Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-23 / 42-43. szám
1937. október 23. 5 fYjrmmAm&r hírek HiivösvííiqyPeslhidegkuí Joga volt-e a fővárosnak konkurrens autóbusz-vonalat Ibeálliíaoi? — Az Uj Budapest tudósítójától — Annakidején részletesen beszámoltunk arról a nagy összegű kártérítési perről, amelyet Molnár László autófuvarozó indított a székesfőváros ellen, keresetében 59.869 pengő kártérítés megfizetését kérve. Molnár hosszú időn keresztül fuvarozott Hüvösvölgyből Pesthidegkút felé, utóbb azonban a főváros kisajátította a vonalat, mert rendszeres autóbuszjáratokat indított Pesuiidckútra. Molnár László ezek után pert indított a főváros ellen és hivatkozott arra, hogy az autóbuszok tömeges járatásával indokolatlan konkurrenciát csinált neki a főváros, sőt, különböző rendelkezésekkel egyenesen lehetetlenné tették azt, hogy ö fuvarozzon. Most a Kúria Ternovszky- tanácsa bizonyítást rendelt el arra vonatkozóan, hogy 1932-ben, amikor Molnár engedély-okirata még érvényben volt, érte-e, és ha érte, összegszerűen mennyi kár érte a vállalkozót. 1 ■gggagar^-am—-— Észtországi kitüntetés egy polgári iskolai igazgatónak. Észtország közoktatásügyi minisztere Budapestre érkezett a magyar—észt kutúregyezmények aláíráírása céljából. Ugyanakkor azokat, akik a magyar—észt rokonsági eszme kimélyítése körül érdemeket szereztek, kitüntetésben részesítette. így az észt államfő Ispanovits Sándor székesfővárosi polgári iskolait igazgatónak a fehér csillagrendet adományozta. TÜSKÉK Miiéri oly Későn? — Levél a Szerkesztőhöz — JENKEY MARCELLA oki. kézimunkatanárnő, női szabómester női ruhaszalonja XI. FÜRJ-UTCA 34/c. Telefon: 151—093. Eredeti francia és angol modellek. — Vállal minden szakbavágó munkát. Szabászati és varróiskolája szeptember hó 15-én nyílik meg. Főv. tisztviselők családtagjai részére árkedvezmény. ProczeSler Báliul lcövcxG mester Budapest, X., Korponai-u. 11. Telefon 1-481-&. Alapítási év 1971. Telefon : 1-326-09 Hultovár Jenőné Tetőfedő- és jókarbantartó vállalata Budapest, Vili József körút 50. Mélyen tisztelt szerkesztő úr! Nagy érdeklődéssel olvastam az Uj Budapest legutóbbi számának vezércikkét, amely Wolff Károly nevének megörökítésére szobrot és utcát sürget és azt kéri, hogy a Keresztény Községi Párt alapító vezérének életrajzát és beszédeit könyvalakban adja ki az utókor okulására a Keresztény Községi Párt vezetősége. A magam részéről örömömet fejezem ki azon, hogy a Keresztény Községi Párt vezetősége annyira sürgősnek tartotta az Uj Budapest jogos szemrehányásai kapcsán Wolff Károly emlékének megörökítését, hogy a Keresztény Községi Párt központi klubjának ezévi közgyűlésén máris indítvány hangzott el abban az irányban, hogy a Sashegyi- utat, ahol tudvalévőén boldogemlékű Wolff Károlyunk utolsó esztendeit töltötte, Wolff Károlyról nevezzék el. Mért oly későn? — kérdezhetném., de nem kérdezem, mert szerkesztő úr azzal fog rá felelni: Jobb későn, mint soha! Az éremnek ezt az oldalát nem is akarom tovább feszegetni. Mást kérdezek. Mégpedig azt: miért a város külső■ területén, a főváros közönsége által kevéssé ismert budai hegyvidéken akar a Keresztény Községi Párt elnöksége utat elnevezni Wolff Károlyról? A Sashegyi-utat, mélyen tisztelt szerkesztő úr, sokan nem ismerik. En is csak véletlenül azért ismerem, illetőleg nem ismerem, csak tudom, hogy hol van, mert kedves halottaim nyugszanak a farkasréti temetőben, ahova pedig a Sashegyi-úton — a jövendőbeli Wolff \ Károly-úton — vezet az autóbusz. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy Budapest lakosságának nyolcvan százaléka nemcsak hogy azt nem tudja, hogy van Sashegyi-út, hanem még azt sem, hogy Sashegy van a világon. Bizottsági tag barátaim úgy informálnak, hogy közvetlenül Wolff Károly halála után a Keresztény Községi Párt egyik értekezletén, amely Wolff Károly emlékének megörökítésével foglalkozott, — ekkor határozták el állítólag az életrajz megiratását és a beszédek összegyűjtését is, — indítvány hangzott el azirányban, hogy a budai Fő-utcát nevezzék el Wolff Kár oly- utcának. Annakidején ezt az indítványt vagy nem tette magáévá a párt elnöksége, vagy pedig ha elfogadta is, nem tartotta szükségesnek, hogy a polgár mester álján, vagy pedig azon tagjai útján, akik a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagjai, interveniáltasson abban az irányban, hogy a Fő-utcát, amely valóban Buda egyik legszebb, legnépesebb és legismertebb útvonala Wolff Kár oly-utcának kereszteljék át. Nem tudom, ki volt az indítványozó a Keresztény Községi Párt ezen tavaszi ülésén. Azonban, mint a Wolfj Károly által annyira szeretett Keresztény Ligának egyik régesrégi tagja, ezennel magamévá teszem az indíványt, szemben a Keresztény Községi Párt központi klubjának évi közgyűlésén elhangzott indítvánnyal és arra kérem az illetékes tényezőket, elsősorban a Keresztény Községi Pártnak a Fővárosi Közmunkák Tanácsában helyetfoglaló tagjait, nemkülönben Szendy polgármester urat: hasson oda, hogy a budai Főutcát —- amelynek mai neve szürke, semmitmondó és tradíciónélküli — ke- eszteljék át Wolff Kár oly-utcára, nem pedig azt a perifériális hegyi útvonalat, amelynek amúgyis megvan a maga, a lokálkulőr szerint értékes és maradandó becsű neve. Magamat szerkesztő úr szives jóindulatába ajánlva, vagyok készséges híve: Egy régi Liga-tag. A csarnokok reformja Le kell szállítani a helybéreket! — A záróra probléma — Helyet az őstermelőknek! WIHART FERENC! építész — építőmester XIV., Columbus-utca 33. Telefon: 2—969 - 08 Kősxénlbúnya 's Téglagyár Társulat Pesíea CDRAS*ZHE) Bodapesl, V., KloMl<3-uíca 3. Telefon: 114-644 — Az Uj Budapest tudósítójától — A főváros csarnokaiban, piacain, nagyvásártelepén még ma is érvényben van az 1896. évben alkotott szabály- rendelet, melynek egész szelleme már régen elavult s ma már nem alkalmas arra, hogy a csarnokokban, fedett és nyilt árusítási piacon a rendet garantálhassa. Lépten-nyomon az összeütközések egész sora adódik s mindez csak azért, mert egy ittfelejtett szabályzat van a nyakunkon. Az érdekelt kiskereskedők hosszú eszendők óta tele vannak panaszáradattal, de a szabályzat maradt. Most aztán a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kebelében r e - for m-j avaslat készült, mely a változott gazdasági, közlekedési és általában technikai helyzetből levonja a megfelelő következtetéseket 9 nem a régi szabályzat egyes szakaszainak módosítását, hanem egy egészen új szabályrendeletnek megalkotását célozza. Erre feltétlenül szükség van már csak azért is, mert még mintegy negyven esztendővel ezelőtt a fővárosi csarnokokban csak 2.157 kereskedő tevékenykedett, addig az 1930. évi népszámlálás alkalmával ez a szám már 5.969 volt, tehát közel háromszor annyi. Az új szabályzatnak azon a gazdasági tényen kell. felépülnie, hogy a csarnokok nem átmeneti tevékenység színhelyei, hanem életpályáé. Súlyos problémát ad az őstermelői érdekek megfelelő keretbe osztályozása és az álőstermelők megrendszabályozása. Az új szabályzat keretében feltétlenül nyugvó-pontra kell hozni a helybér lényeges mérséklésének kérdését. A kerületi csarnokokban, nyilt és fedett piacokon átlagban húsz százalékos hely- bérleszállitás mindenképen indokoltnak látszik. Ugyanakkor azonban revizió alá kell venni a nagyvásártelepi he’ybéreket is. Lehetetlen hogy a csarnoki Zománctáblákaf csak Beér Sándornál rendeljen. Budapest, V.. Gróf Tisza István u. Telefon: 18-24-29. ügyekben való Ítélethozatal eddigi rendszerét még tovább fenntartsuk, egységes, mindenki által tudott és ismert eljárási szabályokra van szükség- a helyek kiadásánál, felmondásánál, cseréjénél. Köteteket lehetne írni azokról a jelenségekről, amelyek a helyek kiadása stb. körül tapasztalhatók, egyszerűen azért, mert még az eljáró közegek sincsenek tisztában feladatukkal. Nem lehetetlen állapot-e az, hogy az ítélkezési eljárás nemcsak az egyes kerületekben más és más, hanem van eset reá, hogy egy és ugyanazon közigazgatási területen belül sem egységesek a piacokon. Mindezeknek természetesen a csarnoki kereskedő issza meg- a levét. A csarnoki zárór a-k é r d é s rendezése is égető probléma. Örvendetesnek tartjuk, hogy a Kamara a maga részéről olyan javaslatot készített, mely a nagyvásártelepen a déli 12 órai zárórát fogadja el. Az áruk tarifális osztályozásában is az idők követelményeihez mért és a méltányosságot szem előtt tartó átcsoportosításra van szükség. A nagy vásárteleppel kapcsolatban az őstermelőknek új helyet kellene biztosítani, de nem a nagytelep bejárata előtt, ami közlekedési abszurdum, hanem a telep bejáratai után a csepeli országúton. Meg kell azt mondani végre, hogy egészen méltánytalan s legalább is feltűnő az, hogy a főváros a rendszeres helybérfizetö (és milyen!) kereskedő bérlőjét hátrányos helyzetbe szorítja, a vidékről egyszerűen csak feljövő őstermelői árussal szemben. A városnak erkölcsi kötelessége, hogy elsősorban saját polgárainak érdekeire vigyázzon. Ezek a kereskedők itt nemcsak helypénzt, hanem adót is fizetnek. Ezekre a reformlépésekre feltétlenül szükség van, hiszen a csarnoki kereskedők szociális helyzete már félelmetesen leromlott. Elég etekintetben utalni a-rra, hogy az összes csarnoki kereskedőknek mintegy 64 százaléka nem keres évi 1200 pengőt sem, 30 százaléknak keresménye az évi 1200—3600 pengő között mozog é3 csupán 4 százalék olyan, akinek keresete 3600—7200 pengőig terjed, egyetlen százaléka az, akinek keresete 12.000 pengőig emelkedik s efölé csak további egy százalék tud jutni. Vagyis maga a tömeg nemcsak szegény, hanem félelmetesen szegény. Ha nem ismemők ezt a derék, hangyaszorgalmú népet a maga hazaszeretetével és hitbeli. erősségével, bizony azt kellene mondanunk, hogy a főváros közgazdaságának is megvan a maga proletár-vihai'sarokja az egyes csarnokokban és piacokon. A magunk részéről nagyon óhajtjuk, hogy ezt a kérdést elsősorban az érdekelt kiskereskedők helyzetének orvoslása jegyében a főváros sürgősen oldja meg és ne gondolkozzanak az illetékes urak úgy, hogy 40 évig iáért, még nem lehet sietős. Ez a kérdés sajnos roppant sürgős, hiszen helyes megoldása a legszervesebben összefügg a főváros jobb és olcsóbb közélelmezésének kérdésével. Péter Frigyes lakatosmester, IV., Czukor-utca 3. Épület- és műlakatos munkák készítése
