Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-14 / 31-32. szám
2 mjmmoEsr 1937. auguszus 14. nek hangsúlyozottan nem aktív, hanem passzív természetű tiltakozási jogát biztosítani. Ebből a vétójogból származik a szuverenitásnak az a teljessége, amellyel a kormányzat a városházi gyarmaton élők és holtak felett ítélkezni akar! Péter Frigyes lakatosmester, IV., Czukor-utca 3. Épület- á6 műlakatos munkák készítése Alapítási év 1871. Telefon : 1-326-09 BuKovúr Jenőné Tetőfedő- és jókarbantartó vállalata Budapest, Vili- József körút 50. CCCI íjpíí szellőző- jjhuhLUb berendezések SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 1—622—06. Havas Gyula kefe- és ecsetgyáros Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa-utca 20. szám. Telefon : 30-2^45. Éjféli fényszóró főpróbán Kovácsházy tanácsnokkal Zseniális elgondolás ax Isíván-nap látvá~ nyosságainaK szaporítására — Az Uj Budapest tudósítójától — Ha valakiről el lehet mondani, hogy nemcsak az íróasztal, hanem a gyakorlati élet embere is, akkor Kovács- h á z y Vilmosról, a városgazdasági ügyosztály vezető tanácsnokáról kell megemlékeznünk. Iíovácsházy tanácsnok működése a városgazdasági ügyosztály élén a gyakorlati eredmények pompás sorozata. Maradandó értékű alkotásai közül csak az István-napi attrakciók legszebbikét: a Gyöngyös Bokrétát, továbbá a bécsi idegenforgalmi iroda felállítását jegyezzük hamarjában ide. De nemcsak imponáló alkotóerő Kovácsházy idegenforgalmi vezérsége, csupa lelkesedés ez az ember, csupa hevülés, akiről látszik, hogy messze túlmenően hivatali kötelességén, nem szűnő lázzal dolgozik eszméi propagálásán. * Kovácsházy Vilmos legújabb ideája: fényszórók felvonultatása Budapest nyári éjszakájában. Az idea onnan származik, hogy egyszer egy ausztriai üdülése alkalmával valamelyik Salzburg- melietti faluban egy kvietált műszaki törzstiszttel ismerkedett össze Kovácsházy tanácsnok. Ez a magányos osztrák katona a világháború idején a fényszóró- osztagnál működött, és az volt a szórakozása, hogy a rozzant kis autójára fényszórót szerelt, különleges erősségű fényszórót, amely nem a kocsi előtt fekvő úttestre, hanem fel az égre volt irányítva. Ennek a forgatható fényszórónak a különlegesen szép visszfényét látta csillogni az egyik alpesi folyó tükrén Kovácsházy Vilmos. Rögtön megszületett benne az ötlet: milyen szép lenne, ha nem is egy fényszóró, hanem fényszórók egész tömege csillogna a Szent István-ünnepségek nyári éjszakáin a Duna hatalmas tükrén... * Növekedett, érlelődött, megnőtt és megérett az idea! Fényszórók természetszerűen nagyobb számban csak a katonaság birtokában vannak, az illetékes katonai tényezőket kereste fel a polgár- mester engedélyével, ötletével Kovácsházy Vilmos. A komoly műszaki tisztek hitetlenkedve csóválták a fejüket, mikor először beszélt velük Kovácsházy tanácsnok. — Nem érdemes megcsinálni! — mondogatták — nem lesz az annyira szép, mint ahogy Ti azt elgondoljátok! De Kovácsházy Vilmos nem tágított. És teljes lojalitással ide kell jegyeznünk, hogy a katonai hatóságok készséggel állottak Kovácsházy rendelkezésére. Az általa elkészített térkép szerint állították fel a fényszórókat, maguk is kíváncsian, előbb közönyösen, de egyre növekedő lelkesedéssel és érdeklődéssel. Kovácsházy lángoló energiája a legfiatalabb