Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-01-22 / 3. szám
4 mm m&ummst 1988. január 22. Optimista ábrándozások a budai színház felépítéséről Elképzelhetők százpengős részvényekkel alakuló altruista részvény* társaság keretében az uj budai szinház felépítése ? — Az Uj Budapest tudósítójától — Az elmúlt »ápoltban a Tudományos Akadémián József Ferenc királyi herceg elnökletével tartott ülést a Déry. né játékszín-mozgalom elnöki tanácsa. Balogh Elemér titkos tanácsos ismertette az új színház terveit. A budai színházat 1500 személy befogadására tervezik tökéletes fűtő és hütő berendezésekkel. Hangversenyeket is rendeznek a színházban és külön, 200 személy befogadására alkalmas előadó-termet építenek, amelyben a budai egyesületek rendezhetnek előadásokat. Az alaptőkét kétmillió pengőben irányozták elő. A mozgalom vezetősége olyképen képzeli el a budai színház megépítését hogy százpengös részvények és 10 pengős töredék-részvények jegyzése révén hozzák össze az építkezéshez szükséges összeget. A részvényesek színházjegy- kedvezményben részesülnek, évenként kisorsolás útján visszaváltják a befizetett összegeket, de a kisorsolt részvények tulajdonosai is élvezik a tényleges részvényesek kedvezményeit. * Herczeg Ferenc, a legnagyobb élő magyar író, a Pesti Hírlap vasárnapi számában vezércikkben ünnepli a mozgalom megindulását. — Budára ráférne valami kulturális felépítmény írja Herczeg Ferenc — hogy öntudatra ébredjen, régiségtárból és nyara- lófcelepből várossá emelkedjék és bele- ragyogtassa a maga színeit a főváros gazdag színsorozatába: Nem akarunk ünnep rontok lenni, de meg kell állapítanunk, hogy az egész Déryné játékszín-mozgalom naív elképzelés, belső tartalom és gyakorlati megalapozottság nélkül. Nagyon szép az altruista részvénytársaság elgondolása, a világ megteremtése óta azonban a részvénytársaságok, ha altruisztikus cégér alatt alakulnak, halvaszületett csecsemők. Nem tudunk olyan lendítő erőt elképzelni, amely ma, amikor egy színház felépítésénél nem a romantikus korok jutnak az emberek eszébe, hanem az a célkitűzés, hogy jó üzlet legyen a színház — összehozza a szükséges alaptőkét. Még akkor sem, ha az építkezésre a lelkes rajongók nem kétmillió pengőt kontemplálnának, hanem ennél jóval kevesebbet, mondjuk egymillió pengőt, amelyből már talán nem is színház-palota, de modem, kényelmes, céljainak megfelelő színházat felépíthetünk. Illő tisztelettel a királyi herceg nemes kezdeményezése és az előkelő vezetőség önzetlen rajongása iránt kell megállapí. tanunk, hogy az egész pénzgyüjfési akció siralmas közönybe fog fulladni és ha egyébre nem, arra mindenesetre alkalmas lesz, hogy a komoly színház- építő tőke, csak a siralmas debacle után kezdjen érdeklődni a megépítés iránt. * Első és legfontosabb probléma lenne a hely kijelölése. Sajnos, ez minűezideig nem történt meg. A város- rendezési szakbizottság még mindig nem hozott végleges döntést, súlyos ellenié- lók vannak a tekintetben a közművelődési ügyosztály, továbbá a Fővárosi Közmunkák Tanácsa között, hogy a lebontott színkör helyén, vagy másutt épüljön-e fel Buda új színháza. Még mindig kísért az elgondolás, hogy felvonulási díszutat építsenek a Tabántól a Vérmezőig, üresen hagyva nemcsak a régi színkör helyét, hanem lebontva a tornacsarnokot, sőt azt a házsort, is, amely a Krisztina-tér és Mikó-utca közötti többezer négyszögölnyi területet tölti ma ki. Kétségtelen, hogy a budai színház másutt, mint a színkör helyén gazdasági és közlekedési okokból fel nem épít. hető. Hogy mikor fog a főváros e tekintetben döntő elhatározásra jutni: bizonytalan! Majdnem annyira bizonytalan, mint hogy mikorra gyűl egybe a naivul elképzelt altruisztikus részvény- társaság alaptőkéjének — mondjuk — tíz százaléka. A színházépítés véleményünk szerint csak a Krisztina-körút és Alagút-utca sarkán képzelhető el, mozielőadásokra is alkalmas épülettel, üzlet és iroda helyiségekkel. Egyszerűen, cicoma nélkül, modemül. De csakis olyképen, hogy a I komoly tőkének is alkalmat adjanak az építkezés gondolatával való foglalkozásra. Ha a játékszín-mozgalom — ami | csodák-csodája lenne — csakugyan ősz. í sze tudna hozni valamelyes tőkét, természetesen az ő nemes intencióikké az elsőség a profitéhes vállalkozásokkal szemben. Azonban a mozgalomnak gyorsan kell cselekednie, és ami a legfontosabb: gyűjtenie, ha nem akar kiesni a versenyből. A Horváth-kertben nem szabad megismétlődnie a régi Nemzeti Szinház lebontásával kapcsolatos siralmas esetnek, annál kevésbé, .mert a régi Nemzeti Színház el tudott költözni a Népszínházba, de a lebontott színkört Budán semmi sem pótolja, Buda változatlanul szinház nélkül árválkodik. A fővárost az uj szinház felépítésénél nem vezethetik szentimentális ábrándok. A másodszor is szanált fővárosi költségvetés filléreiből szükség- lakásokra sincs elegendő pénz, nemhogy színházra lenne. A telken kívül a főváros «innál kevésbé adhat bármit is a szin- ház-épíiő vállalkozásnak, mert ha az építkezést romantika-mentes realitással kezelik, még az is elképzelhető, hogy az uj szinház mozival, tető-kávéházzal, kiadható üzlet és irodahelyiségekkel a Krisztina-tér és Alagut-utca sarkán de csakis a Krisztin a.,t ér és Alag. út utca sarkán — olyan üzleti re. ménységekkel kecsegtethet, amelyek komoly vállalkozó tőkéket is lendületbe tudnak hozni! Kovácsházy tanácsnok kétszáz pengője Hogyan szoktak rá a clgándi Kis gyöngyösbokrétások a tejlvásra? — Az Uj Budapest tudósítójától — Amikor az élmult évi Szent István ünnepségek alkalmával a Városi Színházban szerepelt az immár világhírre vergődött Gyöngyös-bokréta, feltűnt a cigándi gyerekek táncos csoportja. Tíz- tizenkét esztendős fiuk és leányok ropták régi magyar muzsika mellett az ősi táncokat. Nemcsak a pompás táncok keltettek feltűnést a zsúfolt nézőtéren, de az a kiéhezettség és sápadtság is, ami szomorú kerete volt a kitűnő táncprodukciónak. Előadás után Kovácsházy tanácsnok elbeszélgetett a cigándi jegyzővel és megtudta tőle, hogy ez a határszéli kis falu, odafönt Zemplénben, egyike a legszegényebbeknek Csonka- magyarország területén. Elzártan minden közlekedéstől, távol a városoktól, a trianoni határ tőszomszédságában alig két holdnyi föld jut egy-egy népes családra, amiből természetesen nem lehet megélni... Kovácsházy tanácsnoknak; megesett a szive a cigándi gyerekeken, tárcájába nyúlt és száz pengőt adott a jegyzőnek, hogy a legszegényebb gyerekek között tej.akciőt kezdjen ebből a pénzből. Néhány hónap múlva még egy százpengössel toldotta meg nemeslelkü adományát a kitűnő Kovácsházy. Meg is kapta érte a maga bőséges jutalmát: az elmúlt napokban gyönyörű magyar hímzésbe kötött könyvet hozott a zempléni határszélről a posta. Az elsöízben küldött százpengös adományt — írja a cigándi jegyző — ezideig teljes egészében még nem használtuk fel, amennyiben az eddig elfogyasztott tej 60 pengőt tesz ki. Az újabban küldött százpengös adománnyal a tej- ellátást április közepéig tudjuk fedezni. A napi tej-ellátásban huszonnégy Gyöngyös Bokré-tag részesül napi félliter tej-adaggal. A tejet az iskolában fogyasztják el az igazgató-tanitó felügyelete mellett. — Az eddigi tej-adagolás — folytatja a jegyző a gyermekeknél szemmel láthatóan mutatja jó hatását. Javul az arcszinük, gyarapodik a súlyúk! Van olyan gyermek, akinél az akció kezdete óta a gyarapodás két kilogrammot is kitesz. De levelet írt Kovácsházy tanácsnoknak a cigándi iskola igazgató- tanítója is: — Tanácsnok úr fejedelmi adománya — írja Kántor Mihály igazgató-tanitó úr — egész vármegyénknek tudtára van, és egy szép mozgalmat indított meg. Ugyanis először a mi iskolánkban, ahol hatszázötven gyermek tanult, tettük általánossá a tejivást, majd a tisztiorvos urak a nálunk látott példán felbuzdulva a vármegye többi iskoláiban is elterjesztették. Mondhatom ez ma már általános. Bizony Nagyságod rendelkezése vezetett rá, hogy hiába van a falunak teje, nem használja. Sok gyermek mellé oda kellett ülnöm, hogy a tejet „tekintélyemmel“ is kedveltessem. A gyönyörű magyar himzéses könyv, amelyet a cigándi kisbokréta küldött Kovácsházy tanácsnoknak, telve van a gyermekek megható soraival. Hála Istennek már két és félkilogrammot híztam és pirosodok is, és maradok szeretettel a távolban — írja Oláh Etelka. —- Nagyon jó dolga van a bokrétának most, mert minden tíz órakor fólliter tejet iszunk! Mikor iszom a tejet, mindig eszembe jut a jó pártfogónk! Boldog uj- esztendőt kívánok — írja Domosz- 1 a y Irén. — Hála Istennek, már nem vagyunk annyira sápadtak. Én már nyolcvan dekát híztam. Egyéb újságot nem írok — véste a betűket a papírra G á 1 Bertalan. Gönczi Bertalan azt közli a Kedves Pártfogóval: — Igen jól esik naponként kétszer mindig két-három deciliter tej. Különben is volt nekünk odahaza tej, de nem használtuk. Most minden iskolásgyermek mindennap tejet hoz az iskolába és itt fogyasztja el. — A füttyös is jobban tud fütyülni azóta! Mmdnyájan olyan kövérek vagyunk, mintha ki volnánk tömve! — írja boldogan Kovács József ötödik osztályú tanuló. — Köszönjük a szíves jótettét! Az Isten éltesse sokáig családjával együtt! Maradok szeretettel -— írják Nagy Erzsébet, Németh Irénke, Dócs, Balázs, Áros Géza, Téglás Erzsébet és valamennyien a c'gándí kis; bokrétások, akik — mint írják — imáikba foglalják a csodatevő kétszáz- pengő jólelkü ajándékozóját, Kovácsházy tanácsnok bácsit. Január hó 23-án és 27-én délután fél 3 érakor íigeífiversenyek Cristofoli Vince Kőpadló ős fayence faburkoló vállalat. Kizárólag: XIV. Gizella*ut31 Telefon: 2*969-07. I__jL mérnök útépítési JUST Hornéi vállalkozó.Kövező mester. V., Arany János-ntca 24. Telefon: 1-283-68 Biehn János R. t. Budapest, V., Alkofmány-u. 21. Telefon: 1—153—50. 4szfaltozás, szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, parafln.
