Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-09-12 / 37. szám

2 1036 szeptember 12. njBUDM'ESJ vábbá a Vasúti és Hajózási Felügyelő­ség főnökéről. Kormánypárti oldalon természetesen nem alaptalanul számí­tanak arra, hogy a szakszerűség révén a törvényhatósági bizottságban a jövő­ben nemcsak tanácskozási, hanem sza­vazati joggal is felruházott bizottsági tagok szavazataikat a kormánypárttal együtt fogják leadni. A jövőben tehát ezek szerint a NÉP kilenc szavazattal lesz erősebb a törvényhatósági bizott­ságban, és így a törvényhatósági bi­zottság legnagyobb pártja lesz. Illetékes keresztény párti helyen az Uj Budapest munkatársa előtt a szóban- forgó törvényjavaslattal kapcsolaban rámutattak arra, hogy véleményük sze­rint a legújabb törvényrevízió kizáró­lag politikai célokat szolgál. A városhá­zi kereszténypárt, úgy a főváros köz­gyűlésén, mint a parlamentben is rá fog mutatni arra, hogy sokkal fonto­sabb szempontjai kellenek, hogy legye­nek a fővárosi törvény revíziójának, mint az a nem is titkolt cél, hogy a NÉP szavazatait erősítsék a főváros törvényhatósági bizottságának közgyű­lésében. Jlá&zioz Mihálykönyve­E napokban ünnepli a magyar nem­zet harmadfélszáz esztendős évforduló­ját annak, hogy Budavár ormáról leha­nyatlott a félhold és ezzel megkezdődött a török hatalom visszaszorítása Európa keletére. A nagy évforduló időszerűvé teszi annak a viharos korszaknak a meg­ismerését, mely Budavár visszafoglalása után következett. A budapesti statiszti­kai hivatal kitűnő igazgatóját, dr. Illyefalvi I. Lajost ez a meggon­dolás indította, mikor a kétszázötvenéves jubileum alkalmából a statisztikai hi­vatal kiadásában megjelenteti azt a ta­nulmánysorozatot, mely elénk tárja a romokból feltámadt Buda és Pest né­pének küzdelmes életét a török uralom után. A jubileumra készült tanulmányok első kötete ma jelent meg, legkiválóbb város-histórikusaink egyike, az avatott tollú városházi újságíró: Pásztor Mihály tollából. A négyszáz oldalas munka az egykori statisztikai, várostör­téneti, gazdasági és művelődéstörténeti adatok felhasználásával mondja el, mi- képen újhodoü meg Buda és Pest, kik építették újjcí, kik voltak első lakói és milyen volt a kormányzat. A mai bu­dapestiek számára temérdek érdekes és meglepő adatot talál ebben a könyvben az olvasó. így például nagyon érdekes, miképen telepszenek meg Pesten a szer­zetes rendek; a jezsuiták, a szerviták, a ferenerendiek, a pálosok, a domonko- —mm win I. ......* —Pü— sok é s az irgalmasok. 1717-ben telep­szenek meg a piaristák és legkésőbb jöt­tek a klarisszák. Három szerzet az Uri-utcában telep­szik meg és mindjárt kezdetben nagy szerephez jut Pest életében. A három szerzet hatalmas telket és a telek mellé egy-pgy mecsetet és minaretet, kap aján­dékul. így esett, hogy a Budavár visz- szafoglalását követő évtizedekben a szerviták, a franciskánusok és a pálo­sok török mecsetben tartották istentiszteleteiket, mert a háborús idők és a nagy szegénység miatt bizony jó néhány esztendőbe telt, míg saját tem­plomukat felépíthették. A szerviták pél­dául csak 46 esztendő után jutottak any- nyír a az építkezéssel, hogy saját tem­plomukban dicsérhették az Urat, a fe­rencesek templomát- csak 1738-ban szen­telték fel, a pálosok temploma — a mai egyetemi templom — 1725-től 1742-ig épült. A szervita atyák 1688-ban költöztek Pestre és az első időkben még csak egy kis földszintes házuk volt a mai kiás- írom helyén, a Petőfi Sándor-utca és a Szervita-tér sarkán. De övék volt a kis házzal szemben jó darab telek abból a hatalmas területből is, melyen ma a Központi Városháza áll. Ideiglenes tem­plomul elfoglalták a Központi Város­háza telkének északnyugati sarkán, a Kammer may er-utcai oldalon álló me­csetet és úgy volt, hogy később, ha több pénzük lesz, klastromot és templomot építenek a mecset helyén. De később sem igen volt pénzük, így azután több mint negyven esztendeig a török tem­plomba jártak imádkozni a szervita atyák. Közben az történt, hogy a pes­tis-járványok idején Pest város kórhá­zat akart építeni a Központi Városháza mai telkén, és úgy egyezett meg a pa­pokkal, hogy a szerviták átengedik a városi telket kórházépítés céljára, a vá­ros pedig kárpótlásul odaengedi nekik azt a területet, mely a mai Párisi-utcá­ig terjed és amelyen ma a fő posta palo­tája áll. Később változtak a tervek. A város nem épített kórházat, ellenben a hadi kincstár megépítette az invalidus- palotái, vagyis a mai Központi Város­háza épületét. Az építkezéshez szükség volt a mecset helyére is, így azután a szerviták a mecsetet és a magas kőkért- i téssel körülvett török temetőt kétezer fo­rintért eladták katomíéknak. Kikötötték azonban, hogy a mecsetet katonáék csak akkor bonthatják le, ha a szerviták tem­ploma elkészül. Kolostorukon és kert­jükön kívül a szervitáknak akkoriban a belvárosban két hatalmas telkük volt. Egyik az a telek, melyen a Fehér Lóhoz címzett kocsma állott, melynek helyére, később a Teleki-házat építették. De a Teleki-ház közvetlen szomszédja is a szervitáké volt. Ezen ma egy rozzant, barnára mázolt öreg ház éktelenkedik, melynek kapuja a szerviták terére szol­gál. Egy kovácstól megvették a szervi­ták azt a telket is, melyen ma Szűz Má­ria oszlopa áll. A fő posta helyén volt a szerviták kertje. Hatalmas kőfal vette körül s már II. József császár idejében felmerült a gondolat, hogy a magas falat le kelle­ne bontani. A kertből parkot akartak csinálni részben azért, hogy több leve­gőhöz jussanak a Belváros egymásra, zsúfolt házai, másrészt meg azért, hogy a város egyetlen impozáns épületének, az invalidus palotának frontja jobban érvényesülhessen. Ez az életrevaló gon­dolat azonban megmaradt tervnek. De mikor húsz év múlva, 1808-ban. a pesti Szépítő Bizottság József nádor elnöklé­sével megkezdte működését, a Verschö­nerungs-Kommission plénumában már nemcsak az volt benne, hogy a szervi­ták kertjét parkká kell átalakítani, ha- népi benne volt az is, hogy a szervitá­kat át kell költöztetni a Lipótvárosba és a mai lipótvárosi bazilika helyén kell számukra templomot és klastro­mot építeni. A megürült szervita-klasí­romban viszont a piaristákat akarta el­helyezni a Szépítő Bizottság, hogy a piarista kolostort viszont városházává alakítsa át, mert az akkori városháza kezdett szűk lenni a rohamosan terjesz­kedő és gyarapodó Pest számára. Azonban ez a terv is megmaradt terv­nek. A szerviták megkötötték magukat és nem akarták otthagyni a régi rezi­denciát. Később bérházat akartak épí­teni a kert helyére és 1844-ben három- emeletes ház építésére kértek engedei- met. 46 ezer forintjuk volt a barátoknak az építkezéshez, de a Szépítő Bizottság nem adott engedelmet az építkezésre. Erre azután a szerviták kapták-fogták magukat, deszkából, gerendából istálló- j színeket építettek a kertben és bérbe­adták lótartó gazdáknak. Az istálló-üzlet jövedelmezőnek mutatkozott, ellenben akkor meg a szomszédság, a környék­beliek horkantak fel. Nem a jövedelmet irigyelték a szervitáktól, de a bódító il­latot sokallták, amit a lóistállók árasz­tottak magukból. A hatóság erélyesen követelte, hogy a deszkaszineket le kell bontani, mert ezek az istállók — szelí­den szólva — egészségtelenek és tűzve­szélyesek. A szerviták azonban nem en­gedtek. Akkor Staffenberger István szó­szóló indítványára elhatározta a válasz­tott polgárság (akkor így hívták a tör­vényhatósági bizottságot), hogy a rend­házat és a kertet megvásárolja és isko­lát épít, meg teret létesít a helyén. Széchenyi István felkapta az ideát, és nemcsak lelkesen agitált az iskola- építés mellett, hanem tervei is készít­tetett rá és ezt a tervet a Széchenyi-re­likviák között őrzi ma is a Tudományos Akadémia. Széchenyi felső-iparis­kolát, aféle műegyetemet akart építeni a szervita-klastrom helyére, kárpótlásul a Terézvárosban értékesebb ingatlant és plébániatemplom építést kínálták fel a szervitáknak. A szerviták azonban nem. fogadták el ezt az ajánlatot sem. A sok huza-vona és pörösködés azzal ért vé­get, hogy a szerviták restaur áltatták a kolostort, a kertjüket pedig megveszi 226 ezer osztrák értékű forintért a kincstár és 1873-ban megépíti rajta a fő posta palotáját. így ért véget a szervita-háború. WROSHJttimTESl A VÁROSHÁZA ÉS A FŐVÁROSI ADMINISZTRÁCIÓ teljes felkészült­séggel várja, hogy megkezdődjön a törvényhatóság őszi élete. Hogy mind­erre mindezidáig nem került sor, és a legjobb esetben szeptember vége előtt nem is hívják össze a törvényhatósági bizottságot, az korántsem a polgármes­teren, vagy a főpolgármesteren múlik, hanem egyéb, főleg országos politikai viszonylatokon. A városházán mindenesetre végetér- tek a nyári szabadságok, a főtisztvise­lők közül az egyetlen Szemel hy Károly dr. tiszti főügyész van távol. Budapesttől, de még ebben a hónapban ő is átveszi hivatala vezetését. L am o t- t e Károly dr. alpolgármester hétfőn rukkolt be hivatalába, bár az ő nyári szabadsága tulajdonképen csak fél­szabadság volt: hetenként legalább kétszer inkognitóban jött he a városhá­zára Lamotte, hogy a fontosabb ügyek­ben meghallgasa a referátumokat. Lillafüredi üdüléséből a közeli napok­ban érkezik haza Liber Endre. Az első alpolgármester — minden ellen­kező híreszteléssel szemben állapítjuk meg ezt — tökéletesen egészséges és a jövő hét folyamán már ő is bejön a városházára. * HOGY FOLYTASSUK A CÁFOLA­TOKAT: idejegyezzük, hogy mindazok a hírek, amelyek azt a vágyálmot tar­talmazzák, hogy a Keresztény Községi Pártban nem teljes és tökéletes az együttérzés és az összetartás, — minden alapot nélkülöznek. C sill é r y András dr., a párt ügy­vezető elnöke mindazokat a kapcsola­tokat megkereste és megtalálta, ame­lyeknek megerősítése a pánt szempont­jából szükséges, és ahol. dokumentálni kell a kereszténypárt töretlen egységét. A miniszterelnöknél annak németorszá­gi út ja előtt, S z e n d y polgárm,ester társaságában jelent meg a Keresztény Községi Párt ügyvezető elnöke. Ez al­kalommal legrészletesebben tudomást szerzett a miniszterelnök a főváros leg­közelebbi és legfontosabb teendőiről. A miniszterelnök biztosította Csilléry Andrást, hogy legteljesebb egyetértésé­vel találkozik az ő illusztris személyi­ségének a kereszténypárt első csatasorá­ba való állítása. De felkereste Csilléry András dr. Serédi Jusztinián dr.-t is, Magyar - ország bíboros hercegprímását, továbbá az Országos Keresztény Gazdasági és Szociális Párt vezetőit: E r n s z t Sán­dort és Zichy János grófot is. Mindezeken a helyeken Csilléry a Ke­resztény Községi Párt nevében megkö­szönte a Wolff Károly halála al­kalmából megnyilvánult részvétet. Min­denütt a legteljesebb rokonszenvvel fogadták Csilléry Andrást, aki különben egészen rövid időre üdülni ment a fő­városból. * EGY HÉT LEFORGÁSA ALATT hétfőn immáron másodízben kereste fel Serédi Jusztinián dr., Magyar- ország bíboros hercegprímása S z e n- d y Károly polgármestert városházi hivatalában. Az ország első papja és a főváros első polgára ez alkalommal — háromnegyed órán keresztül — azo­kat az intézkedéseket tárgyalták meg, amelyeket a, főváros Szent István halá­lának a jövő esztendőben bekövetkező kilencszázéves jubileuma alkalmából tenni fog. * KURFÜRST ISTVÁN, a Fővárosi Házinyomda népszerű vezérigazgatója, súlyos reumabántalmaival hatodik hete fekszik az egyik fővárosi szanatórium­ban. Kurfiist, — hála orvosai szakszerű I kezelésének —- már lábbadozik, a jövő hét folyamán el is hagyja a szanatóri­umot és szeptember második felébén újra be fog jönni hivatalába. A BUDAPEST SPORTEGYESÜ­LET FOTÓSZAKOSZTÁLYÁNAK a Fővárosi Képtárban rendezett fénykép­kiállítását igen nagy számmal látogat­ják külföldiek is, akik elragadtatással dicsérik a szebbnél szebb felvételeket és azt az ötletet, hogy a fotókiállítást a Fővárosi Képtárban rendezték meg. S z e n d y polgármester koncep­ciózus elgondolása alapján a Károlyi- palotában jelenleg is nagyarányú mun­kálatok folynak. Ennek a gondolatnak folytatólagos kiépítésével ez a nagyér­tékű épület elhelyezésénél és kiképzé­sénél fogva a művészetek központjává, is volna fejleszthető. Alig van megfe­lelőbb hely a Károlyi-palotánál úgy kiállítások, mint szabadtéri előadások megrendezésére. * TUBOLY JÁNOS, AZ ELEKTRO­MOS MŰVEK nagy tudású és pompás kereskedelmi érzékkel bíró kereskedel­mi igazgatója az elmúlt hónapokban hosszabb ideig súlyos betegen feküdt az egyik fővárosi szanatóriumban. Tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom