Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-10-10 / 41. szám

11*38. október 10. nJMWMPEST 3 S^endy Károly polgármester előadása az Or szágos Katolikus Nagygyűlésen A falu és vá-sos problémája nem egyedülálló magyar probléma, magyar életkérdés, de egyaránt égető kérdésé ~ az összes nyugateurópai kultúrállamok- nak. Az életarány, az elvégzendő nem- zeti munka minősége, mennyisége, megosztásának helyes ímegállapítása, ■ csaknem megoldhatatlannak látszik) an* nál i» inkább, mert a nemzetek fejlett- -sége, kultúrfoka, sőt a nemzetek adott­sága azt egészen különbözővé teszi. Nyilvánvaló, hogy a természetes fej­lődés rendjébe beavatkozni nehéz, sőt . gyakran veszélyes, mégis helyes gazda­sági és közigazgatási irányító intézke­dések megtétele ennek dacára szükséges és lehetséges. A falu és város problémájával a tái- sadalomtudomány igen sok kutatója, a várostudomány~igen sok művelője-és a praktikus közigazgatás férfiai foglal­koztak.^ Kevés kivétellel, valamennyien megállapították, hogy egy egészséges nemzetállamnak alapja az egészséges ' falu, a maga őserejével,‘.eredetiségével, rondatianságával, hagyományaival, a • vérbeli ^rokonság tudatosságával. A falu az igazi és örök rezervoárja az állami életnek, a nemzeti erőknek.1 falu nélkül nincsen város, ha van, gyö- kértelen fa, amely -rövidesen elpusztul. Ezt mondja közvetve Spengler is, ..Der Untergang des Abendlandes“ cí­mű művében, hogy a világváros óriási -kőhalmaza, minden nagy kultúra élet­folyamának végén van. Amikor azonban megállapítjuk, hogy u falu az egészséges nemzet, állam erő tartaléka, gyökere, azt is meg kell álla­pítanunk, hogy a XX. század modern állama falujának szüksége van arra a szellemi és anyagi tőkére, amit a város hoz létre s amit a falu önmagától soha sem tudna megvalósítani; viszont l város, amely a városi élet hajszájában sietséggel használja el az emberi élet­erőket, hamarosan elsorvadna a faluról kapott utánpótlás nélkül. Kettőjük kö­zül az irányító szerepet természeténél fogva a város játssza és épen ezért nagy a felelőssége is. Főleg, ha a főváros, az ország szíve beteg, rosszul működik, a falvak élete is megbénul, ezzel meg­romlik a faj egészsége. Mindig a vá­ros életfelfogása hódította meg a falut és nem fordítva. Ezért kötelessége, hogy necsak jóminőségű iparcikket, ha­nem egészséges szellemi kultúrát is szállítson a vidéknek. A magyar műve­lődés és gondolatszolgálat városi in­tézményei vájjon mindig ennek tudatá­ban jámak-e el? Nem kell-e ma iga­zában védeni a még úgy, ahogy érintet­len vidéket a város befolyása ellen? Talán mentségére szolgál a városnak, hogy több évszázados elmaradását kel­lett pótolnia s így erős fejlődés üte­mében mindig csak nyugatra tekintve, főleg a nyugati szellem fejlődött, a nemzeti szempontok elhanyagolásával, a kultúra erősen anyagias és a nemzeti talajban gyökértelen lett. A fejlődés iramának elcsendesedése és a nemzeti összeomlás'fordította az ősidőre fold jóformán ismeretlen területét nyitotta meg, amelyről csak most eszmélünk rá, hogy eddig figyelmen kívül hagy­tuk, de egyszersmind fájón érezaők, ha ezután nélkülöznünk kellene. Vitéz Sághelyi Lajos dr., Palócz András dr., Czeck Valdemár dr., Pén­zes Antal dr., Serey Ágost, Kokovay Lajos dr. és Dobos László cikkei és a folyóirat újszerű rovatai mind azt a szellemet sugározzák, amely S z e n d y Károly polgármesternek a polgári is­kolákkal kapcsolatos törekvése és út­mutatása nyomán a székesfőváros vala­mennyi polgári iskolájában napról- napra mindjobban éled. Az ügyes ősz- szeállítás Serey Ágost szerkesztő ér­deme. A székesfővárosi polgári iskolai tanárság lendületes munkaközössége e folyóirattal ismét beszéltet magáról. Az érdem kétségtelenül e nagy felké­szültségű testületé, de oroszlánrész il­leti belőle Loschdorfer János tanulmányi felügyelőt, a polgári isko­lai tanárok Budapesti Körének elnökét, ki ezt az alkotni vágyó munka- közösséget megteremtette. A folyóirat elé, a „Budapesti Kör ereje“ címen írt cikke nyomán — ágy véljük, nem té­vedünk — ha a polgári iskolai tanár­ság ez újabb kiállásában ismét az ö soha nem szűnő, örökké tevékenykedő szellemének újabb megnyilvánulását ismerjük fel. * A MÜNCHENI NÉMET ÚTÜGYI értekezleten és kiállításon a főváros képviseletében Viola Rezső dr. műsza­ki főtanácsos, az európai vonatkozás­ban is ismertnevű, kiváló útügyi szak­férfiú és Grabán Lajos mérnök vetlek részt, akik rendkívül tanulságos elő­adásokon és bemutatókon kívül egy­úttal Wienben, Münchenben és Berlin­ben a városi műszaki igazgatást is ta­nulmányozták. és az ősi szellem, a történelmi tradíció felé. Mai történelmi helyzetünkben min­den nemzeti veszteség kétszeresen sú­lyos, minden időnyerés kétszeresen fon­tos. Épen ezért, bármennyire is a hala­dás és a külfölddel való szükséges kapcsolatok gyújtópontja is a város, valóban csak akkor töltheti be hivatá­sát, ha mindig következetesen őrzi azo­kat az életformákat is, amelyek mint hagyományok, a mi sajátos nemzeti ér­tékeinknek megnyilvánulásai. Sok min­den változik és elavul idővel, vannak azonban dolgok, amelyek, mint örök igazságok, mindig időszerűek marad­nak. E tekintetben a városnak kell a faluhoz menni okulni, tanulni és pél­dát venni, a magyar faluban az egész­séges magyar életerő még romlatlan szépségében pompázik. A falu és a város életének ilyen ösz- szehangolására igen nagy figyelemmel kell lennie az állam hivatott vezetői­nek, magának az államhatalomnak és a közigazgatásnak. Ebben az irányító köztevékenységben igen nagy segítséget nyújthat a katoli­kus egyház szervezete. De kell is, hogy segítséget nyújtson annál is inkább, mert ez a testvémélküli ország lakosai­nak kétharmada katolikus. Hogy a város irányító kultúrája, életfelfogása egészségesen táplálja a falut, igen nagy a katolikus egyház hi­vatása és talán még a felelőssége is. Különbnek kell lenni a munkában, jó példával kell előljárni, türelmet kell ta­núsítani, a kötelességeket maradéktala­nul teljesíteni; a jelszó pedig: „min­dent a nemzetünkért“. Igen nagyra kell becsülnünk a jó, okos és energikus falusi plébános mun­káját, amint a nemzetalapok erősségén, csorbítatlanságán munkálkodik, de itt van a város a maga nagy tömegeivel, itt a gyári munka a maga sivárságával. Az életért való küzdelem a városban nyilvánul a legjobban a maga ridegsé­gével, a lakosok ezrei a maguk gyökér- telenségével. Itt van a vezetők, a lelki vezetők nagy munkaterülete és egyben felelőssége is. A városban azonban — a legjobb lelki vezetőket is feltételezve, — múlhatatlanul szükséges, hogy raj­tuk kívül az egész intelligens társada­lom is résztvegyen a kultúrmunkában és a tömegekkel, ügyes-bajos dolgaik­kal, életkörülményeikkel, megélheté­sükkel rendszeresen és szeretettel fog­lalkozzék. Csak ezúton lehet tömegeket meg­nyerni és olyan városi kultúréletfelfo- gást megteremteni, amely a szennyet elsöpri és amely kultúréletnézet a fa­lura is kiterjedve életet, fejlődést és ál­dást hoz. A becsületes katolikus életfelfogás-Páratlan lelki élmény, mely az életben csupán egyszer adódik! Tengeri utazás Manilába, a Phllippl-szigetekre az mumus VILÜIOIIGIIESmSRl a „CONTE ROSSO“ óceánjáró lu .us- hajóval 1837 Január 4—március 13. Triest-ből Núpoly, ~ Port-Sald, Massaua, Bombay, Colombo. Singapore, Shanghai, Hongkong érintésével az ACTIO CA1MOLÍCA Országos Elnökségének rendezésében RÉSZVétSlí díj P1292--^ Részletes felvilágosítás és prospektus kapható: Lloyd Trlestlnó, Budapest, VII., Thököly-ut 2. és IV., Váci-utca 4. Actló Catholica Országos Elnöksége, Buda- j pest iV., Ferenciek tér 7. kétségtelenül elsősorban hivatott veze­tői és irányítói a lelkipásztorok, de a jelen élet gyors, viharos forgataga újabb intenzív módszereket kíván, a feladat köröket megsokszorosítja úgy, hogy a katolikus kultúrmunkába az intelligen­ciának a saját jól felfogott érdekében is teljes erővel be kell kapcsolódnia. A magyar falu és a város között bi­zony még a közelmúltban is űr táton­gott. A város, különösen a főváros ro hant és utánozta a nyugati metropoli­sokat, rohanásában megfeledkezett, vagy legalább is elhanyagolta a nem zeti tradíciókat, a nemzeti múltat, — amely nélkül pedig nemzeti államélet nincsen — a falu pedig élte a maga csendes életét, elmaradt a várostól, érezte az el hagyatottságot, a testvériet- lenséget, idegen lett részére a magyar város. A falu a nemzet életfájának a gyö­kere, amely ha egészséges, az életőserőt adja a városnak, a törzsnek, amely vi­szont ágai, levelei útján az éltető nap sugarainak energiáit — a kultúrát — adja vissza a földben levő gyökérnek, Az erdőben, ha a fa törzsét kivágják, az erdei fa gyökerei. törzsbe szökken­nek, de a magyar nemzet fája egyedül­álló testvértelen fa, ha ennek törzsét kivágják, az egyedülálló gyökerek el­pusztulnak. A magyar nemzet életfeltétele tehát, hogy a falu és a város egymásra talál­jon, a falu féltve őrizze és fejlessze a maga öröklött népi értékeit, erőit, ősi vallásos felfogását, a város pedig a maga gazdasági erejével, teclmikai fel- készültségével és nemzeti tradícióval telített kultúrájával legyen a falu test­vére, segítője. A magyar élet és fejlődés csak akkor és addig lehetséges, amíg a két telepü­lésforma lakói helyes irányítás és ve­zetés útján megértik, hogy nemcsak egymásra vannak utalva, hanem mind­egyiknek egyaránt fontos küldetése van a nemzet életében! Meg káromig, sem "tudsz Morf különbért tudnád, hogy reggelid: egy csésze Kneipp malátákévá volódi Ft ónéit kávépótlékkal, tejjel é$ cukorral együtt csak 3 fillér és ez valóban nem luxus! Falu és Táros ALIG TÁRULTAK KI AZ ISKO­LÁK KAPUI, alig indult meg az is­kolák zárt falai között a nemzetnevelö munka, a székesfővárosi polgári isko­lai tanárok nagyszerű munkaközössége máris újabb meglepetést szolgáltat. A tavasszal lezajlott sorozatos Liszt-ün- -'.népségek hívták fel először a nyilvá­nosság figyelmét arra a nagy jelentősé­gű munkára, amely a székesfővárosi polgári iskolákban folyik, s most, hogy e nagyszerűen megszervezett össz­munkának újabb gyümölcse, a székes- fővárosi polgári iskolai tanárság neve­léstudományi folyóirata, a Buda­pesti Polgári Is kod a első száma megjelent, csak most tudjuk igazán felértékelni azt a nemesi idea­lizmust, ügyszeretet és pedagógia rá­termettséget, amelyet a polgári iskolai -tanárság -eddig magában rejtett. Színes címlapú, minden ízében i a ír legízlésesebben kiállított új nevelés­ügyi folyóirat fekszik előttünk, amely­ről elég lenne csupán annyit felemlí­teni, hogy a székesfővárosi polgári is­kolázás nagy: nemzeti és társadalmi je­lentőségét oly élesen felismerő Szén- d y Károly polgármester, P i nt\é r Jenő tankerületi kir. főigazgató és F e l kay Ferenc tanügyi tanácsúok írtak eléje bevezetőket, illetve előszó­dat. A terjedelmes, kilenc ívre terjedő, válogatott képekkel gazdagon illuszt­rált füzet lapjait forgatva, már felü­letes szemléletre is arról győződünk meg, hogy a székesfőváros fejlett köz- oktatásügye a polgári iskolai tanárság imponáló akarása nyomán ismét egy .új tényezővel gazdagodott, egy olyan nevelésügyi folyóirattal, amely anélkül, hogy a múlttal szakíta­na, a legmaibb nevelési elveknek pro-, padlásával ás gyakorlati alkalmazásá­val a nevelési lehetőségeknek olyan,

Next

/
Oldalképek
Tartalom