Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-08-14 / 31-32. szám

2 mjmmoEsr 1937. auguszus 14. nek hangsúlyozottan nem aktív, ha­nem passzív természetű tiltakozási jogát biztosítani. Ebből a vétó­jogból származik a szuverenitásnak az a teljessége, amellyel a kormány­zat a városházi gyarmaton élők és holtak felett ítélkezni akar! Péter Frigyes lakatosmester, IV., Czukor-utca 3. Épület- á6 műlakatos munkák készítése Alapítási év 1871. Telefon : 1-326-09 BuKovúr Jenőné Tetőfedő- és jókarbantartó vállalata Budapest, Vili- József körút 50. CCCI íjpíí szellőző- jjhuhLUb berendezések SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 1—622—06. Havas Gyula kefe- és ecsetgyáros Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa-utca 20. szám. Telefon : 30-2^45. Éjféli fényszóró főpróbán Kovácsházy tanácsnokkal Zseniális elgondolás ax Isíván-nap látvá~ nyosságainaK szaporítására — Az Uj Budapest tudósítójától — Ha valakiről el lehet mondani, hogy nemcsak az íróasztal, hanem a gyakor­lati élet embere is, akkor Kovács- h á z y Vilmosról, a városgazdasági ügy­osztály vezető tanácsnokáról kell meg­emlékeznünk. Iíovácsházy tanácsnok működése a városgazdasági ügyosztály élén a gyakorlati eredmények pompás sorozata. Maradandó értékű alkotásai közül csak az István-napi attrakciók legszebbikét: a Gyöngyös Bokrétát, to­vábbá a bécsi idegenforgalmi iroda fel­állítását jegyezzük hamarjában ide. De nemcsak imponáló alkotóerő Kovácsházy idegenforgalmi vezérsége, csupa lelke­sedés ez az ember, csupa hevülés, aki­ről látszik, hogy messze túlmenően hiva­tali kötelességén, nem szűnő lázzal dol­gozik eszméi propagálásán. * Kovácsházy Vilmos legújabb ideája: fényszórók felvonultatása Budapest nyári éjszakájában. Az idea onnan szár­mazik, hogy egyszer egy ausztriai üdü­lése alkalmával valamelyik Salzburg- melietti faluban egy kvietált műszaki törzstiszttel ismerkedett össze Kovács­házy tanácsnok. Ez a magányos osztrák katona a világháború idején a fényszóró- osztagnál működött, és az volt a szó­rakozása, hogy a rozzant kis autójára fényszórót szerelt, különleges erősségű fényszórót, amely nem a kocsi előtt fekvő úttestre, hanem fel az égre volt irányítva. Ennek a forgatható fény­szórónak a különlegesen szép visszfé­nyét látta csillogni az egyik alpesi folyó tükrén Kovácsházy Vilmos. Rögtön megszületett benne az ötlet: milyen szép lenne, ha nem is egy fényszóró, hanem fényszórók egész tömege csillogna a Szent István-ünnepségek nyári éjsza­káin a Duna hatalmas tükrén... * Növekedett, érlelődött, megnőtt és megérett az idea! Fényszórók természet­szerűen nagyobb számban csak a kato­naság birtokában vannak, az illetékes katonai tényezőket kereste fel a polgár- mester engedélyével, ötletével Kovács­házy Vilmos. A komoly műszaki tisztek hitetlenkedve csóválták a fejüket, mikor először beszélt velük Kovácsházy ta­nácsnok. — Nem érdemes megcsinálni! — mon­dogatták — nem lesz az annyira szép, mint ahogy Ti azt elgondoljátok! De Kovácsházy Vilmos nem tágított. És teljes lojalitással ide kell jegyeznünk, hogy a katonai hatóságok készséggel állottak Kovácsházy rendelkezésére. Az általa elkészített térkép szerint állítot­ták fel a fényszórókat, maguk is kí­váncsian, előbb közönyösen, de egyre növekedő lelkesedéssel és érdeklődéssel. Kovácsházy lángoló energiája a legfia­talabb tartalékos közlegényre is átra­gadt, valamennyiöknek szívügye lett a pesti éjszakának tündéri fénysugarakkal való kivilágítása. * És végre elérkezett a főpróba napja! Kovácsházynak a szó szoros értelmé­ben lámpaláza volt; izgult, aggo­dalmaskodott a fényszóró lámpái miatt. Nincs az a primadonna, aki elfogódot- tabb lett volna, mint ezen az éjszakán a mindig nyugodt és izgalomtól mentes Kovácsházy Vilmos. Jókedvűen és pá­ratlan lelkesedéssel állottak rendelkezé­sére a kivezényelt műszaki tisztek, kö­zöttük ezredesi rangban parancsnokolt, rendelkezett, intézkedett Kovácsházy ta­nácsnok. És amint a felhőtlen augusz­tusi égbolton végigsuhantak az első fény-pászmák, a csodálkozás és a lel­kesedés moraja zúgott fel az előkelő meghívott közönség soraiból: — Valóban gyönyörű! Ilyen még nem volt Budapesten! Éljen a kitűnő Kovács­házy tanácsnok! Egyre-másra villant fel a fényszórók tüze a város legkülönbözőbb részeiből, hogy a Duna fölött találkozzanak. Ide- oda pásztázták Kelenföldtől Óbudáig az égboltot, azután sugáregyenesen álltak fel, kupolát vonva a hajnali órákban békésen szendergő magyar főváros fölé. Elbűvölő látvány volt! Bizonyos, hogy a Szent István-napjára Budapestre érkező külföldiek részére felejthetetlen élmény lesz a gellérthegyi tűzijáték előtt és után a pompázatos éjszakai fényjáték, amelynek végső je­lenete az, hogy a Vérmezőn felállított valamennyi fényszóró ütege fényözönbo vonja a királyi palotát. A szent- listváni Magyarország szí- vünkbezárt sz im b ó 1 u má t, amiért dolgozik, küzd és harcol mind­nyájunkat együtt Kovácsházy Vilmos! Folocikkek Szakáll Géza szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 11. Amatőríelyételek kidolgozása ! g LEICA GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE WIHART FERENC építész — építőmester XIV., Columbus^utca 33. Telefon: 2—969 - 08 Nemzeti ünnepek alkalmára előirt Uilüső szásszlóU a legjutányosabban beszerezhetők Szabó Gyula cégnél 'Bpe.t, IV. Proháizka Ottokár u. 10. T el.: 180 8á3 Augusztus hó 17-én és 26-án délután fél 3 órakor iigetőmsenyelí AfPVJ&ÍGA» '4&OSHÁZAN' •— kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Ilyenkor, augusztus elején, mélyen tisztelt szerkesztő úr, kezdenek hullani a falevelek, a városba lassan beszökik az ősz, jeléül annak, hogy nemcsak káni­kula, hanem rideg és esős október is van a világon! Sőt nemcsak álmosan kopogó őszi eső, hanem őszi viharok is. Nemcsak a természetben, hanem a politi­kai életben is! — Jósolni méltóztatik? — Nem jósolok, hanem, hogy boldo­gult Wolff Károly kedvenc szava járásá­val éljek: a premisszákból levonom a konzekvenciákat! Ne higyje, mélyentisz- telt szerkesztő úr, hogy a közigazgatási bizottság hétfői ülésének manikűrözött vitája azt jelenti, hogy vége a tanügyi kinevezések körül hullámzó háborúság­nak. Ez az ügy — akárki akármit mond — elsőrendű politikai kérdéssé nőtte ki magát, és bizonyosra veszem, hogy az őszi közgyűlések legelsején már éreztet­ni fogja ez az ügy a maga hatását. Le­het, hogy maga a tanügyi kinevezések ügye a közigazgatási bizottsági ülésen elhangzott lojális és mindenki által min­den szavában elfogadott főpolgármesteri nyilatkozattal le van zárva, nem kétsé- ges, hogy Csilléry András és Nagy Lász­ló az ülésen értékes felszólalásaikban a kereszténypárt hangulatát maradéktala­nul fejezték ki; mégis az a helyzet, hogy el van mérgesedve a politikai légkör és ha nem ezen a témán, akkor valami egyéb jelentéktelen problémán fognak összecsapni az indulatok. Egyébként. . . — ... egyébként? — . . . a polgármester külföldi szabad­ságáról hazaérkezett: ami szabadságide­jéből hátra van — augusztus legvégéig — azt megosztja Visegrád, Buda és a Balaton között. Természetes, hogy a pol­gármester nagy energiájának és munka­vágyának sok a részére járó törvényes szabadságidő: nincs hét, hogy be ne jön­ne a városházára és ne érdeklődne a fo­lyó ügyek iránt. A városházán különben jelenleg Lamotte Károly alpolgármes­ter a legnagyobb úr, mint helyettes polgármester. — A szabadságolások? — Lassan végetérnek! A tanácsnor kok legtöbbje már itthon van, kipihen­ten, felfrissültén, lebarnultan. A rekor­dot mindenesetre Kovásházy Vilmos tartja, aki mint igazi sportember, az egész Adriát Budapestre hozta az ar­cán, annyira le van sülve, mint egy déltengeri hajóskapitány. Megjött Né­methy Károly is, szintén egészen feke­tén, itthon van Salamon Géza, frisseb­ben és barnábban mint valaha, meg­érkezett Király Kálmán és úton van hazafelé a legifjabb városházi méltósá­gos úr: Bódy László is. — Gratulálunk, gratulálunk, gratu­lálunk!-l- Valóban meg is érdemel minden dicséretet az alig negyvenhat esztendős kormányfőtanácsos, akit életében elő­ször hagyott cserben az les szám. Bódy 1891-ben született, 1911-ben lépett a főváros szolgálatába, 1931-ben lett tanácsnok. Hát nem kellett várni 1941- ig, hogy méltóságos úr legyen, és való­színűleg arra sem kell négy esztendőt várakoznia, hogy elérje a jól megérde­melt alpolgármesteri széket! Amely 1941-ről különben maga Bódy Öméltó­sága jelentette ki, hogy „az Isteni gond­viselésbe vetett rendíthetetlen hittel várja“. — Meg is van minden jogcíme hoz­zá! De mikor lesz méltóságos úr a má­sik két régóta jogos aspiráns: Salamon Géza és Király Kálmán? — Rövidesen mind a kettő! A hely­zet az, mélyen tisztelt szerkesztő úr, hogy tulajdonképen hivatalból kellene méltóságosnak lennie minden tanács­noknak. Aminthogy a méltóságos cím­mel járó miniszteri tanácsosi cím és jelleg, sőt a fizetés is minden vonatko­zásban kisebb, illetőleg alacsonyabb, mint a fővárosi tanácsnokság rangja. Ideje, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége által megindított mozgalom végre sikerre vezessen! — A hét halottal? — Rövid pár nyári hét leforgása alatt már a harmadik örökös bizottsá­gi tag hagyta itt a fővárost, Pompéry Elemér személyében. Gyönyörű . időt élt a budapesti műegyetem aranydiplo­más mérnöke: nyolcvankettedik élet­évében hányt el. Mindnyájunk kedves Elemér bácsija, mint tartalékos had- mérnökkari hadnagy még a boszniai okupációt is végig küzdötte. A világhá­borúban önként jelentkezett, őrnagyi minőségben vezetője volt a bécsi had­ügyminisztériumban a hadi találmá­nyok megvizsgálására, szervezett szak­osztálynak. Nemcsak korra egyik leg­idősebb, de legviláglátottabb város- atyánk is volt Elemér bátyánk: három ízben utazta be az Amerikai Egyesült Államokat az Atlanti óceántól a Csen­des óceánig. Karlsbadban hányt el szív- szélhűdésben: néhány nappal elutazása előtt még vidáman búcsúzott barátaitól a városházi folyosókon. Szokott nyájas bonhomiájával ekkor mesélte el ne­kem, hogy valószínűleg nincs még egy városatya Budapesten ,aki már akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom