Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-07-31 / 29-30. szám

XV. évfolyam 29—30. szám Budapest, 1937. jullus 31. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ElOllzelétl Arak s Egész évre ............................................. 30 pengő ré l évre..................................................... 13 pengő Egyes szám Ara 60 fillér rií'ii,siwiiíinwriirr''aa,íti>^-','“iri FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY AN BOR DR Szerkeszlőség és kletióhtvalal: Budapest, IV., Kaes lvor-ulce 9. Telefon: 1^826^23. Posialakarékp. csekkszámla 30.013. Ä»f. lilyefaivi, A kormányzó az egyetemi rendkívüli tanári címmel tüntette ki Hlye falvi I- Lajos dr. egyetemi magántanárt, m. Jár. kormányfőtanácsost, a főváros sta­tisztikai hivatalának igazgatóját. Ami­kor a várospolitikában ropognak a fegyverek és a városházán a kánikula ájult csendjét nyilatkozatok kattogó gép- fegyvertüze veri fel, kétszeresen érde­mesnek találjuk, hogy Illyefalvi kitün­tetésével lapunk vezető helyén foglal­kozzunk, — mert azt látjuk dokumen­tálva, hogy ezekben a nehéz időkben és egyre elborultabbá váló politikai viha­rokban is vannak érdemek, és credmc nyék, amelyek nem a lármás fórumot de nem is a Marxisten győzelmet jelentő cserfaágát vagy tölgyfalombját, hanem a tudományos elismerés babér-koszorú­ját vindikálják teljes joggal homlo­kukra. Ilyen baccalaureatus fő lllyefalvi Lajosé, akit rendkívüli tanári címmel tisztelt meg az egyetemi tanács és a kormányzói kegy. Távol a városházi közélet zajától műveli a maga tudo­mány-ágát békés elvonultságban ez a kiváló tudós, szerényen és egyszerűen, hűségesen és becsületesen. A nagyenyedi két fűzfa árnyékából elindult tudomá­nyos karrier most olyan méltó betető­zést nyert, amely tudományos grádust xxdóban kevesen érnek el a fővárosi tiszviselők közül. Azonban Illye falvinak, mint tudós professzornak, méltatása nem e hasá­bokra, hanem tudományos körökre tar­tozik. Ami a városházát lllyefalvi tu­dományos működéséből érdekli, az el­sőrendűen gyakorlati szempont: meny­nyit és mit használ lllyefalvi és az ál­tala naggyáfejlesztett statisztikai hiva­tal működése a fővárosnak? Ennek kap. Rohanó tempóban folyik, a főváros kiskorusitása Önmaga sírját ássa a fővárosi önkormány- scat, ßa nem tiltakoscik a toialisxtikus állam­eszme városijáéi iérfoglalása ellen —- Az Uj Budapest tudósítójától ­Sajnálatosnak tartjuk, hogy a tan­ügyi kinevezések hullámai elhagyták a maguk nyugodt medrüket és elárasztot­ták a nyári kánikulában annyira csen­des városházát Kétségtelen azonban, hogy Karafiáth Jenő dr. főpolgár­mester és Szendy Károly polgármes­ter tanácskozása visszautasítja ezt a túlzottan nagy port felveit ügyet arra a tizedrangú mellékvágányra, amelyet néhány tanügyi alkalmazottnak esetle­ges soronkívüli előléptetése a város­házi perspektíva szempontjából megér­demel. Nem vitás ugyanis, hogy a protek­ció üldözésében — a,mint ezt Kara­fiáth főpolgármester konciliáns nyi­latkozata is bizonyítja — a főpol­gármester és a polgármester között semmiféle ellentét nincs és nem lehet! Bár az is bizonyos, hogy a protekciót teljesen kiirtani sem a vároházi közélet­ben, sem országos viszonylatban semmi­képen nem lehet. A tanügyi kinevezések ügyének azon­ban van egy másik oldala is, amelyről elfeledkezett úgy a sajtó, mint a város- cián kell megállapítanunk, hogy Hlye- \ házi közvélemény. Kétségtelen, hogy a falvi és statisztikai hivatala adatai, vallás és közoktatásügyi miniszternek számai és könyvei ma már szerves ré- '■ törvényszerű joga az oktató személyzet szeivé váltak a főváros közigazgatási ! kinevezésébe való beavatkozás. Az 1930. kultúr ális, közgazdasági életének. A modern városvezetés ma már el sem képzelhető anélkül a hőmérő nélkül, amelyet lllyefalvi tudományos műkö­dése Budapest életében minden vonat­kozásban jeleni! Prof. lllyefalvi dicsőségéből az őt ért kitüntető kinevezés kapcsán azonban egy nem is jelentéktelen részt vindikál magának teljes joggal a székesfőváros. Ez a város büszke lehet arra, hogy a maga tudományos érzékével, a kultúra iránt mindig fogékony agyával és zse­bével lehetségessé teszi az Hlye falvi­féle tudományos karrierek gyors kifej­lődését. Tizenhat esztendő alatt a leg­alsóbb hivatalnoki fokról a statisztikai hivatal igazgatói székébe emelkedhetett az az lllyefalvi Lajos, akinek pártfo­gói csak a. bizonyítványai voltak, ami­kor Bárczy István őt alkalmazta. Bu­dapest büszke lehet lllyefalvi Lajosra, prof. lllyefalvi pedig kenyéradó gaz­dájára! xvm. te. 58 §-ának 17. szakasza sze­rint: a székesfőváros összes közoktatási intézeteinek és intézményeinek oktató- és nevelői személyzetének létszámába a polgármester csak azt nevezheti ki, akinek alkalmaztatásához a vallás és közoktatásügyi miniszter előzetesen hozzájárult. Éhez képest a polgármes­ter az oktató és nevelő személyzet ki­nevezése alkalmával a kinevezni szán­dékolt egyének névsorát előzetes jóvá­hagyás végett a főpolgármester útján a vallás és közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni köteles. A polgármester ezen kötelezettségét megerősíti az 1934: XII. te. 20. §-a is azzal, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter előzetes hozzájárulása nemcsak a végleges jelle­gű, hanc-m az ideiglenes jellegű oktató személyzetet illetően is alapfeltétele a kinevezésnek. Jól emlékezünk, hogy ez a törvény- szakasz a képviselőház bizottságaiban, «te magában a plénumban is igen nehe­zen ment keresztül. A két törvénysza­kasz az önkormányzat súlyos sérelme! Velük sohasem fog tudni megbarát­kozni a régi fővárosi törvény emlőin felnövekedett, büszke polgári öntudat. Amikor a főváros törvényhatósága tör­vényes kötelezettségén felül évente mil­liókat és milliókat áldoz a fővárosi is­kolák fejlesztésére, nemkülönben olyan iskolatípusok felállítására, fentartására és fejlesztésére, ami minden vonatko­zásban az állam kötelessége lenne: akkor a főváros törvényhatóságát megilleti az a jog, hogy minden ellenőrzés, minden állami beavatko­zás nélkül azokat alkalmazza az általa fentartott iskolákban, akiket alkalmazni akar. Nincsen szabadalma a vallás és köz- oktatásügyi miniszter úrnak arra, hogy a főváros felett gyámkodjék, hogy kiket és milyen rangsor szerint, milyen mi­nősítési táblázat alapján kíván a fővá­ros saját iskoláiban alkalmazni! Ha — kivéve természetesen a nemzethűség szempontját, amelyre vonatkozóan a törvény parlamenti tárgyalása során elhangzott keresziténypárti felszólalások szerint is megtartandónak hagyjuk a fő­város fölött az állami ellenőrzés jogát — a polgármester olyanokat akarna esetleg kinevezni, vagy alkalmazni, akiknek alkalmazása, vagy előléptetése a törvényhatósági bizottság tetszésével bármilyen okból nem találkozik: megvan a főváros polgárságának választott képviselői útján a tör­vényhatósági bizottságban a módja és lehetősége arra, hogy ezek ellen a kinevezések ellen az arra egyedül illetékes helyen, a főváros törvény- hatósági bizottságában tiltakozzon! Az állami omnipotencia, a totalizmus felé törekvő eszme-áramlatok tipikus jellemzője a fővárosi tanügyi kinevezé­sek körül hullámzó nyilatkozat-áradat, amelyek mögött újból felsötétlik a cézárikus törekvés a fővárosi tanügy teljes állami bekebelezésére, mindenne­mű lehetséges joggal, de kötelességek nélkül: A fővárosi iskolákat tartsa el to­vábbra is a főváros, de abban a vallás és közoktatásügyi miniszter legyen az élet-halál feletti úr! Ugyanilyen totalisztikus törekvést rejt magában az 1936. évi IX. te. 16. §-ában foglalt az a rendelkezés is, amely szerint a belügyminiszter főfelügyelete alatt tartozó hatóságoknál, közintézetok- né! és közintézményeknél kinevezni vagy szerződtetni csak azt az orvost lehet, akinek kinevezéséhez, illetve alkalma­zásához a belügyminiszter előzete­sen hozzájárul. Amiképen tehát szakszerűség szempontjából tanügyi té­ren a vallás és közoktatásügyi miniszter ragadja magához a fővárosi tanügyi alkalmazottak személyi ügyeit, azon. képen közegészségügyi téren a főváros közönsége által kötelezettségein túl­menően milliós költséggel fonta rote közkórházakban is az állam a leg­nagyobb hatalom: személyzeti vo­natkozásban a belügyminiszter által! Kétségtelennek tartjuk, hogy a tota­lizmus eszméjének lassú, de annál szí- vósabb térhódítása a városházán igen éles formában fog szőnyegre kerülni a fő­város iörvén3rhatósági bizottságában, Az állam egyrészről a tartozások és térítések egész légiójával marad adósa esztendők hosszú sora óta a fővárosnak. Az állam pénzügyi szempontból egyre súlyosabb tutorságot gyakorol a főváros fölötjt. Az állam a budapesti áliamivndörség fentaríásának igen jelentékeny részét a fővárosra hárítja árt. Az állam esztendők óta adósa a fővárosnak még az ország­gyűlési választások készkiadásaival is. A vallás és közoktatásügyi miniszter most a tanügyi kinevezések legteljesebb ellenőrzését vindikálja magának, rang­sorokat és minősítési táblázatokat kér­ve a polgárraesjtertől. A belügyminiszter pedig nemcsak a főváros költségvetése fölött, de az összes közegészségügyi in­tézmények fölött személyzeti .szempont­ból a legfelsőbb hatóság. Vágtató tem­póban halad a főváros kiskorusítá&a: a miniszteriális hivatalnoki akarat túltengése az önkormányzat .jogai­val szemben. Ha ez ellen nem tiltakozik a főváros választott polgárainak gyülekezete: a törvényhatósági bizottság, — önmaga sírját ássa az autonómia és a centraliz­mus nagy harcában a fővárosi önkor­mányzat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom