Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-07-30 / 29-30. szám

UJBUDAPIST á 1938. július 30. A hetvenötödül nap! Közmunka-regény az ut és csatornaépítési ügyosztályból — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az ut és csatornaépítési szakbizott­ság augusztus 1-én tárgyalta az ügy­osztály előterjesztését az angyalföldi szivattyú-teleppel kapcsolatos vasbe­tonnyomócsatorna építési munkálatá­nak vállalatbaadása ügyében. Az ügy­osztályi előterjesztés annak megálla­pítása mellett, hogy a szóbanforgó munkálatok vállalatbaadása céljából 1938. julius hó 15-én zártkörű verseny- tárgyalást tartottak, elfogadásra java­solta a legolcsóbb ajánlattevőnek: Kiss Jenő vállalkozónak a kimutatásban 1. sorszámmal jelölt 323.032 pengő vég­összegű legolcsóbb ajánlatát. A feltűnően szűkszavú ügyosztályi előterjesztés elfelejtkezik megemlíteni azt, hogy ugyanezen közmunka válla­latbaadása tárgyában a folyó esztendő március 22-i határidővel versenytár­gyalást hirdetett a polgármester. Nem beszél az ügyosztályi előterjesztés arról, hogy miért nem ennek a nyilvá­nos versenytárgyalásnak alapján ad­ták vállalatba a közmunkát, továbbá mi volt az oka a versenytárgyalás megsemmisítésének, milyen címen kért és kapott a főváros engedélyt az iparügyi minisztériumtól a zártkörű versenytárgyalás megtartására. A márciusi nyilvános versenytár­gyalás teljesen és tökéletesen szabá­lyos volt. Ezen a versenytárgyaláson 14 cég tett ajánlatot: a legolcsóbb a Grawieser Albin volt 297.280 pengő vállalati összeggel, a legdrágább vi­szont Iíoncz Lajos cég volt 526.628 pengő vállalati összeggel. Azt látjuk tehát, hogy a nyilvános és zártkörű versenytárgyalásokon a legolcsóbb ajánlattevők végösszegei között cca 26.000 pengő árkülönbözet mutatko­zik. Ennyivel volt olcsóbb márciusban a Gravieser Albin cég, illetve ennyivel volt drágább a júliusi zárt. verseny- tárgyaláson Kiss Jenő vállalkozó! Kétségtelen, hogy a két versenytár­gyalás közötti időben bekövetkezett munkabér, fuvarbér és anyagdrágulás folytán mintegy 10 százalékos emelke­dés indokolt a két versenytárgyalás legolcsóbb ajánlatai között. Az anya­goknál, az itt szükséges igen nagy- mennyiségű és értékes importált fa árának nagymértékű megdrágulása; az Eucharisztikus Kongresszus miatt ké­sőn megindult sok közmunka, az or­szágos nagy útépítkezések, az alföldi öntözési munkálatokkal kapcsolatos föld-munkák oly nagymérvű keresletet okoztak a kubikos munkások között — ennél a munkánál 200—300 ember szükséges 6 hónapra — hogy a júliusi órabér kétségtelenül felülmúlja a tava­szi versenytárgyalásokon a polgármes­ter által előírt 36 filléres munkabért. Végeredményben azonban a főváros, mint munkát adó hatóság nem közjó­tékonysági intézmény és az anyag­árakban és munkabérekben bekövetke­zett drágulás rizikóját mindenesetre a vállalkozóra háríthatta volna, ha annak idején azonnal intézkedik a közmunka vállalatbaadása iránt. A Közszállítási Szabályzat szerint a dön­tésnek ennél a munkafajtánál a ki­írástól számított hetvenöt napon belül meg kellett volna történnie! A hetven­öt nap junius 5-én járt le és eddig az időpontig az ügyosztály nem tartotta szükségesnek a vállalatbaadást, meg­várta azt a hetvenöt napot, amikor az ajánlattevők már a Közszállítási Szabályzat értelmében viszavonhatják ajánlatukat és visszakérhetik bánat­pénzüket, amit — tekintettel