Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-07-16 / 27-28. szám

XVI. évfolyam 27—28. szám

Budapest, 1938. julius 18.

UJ BUDAPEST

várospolitikai

Elöflzciésl Arak :

SEgéáx évre.................................................. 30 pengő

»'él évre.......................................................... 15 pengd

egye* tzám Ära 60 llUér

I

FELELŐS SZERKESZTŐ :

I> O B Y ANDOR D"

I

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kacs Ivor-ulcn O. Telefon: 1^828^23.

Postaiakarékp. csekkszámla 30.013.

Municasszabadság í

&

•d ®

<o F?

CD ' eV >*- o-4 * W ö M v H •

(D

A

HaM í

Iríaz Szőtte Gyula dr.

Budapest fa-ettátása

Általános meglepetést keltett a kor- ; mány azon intézkedése, amely szerint I a tűzifa forgalmát szabaddá tették és a korlátozások hatálytalanítása iránt történt illetékes helyen intézkedés. A közönség aggodalommal várja a kormány azon rendeletét, amely a spekidánsokat a fakereskedelemből kizárja és a kartelszerű lehetőségek kiírásával biztosítja Budapest téli tűzifa ellátását.

A tűzifa behozatala Romániából és Csehszlovákiából történik. A román tűzifa importja a Sei nevű vállalat kezében van, amelynek látható feje egy Schreiber nevű mátészalkai nemkeresztény fakereskedő, hozzákapcsolódik bizonyos Closani nevű román cég részéről egy budapesti Rottmann nevű nemkeresztény kereskedő. Ez a társaság teljhatalmat gyakorol a 20— 30 ezer vagónps román import felett.

A csehszlovák tüzifaimporttal eddig a kereskedelemügyi miniszter által megbízott tizenhárom cég foglalkozott. Ezeknek a megbízatása most megszűnik, a felvidékről a jövőben minden valószínűség szerint mindenki importálhat tűzifát.

A főváros törvényhatósági bizottságában és közigazgatási bizottságában több alkalommal hangzott el felszólalás a főváros tűzifa ellátásának méltányos áiron való biztosítása érdekében. Feliratok is mentek e célból a kormányzathoz, a történt intézkedések azonban egyáltalában nein alkalmasak arra, hogy a közvéleményt i megnyugtassák. Rendet kell teremte- j ni a fafronton! Biztosítani kell a közvetítő kereskedelem lehető teljes kizárásával a tűzifa behozatalát és szétosztását a budapesti kereskedők között!

Be meg kell rendszabályozni a budapesti kereskedőket is! Az úgynevezett pincéseket, akiknek túlnyomó nagyrésze nem keresztény, olyan jól megy a soruk, hogy tizenkét hónapig bőségesen megtudnak élni abból, amit hat hónap alatt fa és szén árusítással megkeresnek. Ebben a vonatkozásban is elhangzottak panaszok, elhangzót tak ígéretek is, készült is állítólag valamiféle szabályrendelet, talán életbe is lépett, erről senki semmit biztosan npm tud. Csak egyet tud mindenki tökéletes biztossággal: mégpedig azt, hogy Budapest gazdaságilag egyre gyengülő közönsége esztendői'ől-esz- tendőre drágábban szerzi be a fa- és szénszükségletét.

Még a nyári hónapok alatt döntő elhatározásoknak, miniszteri Vendeleteknek és polgármesteri határozatoknak kell napvilágot látniok! Ne akkor ébredjünk a tüzelőszer-ellátás problémájának akut voltára, amikor már az októberi szelek csapkodják a budapesti kispolgárok rozzant ablakait!

Egy keresztény munkás panaszolta, hogy egyik hatósági építkezésnél a mun- kaíelügyelő arra kényszerítette, hogy a szociáldemokrata szakszervezetbe lépjen be. Amikor ezt megtagadta, a munkából elbocsájtották. A hatóság a&zal védekezett, hogy az építkezés vállalatba van adva. A munkaadó azt hozta fel védekezésül, hogy ez az ő tudtán kívül történt. A munkást nem vették vissza a munkahelyére.

Évtizedek óta sürgetjük a munkások ellen gyakorolt erőszakoskodások megszüntetését, a munkaszabadság törvénybeiktatását, a gazdasági élet olyan rendezését, hogy a munkás találja meg az ő megélhetését. A kormány széleskörű felhatalmazást kapott a törvényhozástól a gazdasági és hitelélet rendjének a biztosítására. A Keresztény Községi Párt két évtizede küzd a munkásokért. Csekélységem immár közel négy évtizede a szakszervezeti terror ellen beszélek és írok, sürgetve a hatósági munkaközvetítést, amely inkább biztosítéka az erőszakoskodás nélküli munka-elhelyezésnek és védelem a lélektiprás ellen. Ugyancsak évtizedek óta sürgetem a munkakötelesség megszervezését is, amely egyúttal biztosít arról, hogy a nehéz gazdasági viszonyok közepette mindenkinek juttatható munka és nemcsak szakszervezeti tagok kereshetik meg a kenyerüket, de mindenki fog is dolgozni.

A keresztény világnézet, szeretet és igazságosság nemcsak szólam, hanem kell, hogy tetté is váljék. A jog az életre nem az alamizsna adásában és elfogadásában, a köz részéről való eltartásban nyilvánulhat meg, hanem az ember igényelheti, hogy olyan munkához juthasson, amelyből magát és családját tisztességesen eltarthatja. De egyben kötelesség is, amely dologra kényszerit éppen azért, hogy a megélhetést az illető önmagának és családjának biztosíthassa. Az élet nem igényelheti a közeltartást, az ingyen lakást és ruházatot, alz ebédjegyet, mert ehhez csak a betegnek, öregnek és gyermeknek van joga, ha vagyontalan. Még az öregről is gondoskodunk nyugdíjbiztosítással, mert korábbi munkájával kiérdemli az öregkor tisztes megélhetését. Annál inkább kell gondoskodni az erejében lévő ember munkájáról, hogy az élet egyéb jogait szabadon és függetlenül gyakorolhassa, meglegyen az a függetlensége és szabadsága, amit a munkájával szerzett megélhetés a fennálló törvények szerint mindenkinek megad és biztosít.

És ezek az évtizedes sürgetések megtorpannak a gazdasági élet rendezetlensége előtt és hatástalanok az egyes szak- szervezetek terrorjaival szemben. Miért?

Mert nem látnak tovább a politikai szólamoknál és a pártpolitikai kereteken túl. Yoltaképen a mai helyzet nem a gazdasági nehézségek bekövetkezésénél kezdődik, nem is csak Trianon okozta, hanem kezdődött a liberális elgondolásnál, amely a szabadságot szabadosságig fejlesztette és az áljótékonyság ürügye alatt a koldulást intézményesítette, ugyanakkor módot adván a pénz hatalmasságainak, hogy a tőke jövedelmét a munkabér rovására túlságosan gyarapítsa. Amikor tehát az állami élet emelkedése érdekében a köz javára az egyéni szabadságnak korlátokat szabiink, a korlátoknak elsősorban ezekre kell vonatkozni.

Meg kell szűnni annak a gondolkodásnak, hogy a tőke előbbre való, mint a munka és a pénztőzsér nagyobb joggal rendelkezik, — mert formailag nagyobb a hatalma, — mint a munkás, aki csak saját fizikai, vagy szellemi erejét viheti a gazdasági küzdelembe. Még az el nem ferdített liberális nemzetgazdasági felfogás is azt tanítja, hogy a gazdasági élet a munka, a töke és a vállalkozás egyenlő értékű eredményeiből tevődik össze. Pedig ezt a tant már azok állították fel, terjesztették és hirdették az általuk külön megszervezett testhezálló sajtójukkal, akik a vállalkozást és a tőkét különösen képviselték, tehát különös érdekük volt, hogy az aranyimádat a lelkek fölé emelkedjék. A keresztény gondolkodás lassúsága és hiszékenysége, no meg a mindenkori kormányhatalom elnézése lehetővé tette még ennek a tannak is a túlhajtását, hogy a hármas egyenlőséget a munka rovására egyenlőtlenséggé változtassák. Ennek egyik módja a szakszervezetbe való be- kényszerítés, amikor azután a szakszervezeti vezetőknek a tőkésekkel való megegyezése és a vállalkozókkal való megállapodása a munkást eme kettőnek egyszerűen kiszolgáltatja és léleknélküli munkaeszközzé siilyeszti: parancsszóra kezd akár éhségsztrájkot is és keserves keresményéből hetenként szállítja be a obulusokat a szakszervezeti vezetésnek a jólét biztosítására.

