Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-29 / 21. szám
2 1987 május 29. «•KOM munkával óhajtja felkészíteni a hatalmas ünnepségre. A Szent István-évben megtartott Eucharisztikus Világkongresszus ne legyen néhány napig tartó külső ragyogás, ha— Az Uj Budapest tudósítójától — Nagyvonalú és érdekes előadást tartott Vittay Győző mérnök a Mérnök- és Építész-Egyletben, mely a nagyszámú szakember és érdeklődő teljes tetszésével találkozott. Ajz általános tetszés azzal magyarázható, hogy az előadottak mindenki részére természetes és elfogadható gondolatokat foglalnak magukban. Budapest fórumszerü nagy tere elsősorban a Kossuth Lajos-tér, ahol az országház előtti nagy tömegek felállítására alkalmas teret a legendás Kossuth és Rákóczi szobrai, a Kúria és a Föld- mívelésügyi minisztérium palotái övezik. Majd a nagyvonalú összekötő Vécsey- utcán át a Szabadság-tér alkotja a második nagyvonalú tömegfelvonulásokra alkalmas teret, melyet a felállítandó Szabadság-szobra körül az országzászlő és a négy elszakított országrész szobra, valamint a nagyvonalú paloták ölelnek körül. Mindenki természetesnek és szükségesnek találja, hogy fővárosunk e kialakult nagyvonalú tereit a Belvárossal egy széles közlekedési és reprezentatív nem maradandó belső fény az emberiség lelkében. A Szent István által nemzeti eszménynek kiválasztott Krisztusi Zászlót olyan magasra emeljük, hogy az egész világ a magyarság győzhetetlen diadaljelének lássa. főúttal kell összekötni. E cél elérése a Bálvány- és Bécsi utcák egyik oldalának megszépítésével előáll a Lipótváros, Uletve Szent István-város fő közlekedési útvonala, melyre a közeljövőben oly égető szükség lesz, hogy a szaporodó jármüvek közlekedését simán lebonyolíthassuk. Annál is inkább elfogadták a város és közmunkatanács illetékes vezetői e gondolat megvalósítását, mert az érdekelt háztulajdonosok többsége a szülcséges telek átadásához hozzájárult. De ezen útvonal megszépítésével van meg az egyedüli lehetősége fővárosunk legmonumentálisabb és legnagyobb befogadóképességű reprezentatív templomának, a Szent István bazilikának a mai zártságából való megnyitására. Ha e föútra, 32 méterre szélesítjük a Zrínyi-utca Sas-utcáig terjedő részét, és a templom előterét az eddig tervezett 50 méter, vagyis a tomjnk harmadáig terjedő szélesítés helyett a kiemelkedő terrasz széléig 83 méterre képezzük ki, úgy a főútvonallá alakuló Bálvány utcától több mint kétszeres templommagasságának megfelelő gyönyörű táv * • latot nyernénk. így a templom méreteivel arányban álló 83x115 méter méretű előtér a legjobb térhatással bírna. Annál is inkább szükség van a közvetlen előtér méltó megszépítésére, mert itt fogják a jövő évben az Eucharisztikus Világkongresszus föünnepségeit megtartani és ugyanekkor van Szent István királyunk halálának 900 éves évfordulója. A tervezett 50 méteres szélesítéshez a főváros megvette az észald oldalon lévő két telket, azonban a telekből csak 8 méter széles beépítési sáv maradna meg. Minthogy pedig a szükséges fal- vastagságokkal és udvar létesítésével legfeljebb 5 méter használható belső szépség maradhatna a létesítendő épület helyiségei részére, nyilvánvaló, hogy e keskeny sávra egészséges épületeket emelni nem lehet. Már e szempontból sincs más hátra, mint az északról szomszédos két telek bevonásával megfelelő gazdaságos építmény létesítése. Ha 83 méter szélesre bővítjük ki a teret, ezzel további költségek nem hárulnak a fővárosra, mert. a két szomszédos telek mai udvari szárnya, új utcai, iletve térre nyüó homlokzatokat nyervén, olyan érték- emelkedéshez jutna, ami által a tulajdonosok a tér nagyobb kialakításához szükséges területet szívesen rendelkezésre bocsátanák. Hogy e tér zavartalan, egységes távlatot nyújtson, ezen előteret a templom művészi kivitelével összhangban álló modern olasz renaissance stílű egységes kiképzésű, árkádos homlokzattal kell megépíteni, hogy a tér is méltó legyen a templom művészi kiviteléhez. És ha a szegedi fogadalmi templom terének kialakításánál egy erős akaratú művészi érzékű nagy férfiú egységes keretbe tudta a dóm terét foglalni, remélhetjük, hogy fővárosunkban is ugyanolyan megértésre és megvalósításra fog e felvetett gondolat találni. Bemutatta azután az előadó Károlyi Antal építészmérnök rajzában a tér egységes távlati képét, ahol az előtér nem volna parkírozva, hanem a közép- régtől, vagyis a közlekedési útvonaltól oldalra eső részek kőlapokkal burkolva körülölelnék a tér északi oldalán az Eucharisztikus Világkongresszus emlékére itt felállítandó emlékoszlopot, a tér déli oldalán pedig Szent István nagyjában hasonló emlékoszlopát. A tér déli oldala, mivel ott fiatalabb korú házak állnak, egyelőre ideiglenesen maradhatna mai állapotában. Ilyen térkialakítás mellett a templom előterén vallásos tárgyú ünnepi játékok megrendezése is lehetővé válnék, mert a templom-tér, különösen este, a közlekedéstől zavar előidézése nélkül mentesíthető és így ott 12.000 ülőhelyet lehetne felállítani. Mivel az arányosabb tér-kialakítás költség nélkül volna megvalósítható és ezáltal Budapest egy gyönyörű teret nyerne, az előadást nagy tetszéssel fogadták. i Németh Miklós könyvkötő és diszmüves mester. BUDAPEST, II., BATTKYÁHY.-U. 3 Egyszerű és díszes könyvkötések, albumok, üzletikönyvek és minden e szakmába i vágó bőrdiszmunkák szakszerű ízléses készítését vállalom. II Telefon: 1-526-67. Teret a Bazilika elé! Vittay Győző előadása a Bazilika előtt létesítendő tér árkádos kiképzéséről — kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Véget értek a király napok, és a gondos feleségek naftalinba rakták a díszmagyarokat, mélyen tisztelt szerkesztő úr, hogy az Istvánnapi körme- netig se bántsa őket a nyári moly. A legnagyobb gondot e tekintetben kétségtelenül Salamon Géza tanácsnok felesége, a kitűnő Karola asszony fejtette ki, ki ez alkalommal először tette naftct- linba az ura díszmagyarját. Azért első ízben, mert Gézánknak eddig nem volt díszmagyarja. Az olasz király-látógatás alkalmával Salamon Gézának, akinek hatáskörébe tartozik az olasz hősi halottak temetője, annyira fontos szerep jutott, hogy költséget és fáradságot nem kímélve, fénytelen volt díszmagyart csináltatni. Ami — állapítsuk meg — kitünően fest a délceg és karcsú tanácsnokon. — Szóval ezek után ő is belépett az Izzadó Magyarok Egyesületébe! Tehát megkezdődtek a városháza szürke hétköznapjai. Kevesebb lelt tehát a dolga a podesztának is? — Szó sincs róla! A királynapok fárasztó programja után Szendy polgár- mester kettőzött buzgalommal pótolja a reprezentációval eltelt munkanapokat. Vasárnap délután — igazán pihenésre szánt idő! — a Szent István-év megnyitó ünnepségén prezideált a Vigadóban, hétfőn a közgazdasági egyetemen tartotta meg utolsó előadását, szerdán a Fészek klub vacsoráján vett részt abból az alkalomból, hogy a népszerű művészklub díszelnökévé választotta . • . Szóval és tettel minden napnak megvan a maga halaszthatatlan teendője. • — Mikor megy szabadságra a polgármester? — Személyesen interpelláltam meg Szendyt, aki azt felelte, hogy — egyelőre maga se tudja! Mindenesetre csak az utolsó közgyűlés után. Még teljesen bizonytalan az is, hogy hova megy, valószínűleg nem külföldön, hanem idehaza: visegrádi tuszkulánumában fogja tölteni szabadságidejét. Már csak azért is, mert ha eddig nyáron külföldre ment, mindig haza-táviratozták. Azt a tiszteletteljes kérést terjesztem, nem is a polgármester úr, hanem a méltóságos asszony elé: vigye el nyári szabadság- ideje alatt az urát külföldre, hogy legalább is ezer kilométerre a városházától frissíthesse fel nagyszerű szervezetét és pompás energiáját a városházi őszi munka-programra ! — Mi is aláírjuk a kérelmet. Mikor mennek szabadságra a