Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-04 / 48-49. szám
Budapest, 1937. december 4 Előfizetési Arak: ®f»é®z évre.................................................. 30 pengő y«l évre.......................................................... 13 pengő Egyes szám Ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOB Y ANDOR D“ 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulco O. Telefon: 1^828^23. Rostatakarékp. csekkszámla 30.013. \tiol$vzetictwe- él! Nem hal meg az, ki milliókra költi Bús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván mindent, ami földi, Egy éltető eszmévé finomul: Melynek nőt- tön-nő tiszta fénye Amint időben, térben távozik: Hozzá tekint fel az utód reménye, Óhajt, remél, hisz, és imádkozik! — Arany János irta. ezeket a gyönyörű sorokat Széchenyi emlékezetével kapcsolatban. És amennyire megállta a helyét ez a klasszikus tökéletességű megállapítás a legnagyobb magyarral szemben, annyira helyén való, ha ezeket a sorokat idézzük Budapest legnagyobb polgáráról, Wolff Károlyról emlékezvén. A Wolff Károly halálát követő első esztendőben mintha kissé elködösült volna az a csillag, amely az ő emlékét hirdette a ködös magyar horizonton. Időben és térben való távozásra volt szükség, hogy a keresztény Budapest felocsúdva a közvetlen fájdalom maró érzésétől, megtalálja Wolff Károly méltó helyét a magyar történelem és Budapest történetének lapjain. Nöttön- nö Wolff Károly emlékezetének fénye, «mint időben és térben távozik: az elmúlt héten az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga közgyűlésén Teleki Pál gróf, a Keresztény Községi Párt andrás. napi seregszemléjén pedig Csilléry András mondott halhatatlan értékű szavd- kat Wolff Károlyról. A Budai Katolikus Kör, Wolff Károly szűkebb pátriája, ezévi közgyűlésén néhány héttel ezelőtt Wargha Imre, a legfőbb állami számvevőszék elnöke emlékezett meg szinte enthuizázmus-szerű beszéddel a nagy halottról. Az élőket körülhízelgik az udvaroncok, a királyokról és egyéb földi nagyságokról ódákat zeng a fizetett költők serege. De a halott Wolff Károlyt dicsérni immáron nem érdeke senkinek sem. Wolff Károly, aki életében semmit sem gyűlölt jobban, mint a talpnyaló hízelgést, a földöntúli birodalomban a munkáját jól végzett férfiú büszke és komoly elégtételével állapíthatja meg önmaga számára, hogy azok m dicséretek, amelyek most elhangzanak róla, nem az ő kegyeit keresik, hiszen azokról ma már nem lehet szó, hanem méltóképen értékelik őt és a hozzáfűződő történeli folyamatot. Wolff Károly szellemének hatékonysága és a keresztény világszemlélet jövendője között szoros és elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn. A sziámi ikrekhez lehet hasonlítani — kissé triviális, de annál találóbb hasonlattal élve — ezt az összefüggést. Talán külön agy és külön szív, de közös vér és idegrendszer köti össze ezt a két történelmi jelentőségű momentumot: az egyik a másik nélkül elvész és elpusztul, a kettő együtt legszentebb és legszebb nemzeti récál iáinkat valósítja meg! Tíz év ■— ■ —BMgsissaft^aaaB— ——— ■ —-------Ir lö: Szőke Gyula dr. Serédi Jusztin ián, a bíboros főpásztor, tíz év óta Magyaroszág hercegprímása. Az Egyház életében rövid tíz év, az ember életében tíz hosszú esztendő. Nagy bizalommal vártuk haza Rómából Szent Péter küldöttét, nagy várakozással néztünk az egyházi konnány- zat központjában is tekintély itthoni működése elé és nagy szeretettel gondoltunk az elárvult egyházmegye új lelki atyjára, aki az ifjúság nevelésében és a törvénykönyv szerkesztésében egyaránt művelte a lelki és kormányzati hatalom gyakorlását. Közvetlenül szegény hazánk megcsonkítása után, az összeroppant világi kormányzat újból való felemelkedésének kezdetén, a jobb jövő reményének halvány sugara mellett, ellenségektől körülvéve honnan is várhattunk volna biztató szót, ha nem' a szent Atyától, aki a legnehezebb percekben is nemcsak szeretettel gondolt reánk, de mindenkor és mindenhol szót emelt az érdekünkben és hozzánk küldötte atyánknak azt, akit 0 szeretett, akiben Ő megbízott és akiről tudta, hogy viszont szereti Ót és mindazokat, I akikért Öt maga mellől visszaküldőbe hazájába! Hazajött a megszállt terület szülötte, a csonka országban látta a hazáját és egyházmegyéjén kívül ezért a szenvedő hazáért kezdett dolgozni. Nehezebb munka mint gondolni lehetne. Nagyobb kötelesség, mint amit az átlag ember elbír! Erkölcsi és anyagi javaiból kipuszr títotl hívek és polgártársak serege, hatalmától és vagyonától, külső és belső tekintélyétől megfosztott, önmaga előtt megcsufolt ország, volt barátaitól, ellenségeitől a kommunizmus következtében egyaránt megvetve várta azt az erőt, amely őt felemeli és visszaadja előbb az önbizalmát, azután méltóvá teszi mások bizalmára. A nagy feladat méltó munkást kapott! Az egyházközségi szervezetek kiépítése, azokban a papságnak és híveknek szorgos munkára való összekapcsolása, ezeknek a munkára való állandó buzdításai összehozta a várakozó lelkeket és felélesztette a hívekben a hitet a lehetőség iránt, a reményt a jövő iránt és a bizalmat a jó Isten segítségében. A tanítás és tanításra buzdítás megláttatta saját hibánkat és felemelt arra az erkölcsi magaslatra, amelyben már legyőztük önmagunkat és meggyőztük egymást, hogy a hit ereje és a valláserkölcsi tiszta felfogás lehet egyedül az uralkodó a magán- és közéletben egyaránt. A hatóságok vezetőit, az egyházközségek elöljáróit, de az egész fővárost is meggyőzte a vallásosság fejlődésének és a vallásgyakorlat minél nagyobb mértékben való kifejlesztésének áldásairól, a templomok egymásután emelkedtek, kulturházak, egyesületek, intézmények, mind a hit világosságának a terjesztőiként keltek életre, vagy újhódtak meg az ő tanítása nyomán. Megindult a katolikus munka, az Actio Catholica és ma már szinte feledni kezdjük azt, hogy mi annyira mélyen elesettek voltunk. Szószólónk Szent Péter trónjánál, apostolunk a különböző nemzetek, azok egyháznagyjai és világi hatalmasságai előtt is. Nem a nyers erő, hatalom, vagy fegyver jogán, nem a diplomácia, vagy a politika fogásaival, hanem a lélek erejével, az igazság fegyverével, az erkölcs hatalmával és az emberek nagy családjában leélt múltúnk érdemeivel, mely biztosítéka a jövőben teendő újabb jó szolgálatainak. És ha az emberi elfogultság, az ellenséges érzület, az anyagias érdek el vakította is az ellenfeleinket, az ő szava megvilágosí- íotta az emléket és a Szent Imre jubileum fényessége, valamint külföldi látogatásai megmutatták, hogy a jó pap és tanító mellett a hazának hű gyermeke és szolgája, valóban Isten küldötte hozzánk és értünk. A régi és új templomokban a szerető hívek, az önbizalmat visszanyert testvérek és az egész ország hálatelt szívvel mond köszönetét azi egek Lírának a tíz év eredményes munkájáért és a jó főpásztorért. Te Deum laudamus! Pénsögryi viha ele Kergetheti-e a Kormány pénzügyi válságba a fővárosi, amiKor as állam bevételei állandóan túllépik as elöiránysott Kiadásokat ? — Az Uj Budapest tudósítójától — Az elmúlt napokban a nyilvánosság- legteljesebb kizárásával nagyfontosságú bizalmas megbeszélések voltak a főváros vezetői, a pénzügyminisztérium és a belügyminisztérium illetékes tényezői közöftt. A megbeszélések tulajdonképen egyoldalúak voltak, azokon a főváros vezetői kifejtették azt a közgyűlési költségvetési határozatot felterjesztő polgármesteri feliratban is kifejezett álláspontjukat hogy az alkalmazottak fizetésrendezésével immáron közel húszmillió pengőre emelkedő jövő esztendei deficitet mésképen, mint az állam ál,tál elveti adórészesedések visszaadásával, ezenfelül pedig az állam által a fővárosra oktrojált kiadások vissza- vállalásával eltüntetni semmi körülmények között nem lehet. Az állam részéről a döntő szót a főváros felterjesztéseit illetően Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszter fogja kimondani, aki —punt az U j Budapest legutóbbi számában már jelen- te)tte — genfi útja után lesz abban a helyzetben, hogy a főváros vezetőségével, nemkülönben az önkormányzati pártok részvételével lefolytassa azokat a megbeszéléseket, amelyek eredményeképen konkrét elhatározás merülhet fel a fővárosi deficit, ezzel kapcsolatosan a fővárosnak impoáron válsággá mélyülő pénzügyi helyzete ügyében. A fővárosi többségi pártok vezetőinek, nemkülönben a főváros vezetőségének is módjában volt Fabinyi pénzügyminiszter konkrét kijelentései alapján meggyőződni arról, hogy a kormányzat jóindulat'al szemléli a főváros harcát a deficit eltüntetése érdekében. Köszönettel vették tudomásul a Keresztény Községi Párt és a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének vezetői, hogy a pénzügyminiszter nem egy ad hoc rendezésre gondol, hanem — hogy saját szavait reprodukáljuk — évtizedekre akarja
