Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-14 / 11. szám

1936 március 14. TUBTTDAPTisT 5 Irta: SZŐKE GYULA dr. Megdöbbentő a fővárosi tiszti-főor­vosi hivatal legutóbbi kimutatása a tüdő­vész elterjedéséről! Amennyire halasak lehetünk az őszinteségért, amellyel a io- orvos az ügyet kezeli és azért a szorgal­mas, kitartó munkáért is, amellyel ő és társai ez ellen a folyton terjedő be­tegség ellen küzdenek, épen olyan nagy elhatározással kell szembenézni a kimu­tatásból előálló helyzettel. A tüdővész nem válogatós és nem le­het mondani, hogy csak. népbetegség, amely csak a szegényebb néposztályok­nak a pusztítója. A tüdővész nemcsak mennyiségileg ambicionálja az első he­lyet a betegségek sorában. Minőségileg is első akar lenni a károkozásban és a halál előidézésében és első akar lenni abban is, hogy az ő hatalma a kunyhó­kon túl terjed, nem egészen a palotákig, hanem még bent a palotákban is. Nem azért, mintha az arra hivatott orvosok és munkatársaik nem volnának eléggé tudósok, szorgalmasak vagy lelkiisme­retesek. Nem is azért, mintha a főváros vezetősége nem állana támogatásukra és rendelkezésükre, vagy nem hozná meg a szükséges anyagi áldozatot. Nem is azért, mintha ez különösen fertőző, vagy különösen erős hatású betegség volna. És nem is azért, mintha mi teljesen le­gyengült. ellentállni nem tudó nép vol­nánk. Nem! Sok és nagy, elszomorító helyzetkép áll azonban előttünk a kormányzat mu­lasztásáról és a vidék hiányos tevékeny­ségéről. Nem politikai szemmel nézem a dolgot, hanem azzal a természetes fáj­dalommal, amely elfogja a vidéken fel­nőtt, de később a fővárosba került, nyi­tott szemmel látó és az élet gyakorlati ösvényén járó embert, ha szembeállítja, amit a vidéken lát azzal, amit a főváros­ban tapasztal, vagy a kormányzat ide­vonatkozó tevékenységét a főváros ve­zetőségének a nagy munkájával. El kel­lett jönni a Keresztény Községi Párt uralmának a fővárosban, hogy kibővítse a főváros kórházi és gyógyítási rendsze­rét és épen a tüdővész elleni védekezésre irányuló tevékenysége megalapozza és megépítse, valamint rendezze és tovább fejlessze mindazt a közegészségügyi, köztisztasági, közlekedésügyi és vízellá­tási tevékenységet, amellyel a székesfő­város megalakítása óta munkálkodott azért, hogy az ország szívében össze­gyűlt nagyszámú lakosság a világvárosi fejlődöttségében is a jó polgári élet egészségi állapotában élhessen. És amint az általunk képviselt keresz­tény eszme a vidéken is élni kezdett és hatóerővé kezd fokozódni, épen a mi sorainkból kikerült vezetők bent a kor­mányzatban és kint a közigazgatásban fedezik fel, hogy egész országrészeknek nincs útja, nincs vize, egész falvak van­nak a köztisztaság legelemibb szükség­letei nélkül, sőt városok vannak víz és csatornázás hiányával. A volt népjóléti miniszter elkezdte a segítséget és apos­tolként tevékenykedett a közegészség- ügy terén a jobb jövő kiépítésére. Ez azonban csak egyik oldala a szükséges munkának. Más rendkívül fontos ügyek: a ki­pusztított erdők visszaállítása, a rossz lakásviszonyok módosítása, a kárté­kony vizek levezetése. Mindezekhez a kérdésekhez hozzányúltak ugyan, de a látszaton túl nem mentek. Vagy ahol mentek, bár ne mentek volna! A leg­több esetben megakadt a kérdés a pénz­hiányon. Ezekre nem lehetett a zárolt pengő és finánc-pengő címén a Nemzeti banknál lekötött külföldi pénzekhez köl- csönképen sem hozzájutni. Ezek talán nem látszottak jövedelmező üzleteknek, vagy talán a kormány még mindig nem érti ezeknek a szükséges voltát. Tény az, hogy a legszebben kifejezett kéré­seink is mindeddig süket fülekre talál­tak. Talán egyik legfontosabb védekezés volna a tejkérdés alapos rendezése. Nem arról beszélek, hogy kinek van joga a tejjel Budapesten üzérkedni és vezető politikus legyen, ha jó üzletet akar csi­nálni olcsón összeszedett tejjel. Nem is a nagy tejvállalatokért fáj a fejem, ame­lyek a szintén potom pénzért vidéken összegyűjtött tejből és a tönkremenő állattartó gazdák könnyeiből gazdagod­nak meg amellett, hogy a sikeres köny­veléssel veszteséget mutatnak ki. Nem is azért írok ma erről, mert mi tejter­melők annyit sem kapunk, amennyibe a tej előállítása kerül. Ma nem a mező- gazdaság fájdalma a kérdés, hanem a közegészségügy. A tüdővész terjedése. Valamikor az elhanyagolt állatte­nyésztés feljavítása érdekében mellőz­tük a magyar és erdélyi tehénállo­mány fejlesztését és áttértünk a legkü­lönbözőbb nyugati fajták tenyésztésére. Sok jóakarattal és nagy áldozattal folyt a munka, de nem vették észre, hogy az ország egész tehénállománya megfertő­ződik a tüdőgümőkórral. Amikor ezt meglátták, már nagy volt a baj. A föld­művelésügyi kormányzat ismét nagy ál­dozattal kezdett útjába állani a vész terjedésének és a szükséges oltásokat kezdte propagálni, aminthogy az oltó­anyagok előállítása és olcsóbbá téte­lére állami intézetet is létesített. Sajnos, a földművelésügyi kormányzat még ezt az állami intézményt is a szérumkartel kezére juttatta, megdrágítván ezzel az állattenyésztés lehetőségeit. Ugyancsak megtette a kormány, ter­mészetesen csak papiroson, hogy a tu­berkulózis-mentes tehenészetek javára magasabb tejárakat rendelt el, ezeket gyógytejekké nyilvánítván. Azonban ez a rendelkezés a földművelésügyi minisz­térium legújabb tej rendeletével szintén megszűnt és a tüdővész elleni védeke­zésre nagy áldozatot hozott és hozó te­héntartó gazdaságok is kétszeresen ér­zik a kormányzati előrelátás hiányát, amint a terjedő betegséggel kétszeresen érzi a helyes érzékű közigazgatás a vé­dekezés sikertelenségét. \ Mert a tüdővész terjedésének egyik oka a fertőzött tej, amelyet sem az nem tesz jobbá, hogy a Nep-vezetők a tej- árusítók, sem az, hogy a tejvállalatok a fertőzött tejeket valamelyes eljárással állítólag hygiénikussá teszik. De az sqm, hogy a tüdőgümőkórnak a tejter­meléstől való távoltartása helyett, te­hát a tüdőgümőkór kipusztítása helyett Budapestet a tej behozatalától elzárják és ezzel amikor a tejtermelést vidéken tönkreteszik, ugyanakkor Budapesten a tejfogyasztást teszik lehetetlenné. A tej néptáplálék és azt épen úgy, mint a kenyeret és burgonyát csak viszony­lagos olcsón szabad a fővárosban for­galomba hozni. De csak jót, egészsé­geset ! A tüdővész ellen küzdő fővárosi ha­tóságnak, de a tüdővész elleni munka terűében osztozni hivatott állami és vi­déki helyi kormányzatnak egyaránt sür­gősen ajánlom ezt jóindulatú figyel­mébe! Uoqycu* is fnlid el SíhUouUs Jó*wefeta Ifleynyede hjyuydiipecét cvz cvzohhoíí Ualáll^al ctcsofioU ámfroyyuiiag. alá — Az Uj Budapest tudósítójától — A Kúria T o 11 h-t a n á c s a most ho­zott ítéletet abban a munkaügyi per­ben, amelyet Sinkovics József volt gázgyári lámpakezelö indított Budapest Székesfőváros Gázmüvei ellen nyugdíj- igényének megállapítása iránt. Sinkovics előadta keresetében, hogy ő a Gázmüveknél hosszú éveken keresztül teljesített szolgálatot, 1922- ben azonban betegeskedni kez­dett és ismételt orvosi vizsgálat nyo­mán kérte nyugdíjazását. A Gázmüvek­nél azonban Sinkovics ismételt sür­getésére sem intézkedtek az ügyben, hanem csupán több mint öt hónap eltel­tével közölték a lámpakezelövel, hogy az igazgatóság, miután Sinkovics hosszabb idő óta szolgálattételre nem jelentkezett, öt állásából önként küé- pettnek tekinti. A bíróságok, így a Kúria is, megál­lapították, hogy a lámpakezelöt több mint húsz évet meghaladó szolgálatára való tekintettel az elbocsátás folytán nyugdíjigény megillette. Az ítélet érdekes indokolása szerint a Gáz­müvek nem tudott a perben felmutatni olyan szolgálati szabályzatot, amely szerint azt az alkalmazottat, aki a szol­gálattételre a felhívás ellenére nem je­lentkezik, minden további eljárás és kü­lön értesítés nélkül a létszámból törölhetné. Ha tehát Sinkovics a szolgálatból igazolatlanul elmaradt, ez csak arra adott volna jogot a vállalat­nak, hogy a lámpakezelöt az 1884. XVII. t.-c. 94. §-a alapján azonnali hatállyal felmondás nélkül elbocsássa. A munkaadó azonban, ha elz azonnali hatályú elbocsátás jogával élni kíván, az alkalmazottat erről haladéktala­nul és pedig az elbocsátás oká­nak a közlésével értesítem tarto­zik. A Gázmüvek azonban sem a főor­vosi felülvizsgálat eredményéről, sem arról, hogy a munkába állásra való fel­hívással szemben tanúsított engedetlen­T a v a s z i kabátok, kosztümök, öltönyök és egyéb divatujdonságok TRIBÜN Ruházati RT.-nál Budapest, Vili., Üllői út 14. sz. Telefon: 38-2-88, 31-2-B7. Köztisztviselők és uricsaládok régi, kedvelt bevásárló helye Csak jó minőségű áru! Előzékeny kiszolgálás! Legkedvezőbb fizetési feltételek. Vásárlásnál az arcképes igazolvány felmutatása elegendő ség miatt a szolgálatból azonnali ha­tállyal elbocsátja, a lámpakezelőt hala­déktalanul nem értesítette és nem kö­zölték vele azt sem, hogy a felülvizsgá­lati jelentésre R i p k a Ferenc vezér- igazgató rávezette azt a megjegyzést, hogy kilép(ettniek tekintjük, öt hónap múlva, elkésetten értesítették a döntésről nem is Sinkovicsot, hanem annak feleségét. Az a szabály ugyanis, hogy a mun­kavállaló nem hagyhatja túlhosszú ideig bizonytalanságban a munkaadót arra nézve, hogy a szolgálati viszony felbon­tásából eredően támaszt-e vele szem­ben igényeket, nem alkalmazható arra az esetre, amidőn már kiérdemelt járandóságokról van sző. Azonban mégis indokolatlanul kése- delmeskedett Sinkovics tizenkét évig a kereset megindításával. A tar­tás jellegével bíró nyugbér pedig az al­kalmazott ellátására lévén szükséges, tőkegyűjtésre fel nem használható. A nyugdíjigénynek a keresetindítást meg­előző tizenkét évre visszamenően való megállapítása tehát anyagi jogsza­bálysértés nélkül mellőztetett. Havas Gyula kefe- és ecsetgyáros Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa utca 20. szám. Telefon : 30^2^45. ==-----­Vi déki tej * pesti tüdő vész!

Next

/
Oldalképek
Tartalom