De a munkaszabadságnak nemcsak a szakszervezetekkel szemben kell meglenni, hanem biztosítani kell azt a vállalkozással és tőkével szemben is. A szociáldemokrata szakszervezet voltaképen ma már velejárója annak a terrornak, amelyet a tőke és a vállalkozás a munkaerő kihasználása tekintetében gyakorol és amellyel a munkást teljesen a saját igájába kényszeríti. Ne nézzük a múltat, hanem a jelent. Politikai, vagy faji okokból munkások százait bocsátják el és csuknak be gyárakat azon a címen, hogy nincs megfelelő jövedelem. Pedig csak egy-egy politikai jellegű törvényjavaslat benyújtása a voltaképeni ok arra, hogy az idegen kezekben lévő gyárak sztrájkoljanak a munkásokkal szemben a munkabeszüntetéssel és ezzel keresztény néptömegek utján kényszeríthessék az államhatalmat arra, hogy az ő egyéni kívánságait tovább is istápolja a közérdek rovására is. Pedig a jól átgondolt tőke és vállalkozási érdek egyenest megköveteli a munkás szabadságát, hogy ezzel szemben viszont a munkástól megfelelő munkát kívánhasson.

Mert alz egyenjogúság viszont nem azt jelenti, hogy csak a munkásnak biztosítjuk a jogait, hanem a munkásnak kell a kötelességét is teljesíteni és csak akkor kényszeríthetjük erre, ha neki a jogokat is megadjuk.

A székesfővárosi üzemekkel kapcsolatban különösen hangsúlyoztam ezt állandóan és szünet nélkül az összes illetékesek és az egész fővárosi társadalom előtt. Nem lehet a fővárosi üzemek munkássága szociáldemokrata szakszervezetbe tömörülve, lekötve a szakszervezet feltétlen parancsának, amely nem a fővárosi érdek, hanem a nemzetközi elgondolás képviselője. Nem lehet a fővárosi munkásság a valláserkölcsi alap nélkü- lözhetőségének az álláspontján, nem lehet a vöröskalapács képviselője és nem lehet a felforgatás eszméjének a talaja. A főváros feltétlenül gondoskodik az ő munkásairól. A munkásoknak biztosított jövedelem felette áll bármely magánvállalkozás munkabérének. A munkahelyek berendezettsége vetekszik a hasonló körülmények között folytatandó munkák számára készített legjobb berendezéssel, és lehetőség határai között az egészségügy minden kívánalmának megfelel. Betegség esetére nemcsak biztosítás útján látja el őket, de a biztosító intézet szabályaiban előírt támogatást még pótlé- kolja is. Öregségre a nagyüzemeknél már a nyugbér és minden intézménynél sizükség esetére a kegybér a gyakorlatban meg van valósítva. A munkás részint a panasziroda útján, részint az üzemek illetékes osztályvezetői útján, de az esetektől függően közvetlenül is az üzem vezetőségénél terjesztheti elő kívánságait és panaszait és nem tudok esetről, amikor az ilyen panaszok kivizsgálás tárgyát ne képezték volna és meghallgatásban nem részesültek volna, ha azok tényeleg alaposak és teljesíthetők.

És piindezek ellenében mit kíván a főváros? Lelki odaadást a főváros közületi érdekeinek a megértésére, erkölcsi életet és erkölcsi példaadást a többi munkások számára a vállalt munkának teljes tudással és lélekkel való elvégzését, a jó polgár életét, gondolkodását és támogatását a köz javára. Azzal a szabadsággal szemben, amelyet a főváros biztosít az ő munkásainak és követel a szakszervezetekkel szemben is a munkásai számára, állítja fel ezt a kötelességet, amely nem a szabadság ellensége, hanem a szabadság biztosítója. Ezért sürgettem legutóbb is az Ország- gyűlés Felsőházában országos intézkedést a munka és munkásság érdekében. Az egész elfogulatlan társadalom joggal várja a kormánynak a törvényben biztosított jogánál fogva kiadható immár sürgős, gyakorlati rendelkezéseit.