Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-09 / 40. szám
4 UJMIimPESI 1937. október 9. Közmunkatanácsi adminisztráció — a főváros és a környék kontójára! Irta: Pirovits Aladár Az 1937- évi VI. te. tudvalévőén a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörét Budapest környékére is kiterjesztette, amiből kifolyóan a Tanács igazgatási költségei évenként negyedmillió pengővel emelkedni fognak. Ezzel kapcsolatban — nem tudni kinek az elgondolására — az a kívánság merült fel, hogy az említett összeg felét, 125.000 pengőt, a főváros térítse’ meg, a másik felét pedig a közvetlenül érdekelt pestkörnyéki városok. Nem vitás, hogy ennek az elgondolásnak törvényes alapja nincsen, ami rögtön kitűnik abból a megokolásból, melyet a polgármesteri javaslat tartalmaz és amely a következőképen hang,,a székesfővárosnak fontos érdekei fűződnek ahoz, hegy Budapest környékén a városszabályozás és városrendezés a székesfőváros érdekeinek figye- lemb év ételével a főváros szabályozásáv a 1 összhang, ban történjen.“ Az U j Budapest legutóbbi számában kinyilatkoztatta, hogy. ,)A. fő várost egyáltalában nem érdekli, hogy a környező városok is a Közmunkák Tanácsa hatásköre alá ke rültek és föképen nem hajlandó a főváros közönsége ennek a hatalomnövekedésnek a számláját fizetni.’ A kérdés fölött, annak furcsaságánál fogva, ne térjünk napirendre, hanejm vegyük oknyomozó vizsgálat alá magát az idézett törvényt és ennek eredményéből kifolyóan mondjunk ítéletet az ismertetett költségelosztási tervezetéről. Az j Fejezet. Városrendezés. 3. §. 7. pontja szószerint idézve a következőképen rendelkezik: „a városias kialakításra szánt terület, továbbá a rendezési tervet, vagy annak részét, úgyszintén a rendezés megváltoztatásának tervét a belügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértőén közérdekből bármely városban megállapíthatja; a terv elkészítését Budapest székesfőváros kör ny ékén, bármely városban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa bírhatja és a várost arra kötelezheti, hogy a mun- kák költségét egészben vagy részben viselje“. Hangsúlyozva jelentjük ki, hogy az elöl idézett számú törvénynek a városrendezés fejezete alá tartozó részében semmi néven nevezhető egyéb idevonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Már most, ha figyelembe vesszük, hogy valamennyi pestkörnyéki városnak immár megvan a kész városrendezési terve, ami magától értetődő, természetes dolog is, mert hiszen ezek a városok talán Ujpöstet és Budafokot kivéve, — szakavatott mérnökök által készített olyan parcellázási tervek alapján jöttek létre, amelyekben a várostervnek minden elgondolható kelléke, tehát az utak, utcák, terek, stb. szabályos és összhangzatos formában voltak már eredetileg megtervezve, egyszersmind pedig azóta már meg is valósítva. Ami pedig Budafokot, mint régi települést illeti, ennek városrendezési tervét, amelyet hasonlóképen hites városrendező mérnök készített, —• az 1930. évben Budafokon tartott városok kongresszusán a város mérnöke külön ünnepélyes keretek között mutatta be és ismertette, a másik említet régebbi város — Újpest — pedig hasonlóképen már régebben készített városrendezési terv alapján alakult ki, sőt ez a város a kellő szabályszerűséggel napjainkban immár teljes területén beépült. Mindezekre való tekintettel azt a teljesen jogosult kérdést vethetjük itt fel, vájjon miféle feladat várhat itt még a közmunkatanácsra pláne; ha még figyelembe vesszük, hogy a felsorolt feladatok a „bírhat, ja“ és „kötelezheti“ kitételek szemszögéből, illetve úgyis csak feltételképen vannak hangoztatva?! Ennyit közlünk a városrendezés kérdésére vonatkozóan. Ami a továbiak során a törvény III. Fejezet. Építés- ü g y-re vonatkozó rendelkezését illeti, — ebben a tekintetben a hivatkozott törvény azi előbbinél még kevesebbet tartalmaz és pedig csak a következőket: „A törvény 22. §-a szerűit a belügyminiszter és az iparügyi miniszter az egészség és biztonság, valamint a városrendezés érdekeinek. gazdasági vagy más közérdeknek, végül a szomszédok érdekeinek megóvása céljából az építés feltételeit, az építési munka és az épület tekintetében támasztható követelményeket és azok érvényesítésének módozatait együtt kiadandó rendelettel megállapíthatják. Különösen meghatározhatják az idézett 22. §. 3. pontja értelmében a következőket: Az építésrendészetnek az e törvény rendelkezésein és a i miniszter rendeletéin felül . a helyi viszonyok szerint I szükséges szabályait Budapesten a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által alkotott építésügyi szabályzat, más törvényhatósági jogú városban és megyei városban az illető város által alkotott szabályrendelet, k i s- és nagyközségekben a vármegye által alkotott szabályrendelet állapítja m e g.“ Itt most viszont azt kell hangsúlyoznunk, hogy az egész törvényben idevo- natkozóan egyéb rendelkező rész nincsen, de sőt, a II. alatt foglalt részletes megokolás expressis verbis kimondja, hogy az idézett 3. §-hoz tartozó rendelkezés arra az esetre szól, amikor „megeshetik, hogy valamely város a rendezési tervét vagy egyáltalában nem képes megfelelően megállapítani, vagy pedig a megszabott határidőre bármely okból nem állapítja me g.° Itt most viszont azt a jogosult kérdést vetjük fel, vájjon minő jogcímen avatkoznék bele a közmunkatanács a pestkörnyéki építési ügyekbe, amikor a törvény errevonatkozóan semmi néven nevezendő jogcímet számára, — miként látjuk — nem biztosít ?! Tekintsünk el a továbbiak során mindazoktól, amiket eddig a városrendezésről és építésügyről szóló törvényből idéztünk, — ennek ellenében pedig foglalkozzunk a hozzájárulási javaslat megolcolásában foglalt és előbb már idézett tényállítással. Itt azt a jogos kérdést vethetjük fel, vájjon miféle érdekek fűznék a fővárost a környékhez az említett szempontokból, amikor — és ezt hangsúlyoznunk kell — a fővárosnak épen azokon a területrészein, ahol a szomszédos városok területeivel érintkezik, — a főváros jól felfogott város- politikai érdekei miatt, — a városszabályozási tefrvei nemcsak;, hogy még készen sincsenek, de belátható időkig azokra nézve az elkészítés tilalma van kimondva, amely oknál fogva tehát itt épen a szabályozás összhangbahozata- láról nem is lehet beszélni. És akármit cselekednék is a főváros a jövőben, ennek az összhangkérdésnek érvényre juttatása érdekében, — egészen bizonyos, hogy semmiféle olyan célt nem érne el, amely saját magára nézve városrendezési és építésügyből kifolyólag hasznos és üdvös volna. Magasabb etikai érdekekről lehet ugyan beszélni, arról, hogy a fővárosnak fontos érdekei fűződnének a közegészség, köztisztaság és a közbiztonság szemszögéből rendezett, kifejlett, szóval teljesen konszolidált állapotban levő szomszédos városokhoz, ezek a feltételek azonban — talán mondanunk sem kell — egészen mást követelnek; azt, amit Montecuc- coli szerint a háború; tudniillik pénzt, pénzt és pénzt, ami pedig a környékbeli városoknál épen hiányzik és pedig felette nagymértékben. A főváros pedig, hogy ebből a szempontból mennyire I nem állhat rendelkezésükre, kitűnik S i p ö c z Jenőnek polgármester korában idevonatkozólag tett következő nyilatkozatából: A fővárost sokan gazdagnak gondolják pedig rendes jövedelméből képtelen volna a szükséges kiadásait fedezni, ezért azután minduntalan kölcsönök felvétele útján kénytelen magán segíteni. Az új fővárosi törvény a pestkörnyéki városok sorsán nem fog segíteni, annál kevésbé lesz haszna abból a hatásköri átutalásból a fővárosnak, amely szerint a pestkörnyéki Városok építési és városrendezési ügyei a városrendezési és építésügyi törvény