Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-15 / 7. szám
2 matzt njBTimPFST 1936 február 15. szakmai körökben, de várospolitikai vonatkozásban is! — Kétségtelen, — folytatta nyilatkozatát Müller Antal, — hogy Petro- vácz Gyula hiteles adatait a keresztény iparosság további akcióinak kiinduló pontjául kell elfogadni. A táblázatokkal kapcsolatban azonban van néhány kérdésem az illetékes tényezőkhöz. Az első és legfontosabb az: megfelelően és kellő ellenőrzés mellett történik-e a sokat emlegetett kisiparos-igazolványok kiállítása? Még egyszerűbben fogalmazva a kérdést: nem tartanak-e nyilván olyanokat is a kisiparosok sorában, akik nem azok? Nem vezetik-e félre a hatóságot közmunka-brigantik, akik kisiparos-igazolványt szereznek, holott erre nincs meg a kellő jogcímük? Ezekre a problémákra állandóan vigyázni kell, mert hiszen jól tudjuk, könnyen akadnak, akik nem vetik meg, esetleg még a hatóságok félrevezetése árán sem azt a helyzeti előnyt, amit a kisiparos-igazolvány jelent. Meggyőződésem, hogy az éremnek ezt az egyik oldalát állandóan figyelemmel fogják kísérni az érdekelt kisiparosok. — Ami pedig az érem másik oldalát illeti, erre vonatkozóan az a véleményem, hogy a munkamegosztást feltüntető statisztikai táblázatokon felül is sok és halaszthatatlanul fontos problémája van a kisiparosságnak. Utalok e tekintetben — nem tudom hányadszor esem ennek az ismétlésébe — arra a tíz pontra, melyet még a folyó évi költség- vetés pénzügyi bizottsági vitájában terjesztettem elő a múlt év második felében a székesfőváros pénzügyi bizottságában. Sajnos: azok a túlnyomó nagyrészben törvényes intézkedések, amelyek a mai tűrhetetlen helyzet megváltoztatását involválnák, még mindig nem jöttek létre, főképen — és ezt tényként kell megállapítanom, — a kormány- tényezők indolenciája folytán. A helyzet ma is változatlan, ha ugyan nem romlott még azóta, szó sincs a közép- aránvos-rendszer megváltoztatásáról, általában a Közszállítási Szabályzat olyirányú módosításáról, amely a légi-. timitás megfelelő attribútumaival ru-1 házná fel a kisipar fokozottabb védelmét. Elsősorban az egyre képtelenebbé váló árrombolás megakadályozását tartom a Közszállítási Szabályzat módosítása, illetőleg az ipartörvény reviziója legfőbb feladatának. Vagyis: a középarányos rendszert kell a legolcsóbb rendszerrel szemben a közmunkák kiadásánál érvényesíteni! Mert ami most folyik a közmunka-kiadásoknál — elsősorban a városházán — az tűrhetetlen! Egyre nagyobb mértékben érvényesülnek a legolcsóbb rendszer túlkapásai: az áron alul való pályázá sok. az' önköltségi ár alá való licitálások, mindazzal a legtöbb esetben nem is titkolt célzattal, hogy menetközben amúgy is megváltozik a munka, módo- sulnak a kiírási feltételek, egyszóval: lehet a zavarosban halászni! A legImmár három évtizede annak, hogy a székesfőváros a közoktatásüggyel kapcsolatos egyik mintaszerű szociális intézményének, a diákszállóknak az alapját megvetette és ezzel a külföldet e téren messze megelőzte. Ezeknek az intézményeknek az a feladatuk, illetve rendeltetésük, hogy a vidékről, vagy külföldről csoportosan érkező diákokat elszállásolják, gondoskodjanak arról, hogy a főváros megtekintése céljából tanulmányi program álljon rendelkezésükre, kedvezményes vasúti jegyeket biztosít a 'részükre, élelmezésükről és kalauzolásukról gondoskodik és a segítségükre van abban is, hogy ingyenes, vagy kedvezményes jegyekkel tekinthessék meg a fővárosnak történeti vagy mmmmmmmmammmmmmmmmsrn ■namniprffl utóbbi időben tudomást szereztem egy olyan pályázati kiírásról, — hogy hol nem akarom megmondani, mert nem akarok személyeskedni, — ahol az előírásokat később kilencvenöt százalékokban megmásította a kiíró hatóság! Természetesen nem a pályázatot elnyert, példátlanul árromboló tételeivel elnyert vállalkozók kárára. — Nem szűnök meg küzdeni, — fejezte be nyilatkozatát Müller Antal — ezek ellen a kinövések és túlzások ellen, amelyek megtagadják a keresztény erkölcsöt, lehetőséget nyújtanak összejátszásra, csalárd eszközökkel kaparintják el a kenyeret, a többi, kisebb ösz- szeköttetéssel, kevesebb hazardériával, több lelkiismeretességgel rendelkező pálvázó elől. A tavaszi nagyobbarányú közmunkák küszöbén ezeket a meggondolásra késztető sorokat a magyar kisr iparosság nevében ajánlom az illetékes tényezők figyelmébe! kulturális szempontból fontosabb látnivalóit. 1907-ben nyílt meg az első diákszálló a Her nád-utcai iskola épületében. Később a háború megakasztotta ennek az akciónak szélesebb keretekben való ki- fejlesztését. A háború után a Szapáry- utcában rendezett be a főváros egy 50 ágyas diákszállót, amelyet később a forgalom emelkedésével több épületben és a város különböző pontjain 300 ágyasra bővített ki. Ezidőszerint a X. kerületi Szapáry-utcában és a Simor-utcában, a III. kerületi Áldás-utcában és a VI. kerületi Váczi-úton lévő iskolákban vannak elhelyezve a diákszállók. Az 1935. évi forgalom adatai szerint 282 napon keresztül 2300 diák és kísérője 5300 szállást vett igénybe. Fogyasztottak: 1875 reggelit, 699 adag ebédet és 547 adag vacsorát. Felhasználtak 2524 drb kedvezményes villamosjegyet. Külföldi személyek száma 669, a belföldiek száma 1630 volt. A külföldiek nemzetiség szerint a következőképen oszlottak meg: osztrák 213, birodalmi német 202, bolgár 143, lengyel 81, angol 14, finn 12, francia 4. Az 1935. év forgalma az 1934. évi forgalomhoz viszonyítva visszaesést mutat. (20,71% csökkenést a személyek forgalmánál.) Ennek oka, hogy a ma uralkodó súlyos gazdasági viszonyok közepette a szállás és egyéb dijakat nem tudják a túlnyomórészt szegénysorsú diákok megfizetni. Ennek figyelembevételével az 1936. évi költségvetési tervezetben gondoskodás történt, hogy a szállásdíj 0.60 P-ről 0.40 P-re, a lepedő mosatási díja 0.70 P-ről 0.60 P-re, a reggeli ára pedig 0.40 P-ről 0.32 P-re szállítassék le. Az elmúlt évben a diákszállók sorában a következő változások, illetve események történtek: A VI. Váczi-út 56. sz. elemi iskolában elhelyezett szálló helyiségeit más iskolai célra kellett felhasználni, miért is az megszűnt. Ennek pótlásaként a polgármester úr a polgármesteri VII. ügyosztály idevonatkozó javaslata alapján intézkedett, hogy a II. Toldy Ferenc-utca 64. szám és a II. lloba-utca 63. szám alatt lévő iskola- épületek helyiségében eddig a VI. Váczi-út 57. szám alatt levő diákszálló helyeztessék el olymódon, hogy a II. Ilona-utca 63. szám alatt lévő iskolaemeletén a volt igazgatói szolgálati lakásnak az Ilona-utcára eső 3 szobájában cserkésziotthon létesíttessék. A szállók ezévi mérlege arra enged következtetni, hogy a székesfővárosi diákszállók fokozatos fejlesztése és felszerelésének tökéletesítése az aránylag csekély személyi kiadások (kb. 19%) mellett gazdaságosnak látszik és jelentős mértékben járul hozzá a székesfőváros idegenforgalmának emeléséhez. A fővárosi diákszállók harmincéves jubileuma Irta: FELKAY FERENC dr. VÁROmíll NOTES! megváltoztatta eredeti PROGRAM]ÁT a polgármester és amikor pénteken visszaérkezett Bécsből Budapestre, hogy itt a Vitézi bálon résztve- gyen, a szombati nap folyamán nem ment újra vissza Bécsbe a Karenina Anna bemutatójára. Halaszthatatlan dolgai tartották Budapesten a polgár- mestert, szombaton a belügyminisztériumban volt megbeszélése, vasárnap pedig a kereszténypárt kékesi kirándulásán vett részt. A podeszta szombaton délelőtt talált magának időt arra is, hogy a városházi sajtó képviselőinek teljes részletességgel elmondja, mit tapasztalt az osztrák fővárosban, milyennek látja Bécset. Tökéletesen szabatos volt a polgármester előadása, ötletes, érdekes, élvezetes. Az egyik újságíró meg is jegyezte : — Méltóságos uram! amit el mél- tóztatott mondani, azt szerkesztőségi műszóval úgy hívják, hogy: druckreif! Vagyis minden javítás, igazítás, módosítás nélkül alkalmas az azonnali, még pedig változatlanul való nyomdába- adásra. Elmondotta a beszélgetés során a polgármester, hogy Bécsben sem tudta megtagadni önmagát; reggeltől-estig talpon volt, tárgyalt, üzemeket látogatott, városi alkotásokat nézegetett. Úgy, hogy végeredményben a háromnapos bécsi tartózkodás nem az volt számára, aminek ő maga is tervezte: pihenés és üdülés, hanem — amennyiben erről egyáltalában szó lehet — még fokozása a Budapesten megszokott megfeszített munkának! * FURA TÉVEDÉS ÁLDOZATA lett az elmúlt napokban Sipőcz főpolgármester. Kevesen tudják, hogy él Budapesten egy alterego-ja Sipőcz Jenőnek, aki majdnem a megszólamlásig hasonlít hozzá. Ez a kitűnő úr pedig Zimmer Ferenc, magyar királyi kormányfőtanácsos, a Magyar Távirati Iroda felelős szerkesztője. Társaságban, parlamentben gyakran előfordul, hogy Sipőcz Jenőt nézik Zimmer Ferencnek — és megfordítva. Az elmúlt vasárnap az történt, hogy Zimmer Ferenc elment a D r é h r Im- re-temetésre. Ugyáriakkor Sipőcz Jenő nem ment el a temetésre részben azért, mert a pápa koronázási évfordulójának ünnepségein vett részt, részben a budavári koronázó főtemplomban rendezett ünnepélyes szentmisén, részben az Actio Catholica hódoló diszgyülésén a Vigadó nagytermében. Már most mi történt? Megjelent egyes lapokban a hír, hogy a Dréhr- temetésen ott volt Sipőcz Jenő is. Holott nem Sipőcz volt ott, hanem Zimmer Ferenc, akit a kőnyomatos-újságírók Sipőcz Jenőnek néztek. Viszont az óvatos szerkesztő kihúzta a pápai ünnepség megjelentjeinek névsorából Sipőcz nevét, mert már előbb leadta, hogy a főpolgármester az ugyanazon időben lefolyt temetésen vett részt: már pedig a fizika törvényei szerint két ember egyszerre ugyanazon a helyen nem lehet. Ez a története annak, hogyan szerepelt az egyik névsorban és hogyan nem szerepelt a másik névsorban Budapest főpolgármestere! ■KMÉG NEMRÉGIBEN IS KIJÁRT a fekete zászló a városházán az elhunyt volt bizottsági tagoknak. Újabban azonban már nem gyászolja a városháza az eltűnő árnyakat: a volt városatyákat . . . Vájjon miért? Az elmúlt héten hárman is elköltöztek a volt bizottsági tagok közül az örökkévalóságba. Itt hagyott- bennünket Szonlagh Tamás bátyánk, aki amikor bizottsági tag volt, pedig már hat esztendeje nem az — már a legöregebbek közé tartozott. Tamás bátyánk 1851-ben született: nyolcvanöt esztendős korában hunyt el. Szontagh Tamás dr. 1920-tól 1923-ig mint kinevezett bizottsági t-ag foglalt helyet a közgyűlési teremben. 1925-ben a választottak sorába került: még pedig a Keresztény Községi Párt programja alapján. Az elhunyt öregúr a közgyűlési teremben nem fejtett ki nagyobb tevékenységet: egy szer-két szer szólalt fel mindössze. De — mint önéletrajzában: György Endre barátunknak „Amíg városatya lettem“ című könyvében megírja —• mint a Földtani Intézet nyugalmazott igazgatója több mint harminc esztendőn keresztül dolgozott a székes- fővárosnak. Az elhunyt Sándor Pál már a béke-esztendőkben bizottsági tag volt: 1900—1909-ig, majd 1912-től 1918-ig. Megválasztották 1925-ben és 1930-ban is: azonban mindkét alkalommal arra való hivatkozással, hogy az országgyűlési képviselőség elég munkát ad neki, lemondott törvényhatósági bizottsági tagságáról, hogy helyét a soron-követ- kezőnek adja át. Az elmúlt esztendőben azután már nem is jelöltette magát a községi választási listákon, az ország- gyűlés képviselőházának most elhunyt legidősebb tagja. A harmadik halottja volt az elmúlt héten a városházának N e s s i Gyula, aki kerek harminc esztendőn át: 1900- tól 1930-ig volt tagja a törvényhatósági bizottságnak. A kitűnő erzsébetvárosi kéményseprőmester élénk tevékenységet fejtett ki a legkülönbözőbb szakbizottságokban, nem emlékszünk rá, hogy a közgyűlésen felszólalt volna. Kedves, szimpatikus egyénisége sok őszinte barátot szerzett neki. * \ A LEGKÖZELEBBI KÖZGYŰLÉSEN, amely minden valószínűség szerint február 26-án lesz, terjeszti elő a polgármester U j l a k y-H olt z- sp'ach Ödön dr. tanácsnok nyugdíjazását. A Lipótvárosnak több mint tíz éven át érdemes elöljárója a múlt évben tudvalévőén kitüntető különleges megbízást kapott: megbízták az angyalföldi elöljáróság, az új XIII. kerület előkészítésének munkálataival. Ujlaky- Holtzspach Ödönnek jelentékeny érdeme van abban, hogy rövidesen lerakják a Béke-téren az új elöljáróság első tégláit. Elintézett ügy, hogy U jlaky- H o 11 z s p a eh Ödön örökébe Pert ik
