Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-28 / 13. szám
4 TU BUDAPEST 1936 március 28. Törökvilág Pesí^Budán Irtai: UBER ENDRE — Első közlemény — Magyarország történelmének egyik leggyaszosabb korszaka volt a török hódoltság, amely a mohácsi vész után, 1526-ban szakadt reánk. Budapest történetében is gyászos ez a korszak, hiszen csaknem másfél évszázadon át Budán és Pesten a török volt az úr. 1526-ban és 1529-ben a törökök ugyancsak rövid látogatást tettek Budán, de a várost véglegesen még nem szállták meg. Buda és Pest török korszaka tulajdonképen 1541-ben vette kezdetét, amikor Szulejmán szultán Budát ünnepélyesen birtokába vette, Szulejmán pasát, a bagdadi vezért, kinevezte Buda kormányzójává, egyszersmind megtette öt Magyarország helytartójává és alája rendelte a magyarországi bégeket. Ezzel Buda a magyarországi török birodalom fővárosa lett. A törökök Budán is ragaszkodtak a muzulmánok tradíciójához, amely szerint a török sohasem hagyhat el önként egy várost, amelyet elfoglalt és nem adhat fel egy olyan helyet, ahol magának templomot épített. Nem is emlékszik meg a történetírás olyan esetekről, hogy a törökök átengedték volna valamelyik várat, hacsak erővel nem vették vissza tőlük. A török hódoltságnak mégis a legjellemzőbb ténye az volt, hogy hazánkban a török sohasem volt otthon, hanem mintegy csak őrséget, még pedig a népet eléggé zaklató őrséget képezett itt. Ez természetesen eléggé káros volt, de másrészt meg volt az az előnye is, hogy a törökök magaviseleté sokkal zordabb, uralkodásuk sokkal terhesebb volt így, mintha állandó lakást, vagy állandó birtokokat akartak volna nálunk szerezni. Ez tette lehetővé azt, hogy egy győzelmes hadsereg azután a hosszú török uralomnak mégis csak végét vethette. Buda és Pest török korszaka Budavár visszafoglalásával 1686-ban ért véget. Magyarország és ezzel Buda felszaba- badítása elsősorban XI. Ince pápa müve, aki amellett, hogy tetemes anyagi áldozatokat hozott, nunciusaival éveken át azon fáradozott, hogy a török ellen alakult szent ligában minél több keresztény fejedelmet egyesítsen ‘azáltal, hogy a köztük fennálló állandó ellentéteket eszmei útmutatással a minimumra csökkentse. A pápa diplomáciai és szellemi irányítása mellett egyesült L i p ó t császárral és királlyal Szobieszky János lengyel király és a velencei köztársaság. A keresztény seregek egyik legnagyobb feladata volt Buda ostroma, amihez Lotharingiai Károly az 1684. évi sikertelen kísérlet után 1686- ban a legjobb erőivel fogott hozzá. Ebben az évben ünnepeljük Buda visz- szafoglalásának 250 éves évfordulóját. Budavár visszavétele a főváros szempontjából is rendkívül fontos esemény volt, mert hiszen az elpusztított városok helyén akkor született meg tulajdonképen a mai Buda és Pest városa, ettől az időtől fogva indulnak újabb fejlődésnek kezdetben a vallásos élet, azután a gazdasági és kulturális élet terén. Hogy milyen volt az élet Budán és Pesten a török hódoltság alatt, erre nézve igen sok forrásmunka áll rendelkezésünkre, különösen azoknak az utazóknak a leírásai, akik abban az időben megfordultak Budán és Pesten. Ezeknek az utazóknak az útleírásai azonban sokszor egymással homlok- egyenest ellenkeznek, ami meglehetősen megnehezíti azt, hogy milyen volt itt az élet a török uralom alatt, az adatok kellő mérlegelésével meglehetősen megközelíthetjük az igazságot. Annyit kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a török hódoltság mindvégig elsősorban katonai jellegű megszállás volt, tehát nem igen építkeztek, legfeljebb katonai célokat szolgáló épületeket vagy erődítéseket, a polgári építkezések terén főleg mecseteket, kolostorokat, iskolákat, azonkívül fürdőépületeket emeltek. Hogy Budán, amely a török hódoltság alatt a keleti oszmán birodalom egyik legfontosabb nyugati végvára volt, nagyobbszabású és végleges jellegű uralomra maguk a törökök sem számíthattak, azt abból is lehet következtetni, hogy a török uralom alatt Buda és Pest kilencszer került ostrom alá, vagyis a törököknek állandóan fegyveresen kellett védeniök bir- tokállamányaikat. Salamon Ferenc „Magyarország a török hódoltság korában“ című, általánosan ismert történeti munkájában is azt írja, hogy a törökök Budán a mecseteken és fürdőkön kívül semmit sem építettek, még mecsetjeiket is nagy részben az azelőtti keresztény templomokban rendezték be, ami által ezek a vallásos épületek igen káros átalakulásokon mentek keresztül, a szobrokat kivették, a szentképeket vagy bemeszelték, vagy lerontották. Tudjuk jól azt, hogy közvetlenül a török hódoltság előtt Buda és Pest a középkor folyamán milyen gazdag volt templomokban és egyházi épületekben. Nagyobb városkerületenkint elkülönítve: Óbudán 8, a budai várban 9, a budai külvárosokban 10, a régi Kis-Pesten (a mai Tabán területén) 4, a balparti Pesten 7, a Margit-szigeten pedig 4 templom állott, vagyis a mai főváros területén akkor a templomok száma 42 volt. Mindezeknek a legnagyobb része a török megszállás következtében csakhamar elpusztult, hiszen a török, ha egyéb épületek rombolását közömbösen nézte is, a gyaurok templomainak az elpusztításában tevékenyen működött közre és a legenyhébb intézkedése azt volt, amikor a templomot mecsetté alakították át, de csinált a templomból teveistállót is, amint ezt a dominikánusoknak a régi pénzügyminisztérium helyén állott Szt. Miklós templomával tette. Salamon Ferenc, aki Takács Sándor előtt a török-magyar világnak egyik legkiválóbb kutatója volt, nagyon sötét képet fest az akkori állapotokról; munkájában hűségesen idézi mindazokat az utazókat, akik a török hódoltság alatt álló Budának és Pestnek csak az árnyoldalait látták meg és írták le. Hiába keressük Salamon munkájában a fürdők vagy a mecsetek leírását, pedig a történetírói tárgyilagosság megkövetelné, hogy megemlékezzék a híres budai fürdőkről is, amelyekről nemcsak az akkori mohamedán utazók, hanem mások is előnyös beírásokat hagytak hátra. Nem is lehet csodálni Salamonnak annyira lesújtó kritikáját, amikor az általa idézett utazók közül például Gerlach István, aki 1573-ban járt Budán, ezeket írja: „Bizony sajnálni lehet, hogy ez a szép város disznóóllá, kutyarekesszé vált! A pompás épületeknek már csak külső részei állanak, belül undokok, dísztelenek, a gyönyörű erkélyeket lerontják, az ablakokat agyaggal tapasztják be. Pedig valamikor dicső város lehetett. A török semmit sem épít, sőt helyre sem hozza azt, ami romlásnak indult. A hajóhídon átmentünk Pestre, amely egykor hatalmas kereskedőváros lehetett, pompás kőépületek maradványait szemléltük itt, most pedig nagy rostélyos ablakait sárral tapasztották be; mindössze csak két szép épületet láttunk, azok is török mecsetek voltak“. Még siralmasabb állapotokról szól Bocatius János, kassai főbíró és iskolaigazgató, aki 1605. november elején Budán tett látogatásáról a többek között ezeket mondja: „Mindenütt csak 'szemét, döglött állatok, undokság, fenn a várban is csak piszkot, sarat látni. A házak előtt itt is, ott is szatócsboltok lacikonyhák, borbélymühelyek, utcai szakácsok. A házak részint fedetlenek, részint rongált fedelüek, az ablakok sárral, téglával, szalmával vannak bedugva, a házak egészen ki vannak véve formájukból, penész, korom, moha undokítja az egykori palotákat. A piacon festett kanalakon és más apróságokon kívül semmi szükséges tárgy nem kapható, rendkívül drága minden. Találkozom a keresztény oskolamesterrel, tudakozódom az itteni keresztények állapotáról: Szomorúság és szegénység a mi állapotunk, úgymond, panaszolja, hogy a keresztényektől nemrégen elvették utolsó templomukat. A szolgaság házának nevezte házaikat. Hol az oskola? kérdezem. Itt van! — úgymond, öt gyerkőcre mutatva. S nincs több? -— kérdem. Nincs ám! — mondja. Tovább megyek, a templomok beomolva, baromistálló lett belőlük. Nem látni sehol még egy új zsindelyt sem, ami ahol eltörik, abban a helyben marad. Lóháton hordják a vizet a Várba, egy-egy ló hátán igen nagy, felette piszkos és förtelmes tömlő van, tele vízzel. Egy-egy ilyen zsák vizet 7—8 oszporával fizetnek, mert a felsövárosban nincs kút, Az alsóváros össze-vissza rombolva, majd egy épületje sem áll, kivéve két-három török mecsetet. Az alsóváros majdnem lakatlan.“ Pestre áttérve, Bocatius így kiáltott fel: „Oh te szegény Pest, téged ugyan inkább pestisnek nevezni!“ B a 11 a g i Aladár már sokkal jobb kritikával illeti Buda városát. Szerinte a vallásuk szabad gyakorlatában a keresztény lakosokat a törökök nem háborgatták, a raguzai és egyéb olasz katolikusok, meg a református magyarok ugyanazon templomban dicsérték az Istent, kisebbik felében, az apsisban a katolikusok, a nagyobbik felében a reformátusok. Majd így folytatja: „A török a tudományt többre becsülte a külső rituális ájtatoslcodásnál, úgy Budán, mint Pesten felsőiskolát állított fel és számos sajátos jellegű jótékony intézményt létesített, ide számítandók pl. a közkutak, amelyek mellett nyaranta felekezeti különbség nélkül ingyen osztogatták ki a lakosok között a jégbehü- tött vizet. Vallásos szertartási okokból különösen nagy gondot fordítottak a fürdőkre. A legtöbb budai fürdő, minden más hasonlót felülmúló berendezésével, budai pasák alkotása. Nem fordult megírt idegen ember, hogy e világhírű hévvizekben meg nem fürdött volna, még a rabok is kikunyorálták a gazdáiktól, s azok néha-néha meg is engedték, hogy tisztálkodjanak a közfürdőkben. Gyönyörűen épült kertek és szőlők voltak Budán, egykorúak nem győzték magasztalni a jórészt Ázsiából és a Balkánról hozott gyümölcsfák termékeit. A Gellérthegy déli oldalán most is viruló törpe fügefabokrok és egzotikus virágok máig is őrzik a budai pasák híres kertjeinek emlékét. Igaz, hogy ez a paradicsom csak oázis volt a sivatagban. Buda várának csak közvetlen környezetéig terjedt, azon túl egy-két mértföldnyire mindent elpusztított a török, még embert sem tűrt meg, hogy mentesítse a várat netaláni meglepetésektől.“ (Folytatása következik.) ÉRDEMES! áz új 36. m. kir. Osztálysorsjátékon egyetlen sorsjeggyel nyerhető szerencsés esetben 700.000 pengő a jutalmat 400.000 pengőre, nyereményt 300.000 pengőre — emelték. = Az első 4 osztály főnyereményeit majdnem a duplájára javították. A népszerű 20.000 P és 10.000 pengős nyereményeket erősen szaporították. A ijg fele oyer! AzT. osztályú sorsjegyek hivatalos árai Egész Fél I Negyed Nyolcad 28 14 7 3.50 pengő pengő I pengő pengő FIZETNI van idő legkésőbb az április 17-én kezdődő húzás előtt. RENDELNI azonban tanácsos MÍNÉI, ELŐBB! ITJ JÁTÉKTERVET hészséggel küldenek mindenkinek az összes főárusítők I Itt az idő! Ültessen! | Magyarország legrégibb és legnagyobb faiskolája Cegléd Budapesti iroda: IV., Veres Pálné- utca 8, félem. Telefon: 88-3-31.