életbelépése után a Közmunkatanács hatáskörébe jutnak és többé nem az illetékes minisztérium ügykörébe. Ha a pestkörnyéki városokat városszabályozási szempontból vizsgálat tái- gyává tesszük, kitűnik, hogy ezen a téren ott nincs semmi baj. Utcái szabályosan alakultak ki, vannak terei, parkjai, amik pedig hiányoznak, az egészségügyi közmüvek, csatornázás, vízvezeték és útrendezés, ezeken kívül a kultúrális intézmények, a kellő számú tanterem, kórház, csecsemövéde- lem, fürdő; beteggondozó; stb.; — ez a ténybeli valóság abban találja magyarázatát, hogy a pestkörnyéki városok népesedése és terjeszkedése következtében felmerült költségek nagysága már kezdettől fogva nem volt egyensúlyi állapotba hozható a községi jövedelmek jóval kisebb arányával. Ezenkívül pedig, nem következett be a várt és1 remélt olcsóbbodás a megélhetés, vau lamint a kultúrális és közegészségügyi követelmények iránt táplált kívánalmak fejlődésrendjében, amely tény megállapítása egyébként az előzőnek termesztés folyománya. Az ilyen körülmények azután a maguk együttes követelményei folytán a községi bajok egész sorozatát, egyben pedig a városi éitt belső küzdelmei a főváros ellen irányuló harcivillongás melegágyát teremtették meg. Van itt azonban még egy figyelembe jövő fontos körülmény. Ugyanis a pestkörnyéki városok keletkezése és kialakulása körül nem a természetes és törvényes követelmények voltak mértékadó tényezők. így pl. a kedvező gazdasági, földrajzi adottság kérdése még csak figyelemre sem lett méltatva, mert ennek helyében egy természetellenes evolucio- nális folyamat annál ellenállhatatlanabb erővel utalta ezeknek a városoknak lakóit már kezdettől fogva a főváros vonzó és felszívó körébe. Az ilyen helyzetviszonyok között kialakult városok már csak a logika örök-igazságainál fogva is egy külön várostípusnak vetették meg az alapját, vagyis kialakították a „törvénytelen városok“ típusát, amelyeknek fejlődésrendjében a törvényesség követelményei közül a főbb feltételek (a mögöttes országrész — a Hinterland — hiánya; a tradíciószerü polgári szellem kifejlődése a város lakossága között; a települési hely, stb.) hiányoznak. Preszly Elemér, Pest vármegye főispánjának oly találó megállapítása szerint ezek a pestkörnyéki városok nőm j o g ü 1 a g, hanem tényleg, — mondhatnám házasságon kívül vannak meg. Ezek után most már csak nyilvánvaló és elvitatni nem lehet, hogy igazságtalan és méltatlan eljárás az állam I részéről az az elhatározás, hogy az új városrendezési törvény életbeléptetésével felmerülő közigazgatási költségek megtérítésére a főváros 125.000 pengő évi részesedés címén lenne kötelezve, amikor pedig az elmondottak folytán I kétségtelen, hogy ezek a városok a főváros ellenére, sőt kárára és veszélyére keltek életre. De elképzelhető meglepetés éri majd azokat a pestkörnyéki városokat is, amikor az eddig követett érdekharci villongások közepette a fővárostól közel 7 millió pengő évenként: vámilletménymeg'szüntatést követeltek most pedig majd évi 125.000 pengős megtérítésre lesznek kötelezve, közigazgatási költségek címén, a közmunka- tanács javára! Itt ismét a legelhivatottabb közigazgatási szaktekintélynek, Preszly Elemémek szavaira utalunk, aki ezelőtt hét évvel a Városok Lapja jubileumi számában a következő emlék- sorokkal zárta le alkalmi cikkét: ,.V advize k módjára; minden állami és közigazgatási rend nélkül települt be a főváros környéke a múltban. Kötelessége a törvényhozásnak, hogy ennek a nagy, — közel 500.000 főnyi — népességnek jobb sorsáról gondoslcodjé k“.- --- -----------------------------------—I--------HM—■—BB ■ B——— , Fo íocikkek Szakáll Géza szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 11. Amatőrfelvételek kidolgozása LEICA GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK; SPECIÁLIS SZAKÜZLETE
