Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-06 / 9. szám
iA1' i XV* évfolyam 9. szám Budapest, 1937. március 6. UJ BUDAPEST vArospolitikas Előfizetési Arak: Egész évre.............................................. 30 pengő Fél évre..................................................... 13 pengő Egyes szám Ara ÖO fillér FELEI ÖS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DE I Szerkesztőség és kledóhlvalal: Budape»l, *V., Kbps lvor>ulca O. Telelőn.- 1^626^23. Postalekarekp. c»rhk»zAmla 30.013. dolgozik a Egyre növekedő aggodalommal olvassuk a Fővárosi Közmunkák Tanácsának üléseiről kiadott kommünikéket! Iletenkint tart illést a Tanács, vagy annak valamelyik altanácsa és nincsen jelentés meglepetés nélkül. A legutolsó illésen például azt határozták cl, hogy kiszélesítik a Bálvány uccát, továbbá, hogy autó-parkot létesítenek az Operaház mögött, három bérháznak egyidejű kisajátításával és a Révay uccának megfelelő szabályozásúval. Alig van hét, hogy valamely fontos városrendezési problémának elébe ne vágna, vagy abban a döntő szót ki nem mondaná a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Jól tudjuk, hogy a tanácsban hely elfoglalnak az autonómia képviselői is és igen nehéz helyzetben vagyunk, amikor azt kell megállapítanunk, hogy a Tanácsban nincs megfelelő súlya a fővárosi önkormányzatnak. Nem azért, mintha a fővárosi kiküldöttek nem abszolút szakemberek és az önkormányzati akaratnak hivatott interpretátorai nem lennének. A valóság azonban az, hogy a Tanácsban nem csak választott vagy kinevezett tagok ülnek, hanem a Tanácsnak adminisztrációja is van. Nem lehet részletekbe veszni, nem lehet Budapest városfejlesztési programjából incidentaliter kiragadott egyes szakaszokat jól-rosszúl elintézni. Nem lehet máiról-holnapra elhatározni például, hogy a Bálvány ucca torkolatát a Szabadságtérnél húsz méterrel kiszélesítik. Nem lehet beépítési övezete* két egyik percről a másikra megváltoztatni, megkárosításával sok esetben a jogos magánérdeknek, figyelembe nem. vevésével a közérdeknek, amely maholnap elvész a Döbrentei tér akta- erdejében. A Fórum-pályázat relativ gyenge, eredménye bizonyítja, mennyire kiforratlan eszmék kavarognak és hullámzónak városfejlesztési téren. A Közmunkák Tanácsának radírja, amely érnyedetlen szorgalommal töröl Budapest térképéről egész városrészeket, legzavarosabb faktora a városrendezési lcháosznak. Zagyva kiforratlanság, felelőtlen kapkodás, felfuvalkodott cézár ománia jellemzik a Közmunkák Tanácsa városrendezési politikáját, Ez ellen a fővárosnak sürgősen védekeznie kell! Végre meg kell alkotni at egységes városfejlesztési programot, az ösz- szés szakemberek és érdekeltségek bevonásával. Ez a városfejlesztési program — amelyről a legteljesebb reménytelenséggel tárgyal esztendők óta a városfejlesztési különbizottság ■— szükséges, hogy évtizedekre szóló alap- • ja legyen a jövő Budapestjének, amelyet a legnagyobb mértékben veszélyeztetnek a Közmunkák Tanácsának tétova és kapkodó részlet-intézkedései! Kezzci&CÍ/ÖJT asz ellen - szanálás ! Petrovácx Gyula f»es»étíe a Uéj»wis&lö íjászban a beliigyminisstíer sz — Az Uj Budapest tudósítójától — Abból az alkalomból, hogy a belügyminiszter szanálási jelentése a képviselőház közigazgatási bizottsága elé került, Pétrovácz Gyula feltűnést keltő nyilatkozatban fejtette ki az Vj Budapest hasábjain, hogy a szanálás, amely nem volt egyéb, mint egy beteg ambició és egy hiszékeny miniszter találkozása, rosszul sikerült operett, melynek befejező akkordját, a belügyminiszteri jelentést, Oszkár bácsi mesedélután j áriak, vagy Hoffman meséinek lehet nevezni. Nyilatkozata során követelte Petrovác'z Gyula, hogy a szanálást ki kell törölni a főváros történetéből, olymódon, hogy azokat a károkat, amelyeket ez a papirosszanálás okozott, igyekezni kell kireperálni, eltüntetni, elfelejteni! Arra vonatkozóan is nyilatkozott Pétrovácz Gyula, hogy a Keresztény Községi Párt az autonómia keretében is meg fogja találni a módját annak, hogy a szanálási rendeletek hatálytalanítására a szükséges akciókat kezdeményezze. A képviselő ház csütörtöki ülésén tárgyalta a 1934. évi XIí. te. 27. §-ában, illetve az ennek alapján kibocsátott tervezetben biztosított kivételes jogkörben tett intézkedésekről szóló belügyminiszteri jelentést. A vita első szónoka Pefroutíc« Gyula volt, aki beszédét azzal kezdte, hogy a képviselőház közigazgatási 'bizottságában nem hangzott