Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-18 / 50-52. szám

UV. évfolyam 50—52. szám Budapest, 1937. december 18, TU .B UDAPEST VÁROSPOLITIKAI Clöllzelétl Arolc: évre.................................................. 30 pengő fél évre.......................................................... 13 pengő Egyes szám óta OO fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DR Szerkeszlöség és kiadóhivatal: Hutínpesl, IV., Ka«s Ivor-ulcn 0. Telefon: 1,828^23. Postainkerékp. csekkszámla 30.013. HaeácsoH^i vzMwn I Felhős horízonlok Ida: Svtndty Hácotty Az ünnepek csendjében mindnyájan elgondolkozunk. Csodálatos mélysége­ket mutat a karácsonyi szellem. Az ember saját egyéni sorsára is talál henne vigasztaló magyarázatot, de fel­emelő eszmékkel világítja meg a törté­nelem menetét is. Mugasabb célok ál­lapok úgy az egyes ember, mint a né­pek előtt. Nagy feladatok megoldására hivatott, az élet. Még az anyagi kultú­rának is szellemi rendeltetése van. Ezeket a nagy szempontokat fogja üssze az az erkölcsi öntudat, amit a karácsonyi szellem gyújtott ki az em­beriségben. A kereszténység legmélyebb magyarázata és egységes megoldása az összes életkérdéseknek. Az emberiség a keresztény szellem erejével teremtette meg azt a kultúrát, mely szilárdan ál­lott a történelem viharai között. Nem omlott össze, nem sorvadt el, mint az antik kuhúra, mert a lélek táplálta, az erkölcsi világrend adott neki alapot. A mai id,ok nagy válságokat zúdítot­tak a népekre. A keresztény kultúrát veszedelmek fenyegetik, de nem, fognak célt érni a bomlasztó törekvések. Ha az ember feladja a keresztény erkölcsi ön­tudatot, akkor belső és külső életében is visszasüllyed a régi barbárságba. Sok példa bizonyítja, hegy a keresz­ténység az egyedüli életfenntartó erő a történelmi folyamatban. Lelket éltet, kultúrát alakít, a boldogsághoz vezető utat mutatja. Hittel és meggyőződéssel mondhatjuk, hogy az emberi élet. alap­vető törvényeit hordozza. A válságok és megpróbáltatások ál­lították a gondolkozás homlokterébe a keresztény eszméket. A nemzetek nagy megrendülések után arra a tudatra éb­redtek, hogy a keresztény szellem er­kölcse, állam fenntartó eszményisége nélkül elpusztulnak. A keresztény nem­zeti gondolat jelenti, a szellemi újjá­születést, az igazi konszolidációt. Mi magyarok is ebben a szellemben keres­sük és reméljük a jobb jövőt. Mikor a főváros közéletében a ke­resztény nemzeti gondolatot hirdetjük, « nemzet egyetemes érdekeit szolgáljuk. Az idők történelmi úrrui,tatását követ­jük. A karácsonyi ünnepek lelki csend­jében ezt a hitei és tudatot fokozzuk fel önmagunkban. A karácsonyi szel­lem adjon erőt a további munkára. Ta­láljuk meg egymás lelkét és kezét a békét és szeretetet hirdető karácsonyfa Matt. Budapestnek meg kell kapni a maga méltó Irelyét a magyar nap alatt! — Az Uj Budapest tudósítójától — A pénteki közgyűlésnek, amelyen a főváros többségi pártjai megszavazták a kisszakasz árának felemelését és a víz megdrágítását, nagyjelentőségű politi­kai tanulsága van. Még pedig az, hogy minden olcsó népszerűség-hajinál szással és meddő' demagógiával szemben a főváros' kormányzásáért felelős többségi pártok kitartanak a polgármester mellett, még akkor is5 ha a polgármester által kény­szerűségből hozott előterjesztés nem alkalmas arra, hogy a többségi pártok iránti szimpátiákat a kö­zönségben erősítse. Lévén minden áremelés a közönség előtt indokaitól függetlenül: ellen­szenves! Ugyanez a törvényhatósági bi­zottság, amely két hónappal ezelőtt a fővárosi költségvetés tárgyalása al­kalmával mereven elzárkózott a vízdij felemelésétől, óriási szótöbbséggel, a többségi pártok beleegyezésével, az ellenzék letompított, élű támadásaival szemben megszavazta az emeléseket, amikor az a fővárosi alkalmazottak életszínvonalának emelésére szolgál. A pénteki közgyűlési határozat tel­jes értékű bizalmi vőtum Ssendy Károly számára. bizonyíték amellett, hogy polgármester és törvényhatósági bizotság az önkor­mányzat célkitűzéseivel összeforrottak a törvényhatósági bizottság — álla)-' písuk meg: pártkülönbség nélkül — ragaszkodik a maga-választotla polgár- mesterhez, viszont a polgármester min­dig maga mögött találja az egész tör­vényhatósági bizottságot, ha a főváros érdekeinek különleges megvédésére van szükség. Minden olyan törekvés — bárki részéről jöjjön is az, amely éket akar verni a közgyűlés és a pol­gármester közé, minden vonatko­zásban céltalan. A polgármester küzdelmeiben, mint új Anteusz újra meg újra szárnyaló erőt kap a termékeny anyaföldtől: az ön- kormányzattól . A pénteki közgyűlési határozatot mi Szendy Károly számára nagyértékű bi­zalmi vótumnak tekintjük. Ennek új­ból és újból való leszögezése azért igen fontos, mert, a polgármester és a tör­vényhatósági bizottság szoros egységére soha nem volt nagyobb szükség, mint az elkövetkezendő hónapokban. Nem kétséges ugyanis, hogy a kormányzat — az eddig lefoly­tatott tárgyalásokból ez napnál vi­lágosabban kitűnik — se,mmi kö­rülmények között nem lesz hajlandó arra, hogy a jelenleg az államot illető at ók bármilyen kis részének az átengedésével is igyekezzen el- immálnt a főváros deficitjét. Előbb-utóbb újból fel fogja ütni a fe­jét a szanálási gondolat, vagyis az az elképzelés, hogy a főváros kiadásainak újabb és újabb csökkentésével igyekez­zen a bevételeket és a kiadásokat össz­hangba hozni. hex» kétséges — informátoraink egyre aggodalmasabban mutatnak rá erre a lehetőségre — újra ki­sért a szanálás réme, akár felül­ről jövő intézkedés formájában, akár pedig abban a formában, hogy: Szanáljon az autonómia! Jelenleg a tízmilliós deficit eltünte­tésére semmi komoly elgondolás az iL letékes kormánytényezőkben nincsen. Csak egy elhatározás van: nem járul­nak hozzá a forgalmiadó fővárosi régi részesedésének visszaadásához, nem haj­landók csökkenteni az állami hozzájá­rulásokat (rendőrség, légvédelem) és mereven elzárkóznak minden olyain terv elől, amely önálló fővárosi céladó be­hozatalával kívánná a főváros háztar­tását egyensúlyba hozni. A helyzet igen súlyos. Még súlyo­sabbá teszi a jövendőre való kilá­tásokat a várható dekonjunktúra és a fokozódó drágaság. A pénzügyi depresszió nyugatról egyre nagyobb hullámokban árad Ma­gyarország felé. Ha autarkiás elzár- kózottságunk folytán a dekonunktura jelenleg itt még alig érezhető is, de kétségtelen, hogy a világ-depresszió alól a magyar gazdasági élet sem fog­ja kivonhatni magát. Városházi szem­üvegen át nézve a dolgokat, az a hely­zet, hogy a dekonjunktúrás jövendő nem fogja beváltani az adóbevételi remény­ségeket. Részben rosszabb lesz az adó­fizetési készség, részben csökkeni fog­nak azok az adóbevételek, amelyek a forgalom arányában rovatnak ^e: első­sorban a fogyasztási adók. A várható adóbevételi eredmény, amely a községi háztartásnak mégis csak főforrása, vé­leményünk szerint jelentős mértékben fog az optimista előirányzat, alá csúszni. Más oldalról számolnunk kell a folyton fokozódó drágasággal. A tiszt­viselők és a többi fővárosi alkalma­zottak január elsejétől visszakapott fi­zetés-csökkentése a konyha időközi díj­emelkedéseit is alig fedezi. Viszont a helyzet az, hogy bizonyos vonatkozás­ban a tisztviselőtársadalom most ka­pott fizetésemelése általános drágulást fog előidézni, amely a magángazda-* ságban elsősorban a munkabérek emel­kedésében fog kifejezésre jutni. Ami­nek azután az a természetszerű követ­kezménye, hogy a munjcabérdrágulás egy általános anyagár-drágulásra is fog vezetni. A fővárosi költségvetés szempontjából esz,' azért említésre méltó, mert az anyagár és a munkabér drá­gulás, — aminek más, mélyrehatóbb okai is vannak természetszerűleg, mint a közalkalmazottak most kapott fize­tésemelése, — jelentős mértékben meg fogja drá­gítani a fővárosi közmunkákat úgy az évenként visszatérőkét-, mint az új beruházásokat. Az Eucharisztikus Világkongresszus rendezőségének és a főváros vezetősé­gének sürgős tárgyalásokat kell kezde­ményeznie, hogy a Szent István év al­kalmából várható nagy idegenforgalom főképen a fővárosban ne hozza maigá­val az: élelmiszerek jelentős megdrágu­lását. Megfelelő készletekről kell gon-* doskodni, súlyos büntetéseket kell az árdrágítókra kiszabni, hatósági intéz­kedéseket kell már most előkészíteni abból a célból, hogy a Szent Év mesz- szeáradó fényét ne homályosítsa el a kufárok és lelketlen kalmárok mohó nyereségvágya. Aggodalommal és borongós hangu­latban tekintünk az uj esztendő elé. Ez az év nehezebb lesz minden ed,1, digméi, .megpróbáltatásokkal és meglepetésekkel telve. A kormányzaton múlik, hogy kitisztul­jon a főváros felett a sötét horizont és Budapest megkapja a maga■ méltó he­lyét a magyar nap alatt. Meg kell szűnnie annak a hangulatnak, amely az állami adminisztráció és az állam hatalmi túlsúlya túltengésével gyar­matnak tekinti Budapestet. Vissza kell állítani régi fényébe az önkormányza­tot, hogy éljen és viruljon az ország javára is! < H M W 9 W * © < feí Ct H» N M < . S' e o • ca ►*» • W o: < ct 4 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom