Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-20 / 7. szám

XV. évfolyam 7. szám Budapest, 1937. február 2 / f ' 3 j *v ^ W & UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre ............................................. 30 pengő Fé l évre.................................................... 15 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZEEKESZTŐ : DOB Y ANDOR DK­Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaos Ivor-ulet» O. Telefon: 1^828^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. A szanálás vég-szaldója Beteg ambíciók, hiszékeny miniszter: ez volt a szanálási törvény szülőanyja — Nincs felelős gazdája a szanálásnak, mert annak kezdeményezői és végrehajtói közül már senki sincs e helyén — A Keresztény Községi Párt akciót kezd a szanálás okozta károk sürgős helyreállításáért datántyi a ttázqtyCilís&i Különböző kommentárok és szóbeszé­dek kisérték Darányi miniszterelnök megjelenését a főváros közgyűlésén abból az alkalomból, hogy Karafiáth Jenő dr-t a törvényhatósági bizottság « főpolgármesteri székbe installálta. Voltak, akik a miniszterelnök megje­lenésében nem láttak mást, mint, ud­variassági gesztust, ellenben akadtak olyanok is, akik alkotmányjogi aggá­lyokat támasztottak, azon a címen, hogy a törvényhatósági bizottság köz­gyűlésén — még ha maga a miniszter- elnök is — olyan valaki vehetett részt, aki nem tagja a főváros parlamentjé­nek. Részünkről azon a véleményen vagyunk, hogy a főpolgármesteri in­stalláción vendégképen való miniszter- elnöki megjelenés Kara fiáiknak meg­tisztelő értékelése a kormányelnök ré­széről, annak szimbóluma, hogy az új főpolgármester a kormányzat különle­ges megbecsülése és hangsúlyozottan kiemelt bizalma mellett veszi át nagy- fontosságú hivatala vezetését. Kétségtelen, hogy az új főpolgár­mester egészen Szokatlan auspiciumok közepette jött a városházára. Az or­szággyűlési képviselőséget cserélte fel a főpolgármesteri székkel, miniszter­séget viselt politikus, magyar királyi titkos tanácsos. Nem a főváros bárói­ból nőtt fel a főpolgármesteri székbe, mint Sipőcz Jenő, vagy Ripka Ferenc. Az országos politika tágasabb és leve­gő sebb mezőjét hagyta ott a várospo- politika minden esetre kisebb és sző­kébb területeiért. A miniszterelnök megjelenésében a Személyes motii'umokan túlmenően a kormány fokozott érdeklődése nyilvá­nul a főváros iránt. A főpolgármester immáron nem az önkormányzat által választott férfiú, hanem a kormány bizalmának letéteményese. Ez a kor­mánybizalom az 1934-es törvény alap­ján kinevezett főpolgármester számára fontosabb, mint a törvényhatósági bi­zottság bizalma. Ennek az önkormány­zat számára nem túlságosan kellemes álláspontnak előtérbe futását, sőt, tu­datos, esetleg akaratlan kihangsúly ozá­sát jelenti a miniszterelnök karosszéke mz installációs közgyűlésen. A bemutatkozás ünnepélyes mo­mentumai után ítélve azonban Kara­fiáth Jenő nem csak a kormány expo­nense a városházán, hanem az a fér­fiú is, aki a jelek szerint a törvényha­tósági bizottság bizalmát is bírja és tá­mogatását is meg tudja és meg akarja szerezni. Ezért mi Darányi Kálmánnak és kíséretének a törvényhatósági bizott­ság közgyűlésén vendégképen való megjelenését annak zálogául tekintjük, hogy a kormány és az autonómia kö­zött Karafiáth Jenő szerencsésen kivá­lasztott személyén keresztül teljes lesz az összhang, a harmónia, az ellentétek kiküszöbölése. — Az Uj Budapest tudósítójától — Az új fővárosi törvény ulyképen ren­delkezik, hogy a szanálás eredményei­ről annak befejeztével a belügyminiszter jelentést köteles tenni az országgyűlés­nek. A nemrégiben lemondott beliigy- minisztei: Kozma Miklós egyik legutol­só hivatali ténykedése volt ennek a je­lentésnek elkészítése, de azt már Dará­nyi miniszterelnök, mint ideiglenes bel­ügyminiszter, terjesztette ,a képviselő, ház elé. A jelentés szerint a szanálás, amely „végső eredményében a főváros háztartásában jelenlevő hiányokat lé- nyegesen csökkentette", már preventive kedvező hatást gyakorolt a főváros pénzügyeinek vezetésére is, amennyiben a főváros életében a takarékosságot pa- rancsolóan előírta. A belügyminiszter szerint a szanálás számszerű hatásában több mint ll és fél millió pengőt eredményezett, és ha még azokat az in­tézkedéseket is tekintjük, ahol elejét vette a szanálás a kiadásoknak, akkor ennél az összegnél jóval nagyobb ered­ménnyel lehet számolni, úgyhogy tár­gyilagos alapon meg lehet állapítani hogy a szanálás végrehajtása a főváros anyagi érdekeinek szempontjából szük­séges és üdvös volt. A belügyminiszter jelentése további során ismerteti a sza­náló főpolgármester által ténylegesen megtett szanálási intézkedéseket, és azon reményének ad kifejezést, hogy „a sza­nálás végrehajtása után most már a fő­város önkormányzatának lesz a felada­ta a továbbiak tekintetében céltudatos pénzügyi politikával és megfelelő ta­karékossági rendsizabályokkal a fővá­ros pénzügyi egyensúlyát szilárd ala­pokra fektetni“. A szanálási törvényt, annak keletke­zését és végrehajtását esztendőkön ke­resztül Petrovácz Gyula ostorozta a leg­élesebben a politikai élet minden fó­rumán, többek között az Uj Budapest hasábjain is. Most, hogy a szanálási jelentés elkészültével a szanálási aktus befejezéséhez közeledik, a szanálás va­lóságos eredményeiről és a belügymi­niszteri jelentésről Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Buda­pest munkatársának: — Van valami fátumszerű abban, — mondotta Petrovácz Gyula — bogy a szanálást kezdeményező, elhatározó és végrehajtó szervek közül alig két és fél esztendő óta már senki sincs a közélet porondján. Meghalt Borvendég főpol­gármester, a szanálási akció kezdemé­nyezője, ijthagyott bennünket Sipőcz főpolgármester, a szanálás végrehajtó­ja és befejezője. Elhunyt Gömbös Gyula, akinek kormánya a szanálási törvényt tető alá hozta, nincs helyén Keresztes- Fischer Ferenc, a szanáló belügyminisz­ter sem. Mi lett a szanálásból, a beteg am­bíciók e szomorú találkozásából a hiszékeny miniszterrel? Rosszul si­került operett, melynek befejező akordját: a belügyminiszteri jelen­tést, Oszkár bácsi mesedélutánjá­nak, vagy Hoífmann meséinek lehet nevezni! — De vegyük elő magát a belügy­miniszteri jelentést, a Hoffmann meséi­nek partitúra-könyvét! Már az első akord hamis, hamis a premissza, amely szerint a főváros ténykedései okozták volna a szanálás szükségességét. A sza­nálási kakofóniának az volt a vezérmo- tivuma, hogy a főváros költségvetése deficites. De mi okozta ezt a deficitet, ki fe­lelős a deficitért? A főváros, amely a maga hatáskörében állandóan igyekezett a deficitet eltün­tetni, de arra nem volt képes, mert a 1 kormány állandóan újabb és újabb ter­heket rakott a főváros vállára, folyton több és több adó-jövedelmet és bevéte­li forrást sajátított ki a saját céljaira? — Ez letagadhatatlan tény, viszont azonban ennek a hibának az eliminá­lására nem kellett volna ezt a rossz operettet végigjátszani, hanem egyetlen miniszteriális ankéttel meg lehetett volna oldani a gordiusi csomót anélkül, hogy Sipőcz főpolgármester harakirit lett volna kénytelen elkövetni Sipőcz polgármesteren, anélkül, hogy a nagy nyilvánosság előtt két eszten­dőn keresztül a vádlottak padján ült volna a főváros pénzügyi gesz- j ti ója! — Végeredményben ennek az operett, nek nincs felelős, aktiv szerzője, nincs aki — a fentebb említett okok miatt •— az előadás végén kijöhetne a függöny elé, megköszönni az esetleges ovációkat, amelyek a jelen esetben nem túlságos mohósággal áradnának feléje a zsúfolt nézőtérről. A főváros mai vezetőségének egyet­len tagja, de a mai kormányzati rendszer sem felelős azért a fél- múltért, amelyet a szanálási tör­vény jelent. A szanálási törvény, amely organikus változást, nagyobb pénzügyi koncepciót nem tudott felmutatni a városházám, amelynek legnagyobb eredménye, hogy az ideiglenes hivatalnokokat most gya­kornokoknak hívják, amely zörgő papí­ron, az élet által egyáltalában nem iga­zolt magasabb Beszkárt-bevételeket bűvészkedik elénk, amely figyelmen kí­vül hagyta a kötelező szociális szem­pontokat. — Ezt a szanálást — folytatta emelt hangon nyilatkozatát Petrovácz Gyula —■ ki kell törölni a főváros történeté­ből, elsősorban és főképen olymó­don, hogy azokat a károkat, ame­lyeket ez a papiros-szanálás okozott, igyekszünk kireparálni, eltüntetni, elfelejtetni. Elsőnek és legfontosabbnak tartom e te­kintetben a szanálás címén történt fi­zetés-csökkenések eliminálását, mind­azon jövedelmek és juttatások helyre- állítását, amelyeket a szanálás orvén elvettek a főváros szolgálatában álló tisztviselőktől és munkásoktól. Amikor az élelmiszerek és az elsőrendű életszük­ségleti cikkek ára az egész vonalon szinte ugrásszerűen emelkedik, akkor a főváros törvényhatósági bizottságának kötelessége, hogy mindent elkövessen a szanálási túltengések lefaragására és ha magasabbra nem sikerül a fize­téseket és jövedelmeket felemelni, legalább azt a régi standardot keli biztosítani, amelyet a fővárosi al­kalmazottak a szanálás előtt élvez­tek. —Azonfelül, hogy a szanálás előtti illetmények visszaadását követelem és est,vix

Next

/
Oldalképek
Tartalom