Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-21 / 12. szám
1980 március 21. ITJBTWAPíSr 3 Támfalak vag y szivárg ók ? Még néhány szó a várbeli földcsuszamlások elleni védekezésről Irta : IMrovItS Aladár székesfővárosi nyug. műszaki főtanácsos Hir szerint a polgármester úr a fővárosi közigazgatási bizottsághoz előterjesztett jelentésében azt a nyilatkozatot tette, hogy a Várhegy nyugati oldalán bekövetkezett földcsuszamlások elleni védekezésnek legmegfelelőbb, mondhatni: egyetlen eszköze támfalak megépítése. Ez a nyilatkozat bizonyára a hivatalos és a meghívott külszakértők véleményének egységes állásfoglalása alapján épült fel. A jelenben foganatosított és folyamatban levő védekezési munkák teljességgel megfelelnek az előbb ismertetett polgármesteri nyilatkozat szellemének. Ugyanis folynak a szabványos támfalépítkezések, és pedig kétféle rendszer szerint. Ezek egyike a közismert, eddig is használatos, régi, a másik pedig az idegenben jól bevált, u. n. német-rendszer. Az utóbbi lényege, hogy géppel fúrt lyukakon át a talaj mélyébe cementet préselnek ugyancsak gépek segítségével. Ez a rendszer körülbelül megfelel az alapozási munkáknál alkalmazott „kutakkal vuló alapozás“ műveletének, amely úton a talajt, ahol építkezés van tervbe véve, egyenletes hordképességűvé lehet tenni. Az előbbivel pedig — mint mondtuk — a földcsuszamlást akadályozzuk meg. Ami most már a kérdésnek azt a részét illeti, vájjon kellően megokolt és elfogadható alapja van-e a fent ismertetett védekezési rendszernek, — erre nézve az ez- ideig rendelkezésre álló ismeretek, adatok és pozitív tények egybevetéséből az én felfogásom szerint — aki 43 évig túlnyomóan a főváros mélyépítési szakosztályában teljesítettem szolgálatot, — a vélemény következőképen konstruálható meg: Az utóbbi 40 év alatt a Várhegy körül jelentkezett talajdeformációk szinte kivétel nélkül támfalbeomlások útján váltak szemlélhetőkké. Volt alkalmam az idők során a Várhegy körül bekövetkezett négy olyan támfalbeomlásról I meggyőződést szerezni, melyeknek ha kicsinyben is, de hasonmása volt a múlt hónapokban a Logody-utcában történt ilyen beomlás. Még a matematika törvényei szerint is, három egymással teljesen azonos értékű mennyiségre vonatkozó eredmény alapján megállapíthatjuk azt a törvényszerűséget, melynek azok a vizsgált eredmények hódolnak; négyre nézve tehát még inkább. A hivatalos szakértők tehát akarva sem térhettek volna ki a csuszamlások okozta bajok okainak felderítése körül végzett kutatásaik alkalmából, a támfalbeomlások végleges megszüntetésére irányuló munkák végrehajtása elől. És valóban: ha a támfalak és a bekövetkezett földcsuszamlások közötti okozati összefüggés után kutatunk, ■— ezt az összefüggést a legösszhangzatosabb módon kétségtelenül megállapíthatjuk! Ugyanis a támfalak észszerű rendeltetése a földtömeg megtámasztása hegyoldalban fekvő útak mentén, ahol tehát az ilyen földtömeg, ha szabadon áll, és helyét nem foglalja el épület, a legtermészetesebb módon van kitéve csapadékdús időkben azi átázás következményeinek, ami pedig ha bekövetkezik, a földtömeg mozgástörvényei szerint a benne rejlő virtuális erők szabaddá válnak, és azok egyike a támfal ellenében, vagyis a lejtő irányában mozgásra válik hajlamossá. Most már azután nem kell egyéb, mint az, hogy a most körülirt ható-erő legyőzze a támfal ellenálló képességét és készen van a támfalbeomlással kapcsolatos földcsuszamlás. Vájjon tehát nem napnál világosabb, hogy az olyan hegyoldalban fekvő beépített városterületen, ahol utcák, útak, sétányok stb. vonulnak végig a lejtő peremén — miként konkrét esetünkben a Bástya-sétány, Lovas-út, Lo- gody- és Attila-utcák, ahol tehát az útprofilok kiképeztetése céljából a hegyoldalban bevágásokra van szükség, — melyek azonban viszont az illető hegyoldal körül a talajviszonyok egyensúlyi állapotát szükségszerűen megzavarják, — nemcsak hogy valamilyen támfalra, de az illető földtömeg nyomásviszonyainak megfelelő, statikailag szabatosan dimenzionált támfalra van szükség. Most már ezután megérthetjük, hogy a közvetlenül eddig szerezhető volt tapasztalatokból miért kell a polgármester úr által precizirozott és előbb ismertetett konklúzióra jutnunk, és hogy a csuszamlások okozta bajok okát miért kell a sok régi rozoga és selejtes anyagból rosszul épített támfalakban keresnünk. Ha majd elkövetkezik az idő, mikor a Várhegy nyugati oldalán is beépül minden telek, és csak ott marad támfal, ahol erre közlekedés-biztonsági szempontból lesz szükség — miként ezt az állapotot a Várhegy keleti oldalán, tehát annak a Duna felőli részében immár bekövetkezettnek vehetjük, — akkor már csak a különböző rendészeti (csatorna, út, vízvezeték, park-rendészet) munkák gondos végrehajtására lesz szükség és akármilyen hosszas esőzések idején is földcsuszamlás tekintetében aggodalomra nem lesz ok. Élénk érdeklődéssel olvastam az Uj Budapest munkatársa útján Petrovácz Gyula bizottsági tag úrnak a nyilvánosság elé jutatott azt a kijelentését, hogy „a támfalépítés tüneti kezelés“ és hogy „a támfalaknak a jövőt illetően kizáróan dekorativ szerepük lenne“, „a helyes megoldás a szivárgók építése“. A következőkben tehát szóljunk a szivárgókról! A földcsuszamlások elleni védekezés körül kétségtelenül megvan ennek a rendszernek is a maga helye. Ez az u. n. alagcsövezés útján való földkiszárítás módszere, ahol tehát a csúszóréteg átnedvesedésének megakadályozása van célozva. Ezelőtt 25—30 évvel Óbudán a Táborhegyi temető, és ezzel egyidőben a Németvölgyi temető területén voltak ilyen hegycsuszamlások. (Ezek tervei a főváros csatornázási szakosztályában megtalálhatók.) Sámy Sándor mérnök, ny. min. tanácsos kartársam a Várhegy eseményei alkalmából a Vállalkozók Lapjában szóvá tette a nemrég Tihany és Lillafüred körül bekövetkezett hegy csuszami ásókat, ahol az említett szivárgók útján való védekezés rendszerét követték. Rozsnyay Károly kultúrmérnök, ny. min. tanácsos kartársam az 1900-ban a besztercebányai kir. törvényszéki épület körül bekövetkezett földcsuszamlások megszüntetésének munkáit ismertette. Úgy vélem elég nagy számban soroltam fel idevonatkozó konkrét eseteket. Ezek szerint tehát egyik helyen a védekezés rendszere támfalak, a másik helyen pedig szivárogtatok építése. Most, mikor a Várhegy körüli földcsuszamlások megakadályozását célzó munkák még javában lolynak, többféléi is fölmerült az a vélemény, hogy a támfal-rendszerrel a kérdés megoldva nem lesz, mert a radikális megoldás módszere a Várhegy mélyében levő nedves márgarétegeknek teljesen szárazzá tétele lehet csak. Foglalkozzunk tehát a kérdéssel annak ebben a formájában! Akik itt a Várhegy esetében is a szivárogtatok mellett foglalnak állást, az a pozitívként ismert tény vezeti őket, hogy a Várhegy alatt van egy állandóan talajvízzel telített márgaréleg. melynek csúszólapja ismeretes. Az ő feltevésük szerint ezen a csúszólapon mozog a várhegybeli talaj a nyugati oldalon, és okozza a csu- szamlásokat, földrepedéseket és támfal- bedőléseket. Eddigi ismereteink a Várhegy földalatti geológiai viszonyairól, kapcsolatban az eddig fölmerült földcsuszamlási jelenségekkel szemben, nem jogosítanak fel egyéb nyilatkozatra, annál kevésbbé pedig pozitív megállapításokra, mint limit csupán föltevésekre építhetünk. Mert hiszen az eddig végzett hivatalos kutatások eredményéről mi, — a kivül- állók — még semmit sem tudunk, de nem is tudhatunk, mert ezeknek épen a geológiai vonatkozású része be sincs fejezve, de sőt ha jól tudjuk, meg sincs kezdve és csak a támfalrendszerű védekezések vannak jelenleg folyamatban. És egyes véleményekkel szemben kijelentjük azt is, hogy az a befejező munka nem a geológusra vár, hanem arra a mérnökre, aki a jelenben a helyszínén a talajbeli deformációk jelenségeit figyelve, keresi az okozati összefüggést a talajvízzel telített márgaréteg, és a bekövetkezett földmozgások között. Mindezek után, ami az érdemi részre tartozó megjegyzéseimet illeti, ezek a szükséges adatok hijján csupán a következőkre szorítkozhatnak; Volt alkalmam a már említett 43 év alatt a jobbparti városrésznek épen a hegyvidékre eső részeiben csatornaépítkezések alkalmából a talajviszonyokat megismerni, különösen a Gellérthegy, Vár, Svábhegy, Zugliget és Hűvösvölgy területén. A most felsorolt helyeken mindenütt találkoztam ugyan olyan talajvízzel és ugyanolyan márgakőzetekkel, mint aminők geológusaink szerint a Vár alatt találhatók. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy ahoz a márgaréteghez olyan következtetéseket fűzni, mint amit fent hallottunk, még nem lehet. A földalatti víz járása, mozgása stb. kimondhatatlanul furfangos, és ilyen annak a víznek a munkája is. Az imént felsorolt valamennyi hegy- csuszainlás munka alá fogott területek rendezése alkalmával, illetve ezek következtében álltak elő, ami evidens dolog, mert hiszen az egyensúlyi állapot, meg- bolygatásának akciós munkája idézi elő reakcióként a csuszamlásokat, amelyek elleni védekezés módszere szinte nem is lehetett más, mint az alagcsövezés a szivárgók építésével. Mert valóban dőre gondolat volna bárki részéről is, a felsorolt hegycsuszamlásos helyeken támfalak útján való védekezésnek felemlítése. Nem lehet azonban vitás, hogy a helyzet-viszony ok a Várhegy körül a beépített városterületeken, az előbbiekhez képest lényegesen mások. Ezt az előzők során részletesen kifejtettük. Igazságot pedig a távol jövő szolgáltat. Ha most már ezekután a védekezések mikéntjéről tennénk tanúságot, pápáb- bak lennénk a pápánál, mikor a fővárosi szakértők egyetemességének véleménye alapján foganatosított védekezési munkálatokról itt most helyeslő dicshimnuszokat zengenénk. Végül észrevételt kell tennem Petrovácz bizottsági tag úrnak a támfalakra vonatkozó megjegyzésére. Ha a támfalépítés tüneti kezelés, akkor az orvostudományból vett analógia szerint a cukorbetegségnek inzulin-oltás útján való gyógyítása is tüneti kezelés. Már pedig jaj annak az orvosnak, aki a lázas betegét, mikor annak arcán és homlokán a láz okozta kiütések jelentkeztek, — ezeknek a kiütéseknek gyógyítása útján kezeli. Mert hiszen minden édesanya tudja, hogy felserdült leányándk homlokán jelentkező sebkiütésekhez nyúlnia nem szabad. Azt belső kezelés útján kell eltávolítani. Hogy a Várhegy körül szivárgógyűrűt sohasem fognak létesíteni, — oly biztosra veszem, mint azt, hogy — enyhe hasonlatot használva — a belvárosi templomot sem fogják helyéből kimozdítani és fölemelni soha! ideális otthona betegeknek és üdülőknek a Dr. Pajor Szanatórium is Vizgyógyintézef Budapest, VtlL, Vas-u. 17. Telefon: 46-2-B4. Bel-, ideg , asztma-, szívbetegek stb. felvétele. Sebészet, szülészet, ortopédia, zander. Rheuma gyógyintézet. Rádiumkezelés. Bélfürdók (Darmbad)
