Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-15 / 7. szám

4 rzrmiDÄPEST 1986 február 15. Őszinte iga a csuszamló Várhegyről $ Irta: Pirovits Madár, székesfővárosi nyug. műszaki főtanácsos A Várhegy nyugati oldala felöl leg­utóbb végbement föld (és nem hegy) csuszamlási jelenségek és az elmozdult földtest okozta épületfal-megrepedések a napisajtót és ennek révén a laikus vi­lágot szinte túlélőnkén foglalkoztatták. Ez magában véve nem meglepő, sőt természetes tünet. Ha azonban a prob­léma érdembeli részének szemszögéből tekintjük az elhangzott észrevételeket és ezek alapján kialakult felfogásokat, — megállapíthatjuk, hogy bizony ezen a téren a tájékozatlanság elég nagy és így nem is csoda, ha némely helyről azt halljuk, hogy a lefolyt események igazi oka még nincsen felderítve. De talán nem is tennök szóvá ezt az ügyet, ha az itt most ismertetni kívánt földcsuszamlás eseményén kívül, de ve­le eszmei kölcsönhatásban álló másik ténybeli megállapításra nem kellene a figyelmet ráirányítani, melyre nézve az alkalom felette kedvezően kínálkozik. Ugyanis egy különleges irány­zat feltörekvésével találkozunk ezen a téren, mely nemcsak most, a jelen al­kalommal, de más esetekben is, minden olyan esemény idejében is jelentkezett, valahányszor az idő a városépítés tu­domány és gyakorlatkörébe tartozó és az eseményszerüség kritériumát kime­rítő problémákat vet felszínre és pedig akár a véletlen folytán, miként most a fölcsuszamlás, akár pedig az időszerű­ségtől megérlelve, mint például az an­nak idején fölvetett Tabán-kérdésben, vagy végül az időnként felmerülő N a g y-B udapest problémában. Ez az irányzat, amiről itt most szól­ni kívánunk, — az az uralom, melyet a napisajtó gyakorolni szokott az adott esetekben minden olyan eseményre, ami­lyen pl. ez a földcsuszamlás is volt. A napisajtó nem szereti a szakszerüleg megírt olyan cikkeket, melyek a v á - rosépítés tudomány és gya­korlat körébe tartoznak. Ez kitű­nik egyik szerkesztőnek a következő nyilatkozatából: ,,A lágymányosi Duna- híddal most még nem foglalkozunk, de annak idején is csak a magunk munka­társa útján.“ Arról a munkatársról pe­dig meg volt állapítható, hogy nem arra illetékes hívatott szakférfiú, de sőt nem is technikus. Egy másik esetben pedig, mikor a társadalombiztosító toronyhá­zát egyik munkatárs erősen hibáztatta, az erre vonatkozó ellencikkre a szer­kesztő azt felelte, hogy „nagyon szak­szerű“. Meglehet, hogy a napisajtónak az ilyen eljárásában van valami igazság, de feltétlenül bizonyos, hogy, ha a lai­kus világ eszmekörében olyan ténymeg­állapítások jelentkeznek, melyek egye­nesen tarthatatlanok, akkor ezt az ered­ményt nem tulajdoníthatjuk másnak, mint a nyilvánosság terén a napisajtó uralmának a városépítés körébe tartozó problémák fölött. Ilyen mentalitással a napisajtó még a legnemesebb intenciói mellett is káros hatással van a várostudomány racioná­lis kifejlesztésére és ez kapóra jön a jogászvilágnak, amely társadalmi rend azután a technikai téren is magához kí­vánja ragadni a vezető és irányító ha­talmat. Láttuk a múltban, hogy a le­zajlott Tabán tervpályázata körül föl­merült városprobléma tudományos szempontjait olyan nem technikus vá­rospolitikusok irányították, akiknek el­gondolásukon nagyon is érezhető volt, hogy várostudományunk fejletlenségé­nek — mely okot nagyrészben a fentiek­ben jelölhetjük meg —, mekkora vissza­ható ereje van. Még nyomosabb bizo­nyíték idevonatkozóan az állandóan fel­színen tartott Nagy-Budapest probléma, melyről teljesen tisztult fogalomkör egy­általában nem alakult ki még az arra illetékes közigazgatási közületben sem. Arra pedig ez a közület nem is gondol, hogy az említett problémára tartozó mérnöki álláspontot még csak figyelem­re is méltassa, pedig ebben a kérdés­ben éppen a konstruktív Nagy- Budapestaz irányító és döntő szem­pont. Mindez pedig a jogász mentalitás és a napisajtó egy célt szolgáló működé­sének eredményeként áll elő. A követ­kezménye pedig ennek, hogy pl. a nagy közönség nem érti meg, mi történt tu- iajdonképen a Várhegy körül, amely miatt az ott lakók megriadnak, mert a napisajtó útján tévhiteket táplálnak a földcsuszamlások igazi okai felől. Ilyen elvi szempontokból vont kon­klúziók vezetnek most bennünket, mi­kor rá kívánunk mutatni — szemben az eddig felmerült tévhitekkel — a csu- szamlás való és igazi okára. Hangsúlyozva bocsátjuk előre, hogy elméleti alapból indulunk ki, alátá­masztva ezt konkrét pozitív tényekkel, mert csak ez az egyenes út vezethet a ténybeli valósághoz. Az elmélet etikai erejébe vetett hitünk alapozza meg va­lójában felszólalásunk eszmei tartal­mát és mert csak az elmélet képes gon­dolategységbe foglalni azokat a ténye­ket, melyeket az elméletnek meg kell magyarázni, viszont pedig a tényeknek igazolniok kell az elméletet. Az itt most figyelembe jövő tények: a lejtős Vároldal. Az ezen a helyen ta­lálható földtesteknek az átázásra való hajlamossága, amely itt fontos feltétel. Az I. kér. Lova s-ú t csatornája az 1889. évben saját felügyeletem alatt épült. Volt alkalmam tehát akkoriban meggyőződni, hogy a Vároldal földteste, éppen a most kritikussá vált helyeken, — az elmúlt évszázadok során több íz­ben is megbolygatott, mesterségesen odahordott, tehát nem a természet több évezredes geológiai formációiból kelet­kezett konglomerátum, amelyhez tehát csak a kedvező mód és alkalom kell, hogy a légköri csapadék oda bejuthas­son és ott a természet által irányított úton végezze romboló munkáját. Ezt a konkrét esetet a legszervesebben egészíti ki az 1901-ben az I. kér. Attila- utcai elemi iskola udvarán beomlott Logody-utcai támfal és még inkább az 1915. évben az akkori Albrecht, ma Hu­nyadi János-úti támfal, amely utóbbi különösen meggyőzött bennünket arról, hogy egy ősrégi, évszázadokkal ezelőtt épített és minden statikai szabály mel­lőzésével rossz anyagból valósággal összetákolt támfal beomlásához csak egy hosszas csapadékdús időjárás kell és bekövetkezhetnek olyan események, melyeknek csupán a helyzetviszonyok másféle változata a legutóbbi talajcsuszamlá3 a Logodi-ut- cában és akörül. A mérnöki mechaniká­nak statikai törvényei azonban ugyan­azonképen és egyformán érvényesek mindegyik felhozott esetre. A törvény ugyanis az, hogy az eredetileg egyen­súlyi állapotban lévő földtömeg, mely hegyoldalban van elhelyezve, az átázás következtében, a benne rejlő virtuális erők komponenseire bomlik szét, ame­lyek közül az egyik, mely függélyesen hat lefelé, mint a földtest súlya, az alatta levő már át nem ázott földtömeg­re nehezedik, az úgynevezett csúszó-la- pon, a másik komponens pedig, mely az előbbihez képest vízszintes elhelyezésű, az átázott földtömeget a lejtő irányá­ban mozgásra kényszeríti és amely, ha nincs megtámasztva, akár támfallal, akár már meglevő épülettel, vagy végül akár ideiglenes dúcolással, az olyan he­lyen, ahol építkezni kezdenek és az ala­pot ássák meg, — mindegyik ilyen eset­ben földcsuszamlás, vagy pedig adott esetben, mikor a közelben álló épület ennek ellenállni kíván, de arra kellően nem képes, — épületfalrepedések követ­keznek be. A konkret esetben az Attila- ucoa 85 és 87 házszámú telkeken ját­szódott le úgy a talajcsuszamlás, mint a fal megrepedés. A helyszíni megálla­pítás szerint, miként ezt avatott tollú megfigyelők írták, a földcsúszást a 87 számú telken volt régi ház lebontása indította meg. A fenti elmélet szerint a lebontott régi ház a mögötte levő földtömeg támfalaként sze­repelt; mindaddig, míg le nem bontot­ták. Bizonyíték erre ennek az épületnek tűzfala, mely megmaradt a helyén, amely azonban a talajcsuszamlás után megrepedezett. A további csuszamlás romboló munkája a helyi körülmények­nél fogva még nagyobb intenzitással je­lentkezett a 85-ik számú háznál, mely bár régi épület, de ép állapotában érte a csuszamlás, ezért ezt a repedések még jobban megrongálták. Igaz ugyan, hogy megduccolá- sok útjána csuszamlásoknak elejét lehetett volna venni, de jól tudjuk az életből, hogy az ilyen jó tanácsok min­dig későn, csak akkor jönnek, mikor — a közmondás szerint — már könnyű okosnak lenni. A tűzvész elleni védeke­zésben is, akármilyen tökélyre viszik a preventív tűzoltói intézményeket, tűz­vész azért mindig lesz. A legutóbb Egerben történt sziklaszakadás veszélyét is elháríthatták volna, ha ar­ról az intéző körök előzőleg tudomást vehettek volna. Nagy szerencse, hogy ilyenkor a Gondviselés szinte hatható­sabban jön az emberiség segítségére, miként ez az egri esetnél történt. Az Attila-uccai támfal beomlása egy má­jusi hónap szép vasárnapján reggel csak néhány órával előzte meg az ugyanazon nap délelőttjén az iskola udvarán ren­dezni akart gyermekünnepélyt, szinte borzalmas tehát elgondolni, ha ez a be- omlás az ünnepély tartalma alatt megy végbe. Az Albrecht-uccai támfal beom- lását megelőzően rövid idővel hajtatott el Tisza István gróf akkori mi­niszterelnök a Várból az említett beom- lás helye mellett. És ha a beomlás nap­ján tartott helyszíni bizottmányi eljárá­sunkat — mert rendőri jelentés is érke­zett az előzőleg ott már észlelhetövé vált, deformációkról —■ délelőtt helyett délután tartottuk volna meg, vizsgálva a támfalat annak alsó részében, bizo­nyára alig menekülhetett volna onnan épen csak egy is közülünk. Az eddig elmondottakból logikus kö­vetkeztetéssel megállapítható, hogy az a riasztó hírsorozat, mely a napisajtó út­ján kelt életre és amelyet ha még olyan illetékes körökben is, de kellőleg meg­alapozott elgondolás híjjával hirdettek, nyílt őszinteséggel meg kell állapítani, hogy a köz ártalmára szol­gált, a hatóságok ellen pe­dig igazságtalan vádasko­dás volt. Nem volt értelme az ottani lakókat úgy megijeszteni, hogy egyesek lakásukból ki is költöztek. De még ért­hetetlenebb azoknak a Logódy-ucoai és környékén levő nagysúlyu három emele­tes bérházaknak kifogásolása a csu­szamlás szemszögéből, mikor ezek ott valósággal egy-egy szakszerüleg meg­épített támfalszakaszt pótolnak. És mire majd az egész nyugati várhegyol- dal beépül, miként a keleti rész, a maga szabványos támfalaival együtt, azontúl már csuszamlás ott többé holtbizonyo- san nem lesz. És végül mi szükség volt most arra, hogy — horribile dictu — 10 méter mélységben forrásokra, talajvízre gondolva, ezek után kutassanak? Hogy ez a tényállítás valóban megfelel-e az igazságnak, vagyis úgy volt-e elgon­dolva az egész problémára tartozó se­gítési mód, hogy az altalajt a kártékony vizektől ott lent a mélységben a 1 a g - csövezés útján kell megszabadítani, hogy ezúton védekezzenek a földcsu­szamlások ellen? Ez az elképzelés leg- kevésbbé van a helyén épp úgy, mint az az elgondolás, mely geológusoknak a kőzettan körébe tartozó kutatásairól emlékezik meg. Tanulság, hogy addig se a napisajtó, se várospolitikus ne nyi­latkozzék valamely helyiismereteket igénylő konkret szakkérdésről, amíg ebben a valódi szakszempontok kifogás­talanul felderítve nincsenek. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ELEKTROMOS MŰVEI állandó kiállítása V., HONVÉD UTCA 22. Tudni akarja, hogy milyen munkát végeztet­het a háztartásban villamos készülékekkel ? Tekintse meg a kiállított villamos készülé­keket, mégpedig, forróvízfáro- lót, vasalót, tea-, kávéfőzőt, hajszárítót, hősugárzót, pad- lókefélőt, kenyérpirítót, hűtő- szekrényt, szellőzőt, stb. Villamos tűzhelyek és forróvíztáro­lók havi részletfizetésre vásárolha­tók A kiállítás előadótermében minden szerdán d. u. Z2 6 órakor, villamos konyhájában pedig minden hétfőn, csütörtökön és pénteken d. e. Zz 10 órakor főzőelőadást tartanak. Belépés, ruhatár díjtalan. A kiállítás nyitva: d. e. 8—2-ig és d. u. 4—7-ig. Részletes felvilágosításért forduljon a kiállítás irodájához. TELEFON: 90—4—00, 92—2—50.

Next

/
Oldalképek
Tartalom