tartalékos közlegényre is átragadt, valamennyiöknek szívügye lett a pesti éjszakának tündéri fénysugarakkal való kivilágítása. * És végre elérkezett a főpróba napja! Kovácsházynak a szó szoros értelmében lámpaláza volt; izgult, aggodalmaskodott a fényszóró lámpái miatt. Nincs az a primadonna, aki elfogódot- tabb lett volna, mint ezen az éjszakán a mindig nyugodt és izgalomtól mentes Kovácsházy Vilmos. Jókedvűen és páratlan lelkesedéssel állottak rendelkezésére a kivezényelt műszaki tisztek, közöttük ezredesi rangban parancsnokolt, rendelkezett, intézkedett Kovácsházy tanácsnok. És amint a felhőtlen augusztusi égbolton végigsuhantak az első fény-pászmák, a csodálkozás és a lelkesedés moraja zúgott fel az előkelő meghívott közönség soraiból: — Valóban gyönyörű! Ilyen még nem volt Budapesten! Éljen a kitűnő Kovácsházy tanácsnok! Egyre-másra villant fel a fényszórók tüze a város legkülönbözőbb részeiből, hogy a Duna fölött találkozzanak. Ide- oda pásztázták Kelenföldtől Óbudáig az égboltot, azután sugáregyenesen álltak fel, kupolát vonva a hajnali órákban békésen szendergő magyar főváros fölé. Elbűvölő látvány volt! Bizonyos, hogy a Szent István-napjára Budapestre érkező külföldiek részére felejthetetlen élmény lesz a gellérthegyi tűzijáték előtt és után a pompázatos éjszakai fényjáték, amelynek végső jelenete az, hogy a Vérmezőn felállított valamennyi fényszóró ütege fényözönbo vonja a királyi palotát. A szent- listváni Magyarország szí- vünkbezárt sz im b ó 1 u má t, amiért dolgozik, küzd és harcol mindnyájunkat együtt Kovácsházy Vilmos! Folocikkek Szakáll Géza szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 11. Amatőríelyételek kidolgozása ! g LEICA GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE WIHART FERENC építész — építőmester XIV., Columbus^utca 33. Telefon: 2—969 - 08 Nemzeti ünnepek alkalmára előirt Uilüső szásszlóU a legjutányosabban beszerezhetők Szabó Gyula cégnél 'Bpe.t, IV. Proháizka Ottokár u. 10. T el.: 180 8á3 Augusztus hó 17-én és 26-án délután fél 3 órakor iigetőmsenyelí AfPVJ&ÍGA» '4&OSHÁZAN' •— kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Ilyenkor, augusztus elején, mélyen tisztelt szerkesztő úr, kezdenek hullani a falevelek, a városba lassan beszökik az ősz, jeléül annak, hogy nemcsak kánikula, hanem rideg és esős október is van a világon! Sőt nemcsak álmosan kopogó őszi eső, hanem őszi viharok is. Nemcsak a természetben, hanem a politikai életben is! — Jósolni méltóztatik? — Nem jósolok, hanem, hogy boldogult Wolff Károly kedvenc szava járásával éljek: a premisszákból levonom a konzekvenciákat! Ne higyje, mélyentisz- telt szerkesztő úr, hogy a közigazgatási bizottság hétfői ülésének manikűrözött vitája azt jelenti, hogy vége a tanügyi kinevezések körül hullámzó háborúságnak. Ez az ügy — akárki akármit mond — elsőrendű politikai kérdéssé nőtte ki magát, és bizonyosra veszem, hogy az őszi közgyűlések legelsején már éreztetni fogja ez az ügy a maga hatását. Lehet, hogy maga a tanügyi kinevezések ügye a közigazgatási bizottsági ülésen elhangzott lojális és mindenki által minden szavában elfogadott főpolgármesteri nyilatkozattal le van zárva, nem kétsé- ges, hogy Csilléry András és Nagy László az ülésen értékes felszólalásaikban a kereszténypárt hangulatát maradéktalanul fejezték ki; mégis az a helyzet, hogy el van mérgesedve a politikai légkör és ha nem ezen a témán, akkor valami egyéb jelentéktelen problémán fognak összecsapni az indulatok. Egyébként. . . — ... egyébként? — . . . a polgármester külföldi szabadságáról hazaérkezett: ami szabadságidejéből hátra van — augusztus legvégéig — azt megosztja Visegrád, Buda és a Balaton között. Természetes, hogy a polgármester nagy energiájának és munkavágyának sok a részére járó törvényes szabadságidő: nincs hét, hogy be ne jönne a városházára és ne érdeklődne a folyó ügyek iránt. A városházán különben jelenleg Lamotte Károly alpolgármester a legnagyobb úr, mint helyettes polgármester. — A szabadságolások? — Lassan végetérnek! A tanácsnor kok legtöbbje már itthon van, kipihenten, felfrissültén, lebarnultan. A rekordot mindenesetre Kovásházy Vilmos tartja, aki mint igazi sportember, az egész Adriát Budapestre hozta az arcán, annyira le van sülve, mint egy déltengeri hajóskapitány. Megjött Némethy Károly is, szintén egészen feketén, itthon van Salamon Géza, frissebben és barnábban mint valaha, megérkezett Király Kálmán és úton van hazafelé a legifjabb városházi méltóságos úr: Bódy László is. — Gratulálunk, gratulálunk, gratulálunk!-l- Valóban meg is érdemel minden dicséretet az alig negyvenhat esztendős kormányfőtanácsos, akit életében először hagyott cserben az les szám. Bódy 1891-ben született, 1911-ben lépett a főváros szolgálatába, 1931-ben lett tanácsnok. Hát nem kellett várni 1941- ig, hogy méltóságos úr legyen, és valószínűleg arra sem kell négy esztendőt várakoznia, hogy elérje a jól megérdemelt alpolgármesteri széket! Amely 1941-ről különben maga Bódy Öméltósága jelentette ki, hogy „az Isteni gondviselésbe vetett rendíthetetlen hittel várja“. — Meg is van minden jogcíme hozzá! De mikor lesz méltóságos úr a másik két régóta jogos aspiráns: Salamon Géza és Király Kálmán? — Rövidesen mind a kettő! A helyzet az, mélyen tisztelt szerkesztő úr, hogy tulajdonképen hivatalból kellene méltóságosnak lennie minden tanácsnoknak. Aminthogy a méltóságos címmel járó miniszteri tanácsosi cím és jelleg, sőt a fizetés is minden vonatkozásban kisebb, illetőleg alacsonyabb, mint a fővárosi tanácsnokság rangja. Ideje, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége által megindított mozgalom végre sikerre vezessen! — A hét halottal? — Rövid pár nyári hét leforgása alatt már a harmadik örökös bizottsági tag hagyta itt a fővárost, Pompéry Elemér személyében. Gyönyörű . időt élt a budapesti műegyetem aranydiplomás mérnöke: nyolcvankettedik életévében hányt el. Mindnyájunk kedves Elemér bácsija, mint tartalékos had- mérnökkari hadnagy még a boszniai okupációt is végig küzdötte. A világháborúban önként jelentkezett, őrnagyi minőségben vezetője volt a bécsi hadügyminisztériumban a hadi találmányok megvizsgálására, szervezett szakosztálynak. Nemcsak korra egyik legidősebb, de legviláglátottabb város- atyánk is volt Elemér bátyánk: három ízben utazta be az Amerikai Egyesült Államokat az Atlanti óceántól a Csendes óceánig. Karlsbadban hányt el szív- szélhűdésben: néhány nappal elutazása előtt még vidáman búcsúzott barátaitól a városházi folyosókon. Szokott nyájas bonhomiájával ekkor mesélte el nekem, hogy valószínűleg nincs még egy városatya Budapesten ,aki már akkor
