Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-11 / 2. szám

2

ajyJBUBAPJEST

1936 január 11.

ismertette az Uj Budapest munkatársával :

i— A Fővárosi Közmunkák Tanácsához előterjesztett javaslatnak lényegesebb részei a következők voltak:

1. A háromemeletes, vagy 15 méternél magasabb épületek merev és tűzbiztos vázszerkezettel lennének készítendők.

2. Minden épület legfelsőbb födémét legalább 8 cm vastag, két irányban vasalt s legalább 6 mm keresztmetszetű vasbetétes betonszerkeze t- b ö 1 kellene kivitelezni.

3. A fedélszék és padlásrekeszek csak éghetetlen tűzbiztos anyagból lennének készítendők, illetve kisebb épületeknél, ahol a faszerkezetek alkalmazása elkerülhetetlen, azok tűzálló festékkel lennének mázo- landók, vagy esetleg tűzálló anyaggal telítendök.

4. Minden, emberi tartózkodásra szolgáló épület pincéjében légi támadások ellen védelmet nyújtó óvóhelyet kellene létesíteni. Az óvóhely oldalfalai legalább 15 cm vastag vasbetonból lennének készítendők. A födém- szerkezet legalább 3600 kg/m2 erősségű vasbetonlemezből készítendő. A helyiséget úgy kellene méretezni, hogy személyenként legalább 3 m3 levegömeny- nyiség biztosítva legyen.

5. Egy-egy óvóhely legfeljebb 35 személy befogadására lenne méretezendő. Minden ilyen óvóhelyhez legalább 9 m2 alapterületű külön előtért kellene készíteni, amelyet közvetlenül a lépcsöházból lehetne megközelíteni. Az óvóhely részére külön vészkijárat is készítendő.

6. A javaslat szerint az óvóhely falain és mennyezetén semmiféle nyílást nem szabad készíteni, s a falak még csővezetékkel, vagy világítótestek elhelyezésével sem bolygathatok meg. Az óvóhely ajtajai befelé nyil- hatóan készítendők s a legkülső ajtó legalább 2 mm vastag vas, vagy acéllemezzel lenne burkolandó. Gondoskodni kellene külön biztonsági világítóberendezésekről is.

Gázvezetékek a házon kívül főcsappal lennének ellátandók.

7. Az óvóhely szellőztetéséről legalább két, egymástól távolabb eső és a kürtőben könnyen kicserélhető szűrőberendezéssel ellátott szel- löztetöberendezés gondoskodnék, amely

készülékenként m2-re számítva 50 liter friss levegőt szolgáltatna percenként.

8. Az óvóhelyek a pincétől elkülönítve lennének készítendők és azokat raktározásra használni nem szabad.

A hifiden

Irta: ILOVSZKY JÁNOS

Társaságban sok mindenről esik szó. Gazdasági problémákról, az ifjúság elhelyezkedéséről és a társadalom egyes szomorú tüneteiről.

Az egyik úr érdekes esetet mondott el.

— Bírósági tárgyalásra idéztek szakértőnek, tizenegy órára. Már háromnegyedkor ott voltam s mert korábban érkeztem oda, beültem az ügyemet megelőző tárgyalás hallgatósága közé.

— Rajtavesztett besurranó tolvaj ügyét tárgyalták. Az elmúlt nyáron egy harmadik emeleti lakág nyitott konyhaajtaja előtt koldult a vádlott. Pillanatnyilag nem volt senki a konyhában. A konyhaasztalon szegetlen, friss, illatos kenyér és a konyhapénzből visszajáró némi aprópénz. A vádlott felragadta és hóna alá csapta a kenyeret, a tenyerébe söpörte az aprópénzt és a lépcsőház felé indult, amikor a szomszéd lakás cselédje észrevette a tolvajlást. A cseléd sikoltozott, a ház összeszaladt, a házmester becsukta a kaput és félóra múlva a szegetlen kenyérrel már benn ült a tettes a rendőrségen.

— A vádlott kétségbeesetten védekezett.

— Büntetlen életű menekült vagyok. Öt gyermekem van, állástalan vagyok két év óta, nyomortanyán lakom, beteg még ma is a feleségem.

— A nyomozás a vádlott állításait szóról-szóra igazolta.

— Uraim, a magyar bíróság becsületére vált a fülem hallatára kihirdetett jogerős ítélet — mondja az illető úr — majd folytatta:

— Ezt a nyomorult embert az éhség,

az élet mostohasága vitte a bűnös cselekedetre, de mit mondjunk azokra a hitványokra, akik a legaljasabb módon az ismeretlenség, a névtelenség homályából lövik ki alá nem írt levelek útján a gyanuhintés mérgezett nyilait ártatlan emberekre . . . ?

Roppant heves vita indult meg a társaság tagjai között. Eseteket mesélnek, példákat mondanak.

A társasági vita összevonása a következő :

A rabló támad vonatra, szekérre, trafikra. A rabló pénzt akar. Nyíltan támad, a bőrét viszi a vásárra. A sikkasztó csak olyan lehet, aki állásban van, vagy olyan pozícióban, ahol pénzt kezel, tehát az állását reszkírozza és a minden pillanatban bekövetkezhető felderítéssel szemben áll.

A névtelen levélíró azzal, hogy a levelet nem szignálja, a gyanuhintés mocskos írása alá nem írja a nevét, az elnemérhetőség biztos pozíciójában Vár az eredményre. Támad, gyanúsít, rágalmaz, így becsületet rabolni, sikkasztani és lopni akar egyszerre és a felelősségrevonás minden lehetőségét még azzal is akarja magának biztosítani, hogy nem sajátkezüleg, hanem Írógép segítségével követi el a tettét. *

A mai társadalmi tisztátalanságok legszomorúbb jeleit látjuk abban is, ►hogy akad mindig egy csomó ember, aki tudva-tudja az illető megrágalma- zottnak az egyéni tisztaságát, de mégis titokban örül, hogy a névtelen levélíró az illető mocsoktalan személyét megrágalmazta. Az ilyen titokban örülök a farizeusok, akik tudják, hogy a

rágalom nem igaz, mégis örülnek, hátha az illetőt ledöntik a fórumról és szabadabb lesz a saját érvényesülésének az útja.

Ilyenkor látszik csak meg, ilyen esetekben, hogy ki az igazi jó barát. Az igazi jó barát — bár csúnya kórtünetekkel találkozunk, ilyen is van — ha kap egy ilyen ocsmány, névtelen levelet, odaadja neked:

— Nézd, ezt a förmedvényt kaptam. Postán küldték, kutasd ki a gazembert!

Szerencse, ha ilyen barátod van, mert tudsz védekezni. De ha ilyen barátod nincs, akkor hosszú időkig eltarthat és sokat morfondírozhatsz afelett, hogy köszönésedet, üdvözlésedet ismerőseid miért fogadják egy ideig fanyaran, vagy fagyosan?

Nemcsak kórtünet, de szomorú sivárság is, hogy az ilyen névtelen levélíró arra spekulál, hogy áldozatát kö- rülnyálazza egy olyan láthatatlan, de ölési szándékkal való köddel, amely a bizalmatlanságnak első párája.

*

Az ilyen névtelen levélírókat, az ilyen rágalmazókat, ha kinyomozzák, nem is fogház-büntetéssel, de deresre-húzással és huszonöttel kellene büntetni. A testi büntetés az ilyennek talán használhat is és elmegy a kedve attól, hogy a névtelenség sötétségébe burkolózva, meg akarja rontani nemcsak az egyes embernek az életét, de azt a társadalmi szokást is, amelyet joggal kérhet ki mindenki, alá becsületesen él a maga számára, hogy a névtelen társadalmi közösségben élők tisztes muri kaja után megbecsüljék.

MÉGY ÉS ÖTSZOBÁS LAKÁSOK

kiadóit.

Bővebbet: V., RUDOLF-TÉR 6.

IV. em. 23.

TELEFON: 37-4-03.

SZABÓKY GYÖRGY

PARKETT ÉS PADLÓZÁS1 VÁLLALAT BUDAPEST, IX., ÜLLŐI-ÚT 73

Vállalok mindennemű parkett-munkát, új és régi fektetést, gyalulást, eresztést, kefélést, a egkedvezőbb feltételek mellett. Szakvélemény- nyel és költségvetésnél díjtalanul szolgálok.

vxfíommvomi

KÉTHETI SZABADSÁG UTÁN

szerdán reggel pontban nyolc órakor elfoglalta újból hivatalát S z e n d y polgármester. A két hét, amely szem- melláthatóan felfrissítette az idegölő munkában elfáradt polgármester szervezetét, részben Budapesten, részben Pannonhalmán, Tihanyban és a Kékesen telt el.

Az első munkanapon a polgármester reggel nyolc órától délután háromig egyfolytában hivatalában dolgozott. Fogadta az összes referenseket, a ügyek és aláírások légióját intézte el, rövid ebédszünet után újból visszatért hivatalába és a késő esti órákig tárgyalt a referensekkel. így telt el Szendy Károly első munkanapja az új esztendőben!

*

A KORMÁNYZÓ IPARISKOLAI IGAZGATÓVÁ nevezte ki K. Csá szár Ferencet, a budapesti felsőépítőipariskola tanárát.

K. Császár Ferenc jól megérdemelt előléptetése általános örömet keltett várospolitikai körökben. K. Császár Ferenc a Keresztény Községi Párt legkomolyabb és legtekintélyesebb bizottsági tagjai közé tartozik. Mint a Budapesti Mérnöki Kamara kiküldöttje került a közgyűlési terembe, 1930 óta pedig a községi választások alkalmával a XI. kerületi keresztény párti listáknak vezető egyénisége. Nagy szaktudása, megnyerő úri egyénisége sok barátot biztosított számára, főleg a szakbizottságokban kifejtett értékes munkásságával pedig jelentős érdemeket is szerzett a köz szolgálatában.

«KTURGENYEVNEK, AZ OROSZ falusi és kisvárosi élet halhatatlan regényírójának van egy érdekes alakja. Hogy hogy hívják és melyik regényében fordul elő ez a bizonyos hivatalnok-ember: nem tudjuk, elég az hozzá, hogy előfordul.

Ez a hivatalnok, aki a minden oroszok cárját képviseli valahol az uráli határon, gyenge, törékeny, beteges ember. Hősies elhatározással, elszánt ko- noksággal azonban napról-napra, hét- ről-hétre és hónapról-hónapra betegen és lázasan is bemegy « hivatalába. Mi történne akkor, ha, ő egy nap nem in tézné el a rábízott aktákat? Egészen bizonyosan összedőlne akkor a nagy birodalom.

Minden esztendőben kétheti szabadság jár a bátyuskának. Ennek a szabadságidőnek a számítgatásával és tervel- getésével tölti idejét a kis orosz hivatalnok. Elképzeli, hogy fog menni vadászni, sőt megvalósítja húszesztendős álmát: megnézi Moszkvát, a száztornyú szent, várost is. Amikor azután eljön a szabadság napja, akkor a mi emberünk ágynak esik. Nem bírja tovább lábon, ágyban, betegen tölti szabadságidejét. De mikor végre eljön a két hét vége, valami láthatatlan kéz kiragadja ismét az ágyból, újra bevánszorog a hivatalba folytatni a munkát ott, ahol abbahagyta. Hogy azután megint ötven héten át álmodjon a két szabad Hétről: a moszkvai szépasszonyokról és mindenről, ami a hivatali szabadságot megédesíti!

... Ez az orosz regényalak, a hivatalnoki kötelességtudás hőse, jutott eszünkbe, amikor Kenessey Gizinek, Szendy polgármester népszerű és közszeretetben álló titkárnőjének esetét hallottuk. Ó is addig járt betegen a hivatalába, annyira, hősies önfeláldozással tartott ki a szabadságidejére menő polgármester mellett az utolsó percig, hogy amikor azután az ö szabadságideje elkövetkezett: nem tehetett egyebet, betegen ágynak esett. És ott maradt pontosan addig a napig betegen, lázasan és sápadtan, amíg nem kapta az értesítést, hogy a polgármester másnap bemegy hivatalába. Gizi visszapakolta a padlásra a koffereket, amelyeket a tervezett kéthetes üdülésre előkészített, már nem is mérte, hogy van-e láza, kissé dideregve, de mégis visszatért a posztjára. Hogy megint álmodjon azután a szabadságidejéről, amelyet egészségesen, boldogan és messze, nagyon messze Budapesttől fog eltölteni . . .

AZ ÚRI MAGYAR BARÁTSÁG

jegyében — mint a Budai Naplóban olvassuk — jött össze Buda társadalmának, színe-java azon a vacsorán, amelyet a Korona-vendéglőben Szente Miklósnak, a III. kerület nyugalmazott elöljárójának tiszteletére rendeztek. Botzen har dt János és H a n t h y- Haidekker János dr. meleg szavakkal emlékeztek meg azokról a közéleti érdemekről, amelyeknek elismeréseképpen a kormányzó a kormány főtanácsosi címmel tüntette ki Szente Miklóst. Az ünnepelt hálás szavakkal köszönte meg az elismerésnek nyilvánításólt és fogadalmat tett arra, hogy a jövőben is minden erejével és tudásával azoknak a céloknak szolgálatában áll, amelyek