Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-09 / 40. szám

pm mtM f-um Miért késik a pályázatok kiírása?----- ^------------------­Cs ak a költségvetés letárgyalása után kerül a pályázatok kiírására a sorf de az év végéig okvetlenül betöltik az uj állásokat — Az Uj Budapest tudósítójától — Jelentette az Uj Budapest, hogy ka­rácsony táján kerül sor a státusrende- zés második részletének végrehajtása révén kreált új állások betöltésére. A városházi tisztviselők aggódva várják, hogy mikor kerül sor az általános ér­deklődéssel várt állások pályázatának kiírására. Erre a tisztviselők körében álalános érdeklődésre számottartó kér­désben illetékes helyen a következőket mndották az Uj Buda­pest munkatársának:-— Az Uj Budapest tudósítójától — Müller Antal országgyűlési kép­viselőt, a Keresztény Községi Párt ve­zető tagját, meleg ünneplésben részesí­tették iparostársai abból az alkalomból, hogy a Kormányzó kormányfötanácsosi címmel tüntette ki. A Keresztény Ipa­rosok Országos Szövetsége ebből az al­kalomból négyszáz terítékes vacsorát rendezett a Pannónia szálló összes he­lyiségeiben. Az ünnepség első szónoka Kiss József, a Keresztény Iparosok Orszá­gos Szövetségének társelnöke volt. Be­szédében Müller Antal közéleti működését méltatta. Rámutatott arra, hogy a keresztény iparosság vezére már egészen fiatal korában kezdte meg közéleti munkáját a Katholikus Le­gényegylet kebelében, majd a keresz­tényszocialista szakszervezetekben. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Kruchina Károly báró, mi­niszteri osztályfőnök, Bornemisza Géza ipar- és kereskedelemügyi minisz­ter nevében köszöntötte Müller An­talt, Az iparügyi miniszter képviselőjének nagy tapssal és éljenzéssel fogadott be­széde után Szendy Károly polgármester Budapest polgársága ne­vében méltatta Müller Antal közéleti érdemeit. —■ A kitűnő polgárnak járó tisztelet­ből és barátságból — mondotta — jöt­tem el erre az ünnepségre, hogy részt vegyek a sz/ékesfőváros íegyik legki­válóbb közéleti férfiát ért kitüntetés alkalmából rendezett ünnepen. Először, mint polgármester vagyok jelen, hogy megtiszteljem a mindig önzetlenül a közért harcoló polgártársat, de eljöttem az ünnepségre mint jóbarát is, aki ti­zennyolc éve ismerem Müller An­talt és figyelem azt a munkásságot, amelyet polgártársai és a város érde­kében kifejtett. Áldozatos munkássága — Úgy volt, hogy a státusrendezés folytán betöltésre kerülő új állásokra, nemkülönben a nyugdíjazás és elhalá­lozás folytán megüresedett állásokra még október első napjaiban megtörté­nik a pályázatok kiírása. Erre azonban nem került sor, mert a polgármester a költségvetési vita tartama alatt nem kívánja a kedélyeket a pályázatok ki­írásául hullámzásba hozni. — A pályázatok kiírása ezek szerint a költségvetési vita befejezése után no­vember közepe táján fog megtörténni. Az elnöki ügyosztály a státusrendezést során sohasem tagadta meg iparostár­sait és én bevallom, hogy ezért is von­zódom hozzá, hiszen magam is mindig büszkén hangoztatom, hogy ebből a társadalmi osztályból származom. Nagy tetszés kisérte a székesfőváros első polgárának minden mondatát. Ugyancsak percekig tartó, lelkes ün­nepségben részesítették a vacsora kö­vetkező szónokát: Csilléry András a Keresztény Községi Párt elnöke fel­szólalásában a következőket mondotta: — Valamennyien küzdő harcosai va­gyunk a szebb magyar jövőnek. A ke­resztény politika küzdelmet jelent a keresztény tömegek érvényesüléséért. Ez a személyetlen politika nem egye­sekért folyik, hanem a keresztény dol­gozók szabadságharca jogaik visszar szerzéséért. Ennek a politikának a ve­zérei sohasem személyi érdekekért küz­döttek, aminthogy a személyes törek­vésekben kimerülő politikai mozgalmak mindig kátyúba vitték az ország szeke­rét. — Aki a keresztény politika zászlaja alá áll, annak számolnia kell gzüzal, hogy önérdekét félretéve az egész ke­resztény magyar társadalomért harcol­jon. Számolnia kell azzal, hogy nemcsak rózsák hullanak rá, hanem áldozatot is kell hoznia az eszméért. Iyen áldoza­tos, önzetlen keresztény politikus M ü 1- 1 e r Antal, a keresztény iparosság ki­váló vezére is, aki mindig önzetlenül, minden személyi tekintetet mellőzve harcolt a keresztény társadalom, első­sorban a keresztény iparosság érdekei­ért. — Nagy megnyugvással látjuk — folytatta Csilléry András — hogy az iparosság célkitűzései nem önzöek, ha- nem szervesen beleilleszkednek a nagy, egyetemes politika kereteibe. Végül kijelentette Csilléry András, hogy a Keresztény Községi Párt a jö­vőben is együtt harcol Müller An­tallal, a keresztény iparostömegek jobb elrendelő főpolgármesteri intézkedés és a státusrendezés végrehajtási kap­csán általánosságban már összeállította a betöltésre kerülő túj állások listáját. A pályázatok lejárta után, legkésőbben december közepén, a meghirdetett ál­lások betöltése okvetlenül meg fog tör­ténni, lévén a polgármesternek az a kollegiális intenciója, hogy január el­sejével ez a dátum a magasabb fizetés és magasabb lakbér szempontjából fontos — az újonnan kinevezett tiszt­viselők már új illetményeik élvezetébe jussanak. jövőjének biztosításáért folytatott harc­ban. Ezután Petrovácz Gyula az egyesült kereszténypárt nevében kö­szöntötte Müller Antalt. Rámutatott arra, hogy a kereszénypárt nemcsak bókol az iparosságnak, hanem egyik legelőkelőbb kerületének legjobb man­dátumát adtá az iparosságnak. Eiz azért is fontos, mert ezzel a mandátum­mal az egyetlen iparosképviselöt sike­rült bejuttatni a törvényhozásba. Petrovácz Gyula ezután nagy tetszés között jelentette ki hogy ha meg kellene állapítani, hogy a képvi­selőházi tíz tagja közül ki a legszorgal­masabb, Müller Antal a legelsők között állana és pedig szakszerűség szempontjából is. Hogy a kormány és a hatóságok is elismerik az iparosok igazát, annak nem a szociáldemokraták handabandázása az oka, hanem M ü 1- 1 e r Antal kiváló és rokonszenves egyénisége és közérdekű tevékenysége. Még nagyon sok Müller Antalra van szükség, hogy eizt a túl­nyomó részben keresztény társadalmi osztályt, az iparosságot érvényesülés­hez juttassuk. A kereszténypárt büszke arra, hogy az egyetlen iparosképviselöt ő adta a magyar törvényhozásnak és szeretné, ha az ö személyén keresztül minél több eredményt érnének el az iparosok javára. Viharos tetszészaj kö­vette a kereszténypárt képviselőjének felszólalását, utána Homonnay Tivadar a Budapest északi választókerület ne­vében kő' 7öntötte a keresztény iparos­ság vezérét. Kijelentette, hogy jobb közkatonának lenni, mint csapnivalóan rossz ,.vezérnek1’. Csak abból lehet, jó ■vezető, aki a dolgok ismeretében szór. gos munkával a polgárok bizalmából kerül a vezető pozícióba. Ezntán Nagy Antal felsőházi tag a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nevében