Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-08-13 / 31-32. szám

4

1938. augusztus IS.

fir'rrvmriiT ni mr MBSSiGiHfl&ia

— 1882 március 22-én, Budapesten születtem. A fővárosi belvárosi reáliskola és a kir. József-müegyetem elvégzése után 1904-ben a földmivelésügyi minisztérium fennhatósága alá tartozó pozsonyi kultúrmémökséghez kerültem, ahonnan 1905 februárjában Budapest polgár- mestere a székesfővároshoz hivott meg. Akkori főnököm, Heuffel Adolf középi- tési igazgató az útépitési osztályba osztó ttt be,

— Aránylag fiatatlon, 29 éves koromban főmérnök, 1921-ben műszaki tanácsos, 1929-ben műszaki főtanácsos, 1931-ben pedig tanácsnoki hatáskörrel ügyosztályvezető lettem.

__Amikor a főváros szolgálatába léptem, a budapesti utak még igen elhanyagolt állapotban voltak. Például a Váci-út, a Maglódi-út, a Fehérvári-út, stb. makadámmal volt burkolva, a Belváros legtöbb utcájában petéig hepehupás kövezeten bonyolították le a forgalmat. Ez a lehetetlen állapot arra késztette a fővárost, hogy 20 milliós burkoló-kölcsönt vegyen fel. E pénzösszeg felhasználása céljából kaptam a többi között én is alkalmazást a fővárosnál. Beosztásomnak nagyon örültem, mert az útépítés már a műegyetemen is nagyon érdekelt. Később sem bántam meg, hogy ide kerültem. Módom volt tanulni, magamat e speciális szakban irodalmilag és gyakorlatilag továbbképezni és szerény tudásommal szeretett fővárosunk fejlődését előmozdítani. Nemcsak olvastam sok idegen-nyelvű szakkönyvet, hanem azon voltam, hogy a hazai és külföldi útépitési tapasztalatokat, a próbaburkolásokkal elért eredmények stb. fiatalabb kollégáim részére is könnyen hozzáférhetők legyenek. E végből sok szakcikket, tanulmányt és több könyvet irtam. Tanulmányaimat az Épitö Ipar, az Épitö Művészet, a Magyar Mérnök és Epitész Egylet Közlönye, a Városi Szemle, a Városok Lapja, az Útügyi Szemle, az osztrák Srassen- wesen és a németországi Zeitschrift für Strassen- und Transportwesen stb. szaklapok közölték. Nagyobb munkáim közül a Székesfővárosi útépítések műszaki utasítása 1914-ben, a Városi utak tervezése, épitése és fenntartása (340 oldal) 1918-ban, a Modern utak épitése pedig 1928-ban jelent meg.

— A főváros több esetben küldött ki külföldi kongresszusokra és tanulmány- utakra. így 1921-ben, midőn a Millenáris-pálya átalakítását tervezték, mótor- kerékpár-betonpályák tanulmányozása volt a feladatom. 1926-ban a milánói nemzetközi útügyi, 1927-ben az amszterdami anyagvizsgáló-, 1929-ben az angol útügyi, 1931-ben pedig a londoni első nemzetközi köztisztasági kongresszuson képviseltem a fővárost.

— Külföldi tapasztalataimról vetített képekkel illusztrált szabadelöadások keretében a Magyar Ménök és Építész Egyletben számoltam be, amely beszámolókat azután úgy a szaklapok, mint a napilapok behatóan ismertették.

— Tisztviselői elfoglaltságom mellett számos tudományos és társadalmi egyesületben fejtek ki tevékenységet. így igazgatósági tag vagyok a Fővárosi Al- kamazottak Nemzeti (Szövetségében, tanácstag a Herminamezei római katho- likus egyházközségben, rendes tag a budapesti Mérnöki Kamarában, a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, stb. Munkásságomnak legfelső helyen való elismerése gyanánt a III. osztályú polgári hadiérmet kaptam.

— A vezetésem alatt álló ügyosztály hivatott a kor igényeinek megfelelően Budapest út- és csatornahálózatát átalakítani. Kitűnő munkatársaimmal azon vagyok, hogy e kitűzött célunkat mielőbb elérjük. Feladatunk nem könynyü. Mert amig a modern nyugateurópai világvárosokban: Berlinben, Páris- ban, Londonban poros makadámkocsiút nincs már, addig Budapesten sajnos, e burkolatból még mindig 1,6000.000 m2 van. Programom első pontja e felületet részben kátrányozássál, részben tartós modem burkolattal való kicserélés révén fokozatosan csökkenteni. Emellett nagy figyelmet kell fordítanunk a főutakra, hogy azok a modem közlekedési eszköz: az autó igényeinek megfelelő karban legyenek. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a burkolatlan oldalutcákról sem, ahol a kisemberek verejtékkel megkeresett filléreikből építettek maguknak családi otthont.

— A csatornaépítés terén a meglévő hálózat fejlesztése, a kertészet terén a sétányok számának szaporítása, a köztisztasági szolgálatban az utak minél tökéletesebb portalanítása, a kisérletlcé- pen bevezetett pormentes szemétgyűjtés kiterjesztése és szemétégetötelep tervezése foglalkoztat.

— A vezetésem alatt álló ügyosztály, miként a múltban, úgy a jövőben is azon lesz, hogy Budapest utai, terei és parkjai a székesfőváros páratlan szép fekvéséhez méltóak legyenek.

Utánpótlás és protekció

Irta és a Magyar Racionalizálási Bizottságban elmondotta:

PAP FERENC ny. folyamőr-vezérkapitány,

Budapest Székesfőváros Vízmüveinek vezérigazgatója

A vezető egyéniségek kiválasztása, azok kiképzése és utánpótlása úgy az egész emberiség, mint a nemzetek életében, de szükebb körben az egyes intézmények működésében is rendkívüli fontosságú, a fejlődés menetében a leg- elhaíározóbb kihatással biró ténykedés. A világ sorsát nagy egyéniségek intézik, képességeik és tulajdonságaik szerint jó vagy rossz irányban vezetve azt. De mindenesetre áll a tétel, hogy ha igazi nagy emberek volnának mindenütt az élen, annak harmonikus életkifejlö- dés lenne az eredménye. így van ez az egyes országok életében is.

A tömeg sohasem vezet, csak dolgozik, működik, a vezetésnek engedelmes- kedve vagy ellenállva, de ebben az utóbbi esetben is mindenkor vezető egyéniségek hatása alatt. Magára hagyva vagy nem kiváló vezetés mellett csak közepes eredményre képes. Nagy egyéniség, aki nagy emberi erényekkel rendelkezik, hihetetlen nagy eredményeket tud elérni. A történelem sok ilyen esetet említ fel. Korunkban is van erre nem egy példa. Kisebb körben: műszaki vagy másirányú intézményben is elhatározó szerepet játszik a hivatott vezető, természetesen az intézmény méretének megfelelő kihatással. Itt is a vezető ad irányt, diktálja a tempót, biztosítja az eredményt. Mindebből következik, hogy vezető egyéniségnek elhatározó állásba jutása rendkívül fontos, nagyon kívánatos, sőt a nagy eredmények érdekében elengedhetetlenül szükséges. Erre tehát a haladás érdekében mindenképen törekedni kell.

2.

Itt felvetődik mindjárt az a kérdés, hogy minő is legyen tehát a vezető egyénisége? A vezetésre való alkalmatosság elsősorban személyi adottságon alapszik. Ez főleg a tömegek felett való állás képességében, az exponált élen való haladás rátermettségében nyilvánul meg. Éhez pedig határozott egyéniség, a nagy adottságoknak önmagukban zárt harmóniája és pedig a főleg az elhatározóképesség s ezzel szemben a felelősségviselés bátorsága, a példát nyújtó megfeszített munka és szorgalom, vele szemben a jó fizikum, a magasabb fokú egyszerűség és szerénység, de ugyanakkor bátor kiállani tudás, mint szembenálló tulajdonságok kívántainak meg. A meg nem alkuvó becsületes és egyenes gondolkodás in- trazigenciája, vagyis az egyenes jellem szilárdsága, de irtózás a betanult keménységtől, a csak imitált férfiasságtól. Határozottság, de az emberekkel való bánnitudás, a jóindulat, a megbecsülés az emberekkel való együttérzés alapján. Határozott célra törekvés, a

munkatársak jó megválasztása s velük zavartalan együttdolgozás, azok tudásának tekintetbevételele és felhasználása. Mindenre való ráérés a gyors elhatározás alapján. Széles látókör az ismeretek lényegének összhatásaként.

Ilyennek képzelem én el és látom magam előtt a hivatott vezető egyéniséget. Mindebben a követelményben nincsen semmi újság, felsorolása majdnem fe leslegesnek látszik és könnyen az unalom hatását keltheti. Pedig ilyen emberekre van szükség mindenütt, igy a hozzám legközelebb álló műszaki téren is. A tudás, a tanultság egyedül itt sem elégséges. Hány nagytudású és képzett ember képtelen kis körben is a vezetésre. Viszont nagy tudás nélkül csak egész különleges esetekben és különleges, másirányú nagy tulajdonságokkal lehet a vezetés feladatát sikerrel elvégezni. Szerintem elengedhetetlenül megkívánható további kellék: a gyoisan dolgozó agy, a gondolkodás erős logikája, az indulattól való mentesség, vagyis az erős önfegyelem.

3.

A nevelés, a képzés és kiválasztás tekintetében a nevelés és a képzés nagyfontosságú, de nem döntő segédeszköz, mert fő az adottság, a veleszü letettség. A nevelés és képzés csak kifejleszti, emeli, valamely irányban az érvényesülésre alkalmassá teszi az adottságot, de egyéniséget nem teremt; azonban mindenesetre sokat pótolhat, de sokat is ronthat az eljárás jósága vagy elhlbázottsága szerint.

Minő legyen tehát a nevelés? Az előzőkből következik, hogy elhatározó a gyermekszoba, illetőleg a szülői ház, a szülőktől való szellemi öröklés: legyen dz a gyermekszoba szegényes, sőt nagyon is szegény, vagy a gazdagságtól pompázó. Nagy adottságokat bárminő szülői házban lehet örökölni. Az iskola közvetíti az ismereteket, de ugyanakkor különös nyomatékkai és példaadással is fejleszteni kell a jellemet, acéíozni a férfiasságot: a férfias, egyenes, nyilt, szembenéző, határozott, mérsékléssel teli, de kemény, férfias gondolkodású. A középső fokú iskoláknak fel kell hívni az érdeklődést minden szép és jó iránt, széles alapon közöljék azok az ismereteket. A főiskola: az egyetem és itt most főleg a műegyetemre gondolok, szerintem folytassa ezt a föirányelvet, de már nem a mennyiségre, hanem a végeredmény harmóniájára törekedjék; tehát ne fárassza ki végleg az agyat a folytonos túlterheléssel, hanem engedjen időt az áttekintésre, a gondolkodásra, az önmagával való foglalkozásra, fejlessze tovább a jellemet, a férfiasságot, a fellépmi tudást, a gondolkodás szilárd logikáját, a képességet a lénye1 gek meglátására. Nem az ismeretek legszélesebb terjedelme a fontos, hanem a tisztánlátás a logikus gondolkodás alapján. A műegyetem a gyakorlati kiképzésre csak mérsékelten törekedjél:. Ha elméletileg jól képzett, harmonikus műszaki és közgazdasági ismerettel é ; férfias gondolkodással hagyja el a mérnök a műegyetemet, akkor a professzorok elérték nagy hivatásuk célját. A mérnököt az élet tanítja meg a gyakorlati kérdésekre, maga lábán állásra, a küzdésre és előretörésre. És a kiválasztódás már az életküzdelem első lépésénél kezdődik, nevezetesen annál a kérdésnél, hogy miképen viselkedik a fiatal tudós az első gyakorlati kis feladatnál a nála nagyobb tapasztalattal rendel kezö, de rendesen kisebb képzettségű munkavezetővel vagy más ilyen beállítású szakemberrel szemben.

Itt kezdődik el az élet iskolája, amelyben annyi a tanítómester: jó és rossz egyaránt. Az eligazodásra tehát a tisztánlátás és a logikus gondolkodás készsége szükséges. Az élet küzdelme azután egyebet sem tesz, mint továbbfejleszt, acéloz és kiválaszt. Külön, tudományos módszerü kiválasztásra csak az elindulásnál és később — talán — még az élet közepén lehet szükség és mód. Mert a hivatott vezetőt az élet maga választja ki, csak nem szabad annak pártatlan munkáját befolyásolni szubjektív emberi eszközökkel, végső fokon a rendesen áldatlan eredményre vezető protekcióval.

Az utánpótlás természetes íendje az intézmény keretein belül történik. A vezetőnek legfőbb feladata erről megfelelő módon gondoskodni és erre meg is van minden lehetőség az együtt dolgozásból kifolyólag. Ha azonban kiderülne, hogy valamely esetben ez a gondoskodás nem vezetne kellő eredményre, úgy ebben a kényszerhelyzetben kívülről kell hozni meg-felelő vezetőt, de annak aztán igazán megfelelőnek kell lenni, tekintettel arra, hogy helyzete kétszeresen nehéz. A megfelelő vezető munkája előrehaladást jelent, anna;v hiánya végeredményben behozhatatlan veszteség. A megfelelő vezetők beérkezése maga után vonja a további vezetők kitermelését, mert-hiszen arra törekszenek, hogy példaadásukkal ezt az eredményt is biztosítsák. Az igy előálló vezetők nagyobb számától és e szám esetleges túltengésétöl nem kell félni, mert a kiforrott egyéniségek mindig megtalálják a maguk helyét még a második sorban is. Működésük összessége csak áldásos lehet. A vezető egyéniségek kitermelése és értékelése természetesen nem lehet a különböző országok eltérő viszonyai között egyenlő, de a kérdés nagyban és egészben mégis mindenütt _ ugyanazon körben mozog.