Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-27 / 8. szám
XV. évfolyam 8. szám Budapest, 1937. február 27. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési árok: Egész évre.............................................. 30 pengő Fél évre..................................................... 13 pengő Egyes szám Óra OO fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOK DR Szerkesztőség és kladáhlTolol: Budapest, IV., Kacs Ivor-uica O. Telefon: 1^828^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. KolUusKérUés ~ munAaMérdiés Irta : Ssőlce Gyula Boc&áity-Spuc és- CsiU Azt halljuk — egyelőre nem hivatalos formában — hogy a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnökei Bo- csáry-Spur Kálmán dr. és vitéz Csik László dr. törvényhatósági bizottsági tagok lesznek. Ezzel a mindenkit megnyugtató megoldással végre elsimulnak a Keresztény Községi Párt kebelében azok a még ellentéteknek sem nevezhető finom nüanszok, amelyek, bár kizárólag elvi szempontból vetettek felszínre bizonyos ellentéteket, mégis tagadhatatlanul zav>arták a párt frontjának homogén voltát. Bocsáry-Spur és Csik megválasztása, ami a legközelebbi jövőben megtörténik, az eddig is kétségtelenül kifejezésre juttatott világnézeti egységen felül a párt taktikai egységét is hosszabb időre biztosítani fogja. Igen fontos körülmény, amit az arra legilletékesebb tényezők hangsúlyoztak előttünk, hogy ez a választás a párt valamennyi faktorának teljes egyértelműségével, egyhangúlag fog történni, vagyis minden duzzogástól és keserűségtől mentesen történik Bocsáry-Spur és Csik erejének és organizáló képességének csatasorba állítása. Kétségtelen, hogy a két új ügyvezető alelnök szívós szorgalma, fanatikus lelkesedése, komoly akarata a párt belső életének organizációját illetően szinte csodákat fog teremteni. Céltudatos és nemszűnő munkásságra van szükség, hogy a kerületek sok helyütt és sok tekintetben széthulló pártéletét újra fel lehessen virágoztatni. Kellő gondoskodással kell ügyelni arra is, hogy a fiatalabb generáció, amely az utolsó tíz évben került az alkotmány sáncai mögé, megfelelő módon be legyen szervezte a keresztény és nemzeti gondolat számára. Világnézeti harcot csak tömegekkel lehet eredményesen megvívni: a tömegek organizációja a tagadhatatlanul nagy dísszel felbabérozott ügyvezető alelnöki stallumok új gazdáinak legelsőrendű feladata. A kissé önmagába merevedett párt főnixként való megújhodását jelenti Bocsáry-Spur és Csik fontos megbizar tása. A párt 'belső erejét, hivatásának felismerését, önzetlen hősiességét mi sem mutatja jobban, mint az Ia dicsé- retreméltó áldozatkészség, amellyel a párt idősebb rétegei ezt a két annyira fontos pozíciót megnyitották a fiatalság nagyreményű képviselői számára. A Keresztény Községi Párt újból bebizonyította, hogy nem önmagáért él, nem személyes kultuszt űz, hanem a Wolff Károly által kitűzött célok szolgálatában mindig önzetlenül és áldozatosan tud működni a köz javára. Üdvözöljük a két új ügyvezető alelnököt; az ő kemény férfiasságuktól, ifjúi lelkesedésüktől, törhetetlen elvhűségüktől a Keresztény Községi Párt reneszánszát reméljükf A kolduskérdés mai megoldása csak felületi kezelés — mondotta a belügyi államtitkár és igaza is van, ha azt a főváros területén működő Magyar Normp _útján való megoldásra vonatkoztatta. Nem mintha ez. rosszul működnék, vagy az intézkedők nem állanának a helyzet magaslatán és nem értenék a feladatuk nagyságát és szépségét. Nem is azért, mert nálunk a fővárosban a koldusok igényesebbek, mint máshol a vidéken, vág ymás ország fővárosában. Sem nem azért, mert nálunk kevésbé adakozók az emberek és a főváros plgársága kevésbé lenne érzékeny a szükölködők, betegek és elhagyottak iránt. Nem! Igaza van azért a belügyi államtitkárnak, mert a székesfővárosban uralkodott és a megélhetés nagy kényszeréből fakadt kolduskérdés nem is kolduskérdés, hanem a munkanélküliség és ebből következően a megélhetési eszközök hiányának a kérdése. És minél többet adakozik a fővárosi polgár szíve sugallatát követve a koldusoknak és tehát minél jobban látja a vidék, hogy a fővárosban még a koldulás is jobban jövedelmező mesterség, mint vidéken, annál jobban özönlenek a fővárosba a vidék letörtjei és ha nem tudnak is mindjárt itt elhelyezkedni, megszállanak a környéken levő községekben és városokban és onnan vonulnak be a napi keresetük megszerzésére. Nincs a fővárosnak és a főváros lakosságának meg az az anyagi ereje, amely- lyel mindezeket a munka nélkül levő és az élet jogán eltartást igénylő szegény embereket eltartani tudná. Ha azonban a mai rendszer csak felületi kezelés és tudjuk, hogy végleges megoldásnak nem tekinthető, nézzük: mi a hiba? A kormány és a székesfőváros hatóságai már megái lapították, hogy a kolduskérdés megoldásának anyagi terheihez való hozzájárulás céljából kibocsátott hatósági felhívás eredménytelen maradt, úgy, hogy a szükségletek alig egyötödének a kielégítésére képes az az összeg, amely a megajánlás utján a hatóságnak rendelkezésére áll. Mondják, hogy kevesen és keveset adakoztak, a tehetősebbek nem jelentkeztek, vagy oly csekély összeget jegyeztek, amely az illetőknek szégyenére válik. Ezen lehet segíteni! Tessék minden várakozás nélkül az ilyen álszerény adakozókra kivetni azt az összeget, amelyet nekik jószívvel kellene adni a szívtelen adományok helyett. Ha nem értik meg, hogy a vagyon és a nagy jövedelem rendeltetése nemcsak az, hogy a bibliai dúsgazdagok ma divatos erkölcstelen életét éljék, hanem a nyomorult Lázárokról is kell gondos- kodniok, úgy kell őket kényszeríteni, hogy észretérjenek. Ez csak komoly akarat kérdése a hatóság részéről. És hu a Magyar Norma a kolduskérdést csak ezért nem tudja megoldani, akkor nem felületi kezelésről van szó, hanem felületes kezelésről, amelyen pedig az erőskezü hatóságoknak mielőbb segíteni kell! Ámde a baj gyökere nem ez. Már a kezdet is hibás. „A koldusoknak el kell tünniök az utcáról, mert zavarják az idegenforgalmat és terhére vannak az utcán járóknak.“ Hogy tehát a koldusok eltűnjenek az utcáról, elrendeltetett, hogy lakás, fűtés, világítás, teljes ellátás és minden egyéb előírás szerint megadassák. A mérték? A tereptanulmányok mondják meg, kinek mihez van és lehet igénye. Ha ez az igény az élet parancsa, úgy elfogadom. Ha azonban ez némely koldusnak a napi keresete megváltása, úgy erre a Magyar Norma már nem vállalkozhaíik. Más a szükséglete a gyermeknek, az öregnek, a betegnek, szóval a munkaképteleneknek, és más az élet hajótöröttjeinek, a hajdan jobb napokat látott polgárnak, ismét más a még munkaképes, de munkához jutni nem tudó személynek, de mindezeknél a felső határ az, hogy ez a segély nem lehet több az élet biztosításánál, addig is, amíg munkához juthatnak. A kolduskérdés megoldása tehát nem az, hogy összegyűjtjük őket és eldugjuk, mert fáj a szivünk, ha őket az utcán látjuk, hanem meg kell szüntetni az okot, amely a koldus! állapotot előidézi úgy, amint a főváros a gyermekről a menhelyeken, az öregekről a szegényházakban, a betegekről a kórházakban eddig is gondoskodott és a közmunkák kiadásával a munkanélküliségen enyhíteni törekedett. Ha azután ezeken kívül még mindig megmaradnak az úgynevezett alkalmi szegények, ezeken a Magyar Norma, a keresztény szeretet vezette jó szív, okvetlenül tud segíteni, az erre szükséges anyagi segítség Jézus Krisztus nevében össze fog gyűlni. Kell-e több kórház, szegényház és gyermekmenhely, erről lehet vitatkozni. Ha az erkölcsi életünk javul és igyekszünk minél jobban arra a magaslatra, amelyet a vallásos élet, az egyházak, a hatóságok és itt a fővárosban társadalmi téren a Keresztény Községi Párt olyan szépen és kitartóan hirdet és mutat, és ha a vidék mindezt követi és ugyanígy megfelel az intézmények felállításával is a kötelességének, és végül, ha büntetjük azokat, akik ezzel szemben megszegik a parancsokat, úgy a mi intézményeink elegendőek. Kell-e több közmunka? Erről már kevésbé lehet vitatkozni. Minden olyan időben, amikor a gazdasági élet zavarossága és a pénzügyi helyzet bizonytalansága nehezíti a gazdasági élet sza> bályos lefolyását, a magángazdálkodás kevésbé tevékeny, a magánvállalkozás kevésbé merész és az élet a bizonytalanság miatt várakozóvá lesz. Ilyen esetben a köznek kell segítségül jönni és a hatóságoknak kell gondoskodni közmunkák juttatásával a gazdasági élet ütemességének a fenntartásáról. A köz bizonyára könnyebben is megszerzi a szükséges tőkét és könnyebben is megtalálja a szükséges munkát, tehát a köz sokkal előnyösebben tudja a szükséges tőke biztosításával a munkában rejlő nemzetgazdasági erőt érvényre juttatni. A jól irányított közmunlia kevésbé használhatja ki a munkást, kevésbé dolgozik nyerészkedésre és az együttes működés gyümölcsét inkább juttatja érdem szerint arányosan a munkásnak is, mint a nyereségre dolgozó magánvállalkozás. Van-e szükség munkára? Ezen nem is lehet vitatkozni! A hatóságnak ma a legnagyobb feladata a munka biztosításával a munkanélküliség megszüntetése, mert ez a kolduskérdés igazi rendezése. Évek hosszú sora óta hirdetem, hogy jaj annak a nemzetnek, amelynek fiai munkanélküli támogatásból nőnek fel és jaj annak a nemzedéknek, amely ifjú korában a szándékos vagy kényszerű munkátlanságban töltötte napjait! És minél jobban késlekedünk ^ro3i Nyilvános Könyvtár T.Ravitzky-u.l.
