Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-08-31 / 33-34. szám
1938, augusztus 31. cammmmmmemmmmmtm JIT BUDAPEST ö HÍREK 01vasóinh;I)oz£ ! Alulírott várospolitikai hetilapok a székesfővárosi törvényhatóság nyári szünetének tartama alatt kéthetenkint jelennek meg. E megállapodás értelmében az UJ BUDAPEST legközelebbi száma szeptember 9-én fog megjelenni. UJ BUDAPEST, A VAROS, BUDAI hírlap, fővárosi hírlap, független Budapest, uj főváros. Havas Gyula kefe- ós ecsetgyáros Aanykoszorus master Gyár: VII., Rózsa utca 24. szám. Telefon : 130^245.-------------' PU OKISCH JU S OS oki. építész, építőmester, hites törvényszéki és árvaszéki szakértő Budapest,!., Csaba-u. 11/a. el.: 1-563-99. Biéiisíí liMmm Elation; ivei bemutató helyiségeiben V., Honvéd-utca 22. sz. II., Margit-körut 15. sz. VII., Baross tér 2. sz. villamos készülékek vásárlása ügyében, építkezéseknél, átalakításoknál a villamos vezetékek szereltetésére vonatkozólag. Világítási berendezések készítésére javítására. Felvilágosítást adnak a villamos készülékek fogyasztásáról használatáról. Villamos tűzhelyek, kettős főzőlapok, forróviztárolók, háztartási hűtőszekrények RÉSZLETFIZETÉSRE VÁSÁROLHATÓK Bemutatók nyitva : télen d. e. 8-tól 2 óráig, nyáron d. e. 8-tól 3-ig, d. u. 4-től 6-ig. V., Honvéd-u. 22. sz. alatt Ismertető előadások: a villamos főzésről, a villamos készülékekről, a jó világításról. Mennyit költ Budapesten egy-egy lakos önművelődésre ? — Az Uj Budapest tudósítójától — Illyefalvi I. Lajos dr.t a Székes- ; fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója | kiváló szerkesztésében megjelenő „iSta- i tisztikai Közlemények“ újabb értékes j munkával gazdagították városi statisztikai irodalmunkat. B u z i á s s y Károly dr. főjegyző „Budapest közművelődései viszonyai“ címen (Statisztikai Közlemények, 88. kötet, 3. szám) rend- j kívül érdekes statisztikai kérdést dől- I gozott fel. Nehéz feladatot választott a szerző, amikor Budapest lakosságának olyan sajátos jellemvonását kívánta ismertetni, amelyet fogalmilag pontosan meghatározni alig lehet. A közművelődés gyűjtőfogalom: a kultúrális, szellemi összemüködés különböző mezben jelentkező tevékenységének összessége, ezek mindegyikének statisztikai megfigyelése és számszerű felmérése elé elháríthatatlan akadályok tornyosulnak. A szerzőnek tehát a rendelkezésre álló adatokat nagy körültekintéssel és szakavatott- sággal kellett csoportosítania, hogy Budapest közmüvelőlési viszonyainak sokszínű képe mégis töretlenül, éles kontúrokban váljék ki. A statisztikai felvételeknek a közművelődésre vonatkozó megfigyelési köre két részből áll: az intenzívebben kimunkált, bővebb adatkinccsel rendelkező közoktatásügyből és a tulajdon- képeni közművelődésből. A szerző a tanulmány megírásánál kizárólag a második csoportot dolgozta fel, hogy Budapest műveltségi állapotának eddig még ritkán taposott útjain haladva, az idevágó statisztikai adatsorok kiaknázásával szélesbítse az irodalmi látóhatárt. A közművelődési intézményekre vonatkozó fejezetből legnagyobb oldalszámot a közgyűjtemények: a közkönyvtárak és múzeumok statisztikája foglalta le. Örömmel és büszkeséggel tölti el a székesfőváros polgárait a felsorolt adatokból kitűnő ama tanulság, amely szerint a fővárosi nyilvános könyvtár oszágunknak legnagyobb forgalmú könyvtára. Az 1935. esztendőben például kereken 396.000 olvasó, illetőleg könyvkölcsönző kereste fel a könyvtárat, akik több, mint 1.1 millió kötetnyi könyvet olvastak vagy vettek kölcsön. Ehhez csak közelítőleg hasonló nagyságú forgalmat más honi könyvtár elérni nem tudott. A könyvtár kultúr jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a fővárosi közkönyvtárak forgalmának hozzávetőlegesen 60—70 százalékát bonyolította le. Könyvállomány tekintetében az aránylag rövid életű könyvtár még nem versenyezhet a már jóval régebben fennálló múzeumi és tudományegyetemi könyvtárral. A 467.000 kötetet kitevő könyvállománya a Nemzeti Muzeum Országos Széchenyi Könyvtárának 766.000, a tudományegyetemi könyvtárnak 690.000 kötetes állományával szemben csupán a harmadik helyre szorul, de minden remény megvan arra, hogy a fővárosi könyvtár kötetszámának évenkínti mintegy 10 százalékos gyarapodása ezt az egyelőre még fennálló nagy ellentétet idővel kisebbíteni fogja. A közkönyvtár látogatói elsősorban a tanuló diákság soraiból kerülnek ki; az egyetemi ifjúság- és nem kis részben a köztépiákolai tanulok igyekeznek könyvkiadásaikat közkönyvtárak látogatásával csökkenteni. A múzeumokra vonatkozó adatokat a nemrégiben újjászervezett Magyar Nemzeti Muzeum uralja. A több, régebben önálló gyűjteményt magábaolvasztó Nemzeti Múzeumunk nyomasztó fölénye a látogatók számát feltüntető sorokban domborodik ki teljes mértékben. Az 1931—35. évben átlag 272 ezren keresték fel, holott a sorban utána következő legnagyobb forgalmú Mezőgazdasági Muzeum csupán 96 ezer főnyi látogató-seregről számolhatott be. A tanulmánynak a sajtóval foglalkozó fejezete alapos, mindenre kiterjedő gondossági! munkára vall. A főváros kultúráját és közművelődését sziívén viselők itt értesülhettek aról, hogy az országban megjelenő mintegy 1500 újságnak kereken kétharmad része, az évenkínt mintegy 4000 kötetet kitevő könyvtermel’ésnek pedig négyötöd része Budapesről származott, jelezvé azt a hatalmat, amelyet az ország centruma a szellemi élet terén képvisel. A fővárosi Iskolánkívüli Népmüvelö- dési Bizottság nagyfontosságil, nemesítő kultúrmunkát végez a lakosság széles rétegeiben. Az iskolánkívüli népművelés munkája a fővárosnak úgyszólván egész társadalmát áthatja. Az önképzés, az önművelődés és szórakozás olyan sokféleségét nyújtja, hogy a lakosságnak szinte minden rétege élvezheti jótékony tevékenységét. A polgárság élt is a kedvező alkalommal, mert hozzávetőleges becslés szerint minden 8—10-ik lakos valamilyen formláhan igénybevette a nyújtott önképzési lehetőségeket. A Bizottság az 1935/36. esztendőben például 8.5 ezer előadást rendezett, amelyeket kevés hijján 400.000 hallgató látogatott. A különböző közművelődési tanfolyamok száma 900-on felül volt s kereken 24 ezer, nagyrészben az alsóbb társadalmi rétegekből származó hallgatónak nyutott továbbmüve- lödésre alkalmat. Különleges méltatást kíván a tanulmány harmadik fö fejezete, amelyben szerző teljesen új, eddig még fel nem dolgozott eredményeket bocsát közre. Az állami és székesfővárosi p,árőszám- adások különféle közművelődési tételeinek beható vizsgálatával, valamint a székesfőváros lakosságának egy főre eső közművelődési kiadás megállapításával eddig még nem publikált adatokkal gazdagította a statiszikai irodalmat, Megállapította a zárszámadásokból, hogy az állam évente mintegy 4.7 millió pengő nettó összeget áldoz az ország közművelődésére, Budapest székesfőváros pedig kereken 2 millió pengőt. A nagy és magasztos célok érdekében vállalt aránylagcsan magasabb teher mindenkori jellemzője volt Budapest háztartásának; a fenti két adatból ;s csak ezt állapíthajuk meg. A közel 9 millió főnyi országos népességre az állam költségvetése 4.7 millió pengőt, az 1 milliónál nem sokkal nagyobb létszámú Budapest 2 millió pengőt, — a népszámhoz viszonyítva tehát majdnem négyszeres áldozatot hozott közönsége kultúrális jólétének emelésére. Erősíti a megállapítást még az is, hogy a közelw múlt válságos években, 1931—1935-ben az államháztartás 16.2 százalékkal csökkentette az ilyen rendeltetésű kiadásait, ugyanakkor a főváros csupán 2.8 százalékkal. Budapest költségvetése még a szűkös, sovány estendökben is iparkodott közönségének kultúrigényeit szolgálni, a közművelődésre fordítható összegeket az adott lehetőségek határai között épségben tartani. A közművelődés fogalmának nehezen elhatárolhatósága már eleve sejteti, milyen körülményes, a statisztikai szaktudás teljességét feltételező munkát kíván a közművelődési kiadások egy főre eső kvótájának, azaz annak megállapítása, hogy a főváros népessége egyedenként mekkora összeget fordított közművelődésre. A statisztika egyébként gazdag tárházából a legkülönbözőbb címek alatt található és a közművelődés megnevezése alá csoportosítható tételeket kellett megfelelő mérlegelés után kiválasztani, egybegyüjteni, összegszerűségüket megállapítani. A fáradozás meg is hozta a maga nemes gyümölcsét. Az alábbi táblázat elsőízben tárja elénk mindazon jelentős tételeket, amelyeket Budapesten 1935-ben közmüvelőlésre fordítottak. A lakosság számával végzett osztással pedig az egy-egy főre eső kiadás igen jellegzetes arányszámát ismerhetjük meg: ÖsszeEgy főre sen jut pen g ő Múzeumi látogatási díjak Közkönyvtárak köl33.207 —.03 csönzési díjai 27.018 —.03 Állat- és növénykerti belépti díjak Újságokra és köny217.632 —.21 vekre fordított kiadások 13,500.000 12.80 (Színházjegyekre fordított kiadások Mozijegyekre fordított 6,947.272 6-59 kiadások 6,904.381 6.54 Hangversenyjegyekre fordított kiadások 693.000 —.66 Rádióelöfizetési díjak Közművelődési, művé3,404.081 3.23 szeti, irodalmi és tudományos egyesületek tagsági díja 678.344 —.64 Az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság által rendezett előadások, tanfolyamok, tanulmányi kirándulások, stb. részvételi díjai 86.013 —.08 Összesen: 32,490.948 30.81 A felsorolásból a legfontosabb tanulság abban az eredményben csúcsosodik ki, amely szerint Budapesten 1935-ben közművelődésre minden egyén 30.81 pengőt költött. Annyit jelent ez más szóval, hogy Budapest polgársága 32.5 millió pengőnyi összeget fordított általános műveltségének fejlesztésére. A kiadási tételek között legnagyobb szerepet az újságokra és a könyvekre fordított kiadásoknak közel 13 pengős ösz- szege játszotta. A színházjegyek, valamint a mozijegyek szintén sokba kerültek: mindkettő meghaladta a fe jenkin ti 6-50 pengőt. Említésreméltó még a rádióelőfizetési díjak több, mint 3 pengős tétele is. A többi, eddig fel nem sorolt kiadásfajta jelentékenyen kisebb szinten állapodott meg, jeléül annak, hogy a főváros közönsége közművelődésének fejlesztésénél is elsősorban olyan kiadásokra szentelt nagy összeget, amelyek egyúttal valamilyen szórakozási lehetőséget is nyújtottak. Muzeum, színház, rádió, mozi