többi urak? — Rangsor szerint megy a szabadság- idő kiválasztása, amint ezt a szerkesztő úr jól tudja. Haviin főjegyzőnél, az elnöki ügyosztály szimpatikus vezető- helyettesénél, már folynak a jelentkezések és rövidesen napvilágot is lát a szabadságidőket engedélyező polgár- mesteri rendelet. Természetesen a tanácsnoki kar felének és a három műszaki tanácsnok közül egynek mindig itthon kell tartózkodnia. Még a Tekintetes Tanács idejéből maradt meg ez az aranyszabály. Az elöljáróságoknál és a szakhivataloknál nincs nagyobb galiba: amíg a vezető urak szabadságon vannak, a helyettesek maradnak idehaza és viszont. Ez a rend áll a tiszti ügyésZr ségre is. — Miért éppen a tiszti ügyészséget említi, kedves dr. Városházy? — Azért, mélyen tisztelt szerkesztő úr, mert Szernethy főügyész az egyetlen, aki még nem döntött nyári szabadságának időpontjáról. Majd a tudós professzor urak mondják meg, hogy mikor mehet el szabadságra, tervei szerint külföldre. Kitűnő főügyészünk különben a súlyos operáció után most már naponta több órát ágyon kívül tölt szanatóriumi szobájában és imponáló szellemi frissességgel referáltat magának az ügyészség fontosabb aktuális ügyeiről. — Tele lesz Kenese a nyáron? — De még mennyire, szerkesztő ur! Pünkösdkor sem lehetett már semmi pénzért szobát kapni. A pünkösdi látogatók különben az elismerés és dicséret hangján emlékeznek meg nemes Hoffmann Gézáról, a telep új vezetőjéről, akinek gyakorlati szakismeretei alapján jelentősen megjavult a koszt és nívó- sabb lett a szállodai ellátás is. — Kik a hét haloltai? — Rihmer professzorban, az Uj Szent János kórház elhunyt kitűnő főorvosában Schindler Pál dr. tanácsjegyző, néhai Sipőcz Jenő főpolgármester unokaöccse apósát gyászolja. — Tragikus körülmények között hunyt el Vásárhelyi-Wágner Leó tanácsjegyzö Rózsa lánya. A fedett uszodában han- cúrozó bakfisok és ifjú legénykék véletlenül neki-ütődtek, a bájos fiatal leány elesett, kisebbfajta agyrázkódást kapott, amibe belepusztult. A szerencsétlen sorsú apái, aki a közlekedési és ipari ügyosztály egyik legkitűnőbb referense, barátainak és tisztelőinek serege elárasztotta részvétnyilatkozatokkal. —Végezetül: mi újság a pletykasarokban kedves bizottsági tag úr? — A csend-kongresszus kapcsán Rózsás Pál műszaki főtanácsos, akinek előadása a kongresszus kiemelkedő pontja volt, egy esetet mondott el: azt példázva, hogy milyen lehetetlen feladatok elé állítja sokszor az élet a legjobb szándékú hatósági személyt is. Egy ízben egy neves és közszeretetben álló újságíró jelent meg nála s elpanaszolta, hogy késő éjjel szokott hazajárni idegölő, fáradságos munkájából. A Rózsadombra ment lakni, hogy nyugalma legyen, de — hiába, nincs pihenése, mert a szomszédéknak van egy hatalmas kakasa, amely épp akkor kezdi ébresztőjét kukorékolni, amikor ő aludni tér. Segítsenek rajta! Eljárt már a tisztiorvosnál, az a rendőrségre tanácsolta, elment oda is, ott meg a kerületi mérnökhöz küldték. így került az ügy Rózsáshoz, aki is törte a fejét, hogyan lehetne egy kis építész-rendészetet belemagyarázni a dologba, vagy más valami szabályt ráhúzni, de — hiába. Végül is így szólt a panaszoshoz: — Nézze uram, ifjú éveimben én is újságírással kerestem a kenyeremet, én is éjjel, fáradtan jártam haza, az én szom- szédoméknak is volt egy ilyen bitang kakasa. Én úgy oldottam meg a kérdést, hogy pálinkás kenyérhéj-galacsinokat csináltam és átszórtam a kakasnak, amikor senki sem látta, összebarátkoztam úgy vele, hogy utóbb átdugta fejét a drótsövényen s a markomból evett. Egy hajnalban azután ütött a bosszú órája! Amikor átdugta a fejét, a nagy kerti ollóval levágtam a nyakát. Tegyen így Ön is! De vigyázzon, hogy senki meg ne lássa, mert még erre az egyszerű eljárásra sincs — szabály- rendelet! — Éhez hasonló jókat kívánok Önnek is kedves bizottsági tag úr! A viszontlátásra a jövő héten!
