Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-28 / 48. szám
6 1936 november 28. mmm jvusudapest TÜSKÜK IlovsxKy és Neumann HŰTEK A karácsonyi segély Memorandumot intéz a polgármesterhez a FANSz. — Az Uj Budapest tudósítójától — A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége csütörtöki választmányi ülésen elhatározta, hogy a karácsonyi segély ügyében memorandumot terjeszt Szendy Károly polgármester elé, amelyet a tisztviselő-, oktató-, nyugdíjas- és altiszti osztály együttes küldöttsége nyuj át a polgármesternek. Sajtó és közigazgatás. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének csötörtökön tartott Igazgató-tanácsi ülése foglalkozott Nyékhegyi István dr.-nak a szövetség Mária-utcai házában „Sajtó és közigazgatás” címen januárban tartandó előadásával. Minthogy az előadás tárgyköre kapcsolatos azokkal a megbeszélésekkel, amelyeket Nyékhegyi István dr., mint a Sajtófő- iskola volt igazgatója Kozma Miklós belügyminiszterrel és Mikecz Ödön dr. államtitkárral folytat, az előadás időpontját, összeegyeztetve a miniszter és államtitkár elfoglaltságával, várható megjelenésükre való tekintettel később fogják megállapítani. Ha Ön kis gázszámlát akar, látogassa a Gázmüvek közismert és nagy népszerűségnek Örvendő kedd-pénteki főzö- bemutató előadásait. Előadásainkat minden kedden és pénteken d. u. 5 órai kezdettel tartjuk a VI., Vilmos császár út 3. I. emeleti előadótermeinkben. Budapest Székesfőváros Gázmüvei. a Fővárosi Közlöny és a Városok Lapjának felelős szerkesztője, tartalékos százados, a ül. osztályú Katonai Érdemkereszt, a Hadi éld tméuyies Signum Laudis és a Nagyezüst Vitézség! Érem tulajdonosa folyó évi november hó 24-én, éleu. tének 53. évében, nehéz szenvedés után, a halotti szentségekkel megerősítve, váratlanul elhúnyt. Halálát őszinte részvéttel gyászolja a székesfőváros közönsége, mert a megboldogult egész hivatali működése alatt mindenkor példaadó buzgalommal és önfeláldozó szorgalommal dolgozott a székesfőváros hivatalos lapjának irányítása és fejlesztése érdekében. A Városok Lapjának szerkesztői tisztében pedig kiváló képességeivel előmozdította azt a törekvést, amely a magyar városok fellendítését tűzte ki céljául. Temetése folyó hó 27-én (pénteken) délután 3 órakor volt a Kerepesi úti temető halottasházából. Az engesztelő szentmiseáldozatot folyó hő 28-án (szombaton) reggel órakor mutatták be az Egek Urának a Józsefvárosi plébániatemplomban. Munkás életének emlékét kegyelettel őrizzük meg! _________________ Az egyik, különben igen kiválóan és céltudatosan szerkesztett gazdasági j oly óiratban különleges nagyságú, de annál kisebb értékű cikket olvastunk llovszky Jánosról, a keresztény kereskedelem országos nevű vezéréről, a Baross Szövetség elnökéről. Bizonyos nevezetű Neumann Lajos, akinek foglalkozását nincs szerencsénk közelebbről ismerni, rántotta elő hóna alól a coll- slokot, vagy az utazótáskát, hogy vérbe- mártott szerszámával falra fesse az ősz- szes ördögöket. Mi a baja fentnevezett Neumannok llovszkyval? Az első és legfontosabb kifogása az illusztris cikkírónak az, hogy Sándor Pál már nem él. Ami — emberi szempontból is — igen sajnálat- raméltó körülmény. Amikor Sándor Pálról beszél Neumann úr, akkor kialakult nézetek“, „ellenállóképes QM- KE“, „nagyszerű tekintély“ a legkisebb dicséret az erősen megnyomott penna alatt. llovszkyval kapcsolatban azonban az is panasz és szemrehányás, hogy nyilatkozni mer és főképen, hogy a keresztény kereskedelem egyre fejlődő, egyre hatalmasabb, egyre népszerűbb szervezete: a Baross Szövetség részére önzetlen munkálkodása révén olyan behozatali kontingensekről mer gondoskodni, amely behozatali engedélyek eddig szabad prédái voltak a Sándor Pál által vezérelt különféle alakulatok tagjainak! llovszky János nem volt fontos addig a Neumannok és a többi Sándor Pálra jongók szemében, amig az ő tevékenysége a lapok számára való ártalmatlan nyilatkozásban, a Baross Szövetség fanatikus hittel keresztülvitt naggyá télé— Az Uj Budapest tudósítójától — A közönség hozzászokott már, hogy valahányszor a fővárosi statisztikai hivatal egy-egy kiadványát nyilvánosságra hozza, mindig valamüyen aktuális kérdés körül forog annak a munkának a tárgya. Ez elsősorban a hivatal igazgatójának, Illyefalvi I. Lajos dr-nak az érdeme, aki kezét mintegy a közvélemény érdeklődésének a pulzusán tartva, nem zárkózik el a tudomány jól körülbástyázott fellegvárába, hanem megtartja a mindennapi élettel a legszorosabb kapcsolatot és így a statisztikai hivatal munkáját is a gyakorlati élet követelményeinek állandó figyelemmel kísérésével tudja irányítani. Örömmel üdvözölheti mindenki a statisztikai hivatal legújabb kiadványát, amelyet Flaxmayer József dr. tanácsjegyző, a városháza tiazt- viselőkarának értékes tagja írt. Ez a könyv átfogó képet ad Pest, Buda és Óbuda közigazgatásáról. lében, egy munkás és áldozatos élet gyönyörű és önzetlen közszolgálatában merült ki. llovszkyra csak akkor figyeltek fel az urak, amikor zsebre kezdett menni a játék, amikor az egyre erősödő Baross Szövetség azokhoz a behozatali hvtbizomonyokhoz mert nyúlni, amelyek a szabad kereskedelem orvén mind az ideig a Neumannok számára volt fenntartva. Most, hogy az eddig mono póliumszerűen a magukénak hitt vadász- területeknek a keresztény kereskedelem számára való eredményes mgszerzésé- röl van szó, egyik napról a másikra felfedezik llovszky Jánost, de csak azért, hogy az ő nemesveretű egyéniségét l a maguk olcsó elméncségeivel és dühös ál fölényével' gumírozva mutassák be a karácsonyfák ezidén először számukra elvesztett haszna miatt tomboló úgynevezett szabad kereskedelemnek! llovszky Jánost nem kell felfedezni az Uj Budapest hasábjain. Sem neki, sem nekünk nincs szükségünk arra, hogy az ő munkásságáról, páratlan szervezőképességéről, teremtő és alkotó energiájáról újból és újból hasábokat írjunk. Neumann Lajos otromba, de mégis erőtlen sorait is csupán azért tesszük szóvá, mert rá akarunk mutatni arra, hogy már a túlsó tábor is kezdi felfedezni öt: nem ugyan a dicséret — amire llovszky minden bizonnyal nem reflektál, — hanem a gáncsoskodó félelem és a koncát féltő gyűlölködés hangján. Ami mindenesetre kellemesebb llovszky János számára, mintha Neumann úr dicsérettel halmozta volna el őt a szóbanforgó előkelő gazdasági folyóirat vendégszerető hasábjain. Ennek a korszaknak az összefüggő imertetése mindezideig hiányzott a szakirodalomban. Amikor Budát és Pestet olyan hosszú ostrom után végre meg tudták szabadítani a másfél századig terjedő oszmán-török uralom alól, mindkét, sőt mindhárom város teljesen néptelen volt és egészen új telepítésre szorult. A külföldről bejövő telepesek egészen új miliőbe jutottak, hogy a romokból felépítsék a mai milliós metropolist. Ez a beözönlés egy kisebbfajta népvándorlásnak is tekinthető. Hogy miképen tudtak beleilleszkedni az új telepesek a magyar viszonyokba, hogy miképen tudták a közigazgatás leggyakorlatibb területein is a magyar szellemnek megfelelő jogintézményeket, kiváltságokat biztosítani maguknak, miképen birkóztak meg a különféle adottságok által rájukzúdított rengeteg feladattal, erről eddig legfeljebb szórványosan olvastunk, de hiányzott az a vezérfonál, amely ezt a küzdelmes két évszázadot megismertette volna a nagyközönséggel. Ki tudja ma már, hogy 250 évvel ezelőtt Pesten pl. mindössze 34 ház és 27 városi polgár, illetőleg a napszámos munkásokkal együtt 204 főnyi összla- kósság vetette meg az alapját a mai milliós metropolisnak? Ki tudja, milyen nehéz küzdelmet kellett vivniok a külföldről idetelepedett első polgároknak, amíg I. Lipót király 1703-ban aláírta a két városnak adott kiváltságlevelet? Ki tudja ma már, hogy 200 évvel ezelőtt milyen sokba kerültek a városok patrőnusai, akik közt pl. a nádor 40 darab aranyat kapott a várostól, egy meg nem nevezett ügynek a királynál való szorgalmazásáért, a királyi tábla referense pedig 40, egy hét múlva pedig 24 aranyat kapott a budai apácák ellen lefolytatott peres ügyben? Ki tudja ma már, hogy az első városi hatóságok milyen széles joggal intézték, nemcsak a közigazgatást, hanem a bíráskodást is? Ki emlékszik ma a „választott polgárokra“, vagy ki emlékszik a választott polgárság szószólójára, akinek a hatáskörét a királyi kegy 1836-ban a tanácsosok fölé helyezte? Ki emlékszik a királyi biztosokra, akik a restaurációkat vezették? Ki emlékszik a tanácsi pikszis- r e, ahová minden tanácsnok berakta a város számára befolyó jövedelmek maradékát és tartalmát azután tanács- ülési díj címén egymás között felosztották? Ki emlékszik ma arra, hogy 200 évvel ezelőtt milyen nagy botrány volt Budán, amikor külön királyi biztos megfosztotta a polgármestert és a tanács tagjait állásuktól, elmarasztalta őket a városnak okozott károk megtérítésében, valamint kiutasította a tanácsteremből és azután bezárt ajtók és kapuk mögött választotta meg a jelenvolt polgárokkal az új tanácsot? Meg kellett írni ezt a könyvet és épen ebben az esztendőben, amelyik a sok-sok jubileum miatt amúgy is históriai éve Budapest székesfővárosnak. Illyefalvi méltó szakembert választott erre a feladatra, olyat, áld a székesfőváros közigazgatási szervezetével nem mint közigazgatás-történész, hanem mint gyakorlati közigazgatási szakember foglalkozott és állandóan foglalkozik is. PROKISCH JAj\OS oki. építész, építőmester, hites törvényszéki és árvaszéki szakértő Budapest, I., Csaba-u. 11/a. Tel.: I-B83-BB. MEGJELENT A mils iijos idt „GAZDASÁGI, PÉNZÜGYI ÉS TŐZSDEI KOMPASZ“ 1936-1937. évi évfolyamának második része két kötetben. TARTALMAZZA: az összes budapesti és vidéki ipari, kereskedelmi, biztosító, stb. vállalatok legújabb adatait. A már előzőleg megjelent két kötettel együtt, — amely a budapesti és vidéki pénzintézetek adatait közölte — most már négy kötetből áll a komplett kompasz Mind a 4 kötet ára egyfltt 60 P. Megrendelhető: a Pesti Tőzsde ki- adóhivatalában Budapest, VI., An- ker-köz 2. J. 4. Telefon : 1-220-96 és 1-218-86. A tanácsi yJíkvzis titka is e-tytyik cífyi (uccsasátyok * íedekes könny/ Pest, Buda és Óbuda Uöodqaccfyatásácél a tikok Uádöltsáqlót a Uácam vÁtos egyesítéséig
