Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-05 / 35-36. szám
' XIV. évfolyam 35—36. szám Budapest, 1936. szeptember 5, UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKÁT Előfizetési árok i Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre ......................................................... 15 pengő Eg yes szám Ara 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D» I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: 1^828^23. Poslalakarékp. csekkszámla 30.013. Wolff Károly végrendelete Irta: Szőke Gyula dr. Alszik a Miity# Közel kétesziendei huzavona után végre hozzájárult a belügyminisztérium a polgármester azon intézkedéséhez, hogy a központi csatornaszivaUyútele- pen a főváros elgázosító berendezést létesítsen, azon cégnek adva megbízást közvetlen úton, amely cég a legmegfelelőbb ajánlatot tette a főváros által szabályszerűen meghirdetett és lefolytatott versenytárgyalási eljárás során. A sok százezer pengős közmunka a belügyminisztérium tétovázó és késlekedő intézkedései miatt késett több, mint két esztendeig. Ugyancsak a belügyminisztérium felelős azért a nem menthető habozásért, aminek következtében harmadik hónapja késik az angyalföldi szivattyútelep megépítése ügyében tartott versenytárgyalás fellebbezéseinek kormány hatósági elintézése. Végétéiül szintén a belügyminisztérium rovására kell Írnunk, hogy még mindig nincs jóváhagyva az a közgyűlési határozat, amely megbízza a polgármestert a XIII. kerületi elöljáróság felállításával. Késik ennélfogva az elöljárósági épület megépítésére vonatkozó versenytárgyalás meghirdetése is. Nem kétséges: a fentebbi három közmunka több mint kétmillió pengő értéket reprezentál, a belügyminisztérium túlzott bürokratizmusa, felesleges akadékoskodása, mondjuk meg magyarán: kákán csomót keresése olyan két millió pengő értékű közmunkától ütötte cl a folyó esztendőben az ipart és a kereskedelmet, amely két millió pengő — és ez a legnagyobb csuda! — megvan, ott fekszik a Községi Takarék trezorjában, a fedezetül szolgáló kölcsön-pénzért drága kamatot fizet és olcsó kamatot kap a főváros közönsége. Készen vannak a tervek, de mire a felebbezésck elintéződnek, már irreális valamennyi versenytárgyalási pályázat, mire az első kapavágáshoz el fog érkezni a közmunka, már természetszerűen egészen mások az anyagárés munkabér-viszonyok, mint voltak a versenytárgyalás meghirdetése idején. A belügyminiszter nem az ósdi bürokratizmus, hanem a gyakorlati élet embere. Az ő tetterős egyéniségéhez fordulunk, amikor kérjük: teremtsen rendet a belügyminisztérium városi főosztályában. Lehetetlen, hogy hónapokig és évekig heverjenek elintézetlenül sürgős akaratnyilvánítást követelő akták, csak azért, mert X vagy Y úr nyári szabadságát tölti, vagy Z úr szükségesnek tartja, hogy az intézkedés érdemleges megtétele előtt ennek, vagy annak a minisztériumnak a különleges •szakvéleménye kikéressék. A Rákóczi- úti katasztrófa ügyében a miniszter által személyesen tett gyors és hatásos intézkedések bebizonyították, hogy a bürokratikus agóniában szenvedő belügyminisztériumi városi főosztály is képes energiát kifejteni, ha azt ráparancsolja Kozma Miklós gyors, katonás, határozott akarata. írásbeli végrendeletet nem hagyott hátra. Ilyenről nem tudunk. A jó polgár szerénységével folytatott életében földi vagyont nem szerzett. A kincset éró' szellemi vagyonról pedig, amellyel hazáját és egyházát, de különösen a székes- fővárost gazdagította, nem kell okirat! Amint a magyar jog ismeri és elismeri a szavakban kifejezett végintézkedést, úgy ismerjük mi is, elismerjük és elfogadjuk a szóval számtalanszor kifejezett és élete munkájával cselekedetekben is megerősített végakaratot, amely Wolff Károly egész életének az irányvonala volt: a feltétlen hűség hite és hazája iránt. Állandóan tanúságot tett a keresztény igazságokról és nemzeti érzésről, folyton gyakorolta a jót és munkálkodott a közért, mindenütt hirdette a keresztény eszméket, katolikus hite igazságait; a haza jogait és szenvedéseit és hatalmát künt és bent egyaránt felhasználta a szenvedések csökkentésére és megszüntetésére. Ez a végrendelet előttünk áll a maga teljességében és tisztaságában egészen addig az időpontig cselekedetekben gyakorolva, amíg a szive meg nem szűnt dobogni. És ez a cselekedet előttünk áll azóta is és előttünk fog állni mindenkor, amíg mi is dolgozni tudunk hazánk és hitünk javára. Akik az ő munkatársai voltunk és ismertük az ő gondolat- és érzésvilágát, láttuk az ő munkálkodását, mi tudjuk, hogy együvé tartozunk a kereszténység és hazafiság érzésében és védelmében, a nép megbecsülésében és szeretetében, a közért való önzetlen munkában, hazánk és székesfővárosunk helyzetének javításában. Akik eddig is velünk dolgoztak, akik látták a mi törekvéseinket és hallották szavunkat, akik ezután figyelik meg beszédeinket és cselekedeteinket és elfogultság nélkül látják és hallják mindazt, amit mondunk és teszünk, növelni fogják táborunkat és remélem közel van az idő, amikor nem lösz keresztény és magyar, aki nem a mi utunkon jár. És mégis! El sem hántolták Öt, máris ott volt a kérdés: ki lesz a vezér? Mi lesz ezután? Merre fogunk menni? Nem választottuk mi Wolff Károlyt vezérül. A jó Isten különös kegyelme ruházta őt fel azzal a lelkiséggel és képességgel, hogy a legzivatarosabb időben meglássa a jóra vezető utat és a porba sújtott nemzettel megismertesse a jövő élet irányát. És a jó Isten különös kegyelme adta meg nekünk vele együtt azt a meglátást, hogy amely utat ö lát, az a helyes, a keresztény igazság és nemzeti eszme, az önzetlen hazafiúi szolgálat és testvéri szeretet útja! És mi mentünk ezen az úton vele együtt, ő elöl ment, soha nem csüggedett, legjobban kitartott, első lett, vezér lett, anélkül, hogy kereste volna, de mégis azzal, hogy azt mindnyájan kívántuk. És ha Wolff Károly földisége a természet rendje szerint elköltözött közülünk és lelke az örök boldogságba került az isteni itélőszélt rendelkezése szerint, hisszük, hogy továbbra is velünk van és a vezéri pálcát tovább is irányítja, mutatván az élete sikerével munkánk további sikerességét. Ha pedig látjuk ezt az adottságot, mái megválaszoltunk úgy a kétkedőknek, mint a zavart kelteni akaróknak. Mi nem személyi érdekekért dolgozunk, nem egy választás szavazásának eredményére helyezzük a súlyt, nincs szükségünk arra, hogy formaságokkal intézzük el a lényeget, mi együtt vagyunk tovább is apostolok és hisszük, hogy a sereg, amely velünk van, számban, erőben és ha talomban csak növekedni fog. Nincs más igaz út, csak amelyen mi járunk; mi vagyunk a keresztény eszme és nemzeti gondolat hordozói, mi végezzük az alkotó munkát, mi hirdetjük, gyakoroljuk és gyakoroltatjuk a keresztény szeretetet és a nemzeti érzést, mi állítottuk oda a jogegyenlőség mellé az emberiségben való egyenlőséget is és mi kíván juk az élet jogán a megélhetés elősegítését, a munka megbecsülését, a munkalehetőségek biztosítását és a felnövő új generáció fejlődési alapjainak lerakását. Mi hangoztatjuk és cselekedjük, hogy a szociális igazságok gyakorlása neesak az ala-, mizsnában, az ingyen ebédben és elhasznált ruhákban nyilatkozzék meg, hanem a minden emberi méltósághoz egyedül illő munkában és annak megadásában, a munka értékelésében, a kiuzsorázás megszüntetésében, a jövedelem méltányos elosztásában és a gazdasági életben párhuzamosan működő tőke, munka és vállalkozás egyaránt való megbecsülésében. Mi hirdettük és hirdetjük, hogy a munka értéke megvan bármely foglalkozási ágban is és egyaránt megbecsülendő úgy a szellemi, mint a testi munkálkodás, és feltétlenül felette áll akár a tőke, akár a vállalkozás érdemének. Mi hirdettük és hirdetjük tovább is a békét és a megértést, a társadalmi és a gazdasági életben az erkölcsök érvényesülésének a szükségességét, a családi élet megszentelését és a köz- és magánéletben, a valláserkölcsi élet diadalát. Hirdettük és hirdetjük az együttérzés és együtt- munkálkodás szükségességét, a szeretet parancsainak a gyakorlását, a közbizalom helyreállítását, a tekintélytisztelet és a hit igazságainak az érvényesülését, nemcsak magunkban és a személyekben, de hazánk sorsának az irányításában is. Erre a munkára kész szervezetünk van, amely a második évtized vége felé jár immár és amelyen ezidőszerint nincs is okunk változtatni. Ha az idők változnak, ha a személyek elköltöznek, lehet egyeseket pótolni, lehet a munka sorrendjét felcsex-élni, lehet nagyobb hatalommal hozzányúlni a kormányzat kerekéhez. Eehet, hogy az idő és a munka ki fogja termelni megint azt a szükséget, hogj a vezetői pálca, a mai alkot-J mány szerint meglevő elnöki kéznél erősebb kézbe, vezéri kézbe kerüljön, hogy még nagyobb hatalommal rendelkezve, nagyobb sereg élén érvényesítse a keresztény és nemzeti eszmét a gyakorlati életben: akkor a jó Isten megint meg fogja adni azt a férfiút, aki erre a legalkalmasabb. Eszméink megvalósításának külső alapzata: a Keresztény Községi Párt alkotmány szerint való elnöksége, addig is tovább dolgozik mai összetételében, és Csilléry András dr. ügyvezető elnöksége, amint évek hosszú során át a köz javára érvényesült, úgy ezután is eredményes munkával fogja az elnöktársak és hívek támogatásával ügyünket előre vinni. Ha pedig azt kérdezik tőlünk, merre fogunk menni, úgy a válaszom igen rövid: előre! Eddig sem kanyargó ösvényen jártunk, eddig sem bukdácsoltunk, eddig sem hátráltunk, nem féltünk és nem titkolóztunk. Ezután is az egyenes úton, a krisztusi igazság útján haladunk egymást támogatva, testvéri szeretetben egyesülve, az elesetteket felemelve, hogy senki ki ne maradhasson abból az egységből, amelyet a székesfővárosra és vidékre egyaránt hangoztatunk már évek óta mint szükségességet eszméink meg- valósíthatása céljából. Nem pártegységre gondolunk, és nem arról beszélünk. Nem gondolunk igaztalan eszközökkel belekényszeríteni egyeseket a mi sorainkba. Nines erre szükség már csak azért sem, mert a lélek nélkül és kényszerrel bekerültek csak zavart és széthúzást keltenek. Nem a keret egységéről beszélünk tehát, hanem a harmónia, a megértés, a lélek egységéről. Meggyőzni kívánjuk mindazokat, akik • «c ci n >udape st, VIII.,Rév it zky-u* I