a fent- említett drágulásra — a nyilvános versenytárgyaláson a legolcsóbb aján­lattevő: a Gravieser Albin cég való­színűleg meg is tett volna. A legsürgősebb és a leghatározot­tabb vizsgálat megindítását és az anyagi felelősség kérdésének meg­állapítását kérjük a polgármestertől arra vonatkozóan: ki vagy mi az oka annak, hogy a nyilvános versenytár­gyalásnál nem történt meg idejében a szabályszerű döntés, megvárták a het­venöt nap elmúlását és ezután — hogy milyen indok címén az különlegesen érdekes — zártkörű versenytárgyalást rendeltek el, mivel a bűnös, vagy bű­nösök 26.000 pengővel megkárosítot­ták a fővárost, ezenfelül a késő őszre, illetve tavaszra halasztották a beton- nyomó-csatorna megépítését, amely a hosszú és száraz nyár alatt azóta el is készülhetett volna! Jarossné gy fog ? A Kúria feltűnő feloldó ítélete egy a kommün után Köztulajdonban tartott temetkezési vállalat ügyében — Az Uj Budapest tudósítójától. — Ismételten beszámoltunk arról az évek óta folyó pereskedésről, amelyet özv. J a r o s s Jánosné indított a szé­kesfőváros ellen. J a r o s s Jánosné ha­talmas összegű kártérítést követelt a fővárostól azért, mert annakidején a proletárdiktatúra bukása után a fő­város kisajátította az asszony temetési és kegyszerkereskedelmi vállalkozását. Ezen kisajátítás során Jarossné és a főváros között, egy megállapodás is létesült, amelynek alapján a főváros megfelelően kártalanítani is igyekezett az asszonyt. Jarossné azonban ezzel a kártalanítással nem elégedett meg és ezért nagyösszegü kártérítési pert indí­tott a főváros ellen arra hivatkozva, hogy ő annakidején kényszerhelyzetben volt, amikor a megállapodást aláírta és elfogadta a fővárostól a részére kiutalt összeget. A különös keresetnek azonban nem adott helyt a bíróság és azt végső fo­kon a Kúria is elutasította. J a r o s sh n é azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem perújítással élt és továb­bi adatokkal kívánta bizonyítani, hogy ö müyen nehéz helyzetben volt akkor, amikor a főváros, mint a Községi Te­metkezési üzem tulajdonosa kisajátítot­ta vállalkozását, ingóságait. Első két fokon azonban a törvényszék és a tábla elutasították az újított keresetet. A Kúria Zsitvay-tanácsa azonban érdekes indokolással nemrégiben felol­dó végzést hozott az ügyben. A Kúria az alappeihen hozott vég­ítéletében, — mondja az indokolás, — azt az újított perben is irányadó jogi álláspontot foglalta el, hogy Jaross- n é ingóinak elvételéért és ipara üzésé- nek lehetetlenné tételéért teljes kártérí­tés illeti. Ennek a kártérítésnek a ke­retében a főváros azoknak az ingóknak az értékét tartozik megtéríteni, ame­lyek Jarossné ingói közül a prole­tárdiktatúra bukásakor birtokukba ke­rültek, tartozik továbbá megtéríteni Jarossnénak ipari joga értékét és az elvont hasznát. Jarossné az újított perben azt vi­tatja, hogy az ö ajánlata valóságos kára megállapításának alapjául nem szolgálhat, mert ennek az ajánlatnak a megtétele alkalmával olyan körülmé­nyek hatása alatt állott, amelyek befo­lyásolták öt abban, hogy ajánlatában valóságos kárát számítsa fel, ami sze­rinte egyébként is céltalan lett volna. Akaratának szabad elhatározását befo­lyásoló tényként hivatkozott arra, hogy a főváros tisztviselői a törvényhatósági bizottság tagjai és az állami hatóságok képviselői részéről a temetkezési vál­lalkozókkal