Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-04 / 14-15. szám
8 UI BUDAPEST 1936 április 4. F öldcsuszamlások a budai Várhegy nyugati oldalán* * Irta: PIROVITS ALADÁR, székesfővárosi nyug* műszaki főtanácsos I. A csuszamlások körül észleli jelenségek, és az azokat előidéző belső és külső okok Az 1935—36. évek december, január és február hónapjaiban a budai Várhegyen, hosszantartó esőzésekkel kapcsolatban bekövetkezett földcsuszamlások azonkívül, hogy jelentékeny anyagi károkat okoztak mind a fővárosnak, mind pedig a háztulajdonosoknak, még nagy lelki izgalmakat is idéztek elő, amelyeknek intenzivitását viszont hathatósan szította a napisajtó, — kellőképpen megokoltnak alig mondható szenzációs hírközleményeivel. Az utóbbiak hatása az említett idő alatt, a c'su- szamlások körüli lakók között némelykor a pánikszerüségig fokozódott, amivel még az előbb említettnél is nagyobb értékveszteségek is érték a környék ingatlantulajdonosait. A lefolyt földcsuszamlások okozta mozgalmakból azt a sajnálatos erkölcsi tanulságot vonhatjuk le, hogy azok a tényleges bajok, melyek bekövetkeztek — mert veszedelemről igazán nem volt ok még csak szólni sem *— már a kezdeti időkben sem az elsősorban hivatott szakszerűség szemszögéből ítélkezve bíráltattak el, hanem a szenzációra való alkalmatosság volt a keletkezett híreknek a mérték- egysége, hiába volt a teljes hatósági felkészültség azonnal a helyszínen és hiába volt meg egyes illetékes szakférfiaknak még az a dicséretes törekvése, is, hogy a bekövetkezett események jelentőségének túlbecsülését megnyugtató nyilatkozataikkal ellensúlyozni igyekeztek. A lelkek nyugalma azonban most már helyreállt, de annál is inkább hcly- reálIhatott, mert az eddig tett hatósági intézkedések, és ezek eredményei a kellő hatást elérték és a képzelődésektől túlfűtött elgondolások a földcsuszamlások további káros következményeiről etikai értékükben lényegesen alászáll- tak. A nagyközönség most már meg- nyugodhatik, mert a tények az ilyen irányú nyilatkozat jogosultságát mindenképen igazolják. De vájjon az eddig felmerült elgondolások — felhozott érvek — és elhangzott nyilatkozatok ellentétességeiben megnyugodhatik-e az a mérnöki szaktudomány, melynek körébe a várhegybeli földcsuszamlás problémája tartozik? Erre nézve a kérdést két nyomós oknál fogva annál is inkább fel kell vetnünk, mert ennek elmulasztásával a technikai tudomány és ennek körében elsősorban a vízépítészet szenvedne kárt és pedig annak mind elméleti, mind pedig gyakorlati ága. De bizonyára teljes joggal várhatja a kérdés tisztázását a közvélemény is, melynek körében már felmerült az a kifogás, hogy a csuszamlás oka még fel sincs derítve. Elsősorban szükséges, hogy a bekövetkezett csuszamlások elméleti alapjait *A Várhegy körül végbement földcsuszamlásokat és azok eseményeit tudományos és gyakorlati szemszögből mai számunkban elkezdve cikksorozatban fogjuk ismertetni. ismertessük. Erre az elméletre itt most feltétlen szükség van, mert a csuszam- lásokra nézve az elsősorban figyelembejövő csapadékvíz szerepköre szemszögéből ítélkezve, ha a vélemények egyezők is, de annál inkább ütköznek ezek a védekezés mikéntjébe és a csuszamlások további megakadályozására vonatkozóan. Az ilyen egymással ütköző vélemények összeegyeztetése céljaira az elméleti alap az egyedüli lehetőség a helyes elgondolás megállapítására. Az elmélet ugyanis — konkrét esetünkben a bekövetkezett földcsuszamlásokkal összefüggő jelenségeknek, minők: a csapadék, a csuszamlások helyének domborzati képe, beépítettsége, a talaj - viszonyok stb. — a hydrologia törvényeiből folyó magyarázatát adja, mert egyetemes gondolategységbe foglalja össze a vele kölcsönhatásban álló tényeket, melyeket az elméletnek meg kell magyaráznia, viszont pedig a tényeknek igazolniok kell az elméletet. Mindez a kölcsönhatás törvényéből folyik. Iía azt észlelnénk, hogy valamely ténybeli igazság az elmélettel ellenkezik, az elmélet téves. A most elmondottakat alkalmazva további fejtegetéseinkhez, utalunk előbbi megállapításunkra, mely szerint két nyomós okot hoztunk fel a problémánkban rejlő tisztázatlanság kimagyarázására. Az egyik az, hogy — miként említettük — a közvélemény előtt a bekövetkezett csuszamlások való igazi oka földerítve még nincsen, mert csak annyit tudunk, hogy hosszantartó csapadékos időjárás volt, mely a csuszamlásnak jelentős tényezőjeként tekintendő. A másik nyomós ok pedig, mely természetesen az előbbinél fontosabb, hogy7 t. i. arra a föltett kérdésre nézve, mely egyébként az elsőből következik, — mi a vélemény, vagy pedig többféle vélemény esetén, a bekövetkezett földcsuszamlás minő körülmények és helyzetviszonyok folytán állt elő. Ezekre vonatkozólag egyik vélemény szerint a csuszamlást a Várhegy területének külső viszonyaiban, a topográfiái alakulásaiban kell keresnünk, mert csak ennél a körülménynél fogva vált lehetségessé, hogy a csuszamlásokat megelőzőleg és ennek tartama alatt bekövetkezett állandó esőzés az illető földtömegre hatással lehetett olyképen, hogy az átázás folytán annak egyensúlyi helyzetét megváltoztatta és a benne mindenkor rejlő virtuális erők, — melyek normális körülmények, között egyensúlyi állapotban vannak, — felszabadultak és ezek közül a hegylejtő irányában lecsúszásra hajlamosító erőkomponens a földtömeg leomlását idézi elő. Feltéve most már, hogy az ilyen földtömeg megtámasztására rendelt támfal régi, rozoga, selejtes anyagból, minden statikai alapon való méretezés mellőzésével készült, ennélfogva az illető földtömeg csúszása ellen való megtámasztására képtelen, mert gyenge, az ilyen esetben a földtömeggel együtt a támfal is, vagy a támfallal együtt a földtömeg is bedől. Mivel pedig ilyen beomlásoknak éppen a nyílt városterületen nem szabad előfordulni, ezért a támfalnak kell statikailag szakszerűen elgondolva, mérethelyesnek és szolid kivitelűnek lenni. A földtömeg átázásának megakadályozása mindig problematikusabb feladat, de egy jó és szakszerűen épült támfal a beszivárgó vizeket a falában készült szivárgó nyílásokon keresztül egészen jól elvezetheti, miként erről a gyakorlatban jól meggyőződhetünk. Itt még megjegyezzük, hogy némelyek ellentmondást látnak abban, hogy hosszantartó, de lassú intenzitású esőnél nagy a beszivárgás és nem a nagy intenzitású esőnél. Ennek az a magyarázata, hogy hegyoldalban — mert ilyen alakulatról van szó, — az esővíz lerohan és nincs olyan alkalma az intenzív beszivárgásra, mint a csendes, lassú esőzésnél. A másik szakvélemény, mely a földcsuszamlásra vonatkozólag magyarázatot ad, belső okot jelöl meg, szemben az elsővel, mely viszont — mint említettük — külső okokra támaszkodik, és a talaj mélyében keresi azt az ismeretlen időközökben átnedvesedett földréteget, illetve azt a csúszó lapot, mely a fölötte levő földtömeget erre alkalmas időpont körül és még kedvező körülmények összetalálkozása esetén csúszásra készteti. Amikor tehát abban a bizonyos geológiai rétegben az átned- vesedettségnek kellő mértéke megvan, — ekkor beáll egyszersmind a csuszam- lásra alkalmas időpont is, illetve, ha semmiféle elgondolható akadály nem jelentkezik, — maga a föld vagy hegy- csuszamlás. Ennek az elgondolásnak esetében külön kérdés és elbírálás tárgya, vájjon az említett geológiai rétegnek átnedvesedettsége okozati összefüggésbe hozható-e valamely időszaki csapadékkal, illetve — konkrét esetünkben — a most ismertetett elgondolás szerint abban az említett geológiai rétegben feltételezett, vagy megtalált földnedvesség feltétlen bizonyossággal az idei hosszantartó esőzésből eredettnek tekinthető-e? Van-e erre kimutatható bizonyíték, mert hangsúlyozzuk, a kérdésnek ez a része igen fontos, amelynek részletes tárgyalására később kerül sor. Az első helyen ismertetett szakvéleményben — mint láttuk — az okozati összefüggés, illetőleg az időbeli összetalálkozás (tudományos néven coinci- dencia) az esőzést és a csuszamlást tekintve szinte nem is jehet vitás, mert, miként a hivatalos feljegyzések is pontosan igazolhatnák, — ez a két jelenség szinte a remontoir-óra pontosságával esett össze. Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy, ha valaminő geológiai rétegben földcsuszamlás következik be, ennek okát a legnagyobb bizonyossággal az illető földtömeg körüli földmunka, földrendezés, földvágás végrehajtott műveleteire vezethetjük vissza, melynek további következménye itt is, miként az első esetben, — az illető földtömeg egyensúlyi állapotának megzavarása. Az ilyen esetekben könnyebbség, de meg a jól megértés érdekében is, a bekövetkezett deformációt hegycsuszamlás-nak mondjuk, szemben az előbbi esettel, ahol a csuszamlások mindig szűkebb területre szorítkoznak és ahol a kétségtelenül átázás következtében támadt csuszamlást célszerűen földcsuszamlás-nak nevezzük el. Előrebocsájtjuk azonban, hogy esetleges komoly tudományos észrevételek esetében hajlandók vagyunk ennek a megkii 1 önböztetésnek deferálni. A most tárgyalt második szakvéleményre vonatkozóan, — a védekezés rendszere az átnedvesedett talajrétegnek teljes kiszárítása, megfelelő elrendezésű szivárogtatok létesítése útján, amely művelet végrehajtásának eredményeként a csúszólap nedvesség eltűnésének, vagy megszűnésének kell elkövetkeznie. És végül idevonatkozóan ugyancsak a jól megértés érdekében kijelentjük, hogy geológiai réteg alatt a még meg nem munkált földréteget kívánunk érteni, ennek ellenkezője pedig az egyéb földtömeg vagy földréteg. Föltesszük itt most már azt a kérdést, vájjon konkrét esetünkben, a várbeli földcsuszamlások körül, az imént ismertetett kétféle szakvélemény (felfogás vagy álláspont) közül melyiknek van nagyobb létjogosultsága a másikkal szemben? Mielőtt azonban erre a föltett kérdésre a kellő feleletet megadnánk, közbevetőleg egyéb körülményre kívánjuk a figyelmet irányítani. A főváros illetékes szakfóruma a bekövetkezett földcsuszamlások elleni védekezés céljából és azok megszüntetésére irányuló munkájában azt a sorrendet követi, hogy először és mindenekelőtt a támfalakat hozza rendbe és a szükségeseket kiépíti. A támfal-rendszer céljait szolgáló műveletnek tekintjük azt a másik megoldást is, melynek lényege, hogy az úttesten gépek által fúrt lyukakba cementet préselnek ugyancsak gépek segítségével. így szólt a hír. Erről most részletesebben nem, nyilatkozhatunk, de erre nekünk nincs is szükségünk. Ha azután a védekezések során ezek a munkák nem bizonyulnának elégségeseknek, nevezetesen pedig, — föltehetően nem nyújtanának teljes biztosítékot a további idők során bekövetkezhető csuszamlások ellen és az ottlévő épületek épsége szempontjából, akkor — értesülésünk szerint — ebben az esetben a megteendő geológiai vizsgálatok eredményéhez képest dönt a hatóság a további teendők iránt. Ezt úgy értsük, hogy szivárogtatok létesítésére csak másodsorban fognának hozzá. A nedves talajréteg felkutatása — melyről eddig szakkörökben több ízben is szó volt, — és annak teljes kiszárítására irányuló tervezetek volnának a további teendők sora. Annak a kérdésnek eldöntése tárgyában most már — vájjon ugyanis a támfal-rendszert helyeslők álláspontja-e a célravezető és gyakorlatilag igazolt megoldás, vagy pedig az ezt ellenzőké, akik t. i. a szivárogtatok alkalmazását tartják az egyedül helyes, főleg pedig radikális megoldásnak — meg kell állapítanunk, hogy a hatóság ebben a kérdésben tulajdonképen már döntött, — mégpedig a támfal-rendszer javára. És ha a hatósági munkaprogram során kiderül, hogy a védekezés terén további teendők szüksége nem forog fenn és ez a föltevés az addig szerzett tapasztalatok alapján bizonyosra vehető, — akkor kiderül egyúttal az igazság is, — minő tévedés volt a szivárogtatok pártján állók részéről az a felfogás, hogy a támfalaknak a jövőben a Várhegy körül csupán dekorativ jelentőségük lesz.
