Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-29 / 9. szám

2 umamasr 1936 február 29. P,afat a ititiamo&OH a reményben, hogy ezzel ott megindul egy egészséges építkezési folyamat. — A pénzügyminisztérium a har­mincéves adómentességet hajlandó vol na megadni, de csak egészen rövid sza­kaszra, mert nem áll az állam pénzügyi érdekei­vel harmóniában nagyobb tőkéknek épületekben való immobilizálása. Ebben a helyzetben azonban erősen megfontolandó, hogy az út torkolatá­nak és egy rövid szakaszának részben- való megnyitása nem tenné-e hosszú időre dísztelenné ezt az erősen frekven­tált és exponált városrészt, ahelyett, hogy azt emelné és szépítené. — És mivel nem látszik ma még semmi tekintetben biztosítva, hogy a kezdő lépést további építkezések fog­ják követni, a Fővárosi Közmunkák Ta­nácsa legutóbbi ülésén javaslatomra egyelőre levette a kérdést a napirend­ről és megbízta műszaki osztályát, ké­szítsen erre a feltétlenül szabályozandó városrészre egy normális szabályozási tervet, a Madách Imre-út gondolatának elejtésével olyan formában, hogy azt minden pénzügyi megterhelés nélkül normális városrendezések módjára vég­re lehessen hajtani. Ha ez a terv elké­szül, akkor módunk lesz összehasonlí­tani a normális szabályozást a Madách Imre-út gondolatával és dönteni a Fő­városi Közmunkák Tanácsa városszabá­lyozási elgondolásai és pénzügyi érde­kei szerint, nem hagyva figyelmen kí­vül azt a lényeges körülményt, hogy a Madách Imre-út megvalósítása esetén a telektulajdonosok által fi­zetendő járulékokon túl több millió pengőjébe kerülne a Fővárosi Köz­munkák Tanácsának a létesítendő közmüvek, és az út megnyitása ér­dekében mellőzhetetlen területek magánegyezség alapján, vagy bírói úton történendő kisajátítása. ProczeBBer Bálint Kövező mester Budapest, X., KorponaE11. Telefon: 48-1-32. 15553 Valamikor az emberek nem voltak annyira idegesek, mint ma és ezért nem voltak annyira kötözködők sem. Emlé­kezzünk vissza a békevilágra, ritkán csattant el pofon! A balatoni szezon akkor kezdődött meg hivatalosan, ami­kor Siófokon elcsattant az első pofon. A riporterek lesték, várták, mikor virrad vagy alkonyodik az a kánikulai nap, amikor a Siófokon tartózkodó tu­dósító jelentheti, az eseményt, a pofon elcsattanását. Ma már ennek vége .... Ma annyi pofon csattan el, hogy azt nyilvántartani csak óriási személyzetű, külön hivatal útján volna lehtséges. * Bármennyire is ideges és hirtelen ha­ragú a mai világ, mégis ritka eset, hogy közszolgálatban álló egyént üssenek arcul. Ritka eset azért, mert a pofont adó egyén részéről nagyon nagy a t é t. Ha az eljárás során megállapít­ják, hogy a tetlegességi alany jogos ok nélkül hajtotta végre a képenvágást, még súlyosabb a következmény: fog­ház. * Az elmúlt héten egy latyakos estén küenc óra felé egy 88-as jelzésű villa­moson utaztam hazafelé. Egy férfi, aki átszáliójeggyel utazott, a bőrszíjjal el­kerített első perronon akart leszállói azon az ajtón át, amely ki- és bejárásra a tantuszos utasok számára van fenn­tartva. A férfi a bőrszíjat le akarta fog­lalni, de a kalauz, alti a kocsi közepén állt, szintén a bőrszíj felé törekedett. A kocsi kisszakaszhatárra érkezett és a kalauz azért igyekezett annyira a bőr­szíj felé, hogy a továbbutazó kisszaka­szos utasoktól a további tantuszokat perselyébe beszedje. Az átszállójegy- gyel bíró utas is elől akart leszállni. A kalauz udvariasan mondotta: — A szabály értelmében hátul mél- tóztassék leszállni! — Ez hülyeség! — kiáltotta az utas. — A hülyék a Lipótmezön vannak — jegyezte meg csendesen a kalauz. — Közéjük való maga is! — ordította magából kikelve az utas. A kalauz arcát elborította a vér és igen erélyesen felelt vissza. A következő pillanatban az átszálló­jeggyel utazó utas arculütötte a kalauzt, aki az ütés következtében megtántoro- dott. Kocsi-késés! Rendőr! Igazolás! Tanu- összeírás! A pofozkodó utas magyaráz­kodik, sajnálja az esetet, belátta, hogy íúlment a határon, de végeredményben az eset megtörtént és így bíróság elé kerül az ügy. * Csúnya szeles, hideg este történt a sajnálatos eset és ki tudja, hogy ezen az estén a kalauz mennyi ideje állott szol­gálatban és mennyi gorombáskodást kellett az utazó közönség idegesebb ré­tegeitől zsebrevágnia. Gondolkodóba kell azonban esnünk, hogy amikor a villamos túlzsúfolt, miért nem szállhat le a közönség átszállójeggyel mind a két ajtón át? Nem ismerem az indo­kait, annak gyakorlati értékét, hogy mi van a rendelkezés mögött, hogy az át­szállójegyes utas csak a hátsó perronon át hagyhatja el a kocsit. Mindenesetre a Beszkártnak is felül kellene vizsgál­nia azt, hogy az az intézkedés, amelyre a kalauz hivatkozott és amelyet az át­mmsiíÁH NOTESZ HÁT HOGY TÚLSÁGOSAN NEM érte meg a sok lármát a szerdai köz­gyűlés sovány kis omlettje, azt még a legharagosabb ellenzéki városatyák is kénytelenek edismerni. Haragos vezér­cikkek jelentek meg arról, hogy csődbe megy az autonómia, mert több mint két hónapja nem ült össze a törvényható­sági bizottság közgyűlése, ellenzéki ve­zér-városatyák oldalas interjúkat adtak a dühtől reszkető ellenzéki újságírók­nak és amikor aztán végre összeült a nagy garral követelt és az összehívást rögtön ellenzéki sikernek deklarált köz­gyűlés, épen az úgynevezett polgári el­lenzék volt az, amely távollétével tün­tetett. Nemcsak távollétével, de a közgyű­lési tárgyakban való részvétlenségével is. Ha Kabakovits József fel nem szó­lal az elázott Bibicztelep érdekében, el­lenzéki felszólalás nélkül tárgyalták volna le a pénzügyi bizottság ülésén már amúgy is alaposan megtizedelt programot. Amely különben — valljuk be — túlzottan érdekesnek valóban nem volt mondható! Es ami a legfur­csább: annyira beszéd-iszonyban szen­vedtek az urak, hogy amire még nem Volt példa: egy elöljárói nyugdíjazás­hoz sem akadt felszólaló. A közgyűlés — többség és ellenzék egyaránt — úgy­látszik szakított azzal a szokással, hogy a nyugalomba vonuló kerületi elöljá­rót saját kerületének valamelyik politi­kai potentátja parentálja el. U jlaky- H oltzspach Ödön dr.-t, a Lipótvá­ros érdemes elöljáróját, harmincöt esz­tendő után három és fél másodperc alatt nyugdíjazta a Tisztelt Közgyűlés: egyetlen mukk sem hangzott el, meg sem éljenezték, meg sem tapsolták. Amit — legyünk őszinték — az em- beröltőnyi hű szolgálat után valóbah megérdemelt volna az öreg obsitos! * MEZEI VIRÁGOK TARKA KOSZO­RÚJA volt a karzat: az egyik tanítóno- képző-intézet növendékei jöttek el, hogy alkotmányjogi ismereteiket a fővárosi parlament ülésének személyes meghall­gatásával öregbítsék. Sok érdekeset nem láttak a matrózblúzos csemeték: az előadók ledarálták mondanivalói­kat, S z e n d y Károly pedig az elnöki székből kihirdette a gyengélkedő S i- pőcz tő polgármester távollétében az egyhangú elfogadást, —• ez volt min­den! A hölgyek meg is unták az érdek­telen kibicclést — vihari szerettek vol­na látni, lehetőleg személyes tusako­dással! — és alig félóra múlva már el is libegtek. Egyetlen látogató maradt a karzaton: a közismert százkilós szem­üveges dáma, mint Bódy tanácsnok, a Városházi Notesszel közölte: az a bi­zonyos hölgy, aki megmagyarázhatatlan buzgalommal hallgatta végig a múlt év őszén a teljes költségvetési vitát. * A LÁNYISKOLA JELENLETET M or vay Endre, az örök tréfacsináló mindenesetre felhasználta arra, hogy Csorna Kálmánt ugrassza vele. El­terjesztette a hírt, hogy a lányiskolái növendékek D a r k ó Magda volt osz­tálytársai, akik azért jöttek el, mert in­terpelláció lesz az ismert lányszökte- tési ügyben. Csornához is eljutott az interpelláció híre, mire a népszerű árvaszéki elnök izgatottan szaladt a soros jegyzőhöz, van-e bejegyezve csakugyan interpellá­ció. Nem volt! Rövidesen kiderült azu­tán a tréfacsinálás, ez azonban nem túl­ságosan nyugtatta meg Csorna Kálmánt, aki is a közgyűlési terem egyik sarká­ban nagyobb kör közepén válaszolt az el nem hangzott interpellációra, elő­adván: miféle erkölcsi és jogi szempon­tok vezetik az árvaszéket a Barkó-ügy árvaszéki tárgyalása kapcsán. HÉT ÓRA SEM VOLT, MÁR VEGE lett a soványka tárgysorozatnak: áttér­hettek az interpellációkra és indítvá­nyokra. A Gálok kezdték a menetet, Ben ő, a szociáldemokrata, és Jenő, a lipót­városi. Benő okosan és komolyan be­szélt, Liber a!polgármester okosan és komolyan válaszolt is neki. Ezután a Jenő következett. Sem vizuális szempontból, sem. fone­tikailag nem volt szerencsés napja Gál Jenőnek. Visszatetsző, ha bírósági jog­erős ítélet kapcsán temetői sirhantból cipel valaki árnyakat a főváros parla­mentje elé. Maga az ügy — mellékhajtása a Dré.hr-pernek: résztvett-e a Halász­bankház szanálásában a főváros takcD- rékpénztára — Bódy tanácsnok eré­lyes és határozott nemleges válaszával elintézést nyert. Gál Jenő azonban nem elégedett meg a válasszal, újabb előadásokat tartott, a jobboldal immá­szállás szempontjából a Beszkárt a kö­zönségnek előírt, helytálló-e? A kissza- kasz következtében egyébként is meg­lassult közlekedés gyorsaságát a le­szállás korlátozása még inkább hátrál­tatja. ügy gondolom: jó lenne Patz igazgató úrnak és a Beszkárt forgalmi osztályának a leszállás szabáyozásának kérdésével ez esetből kifolyólag újból foglalkozni. Viszont el nem titkolható érzésem, hogy helytelen azon utas magatartása, aki a kalauzt olyan igavonó állatnak nézi, hogy azzal csak béreshangon vagy ütés útján lehet beszélni. A megpofozott kalauz önuralmához, fegyelmezettségé­hez pedig csak gratulálni lehet, hogy nem adta vissza a durva sértést, amelyet az átszállójegyes utastól kapott pilla­natok alatt, nehéz szolgálatának telje­sítése közben. Március hó l-én és 5-én I délután fél 3 órakor ügetOversenyek LISKA JENŐ okleveles gépészmérnök vállalkozó Budapest, XI., Szüret-utca 5-7 Telefon: 59-2-96. Modem kertek íervezese és klvllelezése KIRCHLECHNER KERTÉPÍTŐ íl.,Julia-utca 2. (Budakeszi-ut sarok) Telefon : 55—8—53. Állandóan raktáron; gyümölcs-, diszfa, fenyő, évelő és rózsa, nagy választékban ron fokozódó türelmetlensége közepet­te. A törvényhatósági bizottság egyik előkelő ügyvéd-tagja meg is jegyezte: — Van bizonyos magasabbrendű ügyvédi összeférhetetlenség is! Még pe­dig az, hogy valamely ügyet az ügy­védnek, ha. történetesen tagja az or­szág, vagy a főváros parlamentjének, nem szabad és nem lehet a törvényhozó, illetőleg tanácskozó testület asztalára dobnia. Mindenkinek illik, csak neki nem! Mert sohasem lehet megvonni a határvonalat: hol végződik az ügyvéd jogos, vagy jogtalan magánérdeke és hol kezdődik az a közérdek, amelynek leple alatt a testület az ügyvéd, úr elő­adása idapján kénytelen a dolgokkal foglalkozni. Gál Jenőt azonban ez az apró szép­séghiba egyáltalában nem zavarta meg. A polgármesteri válaszra viszonválasz- szal élt, közben elkalandozott jobbra és balra, személyi csetepatékba keveredett a közbeszólókkal, a végén talán már maga sem tudta, mit beszél. A vérvö­rösen hadonászó bizottsági tag úr — állapítsuk m.eg őszintén — zavart ön- kritikátlanságában egyáltalában nem. volt üdítő jelenség! * PETROVÁCZ GYULA MESÉLI az uzsonnázó asztalnál, a maga kissé szá­raz, de jóízű humorával: — Iti, a kezemben a kérvény, amely­ben bejelentem a főpolgármester úrnak, hogy a közigazgatási bizottság egyik al­bizottságában: a gyámügyi küldöttség­ben viselt tagságomról tiszteletem és köszönetéin kifejezése mellett lemon­dok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom