Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-29 / 9. szám
2 umamasr 1936 február 29. P,afat a ititiamo&OH a reményben, hogy ezzel ott megindul egy egészséges építkezési folyamat. — A pénzügyminisztérium a harmincéves adómentességet hajlandó vol na megadni, de csak egészen rövid szakaszra, mert nem áll az állam pénzügyi érdekeivel harmóniában nagyobb tőkéknek épületekben való immobilizálása. Ebben a helyzetben azonban erősen megfontolandó, hogy az út torkolatának és egy rövid szakaszának részben- való megnyitása nem tenné-e hosszú időre dísztelenné ezt az erősen frekventált és exponált városrészt, ahelyett, hogy azt emelné és szépítené. — És mivel nem látszik ma még semmi tekintetben biztosítva, hogy a kezdő lépést további építkezések fogják követni, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa legutóbbi ülésén javaslatomra egyelőre levette a kérdést a napirendről és megbízta műszaki osztályát, készítsen erre a feltétlenül szabályozandó városrészre egy normális szabályozási tervet, a Madách Imre-út gondolatának elejtésével olyan formában, hogy azt minden pénzügyi megterhelés nélkül normális városrendezések módjára végre lehessen hajtani. Ha ez a terv elkészül, akkor módunk lesz összehasonlítani a normális szabályozást a Madách Imre-út gondolatával és dönteni a Fővárosi Közmunkák Tanácsa városszabályozási elgondolásai és pénzügyi érdekei szerint, nem hagyva figyelmen kívül azt a lényeges körülményt, hogy a Madách Imre-út megvalósítása esetén a telektulajdonosok által fizetendő járulékokon túl több millió pengőjébe kerülne a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a létesítendő közmüvek, és az út megnyitása érdekében mellőzhetetlen területek magánegyezség alapján, vagy bírói úton történendő kisajátítása. ProczeBBer Bálint Kövező mester Budapest, X., KorponaE11. Telefon: 48-1-32. 15553 Valamikor az emberek nem voltak annyira idegesek, mint ma és ezért nem voltak annyira kötözködők sem. Emlékezzünk vissza a békevilágra, ritkán csattant el pofon! A balatoni szezon akkor kezdődött meg hivatalosan, amikor Siófokon elcsattant az első pofon. A riporterek lesték, várták, mikor virrad vagy alkonyodik az a kánikulai nap, amikor a Siófokon tartózkodó tudósító jelentheti, az eseményt, a pofon elcsattanását. Ma már ennek vége .... Ma annyi pofon csattan el, hogy azt nyilvántartani csak óriási személyzetű, külön hivatal útján volna lehtséges. * Bármennyire is ideges és hirtelen haragú a mai világ, mégis ritka eset, hogy közszolgálatban álló egyént üssenek arcul. Ritka eset azért, mert a pofont adó egyén részéről nagyon nagy a t é t. Ha az eljárás során megállapítják, hogy a tetlegességi alany jogos ok nélkül hajtotta végre a képenvágást, még súlyosabb a következmény: fogház. * Az elmúlt héten egy latyakos estén küenc óra felé egy 88-as jelzésű villamoson utaztam hazafelé. Egy férfi, aki átszáliójeggyel utazott, a bőrszíjjal elkerített első perronon akart leszállói azon az ajtón át, amely ki- és bejárásra a tantuszos utasok számára van fenntartva. A férfi a bőrszíjat le akarta foglalni, de a kalauz, alti a kocsi közepén állt, szintén a bőrszíj felé törekedett. A kocsi kisszakaszhatárra érkezett és a kalauz azért igyekezett annyira a bőrszíj felé, hogy a továbbutazó kisszakaszos utasoktól a további tantuszokat perselyébe beszedje. Az átszállójegy- gyel bíró utas is elől akart leszállni. A kalauz udvariasan mondotta: — A szabály értelmében hátul mél- tóztassék leszállni! — Ez hülyeség! — kiáltotta az utas. — A hülyék a Lipótmezön vannak — jegyezte meg csendesen a kalauz. — Közéjük való maga is! — ordította magából kikelve az utas. A kalauz arcát elborította a vér és igen erélyesen felelt vissza. A következő pillanatban az átszállójeggyel utazó utas arculütötte a kalauzt, aki az ütés következtében megtántoro- dott. Kocsi-késés! Rendőr! Igazolás! Tanu- összeírás! A pofozkodó utas magyarázkodik, sajnálja az esetet, belátta, hogy íúlment a határon, de végeredményben az eset megtörtént és így bíróság elé kerül az ügy. * Csúnya szeles, hideg este történt a sajnálatos eset és ki tudja, hogy ezen az estén a kalauz mennyi ideje állott szolgálatban és mennyi gorombáskodást kellett az utazó közönség idegesebb rétegeitől zsebrevágnia. Gondolkodóba kell azonban esnünk, hogy amikor a villamos túlzsúfolt, miért nem szállhat le a közönség átszállójeggyel mind a két ajtón át? Nem ismerem az indokait, annak gyakorlati értékét, hogy mi van a rendelkezés mögött, hogy az átszállójegyes utas csak a hátsó perronon át hagyhatja el a kocsit. Mindenesetre a Beszkártnak is felül kellene vizsgálnia azt, hogy az az intézkedés, amelyre a kalauz hivatkozott és amelyet az átmmsiíÁH NOTESZ HÁT HOGY TÚLSÁGOSAN NEM érte meg a sok lármát a szerdai közgyűlés sovány kis omlettje, azt még a legharagosabb ellenzéki városatyák is kénytelenek edismerni. Haragos vezércikkek jelentek meg arról, hogy csődbe megy az autonómia, mert több mint két hónapja nem ült össze a törvényhatósági bizottság közgyűlése, ellenzéki vezér-városatyák oldalas interjúkat adtak a dühtől reszkető ellenzéki újságíróknak és amikor aztán végre összeült a nagy garral követelt és az összehívást rögtön ellenzéki sikernek deklarált közgyűlés, épen az úgynevezett polgári ellenzék volt az, amely távollétével tüntetett. Nemcsak távollétével, de a közgyűlési tárgyakban való részvétlenségével is. Ha Kabakovits József fel nem szólal az elázott Bibicztelep érdekében, ellenzéki felszólalás nélkül tárgyalták volna le a pénzügyi bizottság ülésén már amúgy is alaposan megtizedelt programot. Amely különben — valljuk be — túlzottan érdekesnek valóban nem volt mondható! Es ami a legfurcsább: annyira beszéd-iszonyban szenvedtek az urak, hogy amire még nem Volt példa: egy elöljárói nyugdíjazáshoz sem akadt felszólaló. A közgyűlés — többség és ellenzék egyaránt — úgylátszik szakított azzal a szokással, hogy a nyugalomba vonuló kerületi elöljárót saját kerületének valamelyik politikai potentátja parentálja el. U jlaky- H oltzspach Ödön dr.-t, a Lipótváros érdemes elöljáróját, harmincöt esztendő után három és fél másodperc alatt nyugdíjazta a Tisztelt Közgyűlés: egyetlen mukk sem hangzott el, meg sem éljenezték, meg sem tapsolták. Amit — legyünk őszinték — az em- beröltőnyi hű szolgálat után valóbah megérdemelt volna az öreg obsitos! * MEZEI VIRÁGOK TARKA KOSZORÚJA volt a karzat: az egyik tanítóno- képző-intézet növendékei jöttek el, hogy alkotmányjogi ismereteiket a fővárosi parlament ülésének személyes meghallgatásával öregbítsék. Sok érdekeset nem láttak a matrózblúzos csemeték: az előadók ledarálták mondanivalóikat, S z e n d y Károly pedig az elnöki székből kihirdette a gyengélkedő S i- pőcz tő polgármester távollétében az egyhangú elfogadást, —• ez volt minden! A hölgyek meg is unták az érdektelen kibicclést — vihari szerettek volna látni, lehetőleg személyes tusakodással! — és alig félóra múlva már el is libegtek. Egyetlen látogató maradt a karzaton: a közismert százkilós szemüveges dáma, mint Bódy tanácsnok, a Városházi Notesszel közölte: az a bizonyos hölgy, aki megmagyarázhatatlan buzgalommal hallgatta végig a múlt év őszén a teljes költségvetési vitát. * A LÁNYISKOLA JELENLETET M or vay Endre, az örök tréfacsináló mindenesetre felhasználta arra, hogy Csorna Kálmánt ugrassza vele. Elterjesztette a hírt, hogy a lányiskolái növendékek D a r k ó Magda volt osztálytársai, akik azért jöttek el, mert interpelláció lesz az ismert lányszökte- tési ügyben. Csornához is eljutott az interpelláció híre, mire a népszerű árvaszéki elnök izgatottan szaladt a soros jegyzőhöz, van-e bejegyezve csakugyan interpelláció. Nem volt! Rövidesen kiderült azután a tréfacsinálás, ez azonban nem túlságosan nyugtatta meg Csorna Kálmánt, aki is a közgyűlési terem egyik sarkában nagyobb kör közepén válaszolt az el nem hangzott interpellációra, előadván: miféle erkölcsi és jogi szempontok vezetik az árvaszéket a Barkó-ügy árvaszéki tárgyalása kapcsán. HÉT ÓRA SEM VOLT, MÁR VEGE lett a soványka tárgysorozatnak: áttérhettek az interpellációkra és indítványokra. A Gálok kezdték a menetet, Ben ő, a szociáldemokrata, és Jenő, a lipótvárosi. Benő okosan és komolyan beszélt, Liber a!polgármester okosan és komolyan válaszolt is neki. Ezután a Jenő következett. Sem vizuális szempontból, sem. fonetikailag nem volt szerencsés napja Gál Jenőnek. Visszatetsző, ha bírósági jogerős ítélet kapcsán temetői sirhantból cipel valaki árnyakat a főváros parlamentje elé. Maga az ügy — mellékhajtása a Dré.hr-pernek: résztvett-e a Halászbankház szanálásában a főváros takcD- rékpénztára — Bódy tanácsnok erélyes és határozott nemleges válaszával elintézést nyert. Gál Jenő azonban nem elégedett meg a válasszal, újabb előadásokat tartott, a jobboldal immászállás szempontjából a Beszkárt a közönségnek előírt, helytálló-e? A kissza- kasz következtében egyébként is meglassult közlekedés gyorsaságát a leszállás korlátozása még inkább hátráltatja. ügy gondolom: jó lenne Patz igazgató úrnak és a Beszkárt forgalmi osztályának a leszállás szabáyozásának kérdésével ez esetből kifolyólag újból foglalkozni. Viszont el nem titkolható érzésem, hogy helytelen azon utas magatartása, aki a kalauzt olyan igavonó állatnak nézi, hogy azzal csak béreshangon vagy ütés útján lehet beszélni. A megpofozott kalauz önuralmához, fegyelmezettségéhez pedig csak gratulálni lehet, hogy nem adta vissza a durva sértést, amelyet az átszállójegyes utastól kapott pillanatok alatt, nehéz szolgálatának teljesítése közben. Március hó l-én és 5-én I délután fél 3 órakor ügetOversenyek LISKA JENŐ okleveles gépészmérnök vállalkozó Budapest, XI., Szüret-utca 5-7 Telefon: 59-2-96. Modem kertek íervezese és klvllelezése KIRCHLECHNER KERTÉPÍTŐ íl.,Julia-utca 2. (Budakeszi-ut sarok) Telefon : 55—8—53. Állandóan raktáron; gyümölcs-, diszfa, fenyő, évelő és rózsa, nagy választékban ron fokozódó türelmetlensége közepette. A törvényhatósági bizottság egyik előkelő ügyvéd-tagja meg is jegyezte: — Van bizonyos magasabbrendű ügyvédi összeférhetetlenség is! Még pedig az, hogy valamely ügyet az ügyvédnek, ha. történetesen tagja az ország, vagy a főváros parlamentjének, nem szabad és nem lehet a törvényhozó, illetőleg tanácskozó testület asztalára dobnia. Mindenkinek illik, csak neki nem! Mert sohasem lehet megvonni a határvonalat: hol végződik az ügyvéd jogos, vagy jogtalan magánérdeke és hol kezdődik az a közérdek, amelynek leple alatt a testület az ügyvéd, úr előadása idapján kénytelen a dolgokkal foglalkozni. Gál Jenőt azonban ez az apró szépséghiba egyáltalában nem zavarta meg. A polgármesteri válaszra viszonválasz- szal élt, közben elkalandozott jobbra és balra, személyi csetepatékba keveredett a közbeszólókkal, a végén talán már maga sem tudta, mit beszél. A vérvörösen hadonászó bizottsági tag úr — állapítsuk m.eg őszintén — zavart ön- kritikátlanságában egyáltalában nem. volt üdítő jelenség! * PETROVÁCZ GYULA MESÉLI az uzsonnázó asztalnál, a maga kissé száraz, de jóízű humorával: — Iti, a kezemben a kérvény, amelyben bejelentem a főpolgármester úrnak, hogy a közigazgatási bizottság egyik albizottságában: a gyámügyi küldöttségben viselt tagságomról tiszteletem és köszönetéin kifejezése mellett lemondok.
