Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-31 / 29-30. szám
XV. évfolyam 29—30. szám Budapest, 1937. jullus 31. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ElOllzelétl Arak s Egész évre ............................................. 30 pengő ré l évre..................................................... 13 pengő Egyes szám Ara 60 fillér rií'ii,siwiiíinwriirr''aa,íti>^-','“iri FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY AN BOR DR Szerkeszlőség és kletióhtvalal: Budapest, IV., Kaes lvor-ulce 9. Telefon: 1^826^23. Posialakarékp. csekkszámla 30.013. Ä»f. lilyefaivi, A kormányzó az egyetemi rendkívüli tanári címmel tüntette ki Hlye falvi I- Lajos dr. egyetemi magántanárt, m. Jár. kormányfőtanácsost, a főváros statisztikai hivatalának igazgatóját. Amikor a várospolitikában ropognak a fegyverek és a városházán a kánikula ájult csendjét nyilatkozatok kattogó gép- fegyvertüze veri fel, kétszeresen érdemesnek találjuk, hogy Illyefalvi kitüntetésével lapunk vezető helyén foglalkozzunk, — mert azt látjuk dokumentálva, hogy ezekben a nehéz időkben és egyre elborultabbá váló politikai viharokban is vannak érdemek, és credmc nyék, amelyek nem a lármás fórumot de nem is a Marxisten győzelmet jelentő cserfaágát vagy tölgyfalombját, hanem a tudományos elismerés babér-koszorúját vindikálják teljes joggal homlokukra. Ilyen baccalaureatus fő lllyefalvi Lajosé, akit rendkívüli tanári címmel tisztelt meg az egyetemi tanács és a kormányzói kegy. Távol a városházi közélet zajától műveli a maga tudomány-ágát békés elvonultságban ez a kiváló tudós, szerényen és egyszerűen, hűségesen és becsületesen. A nagyenyedi két fűzfa árnyékából elindult tudományos karrier most olyan méltó betetőzést nyert, amely tudományos grádust xxdóban kevesen érnek el a fővárosi tiszviselők közül. Azonban Illye falvinak, mint tudós professzornak, méltatása nem e hasábokra, hanem tudományos körökre tartozik. Ami a városházát lllyefalvi tudományos működéséből érdekli, az elsőrendűen gyakorlati szempont: menynyit és mit használ lllyefalvi és az általa naggyáfejlesztett statisztikai hivatal működése a fővárosnak? Ennek kap. Rohanó tempóban folyik, a főváros kiskorusitása Önmaga sírját ássa a fővárosi önkormány- scat, ßa nem tiltakoscik a toialisxtikus állameszme városijáéi iérfoglalása ellen —- Az Uj Budapest tudósítójától Sajnálatosnak tartjuk, hogy a tanügyi kinevezések hullámai elhagyták a maguk nyugodt medrüket és elárasztották a nyári kánikulában annyira csendes városházát Kétségtelen azonban, hogy Karafiáth Jenő dr. főpolgármester és Szendy Károly polgármester tanácskozása visszautasítja ezt a túlzottan nagy port felveit ügyet arra a tizedrangú mellékvágányra, amelyet néhány tanügyi alkalmazottnak esetleges soronkívüli előléptetése a városházi perspektíva szempontjából megérdemel. Nem vitás ugyanis, hogy a protekció üldözésében — a,mint ezt Karafiáth főpolgármester konciliáns nyilatkozata is bizonyítja — a főpolgármester és a polgármester között semmiféle ellentét nincs és nem lehet! Bár az is bizonyos, hogy a protekciót teljesen kiirtani sem a vároházi közéletben, sem országos viszonylatban semmiképen nem lehet. A tanügyi kinevezések ügyének azonban van egy másik oldala is, amelyről elfeledkezett úgy a sajtó, mint a város- cián kell megállapítanunk, hogy Hlye- \ házi közvélemény. Kétségtelen, hogy a falvi és statisztikai hivatala adatai, vallás és közoktatásügyi miniszternek számai és könyvei ma már szerves ré- '■ törvényszerű joga az oktató személyzet szeivé váltak a főváros közigazgatási ! kinevezésébe való beavatkozás. Az 1930. kultúr ális, közgazdasági életének. A modern városvezetés ma már el sem képzelhető anélkül a hőmérő nélkül, amelyet lllyefalvi tudományos működése Budapest életében minden vonatkozásban jeleni! Prof. lllyefalvi dicsőségéből az őt ért kitüntető kinevezés kapcsán azonban egy nem is jelentéktelen részt vindikál magának teljes joggal a székesfőváros. Ez a város büszke lehet arra, hogy a maga tudományos érzékével, a kultúra iránt mindig fogékony agyával és zsebével lehetségessé teszi az Hlye falviféle tudományos karrierek gyors kifejlődését. Tizenhat esztendő alatt a legalsóbb hivatalnoki fokról a statisztikai hivatal igazgatói székébe emelkedhetett az az lllyefalvi Lajos, akinek pártfogói csak a. bizonyítványai voltak, amikor Bárczy István őt alkalmazta. Budapest büszke lehet lllyefalvi Lajosra, prof. lllyefalvi pedig kenyéradó gazdájára! xvm. te. 58 §-ának 17. szakasza szerint: a székesfőváros összes közoktatási intézeteinek és intézményeinek oktató- és nevelői személyzetének létszámába a polgármester csak azt nevezheti ki, akinek alkalmaztatásához a vallás és közoktatásügyi miniszter előzetesen hozzájárult. Éhez képest a polgármester az oktató és nevelő személyzet kinevezése alkalmával a kinevezni szándékolt egyének névsorát előzetes jóváhagyás végett a főpolgármester útján a vallás és közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni köteles. A polgármester ezen kötelezettségét megerősíti az 1934: XII. te. 20. §-a is azzal, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter előzetes hozzájárulása nemcsak a végleges jellegű, hanc-m az ideiglenes jellegű oktató személyzetet illetően is alapfeltétele a kinevezésnek. Jól emlékezünk, hogy ez a törvény- szakasz a képviselőház bizottságaiban, «te magában a plénumban is igen nehezen ment keresztül. A két törvényszakasz az önkormányzat súlyos sérelme! Velük sohasem fog tudni megbarátkozni a régi fővárosi törvény emlőin felnövekedett, büszke polgári öntudat. Amikor a főváros törvényhatósága törvényes kötelezettségén felül évente milliókat és milliókat áldoz a fővárosi iskolák fejlesztésére, nemkülönben olyan iskolatípusok felállítására, fentartására és fejlesztésére, ami minden vonatkozásban az állam kötelessége lenne: akkor a főváros törvényhatóságát megilleti az a jog, hogy minden ellenőrzés, minden állami beavatkozás nélkül azokat alkalmazza az általa fentartott iskolákban, akiket alkalmazni akar. Nincsen szabadalma a vallás és köz- oktatásügyi miniszter úrnak arra, hogy a főváros felett gyámkodjék, hogy kiket és milyen rangsor szerint, milyen minősítési táblázat alapján kíván a főváros saját iskoláiban alkalmazni! Ha — kivéve természetesen a nemzethűség szempontját, amelyre vonatkozóan a törvény parlamenti tárgyalása során elhangzott keresziténypárti felszólalások szerint is megtartandónak hagyjuk a főváros fölött az állami ellenőrzés jogát — a polgármester olyanokat akarna esetleg kinevezni, vagy alkalmazni, akiknek alkalmazása, vagy előléptetése a törvényhatósági bizottság tetszésével bármilyen okból nem találkozik: megvan a főváros polgárságának választott képviselői útján a törvényhatósági bizottságban a módja és lehetősége arra, hogy ezek ellen a kinevezések ellen az arra egyedül illetékes helyen, a főváros törvény- hatósági bizottságában tiltakozzon! Az állami omnipotencia, a totalizmus felé törekvő eszme-áramlatok tipikus jellemzője a fővárosi tanügyi kinevezések körül hullámzó nyilatkozat-áradat, amelyek mögött újból felsötétlik a cézárikus törekvés a fővárosi tanügy teljes állami bekebelezésére, mindennemű lehetséges joggal, de kötelességek nélkül: A fővárosi iskolákat tartsa el továbbra is a főváros, de abban a vallás és közoktatásügyi miniszter legyen az élet-halál feletti úr! Ugyanilyen totalisztikus törekvést rejt magában az 1936. évi IX. te. 16. §-ában foglalt az a rendelkezés is, amely szerint a belügyminiszter főfelügyelete alatt tartozó hatóságoknál, közintézetok- né! és közintézményeknél kinevezni vagy szerződtetni csak azt az orvost lehet, akinek kinevezéséhez, illetve alkalmazásához a belügyminiszter előzetesen hozzájárul. Amiképen tehát szakszerűség szempontjából tanügyi téren a vallás és közoktatásügyi miniszter ragadja magához a fővárosi tanügyi alkalmazottak személyi ügyeit, azon. képen közegészségügyi téren a főváros közönsége által kötelezettségein túlmenően milliós költséggel fonta rote közkórházakban is az állam a legnagyobb hatalom: személyzeti vonatkozásban a belügyminiszter által! Kétségtelennek tartjuk, hogy a totalizmus eszméjének lassú, de annál szí- vósabb térhódítása a városházán igen éles formában fog szőnyegre kerülni a főváros iörvén3rhatósági bizottságában, Az állam egyrészről a tartozások és térítések egész légiójával marad adósa esztendők hosszú sora óta a fővárosnak. Az állam pénzügyi szempontból egyre súlyosabb tutorságot gyakorol a főváros fölötjt. Az állam a budapesti áliamivndörség fentaríásának igen jelentékeny részét a fővárosra hárítja árt. Az állam esztendők óta adósa a fővárosnak még az országgyűlési választások készkiadásaival is. A vallás és közoktatásügyi miniszter most a tanügyi kinevezések legteljesebb ellenőrzését vindikálja magának, rangsorokat és minősítési táblázatokat kérve a polgárraesjtertől. A belügyminiszter pedig nemcsak a főváros költségvetése fölött, de az összes közegészségügyi intézmények fölött személyzeti .szempontból a legfelsőbb hatóság. Vágtató tempóban halad a főváros kiskorusítá&a: a miniszteriális hivatalnoki akarat túltengése az önkormányzat .jogaival szemben. Ha ez ellen nem tiltakozik a főváros választott polgárainak gyülekezete: a törvényhatósági bizottság, — önmaga sírját ássa az autonómia és a centralizmus nagy harcában a fővárosi önkormányzat.