szemben használt fenyegető kijelentésekre, a napilapoknak az emlí­tett vállalkozókkal szemben tanúsított magatartására a fővárosnak arra a k - jelentésére, hogy kártalanítása csupán a közgyűlés által megszavazott 14 mil­lió korona keretén belül történhetik s végül a miniszteri rendeletnek arra az intézkedésére, amely szerint a temet­kezési vállalkozók kártalanítása a bírói út kizárásával történik. Hivatkozott arra is, hogy a szóbanlévö ajánlata va­lóságos kárának a megállapításánál azért sem lehet irányadó, mert iparát az ajánlat benyújtását megelőző két esztendőn át gyakorolván, ajánlata elö- tejesztésekor a szakmai árakat nem is­merhette. Mindezeket azonban már az alapper­ben is előadták, a Kúria azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek nem akadályozhatták Jarossnét abban, hogy követelését a megfelelő összegben reálisan fel ne számíthassa. A Kúria figyelemmel volt arra is, hogy az, alperes törvényhatóság fele­lősségére és annak terjedelmére nézve nincs befolyása annak a körülménynek, hogy a főváros némely, jelenleg is szol­gálatban álló alkalmazottja Jaross- n é ingóinak az elvételében közreműkö­dött. Azonban figyelemmel volt a felül­vizsgálati panasz azon részére, hogy a főváros kártérítési kötelezettségének a mértékére nézve nem lehet befo­lyása annak a körülménynek, hogy az egyezkedések megkezdése alkalmá­val már előrelátható volt, hogy a ma­gántemetkezési váltakozói ipar és így Jarossné ipara is a főváros verse­nye következtében elsorvadásra van ítélve. Jogszabály, hogy a kártérítés mértékének megállapításában a kárté­tel elkövetésének az időpontja irányadó. Az adott esetben az időpont 1919. aug. 7. A főváros tehát a birtokába jutott ingóknak és Jarossné ipari jogá­nak az 1919. évi augusztus 7-én volt értékét tartozik megfizetni. Egyébként <^m U<l sn^JüUjA, ■v-an. GÁZH UTÓ SZERRÉ NY GÁZLÁNGJA INDIG SEGÍTSÉGÉRE VAK j'ja 0-űÁaJían GÁZHŰTÓSZGRRÉNY GÁZLÁNGJA MINDIG SEGÍTSÉGÉRE VAN GÁZHÜTÖSZÉKKÉNY gázlángja MINDIG SEGÍTSÉGÉRE VAN GÁZHÜTŐSZEKRÉNY gázlángja MINDIG SEGÍTSÉGÉRE VAK HA SZOMJAS A GYEREK HA SOKAT VÁSÁROL EGYSZERRE HA VÁRATLAN VENDÉG JÖN HA CSECSEMŐJE VAN HA MELEGE VAN HÁZNÁL MINDIG SEGÍTSÉGÉRE VAN Ä GAZ a rendelet úgy is rendelkezik, hogy a főváros tulajdonába átvett temetkezési készletekért a volt tulajdonosoknak fizetendő térítés kiszámításánál e kész­leteknek abban az időpontban volt álla­pota (mennyisége, minősége) értéke irányadó, amelyben a főváros tanácsa azokat a jogfolytonosság helyreállítá­sával saját kezelésébe vette. Ez pedig 1919. augusztus 7-én következett be. Az alapperben a Kúria a kártérítési követelés összegének megítélésénél a kár valószínű egyenértékének megjelö­lésénél nem tartja kizártnak, hogy J a- r o s s n é kára nagyobb mint az az ősz- szeg, amekkorát részére a bizonyítékok alapján megítélt. Jarossné újított perben olyan bizonyítékra hivatkozik, amely szerinte megnyugtató eredményt ígér és amely alkalmas lesz arra, hogy valóságos kárát a bíróság pontosan megállapítsa. Ez a bizonyíték új bizo­nyítéknak tekintendő. A Kúria minden­esetre fontosnak tartja a leltár bemu­tatását, mert lehetséges, hogy ez a lel­tár olyan adatokat tartalmaz, amelyek lényegesek lehetnek arra nézve, hogy fenntartható-e a Kúriának az ingók értékelésének a kérdésében elfoglalt előző álláspontja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom