Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-22 / 8. szám
XIV. évfolyam 8. szám Budapest, 1936. február 22. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési érák: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre .......................„................................ 13 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DR Szerkesztőség és klatlohívaíal: Budapest, IV-, Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Postafakarékp. csekkszámla 30.913. O ptf CO o M H O H* O ISI S 1 C Az ezer csillár fényében tündöklő vigadói nagyterem, nemcsak mint látványosság volt vasár nap este felejthetetlenül érdekes és élvezetes, hanem mint politikai, sőt történelmi dokumentum: szinte felbecsülhetetlen jelentőségű! A Baross-Szövetség közgyűlésén és vacsoráján résztvevő ezernyi vendég Magyar- ország keresztény iparának és kereskedelmének színe-virága volt: zárt egész, önmagába visszatérő kör, elhatározásaiban és célkitűzéseiben, vágyaiban és reményeiben egyaránt. Húsz esztendővel ezelőtt még gondolni sem lehetett arra, hogy az idők méhe ilyenfajta alakulatokat termel ki magából, szövetségeket és testületeket, amelyek világnézeti különállásuk éles hangoztatása mellett járják a maguk egyelőre golgotás, de maholnap a kanááni mezőkre vezető Útját. Frázisokat mondunk, ha azt állapítjuk meg, hogy a Baross-Szövetség ez- idei kongresszusa és díszvacsorája eseménye volt a keresztény iparnak és kereskedelemnek. Események mindennap történnek és a csodák három napnál nem tartanak tovább. A vasárnapi ünnepség azonban, amint az a Baross-Szövetség minden országos megmozdulása, határkő az országnak nemcsak gazdasági, hanem politikai életében is, mert azt dokumentálja, hogy a históriai erők érvényesülése a magyar társadalom keretein belül feltartóztathatatlan. Immáron nemcsak elméletben, de gyakorlatban is kijegecesedett az az öntudat és köztudat, hogy a keresztény iparnak és kereskedelemnek a keresztény Magyar- országon, a keresztény és magyar társadalom elhatározásából különleges helye van a nap alatt! llovszky Jánosé, a Baross-Szövetség fáradhatatlan agilitású elnökéé az elvitathatatlan érdem,, a pionírok áttörése, de egyben győzelmi koszorúja is. hogy amikor még kevesen voltak a választottak, a maga éles szemével és csalhatatlan ösztönével megérezte a történelmi folyamatot, a párhuzamos erők együtthatásának szükségét. És hogy „a kisded makk merész sudárba szökkent“, hogy „reményben gazdag, tettben szapora“ jövendő vár a keresztény kereskedők és iparosok országos jelentőségű alakulatára, az szinte kizárólagosan llovszky János érdeme! Az ő nagyvonalú szervező tehetsége hozta egy asztal köré vasárnap este az ország és a főváros vezetőit, hogy egyszerű kézműipar osokkal és kiskereskedőkkel megtárgyalják. hogyan lehet megmenteni a keresztény ipart és kereskedelmet, velük és általuk az országot és a fővárost is! A keresztény társadalom, a keresztény országos és várospolitika önmaga mellett tett hitet méltóságteljesen és páratlan lelkesedéssel a Baross-Szövetség fényes összejövetelén. És a munka szürke hétköznapjait beragyogja a vasminiszter áldó szelleme! Miiért devalválódik ssónolcló testületté a főváros közgyűlése ? Irta : Szőke Gyula ár. A főpolgármeter szanál! Mondja a fél hivatálos. A közgyűlés szanál! Mondja a másik félhivatalos. Tényleg mind a kettő szünetel és az egészhiva- los szerint az üzempolitikai bizottság a Budapesten található összes szakértőkkel, elutasított közmunkapályázókkal és egyéb érdektelenekkel készül az üzemek legeslegújabb vizsgálatára, hogy a szanálás nagy munkáját júniusig előkészíthesse. Pont ekkor jár le a szanálási törvény. Nem baj! Más üzemvizsgálatok erdményei is ott feküsznek valahol. Ezeket is mellé teszik és miután a végeredmények között különbség mindig van, ezek a javaslatok egymás között meg fognak állapodni, hogy az lesz a legjobb! Közben azonban fenyeget a Beszkárt - viteldijemelés réme, a Beszkárt deficitbaja, a többi nagy, meg kisüzemek gondja, amelyek mind a folytonos vizsgálatok között imbolyogva üzemi szabályok, státusrendezés, fizetés és nyug- dij végleges elintézése nélkül mind csak azt várják: mikor mondják ki rájuk a díszes életet, vagy dísztelen halált. Mert, hogy valamit kimondanak, az bizonyos. Már annyi a javaslat, hogy a javaslatok fogják követelni, hogy végül is valamelyik érvényesüljön, hogy még ebből is lehessen valamely irányban politikai tőkét kovácsolni. Ámbár annak idején azt állítottam, hogy szanálásra nincs szükség és nem okos dolog sem a főpolgármesternek olyan nagy hatalmat adni, sem a polgármestert valami csodaembemek elképzelni, aki a főpolgármesterrel együtt, vagy akár egyedül is a régi közgyűlés és tanács egész hatáskörét ellátni képes; mégis, amikor az Íróasztal melletti fogalmazásból a főváros szanálási törvénye kikerült, tudván, hogy rövid életű lesz, azt gondoltam és ennek a gondolatnak kifejezést is adtam, hogy mindig van valami rendezni való. Majd a főpolgármester ott, ahol épen kell, rendet fog csinálni. Valahogy ezt még most is hiszem, mert tényleg a mostani főpolgármester talán legjobban láthatja, hogy hol, milyen hiány van és hogyan lehet azon segíteni. Végül az ellen sem szólhatunk, ha a főpolgármester, — aki az autonómiában nőtt fel és bizonyára nem hálátlan iránta, — ezt a munkát a törvény- hatóság közgyűlésével együtt kívánná megoldani. Amikor régesrégen kitalálták az emberek az önkormányzatot, bizonyára azért tették, mert az önkormányzati közület tiszteletbeli munkásai között is nem egy akad, aki meglátja a bajokat és tud rá orvosságot ajánlani. így van ez most is. Azért, ha a főpolgármester megkérdezi a polgármestert és tőle javaslatokat is vár, azután megkérdezi a szanálás támogatására hivatott tizenhetes bizottságot, annak is lesz valami jó gondolata; ha most emellé a törvényhatóság közgyűlésétől is megtudja, hogy szerinte mi fáj és min kell elsősorban segíteni, úgy a főpolgármester kaphat nagyon sok okos tanácsot a rendezendőkre vonatkozólag. De nem kell neki ezeket mind okvetlen meghallgatnia, mert hiszen már olyan idő még akkor sincs hátra, ha nem várja az üzemvizsgálatok újabb eredményeit, Akkor is van sok elintéznivaló. A rossznyelvű népek azt mondják, hogy ne féljek, nem lesz késő. Meghosz- szabbítják a szanálási törvényt, mondjuk, újabb két évre és akkor lesz újabb idő az előkészületre. Az alatt az idő majd megoldja a kérdéseket, a deficit vagy nő, vagy fogy, az üzemszabályzat vagy elkészül, vagy nem; státusrendezés vagy lesz, vagy nem lesz és a különböző autonómiai hatóságok, valamint a kormányzati személyek és maga a kormány is vagy megértik egymást, vagy nem. Ha azután a dolog mégsem halad és még az állammal sem tudnak leszámolni, hát legyen mégis valami szanálásféle: felemelik az inségadót és leszállítják a szociális munkát és segítséget. Erre azonban már megkérdezik a közgyűlést, megadják neki azt a jogot, hogy önmaga szavazza meg az újabb terhet, miután eddig az volt a nézet,-hogy elérkeztünk a teljesítőképesség legvégső határáig. Egyébként a közgyűlés szünetel. Néha ugyan összehívnak egy-egy bizottságot, ha az azonban mást talál határozni, mint valamely hatalmasságnak tetszik, hát akkor a közgyűléssel leszavaztatják. Akkor azután megint pihenhet. De ha komolyan vesszük azt, hogy miért nem működik a közgyűlés gyakrabban és nagyobb területen, úgy annak mind a két okát meglátják. Az egyik az, hogy elvették a hatáskörét. Nemcsak azzal, hogy a szanálási eljárás követkéz tében a főpolgármester kapott diktatórikus hatalmat, de azzal is, hogy az ügyek nagy részét már az előző törvény is kivette a hatásköréből. Az ugyan ennek jórészét a törvényhatósági tanácsnak adta vissza, a fővárosi novella azonban a tanács megszüntetésével ezt is a polgármesterre ruházta. Miután pedig ugyanaz a törvény kimondotta, hogy a polgármester rendelkezik, a bizottságokat legfeljebb csak meghallgatni köteles, ennélfogva a közgyűlés és annak albizottságai csak szónokló testületekké lettek. Ha még hozzágondoljuk, hogy minden erős egyéniségű polgármester régebben is természetszerűen abszorbeálta a közgyűlés hatáskörének egy részét, megértjük, hogy ma a közgy űlés szinte hatalom nélkül van. A másik ok az egyedi hatalomra való törekvés, amely minden hatósági ténykedésben megnyilvánul. Nemcsak a kormányhatalomra gondolok, de egyenest az autonómián belől a törvényhatóságok első tisztviselőinek a ténykedésére, magával a törvényhatóságokkal szemben. Éspedig nemcsak Budapesten, de máshol is. Ez pedig nem lehet mindig helyes és gyakran nem vezet jóra. Ha csak a Beszkárt dolgaira, a Vízművek helyzetére, a belvárosi közlekedés ügyére, a státusrendezésre és üzemi szabályzat hiányára gondolok, már indokoltam, hogy a hatásköröknek egyik csoportról a másikra való áttolódása a munkát meglassítja és a megértést, valamint a bizalomteljes összműködést gyöngíti. Nem tudom, mi a kormány célja a jövőre vonatkozólag. Mennyiben tartja még szükségesnek a rendezésnek két évvel ezelőtt elképzelt módját és területét, vagy mennyiben tette magáévá a kifejtett aggodalmakat és mennyiben értesült a mi természetesen magasabb körbe alig fel hangzó aggályainkról és Fővárosi Nyilvános Könyvtár