köszöntötte 1937. október 9. Müller Antalt, majd llovszky János kormányfötanácsos, a Baross Szövetség elnöke emelkedett ezután szólásra. A kisiparosságban rejlő nemzeti értékről szólt, majd arra mutatott rá, hogy ti­zennyolc évvel ezelőtt el sem lehetett volna képzelni, hogy azok a társadalmi rétegek, amelyek most együttesen ün­nepük Müller Antalt, épen ilyen békés szeretettel és megértéssel lelke­sedjenek a nagy és közös eszmékért. Elérkezett az ideje, hogy nyíltan hirdes­sük: ebben az országban a kenyeret elsősorban azoknak kell biztositanunk; akik mindig híven állnak a nemzeti eszme szolgálatában. — Percekig zú­gott a taps llovszky János beszé­de után; majd ifj. Tóth Pál az, Ipar­testületek Országos Szövetsége nevében üdvözölte Müller Antalt. Ezután szűnni nem akaró taps és él­jenzés közepette Müller Antal kormányfötanácsos, a Keresztény Ipar rosok Országos Szövetségének elnöke emelkedett szólásra. — Az a szeretet és megbecsülés, ame­lyet ezen az ünnepségen látok — kezdte beszédét — valamint az a magas kitün­tetés; amely az én személyemet érte; jól tudom, személyemen keresztül az egész magyar kézmüvesiparosságot éri. Nagy' kitüntetés számunkra, hogy ezen az ünnepségen megjelent a kormány­zat az iparügyek legfőbb őrének képvi­selője, a milliós város vezetője, az elő­kelő politikusok és az iparosság barátai ilyen nagy számban. Ez is igazolja, hogy a társadalom minden rétege meg­értéssel viseltetik a kézmüvesiparos- ság iránt és biztató jel arra, hogy a a keresztény iparosság ismét ki tudand- ja verekedni régi helyét a gazdasági és társadalmi életben. — Isten áldja a tisztes ipart — folytatta Müller Antal — ez a mi jelszavunk és azt akarjuk, hogy ne csak az érvényesüljön az ipari pár lyán, akinek pénze van, vagy aki csak most jött be az országba, hanem a jö­vőben kizáróan azok előtt nyüjék meg az ipari érvényesülés útja, akik m u n- kával és tudással szerezték meg ehez a jogot és akiknek ősei év­századok óta szenvedik a magyar sors minden csapását. A keresztény tanult ifjúság nem tud Elhelyezkedni az öt megillető arányban, mert csak a hivata­lok kapui állnak nyitva előtte. Válasz­szák a nehezebb utat, a göröngyösebb utat, hogy boldoguljanak, hódítsák meg a maguk számára az ipari életet. Legyen nálunk is úgy, mint külföldön, ahol a nagyipar képviselői is teljesen összeforrtak a nemzeti gondolattal és ahol a kisiparosból lesz a középiparos és a középiparból fejlődik ki a nagy­ipar. Nem pedig a magyar példa sze­rint a szakképzettség nélküli, csupán tökével rendelkező elemek sajátítják ki a nagyipari termelést, Beszédét azzal fejezte be Müller Antal, hogy a szervezettség erejére támaszkodva keü kiharcolni a szebb magyar jövőt! A múltban nem álltak rendelkezésünkre azok a keresztény gazdasági szervezetek, amelyek most itt állnak. Töltsük be ezeknek a szerveze­teknek a kereteit és a szervézettség erejével, szervezeteinken keresztül biz­tosítsuk a jövőt a keresztény magyar­ság számára. Az ünnepség résztvevői felállva, nagy lelkesedéssel és éljenzéssel vették körül a magyar keresztény iparosság képvi­selőjét aki meghatottan köszönte meg az ovációkat. Müller Antalban a lelkiismeretesség mintaképét ünnepelte a keresztény társadalom Szendy Károly, Csilléry András, Petrovácz Gyula, Homonnay Tivadar és llovszky János beszédei Müller Antal érdemeiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom