Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-17 / 27-28. szám
4 »n rar» R3ma "Tnn'fjBHfTHÍlii ííUfi .... liíilliTiirim—l Mik or jogosult és mikor nem az a Beszkárt*kritika? Irta: Szőke Gyula dr. .— Az Uj Budapest tudósítójától — A Beszkárt zárószámadása ismét kiváltotta a szokásos kritikákat! A Beszkárt ügykezelése azonban, amely a zárószámadás tükrében mutatja az üzem multévi működését, ezekre a kritikákra nem szolgált rá. illetve a zárószámadásokkal kapcsolatban nem ezekre a kritikákra van szükség. Az üzem vezetősége által elibénk terjesztett mérleg, a rendes évi ügykezelést mutatja; emiatt az üzem munkájának rendes lebonyolítása. valamint a pénzkezelés tekintetében még a legerősebb kritikai szemüvegen át sem lehet kifogást emelni a zárószámadás ellen. Még a legellenzé- kibb bírálók sem tudtak olyan kifogást felhozni, amely a zárószámadás helytelenségét mutatja és a legerősebb ellenzéki hang is a zárószámadás el nem fogadását nem a mérlegből, nem az ügykezelésből és nem az üzem pénzkezeléséből vett adatokkal indokolta, hanem a Beszkárt vagyoni helyzetéből, tarifapolitikájából és régi és jobb befektetéseinek az eredményéből. A legfőbb indok azonban az volt, hogy a vállalat vagyona nem olyan megfogható vagyontárgyakban fekszik, amit azonnal lehetne értékesíteni és az üzem adósságait rögtön kifizetni. Ezért történt, hogy a zárószámadás bírálatával kapcsolatban felhozott érvek a zárószámadás ellen hatásosak 'nem is lehettek és a közgyűlés az üzem multévi számadásait tudomásul vette. Egyebet nem is tehetett. Abból kiindulni, hogy rossz a zárószámadás, mert nincs annyi megmozgatható vagyona az üzemnek, melyből az összes fennálló adósságait kifizetheti, nem lehet és nem szabad! Nincs komolyan vezetett vállalat, amelyik a vagyonát készpénzben tartja a pénztárában, vagy csak rögtön értékesíthető házakba fekteti. Nincs olyan vállalat, amely az összes adósságát aznnnal ki tudná fizetni. Ha tehát a Beszkártot ezért rosszul vezetett üzemnek tartják és megérettnek a bukásra, úgy nem ez a villamosvasútüzem, de azi egész magyar gazdasági élet és annak összes vállalatai felett mondanak lesújtó kritikát. Ilyen szemmel nézve bármely vállalat ellen meg lehet kérni a csődöt, mert egyik sem tudná az adósságait pár nap alatt kifizetni. És épen azok, akik a Beszkárttal szemben a legsúlyosabbnak látszó bírálatot mondották, adták meg a zárószámadás mentségére vonatkozó legjobb bizonyítékokat. Az maga ugyanis, hogy az üzemnek 53 millió pengő adóssága van. nem kifogásolható, mert a főváros a megváltásra és beruházásra készpénzzel nem rendelkezett. Hogy a 12 millió pengő függőkölcsön bármikor esedékes lehet, igaz ugyan, -— de a mai gazdasági helyzetben meg(felelő hosz- szúlejáratú kölcsönt megszerezni nem lehetett. Hogy a nyugdíjalapot is felhasználta a Beszkárt beruházásra, annál ltevésbbé kifogásolható, mert a nyugdíjalap kamatjövedelmét úgyis a fővárosnak kellett és kell pótolnia. Helytelen volna tehát a nyugdíjalapot az alig jövedelmező takarékbetétbe helyezni és az eképen előálló még nagyobb jövedelemhiányt a háztartás terhére hagyni és ugyanakkor még több és sokkal drágább függőkölcsönt igénybe venni. A Hév-megváltás súlyosan terheli a Beszkárt pénzügyeit és előrelátható volt, hogy a Hév sohasem lesz jövedelmező, hanem mindig ráfizetéses vállalkozás. Ha a közgyűlés a Keresztény Községi Párt súlyosan indokolt ellenzése dacára mégis a Iíév-megváltás mellett döntött és a kormány benyújtott fellebbezésünk ellenére ezt a határozatot jóváhagyta, ma, — amikor még idő sem volt a Hév ügyeinek a rendezésére és amikor a fővárossal szemben mindenki csak igényt támaszt, tarifaleszállítást kér, közlekedés javítást kíván, és újabb beruházásokat sürget, —- azt is kívánni, hogy a Hév összes részvényeit ént éktelen értékpapírosoknak mondjuk ki és az ekként történő leírást olyan veszteségnek tekintsük, amelyért a Beszkárt üzemvezetősége felelős, sem helyes, sem igazságos nem volna. Nem is ezzel a szemmel kell nézni a főváros nagy közlekedési üzemét! Nem a zárószámadás tükrében, hanem az egész közlekedési és tarifa- politika kérdésében kell az üzem jövő működését vizsgálni és ennek a javtásával kell az üzem anyagi helyzetét és jövedelmezőségét úgy átalakítani, hogy az ne csak a legkényesebb igényeket is kielégítse, de a befektetett tőikének a gyümölcsét is meghozza. Mindez pedig nem történhetik meg a városfejlesztés iránya és terjedelme helyes megállapítása nélkül. Mert enél- kül lehet a közlekedési vonalakat szaporítani, átgondoltan, vagy ötletszerűen új villamossíneket lefektetni, új autó- buszjáratokat megindítani, új gyorsvasút építését elhatározni, a földalatti vonalakat kibővíteni, lehet, bár nem szabad a közlekedési járatokat egyéni vagy csoportérdekek szerint módosítani, de ez mindig csak olyan időleges befektetés lesz, amely sem a beruházott tőkének a törlesztését, sem pedig a tőke kamatát meghozni nem fogja. A helyes közlekedési politika megállapítása egyúttal a helyes város- fejlesztési politika is. Viszont a helyes városfejlesztési politika megszabja a közlekedési irányok helyes kiépítését. Ötletszerűen építkeznek és parcelláznak a főváros legkülönbözőbb területein, ahová az egyéni érdekek azután sürgetve sürgetik a legkülönbözőbb közművek gyors kiépítését, nem számítva ama, hogy ezek a közmű-beruházások hatalmasan megterhelik a jövőbe való jövedelem szinte minden kilátása nélkül a főváros üzemeit, a háztartást és az adófizetőket. Meg kell szabni, merre terjeszthető a város kiépítése, tehát ennek megfelelően kell a telkek felosztási engedélyét, valamint az építkezési engedélyeket kiadni, előre kiszámítván azt, hogy az ott folyó letelepülés mennyiben lehet a jövőben a közre nézve gyümölcsöző. A már beépített és lakott területeken pedig azok az útvonalak látandók el elsősorban közlekedési lehetőségekkel, amelyek állandó lakottságra számíthatnak, vagy amelyek állandó lakottsága kívánatos. Nem kell minden vonalnak a Kossuth Lajos- utcát érintenie. Élénken előttünk van a amelytől csak nagy áldozatok árán tudunk szabadulni, A külső kerületek is ellátandók mégis közlekedési lehetőséggel, anélkül, hogy a közlekedési vonalak kivétel nélkül a központon haladnának át. Ha pedig az így helyesen megszabott közlekedés fejlesztéséért áldozatot is kell hozni, akkor nem szabad kifogásolni, ha a főváros készpénz hiányában kölcsönből fedezi a beruházásokat. Jól átgondolt közlekedési irányítás mellett az autóbusz és a villamos, a földalatti és Hév egymásnak nem csinálhatnak konkurrenciát. Ha tovább is az az elgondolás érvényesül, hogy ott fusson az autóbusz, ahol már villamos is jár, oda építsünk villamosvonalat, ahol a Hév már közlekedik, hogy egy vonalon fusson a földalatt és földfelett a közlekedési jármű, vagy az új villamosvonalat az autóbusz kedvéért megszüntessük anélkül, hogy a beruházások már visszatérültek volna, természetesen állandó és jogos kritikában fog az üzemvezetőség részesülni. Ezeket a kérdéseket tehát megfontoltan kell az új beruházások eszközlése előtt eldönteni. Épen így fontos a jó tarifapolitika felállítása is. Nem volt nehéz jó jósnak lenni, hogy az egész kisszakaszrendszer behozása, valamint a vonal- és átszállójegyek árainak túlzott felemelése nem fogja a Beszkárt anyagi helyzetét javítani. Az sem lehetett soha vitás, hogy a Hévvel kapcsolatban a fővárossal szemben sokkal nagyobb igényt fognak támasztani, mint a magánvállalattal szemben és a Hév tarifájának a leszállítását okvetlen sürgetni fogják. Előre lehetett látni, hogy ezzel a főváros nemcsak a saját üzemi deficitjét fogja növelni, de a szinte bizonyossággal számításba vett Hév-tarifaleszállítás a főváros környékén levő községekbe fogja csábítani a főváros alkalmazottainak és adófizetőinek egy tekintélyes részét is. akik a fővárosban szerzett jövedelmüket vidéken költvé.n el, csökkentik a főváros jövedelmét és adóbevételeit. Az sem titok, hogy nem a legigazságosabb és legjövedelmezőbb megtakarítás a legkisebb jövedelmű alkalmazottak díjazásának a leszállítása, amint hogy a közalkalmazottak fizetésének a csökkentése végeredményben nem szolgálta a köz és a polgárság érdekék 19S7. július 17. Ha van megtakarítási lehetőség, azt máshol kell keresni. Ha van az üzem irányításában hiány, azt kell orvosolni. Ha vannak helyes elgondolások, azokat kell előadni és ha van lehetőség a javításra. nyíltan meg kell mondani. Most jön az új költségvetés. Remélhetőleg ennek az előterjesztése előtt hallani fogjuk a javaslatokat, amelyek gyökeres átalakítást hoznak. A zárószámadás elfogadása nem egyenlő az üzem működésének a teljes helyeslésével. Látjuk, hogy kell cselekednünk és várjuk, hogy úgy a polgármester, mint az üzem a költségvetés előtt és azzal kapcsolatban nem is fognak késlekedni javaslataikkal. , Mondják, hogy a gazdasági helyzet javul. A legelső alkalmat fel kell használni az üzem pénzügyi helyzetének a javítására, hogy a megfelelő tőke szintén rendelkezésre álljon. Németh Miklós künyvkütő és diszmüves mester. BODAPEST, II., BATTHYÁNY.-U. 3 Egyszerű és díszes könyvkötések, albumok, üzletikönyvek és minden e szakmába vágó bőrdiszmunkák szakszerű ízléses készítését vállalom. Telefon: 1-526-67. A régi tipusu pianino elfedte a zongorázó!! MISICA 'zongoragyár szenzációs uj tipusu KJS PIANINO JA ■inilössze 96 ei. manas! A modern lakás hangszere! 7 oktáv, teljes hangerősség. Gyári u j hangszer ára P 875.ab Budapest Rendkívüli fizetési könnyítések l Tekintse meg kirakatunkat! Eladási termek: Budapest VII., Erzsébet- kSrut 43. (Royal Apolléeál) Telefon : 14 50-63. Dugattyús-, körforgó- és túr bin a szivattyúk, tűzoltó- szerek, gőz-, viz- és gáz- armaturák, utépitő gépek, köztisztasági szerek, gőz- fertőtlenitő berendezések, Jobbágy-«ie barnaszéntüzelésü f o 1 y- tonégö kályhák. Gépjárművek, diósgyőri golyóscsapágyak. Magyar Királyi ALLAMI VASGYÁRAK Kereskedelmi Képviselete R.-T. Budapest, Vili., Múzeum-kSrut 18. Telefon : 13-33-94. Levélcím: Budapest 72. Postaflik: 61
