott az ócska ruhákkal, bútorokkal és egyéb használati tárgyak kai a Teleki téri bódé-bérlet alapján való foglalkozás akkora hasznot hajt, hogy a Teleki-téri ószeres dinasz- tiák házakat gyűjtöttek ebből a foglalkozásból. Egyelőre azonban maradjunk a középületekben levő üzlethelyiségek bérlőinél, akiket a városgazdasági ügyosztálya tart nyilván. Az Uj Budapest munkatársa a városgazdasági ügyosztályban meg akarta szerezni a városi középületekben levő üzlethelyiségek bérlőinek névsorát. Ez azonban nem sikerült, mert az üzlethelyiség bérlők — illetékes nyilatkozat szerint — nem listaszerűen, hanem kartotékok alapján varifiak nyilvántartva, még pedig a lakókkal közös kartotékrendszerben, így tehát a listát összeállítani nem sikerült, azonban arra a kérdésünkre, hogy mennyi a fővárosi üzletbérlők közül a keresztény, azt az illetékes nyilatkozatot kaptuk, hogyr maximálisan, öt %, — vagyis 95%-a zsidó! A Baross-Szövétségnek, vagy valamelyik más illetékes kereskedelmi szervnek kellene kezébe venni a fővárosi) üzlet hitblzományosok, Teleki- téri dinasztiák, vásárcsarnoki hentes- bárók és vágóhídi nagy vágó-gróf ok ügyét, a bizonyos 20% szempontjából. Ezen a vonalon rendet kell teremteni a keresztény társadalom javára. Ha elfogadjuk a magyar Monroe-elvet, hogy a keresztény Budapest a keresztény budapestieké, — akkor ezt az eHet 100%-osan végre is kell hajtani! Zománctábiákat csak Beér Sándornál rendeljen. .Budapest. V.. Gróf Tisza látván «• 6Telefon: 18-34-29. Budapest érdekes emlékei tűnnek el velük a Kerepesi-úti temetőben. — Igaza van, kedves dr. Városházy. Kitüntetések? — A Kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére megengedte, hogy a székesfőváros tűzoltóságánál szolgálatot teljesítő Ausch Rezső tűzoltóalpa- rancsnoknak, Erlesbek György parancsnoknak és Szilvay Kornél alpa- ramcsnoknak évek hosszú során át kifejtett példás munkásságukért elismerését haitid adják. — Csatlakozunk az elismeréshez. Búcsúztatás? — A budapesti ciszterek melegen vettek búcsút volt budapesti rendfőnöküktől és igazgatójuktól: Bitter Illéstől, abból az alkalomból, hogy Clairveaux apátja végleg nyugalomba vonult és a pécsi rendháza költözött. Bitter Illés hosszú ideig volt tagja a törvényhatósági bizotságnak, u. i. ahol mindenki szerette a kedves, szimpá- tikus modorú főpapot. Hosszú észténr dőkig éltesse a jó Isten a jól megérdemelt nyugalomban! Egyébként Isten önnel, kedves szerkesztő barátom. — A viszontlátásra, bizottásgi tag úr. Biról útra kelt terelni Dukeszné és klein Mór tabáni ingatlanainak kisajátítását! — Az TJj Budapest tudósítójától. — A törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlése tárgyalja a Kökény utca 14. szám alatt fekvő, D u k e 3 z Ferencné és Klein Mór tulajdonát képező ingatlannak a főváros számára való megszerzését. Az ügyosztályi előterjesztése szerint a 81.80 négyszögöl kiterjedésű ingatlant felépítményekkel együtt összesen 136-000 pengőért vásárolja meg a főváros azzal, hogy az ingatlan- tulajdonosok az ingatlant 1939. május hó 1-ig kötelesek a főváros közönségének teljesen kiürített állapotban birtokba adni. A 136.000 pengőből özv. D u- k e s z Ferencné a felépítményben folytatott szálloda üzem kártalanításával 120.000 pengő kártalanítási árat kap, az ingatlanon levő felépítményekkel és tartozékokkal együtt. Klein Mór az ingatlannak a tulajdonában levő 1/8 részét 16.000 pengő ellenében hajlandó a fővárosnak átengedni. Annak megállapítása mellett, hogy a tabáni program végrehajtása során erre az ingatlanra — amely különben egy elsőrendűnek éppen nem mondható kis szállodát rejt magában — a fővárosnak szüksége van, megállapítjuk, hogy a tulajdonosok által kért kártalanítási ár tulmagas , nincs arányiban a környéken fekvő ingatlanokért a főváros által fizetett vételárakkal és meggyőződésünk, hogy ha bírósági útra tereli a főváros a kisajátítási eljárást, a bíróság jóval kevesebb árat ítélne meg kisajátítási eljárás során, mint amekkorát Dukeszné és Klein Mór a fővárostól kapna. Már tulmagas volt az a vételár is, amelyet a főváros a Döbrentei tér 5. szám alatti Strauszn é-féle ingatlanért fizetett! Straus zné a négy- emeletes 22.289 pengő adómentes és 22 289 pengő adóköteles bérrel rendelkező, mindössze 185 négyzögöl területű ingatlanért kapta a főváros Rozgonyi utcai bérházát, ezenfelül 50.000 pengőt készpénzben és külön nemzeti ajándékképpen a bontási anyagot. A Kökény utcai szálloda épület értékének felbecsüléséért azonban a Strauszn é-féle ingatlan vételára még sem- irányadó, mert a mcst vételre felkínált ingatlan egy kis melléi utcában fekvő hotelecske, a Strauszn é-féle ingatlan pedig egy kiváló építkezésű bérpalota volt. Bllenben meg kell állapítanunk azt, hogy a D U k e s n é-K lí e i n-féle ingatlannal szemben fekvő Kozanek- féle ingatlant bírói utón négyszögölenként 525 pengő körüli áron sajátította ki a főváros. Hogyan lehetséges ily körülmények között 635 pengős egységárra értékelni a Dukeszné és K le i n Mór tulajdonát képező telek négyszögölét és azt állítani, hogy ez a telekár a környéken kialakult telekértéknek megfelelő? Még furcsább képet kapunk, ha a felépítmény értékelését nézzük. Az elég régi — adóköteles állapotban levő felépítmény légköbméterét 15 pengőre értékelik, holott hasonló ingatlan felépítményért maximálisan 6—8 pengőt szokott fizetni a főváros. Máris halljuk az ellenvetést, hogy az épület légköbméterét azért kellet D u- keszné és Klein Mór javára ilyen magasra értékelni, mert a légköbméter szerint való értékelésben foglaltatik a kártalanítási ár is: Dukeszné és Klein Mór elmaradt haszna, hogy ez eldugott budai utcácskában fekvő hotelüzemet nem folytathatják. Arra vonatkozóan, hogy ez a hotelüzem mennyit ér, mi módon becsülték fel, az előterjesztésben adatot nem találunk. De igenis találunk erre vonatkozólag igen érdekes utalást a házadó-alap megállapítása kapcsán. A szóbanforgó ingatlan adóköteles béralapja évi 13.920 pengő. A házadóalap természetszerűen annak a körülménynek a figyelembevételével állapíttatott meg, hogy az egyemeletes épületben szállodaüzemet folytatnak. Nem kell különleges ingatlan szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: az az ingatlan, amelynek 13.920 pengő az évi adóköteles bérjövedelme, 136.000 pengőt semmi körülmények között nem ér! Nem, egy különféle körülményekhez kötött szálloda üzemnél, hanem stabil (bérháznál sem szoktak adóköteles ingatlanokat az évi bérjövedelem tízszereséért vásáromi [Utalunk arra, hogy általánosságban az ingatlan átruházási illeték kivetésénél, főleg hagyatéki eljái’ások során, az ingatlan bérértékének nyolcszorosa az az összeg, amelyet a szigorú adóhatóságok az ingatlan maximális értékéül el szoktak fogadni! Ily körülmények között nemzeti ajándéknak tartjuk özv. D u k e s z Ferencné és Klein Mór javára a 136.000 pengős vételál at. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezt a vételárat az önkormányzat arra illetékes tényezői is tulmagasnak fogják tartani és ameny- nyiben az ingatlan megszerzésére okvetlenül szükség van, bírói útra terelik a kisajátítás ügyét, ahol is kétségtelennek látszik, hogy az ingatlanért a bírósági szakértők magasabb összeget, mint a bérjövedelem nyolc- szorosát, semmi körülmények között a kisajátítást szenvedők részére megállapítani nem fognak. Ami — kerek összegben -- 40.000 pengő megtakarítást jelentene a székesfőváros közöm égének. mami «áPkftRSTsn «putaour tatIÄ. flbMfikóczr «Ovim k£p t* HOFFn&m RiNIMT SséKesfövárosi Pavilon wei\ghijber Városliget Kökény-utca 14.-n-