el felszólalás a jelentés mellett. Ennek ellenére azt olvassa az előadó jelentéséből, hegy a közigazgatási bizottság beható tárgyalás után egyhangúlag tudomásul vette a jelentést, holott akik felszólaltak, kivétel nélkül kijelentették, hogy a jelentést nem. veszik tudomásul. Azt hiszi Pétrovácz, hogy az előadó inkább stílusban akart maradni, mert ehez a belügyminiszteri jelentéshez egy ilyen előadói jelentés stilszerű: a belügyminiszteri jelentést ténymegállapításai rokonságban vannak a tényekkel, mint az előadónak a közigazgatási bizottság egyhangú határozatára vonatkozó megállapítása. Pétrovácz Gyula ezután rámutatott arra, hogy’ a jelentős és a szanálás folyamán közismert tények közölt kiáltó ellentét van. A képviseiőháznak, a törvénybozás- ' Uiík a tekintélyével nem fér össze énnek a jelentésnek ilyen formában való beterjesztése. Tény az, hogy a főváros gazdálkodásának eredményei nem indokolták a szanálást. A főváros gazdálkodási eredményei egészen az 1933 esztendőig költségvetési! eg és zárszámadásilag semmiféle indokot nem adtak a szanálás végrehajtására, mert a költségvetés egyenlegben voll. Csak 1934-ben nyújtott be először deficites költségvetést a főváros azért, mert azt tapasztalta, hogy az egyenlegben benyújtott költségvetésének nyomán állandóan újabb terheket rónak rá és állandóan újabb jövedelmeket vonnak el tőle. Annak megállapítása melletti, hogy a főváros gazdálkodását maga a főváros is rendbe tudta volna a zárszámadási hiány eltüntetésével hozni, rámutatott arra Pétrovácz Gyula, hogy a szanálási törvénynek a létrejötte egy fővárosellenes rossz hangulatnak volt az eredménye. Ehez járult még egy beteg ambíció, amelyet egy nagyravágyó alpolgármester tudott olyan értékké fokozni egy hiszékeny belügyminiszterrel szemben, hogy ki tudta vívni azt, hogy megállapították, hogy igen is a főváros háztartása nincsen rendben. Ez az alpolgármester jelentkezett, mint önkéntes mentő, nagyobbra festette a bajt, hogy az ő mentő munkájának minél nagyobb értéke legyen, Abban a mesterséges hangulatban, amelyben akkor voltunk, nem lehetett ennek a hangulatnak ellenállni. Néhai való jó Gáspárdy Elemér, akit most hiába keresünk ezekben a padokban, mesterségesen szított hangulatot a képviselőházban a székesfővárossal szemben, így keletkezett a szanálási törvény, — és végleg elpusztult mindenki részben az életből, részben a közéletből, aki ennek a szanálási törvényjavaslatnak végrehajtásában tevékenykedett! — Azt állítják — mondotta Pelrö- vácz Gyula, — hogy ntost minden rendben van. Arra hivatkoznak, hogy megszűnt az ideiglenes hivatalnokok rendszere. Ez játék a szavakkal, mert az, hogy most gyakornokoknak hívják őket, nem. jelent semmit. Ellenben egyáltalában nemi beszél a jelentés arról, hogy ma is hány havidíjas, heti jegyzéke« tejellenőr, fűtőellenőr, szellemi szükségmunkás, kisegítő munkaerő van annak ellenére, hogy szanáltak. Az iskoláknál is szanáltak, itt is csökkeni ették sz alkalmazottak létszámát, még pedig olyan mértékre, amelyen belül már eredményes oktatás nem folytatható, úgy, hogy kulturális katasztrófát lehet várni a f ővárosnál, ha eílenszanálással ezt mi rendben nem hozzuk! Beszéde további során Pétrovácz Gyula rámutatott arra, hogy a szanálási rendelkezések az utolsó órában, két esztendei teljes munkanélküliség után jelentek meg. A főpolgármester még mindig várta, hogy talán módja lesz kibújni az elől a keserű pohár elől, hiszen akkor már Gömbös miniszterelnök is elismerte, hogy elhibázott dolog volt az egész, az volt a felfogása, hogy lehetőleg olyan formában kell végrehajtani, hogy abból ne legyen nagyobb kár. — Á szanálási eredmények — folytatta emelt hangon Pétrovácz Gyula — nem a szanálás eredményei, hanem a javuló gazdasági konjunktúra eredményei. A belügyminisztériumhoz intézett jelentésekből megállapítható, hogy az Elektromos Művek bevételének emelkedése főleg a nagyobb áramszolgáltatás következménye. A nagyobb fogyasztás különösen az ipari áramnál jelentkezik, az emelkedő ipari fogyasztás az érdekelt iparágak helyzetének lassú, de fokozatos javulására enged következtetni. Nem felel meg a valóságnak, hogy minden üzemnél milliós bevételi többletek vannak. Nem komoly dolog és nem egyeztethető össze » . képvisslőház méltóságával ilyen jelentésnek a Ház élé való terjesz- ~ • tése. ' : .— Amikor most lezáródott ez a körmédia és elhangzott ennek a rosszul hangszerelt Operettnek- az utolsó akkordé
