Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-18 / 3. szám

2 ujwamPEsr 1986 január 18. szusok dísztelenítik el ezt a természet által bájosan alkotott lejtőt. Esztétikai szempontból oly bántó ez a mostani el­rendezés, hogy a külföldi szakemberek, akik egyébként a legnagyobb dicsérettel halmozzák el a székesfővárosnak nem­csak természeti szépségeit, hanem egész elrendezését is, a Várhegy nyugati ol­dalának, úgy a Bástya-sétány, mint a Krisztina-körút felőli megszemlélésénél azonban a legnagyobb megbotránkozá­suknak adnak kifejezést. — Amikor közvetlenül nyugdíjba menetelem után, 1920-ban első ízben választattam meg székesfővárosi bizott­sági tagnak, egyik legelső feladatom­nak tartottam megállapítani azt, vájjon hol és mikor történt itt az első hiba. Kitűnt, hogy az első háromemeletes ház építésére való kérelem elbírálásánál a székesfőváros illetékes bizottsága és ügyosztálya, a kérelmet igen helyesen elutasította, ami körülbelül vagy 25 év­vel ezelőtt történt. Fellebbezés folytán azonban a közmunkatanács akkori ve­zetői megváltoztatták az I. fokú hatá­rozatot és kiadták az engedélyt úgy, ahogy az kéretett. Ezzel meg volt adva a veszedelmes precedens, amelynek ké­sőbb aztán végzetes következményei lettek minden tekintetben. — A közmunkatanács későbbi veze­tőségei felismervén a megfelelő rende­letek hiányának 'nagy hátrányait, az építésügyi szabályzathoz kiadott I. és II. pótlékokban, valóságos drákói, de igen üdvös rendelkezésekkel most meg­óvja legalább magát a Várat és annak keleti, Duna felé néző lejtőjét, egyrészt a Vár jellegének további tönkretételétől, a történelmi és műtörténeti emlékek to­vábbi rombolásától, másrészt a dunai kilátás beépítésétől. Ezeket az intézke­déseket a legnagyobb elismeréssel kell fogadnunk, a nyugati lejtőn azonban alaposabban rpár nem lehet segíteni. — Visszatérve tulajdonképeni té­mánkra, kijelenthetem, hogy a nyugati vároldalon mutatkozó süllyedéseket és azoknak sajnálatos konzekvenciáit, né­zetem szerint a fentemlített nagy súlyéi háztömböknek a meredek lejtőn való felépítése, továbbá az idén bekövetke­zett rendkívüli havazások és az azokat követő téli időben oly szokványosán előforduló felhő szakadás szerű kitartó esőzések nagy víztömegének a talajba való beszüremlése és nem utolsó sor­ban az Attila-utcában most folyamat­ban lévő építkezést megelőzőleg ott ál­lott régi ház hegyoldali részének meg­felelő ducolás elmulasztásával történt lerombolása okozta. — Az Uj Budapest tudósítójától — A székesfőváros vezetősége féltékeny gonddal vigyáz Budapest várostörté­nete kapcsán fenmaradt csekélyszámú emlékeire. Teszi ezt annál inkább, mert — amint azt Sipőcz Jenő dr., a buda­pesti központi városházáról szóló Schoen-féle monográfia előszavában már 1930-ban megállapítja, — a szé­kesfőváros nem gazdag történeti em­lékekben: azokból sokat viharokkal tel­jes múltja söpört el, azután pedig a ro­hanó és kegyeletben szegény fejlődés rombolt le útjából. Pedig egy várost igazi közületté csak a tradíciók közös­sége emel, és tradíciók csak a történeti emlékek megbecsüléséből és tisztelet­ben tartásából fakadhatnak! Pest város fejlődésének legnagyobb- szabású ,emléke a volt invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya: a jelenlegi központi városháza. A központi város­háza Városház-utcai oldalán már 1928 óta márványtábla hirdeti az épület tör­ténetét. A polgármester elhatározásából a városháza épületében a legközelebbi jövőben újabb emléktáblák és szobrok fogják hirdetni Budapest várostörté­neti dokumentumait. Erről a nagy­szabású akcióról Némethy Károly dr. tanácsnok, a kulturális ügyosztály ve­zetője a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: «HHHMHMMMnMiR mM, Ml 4' — Helyén valónak tartottam a kérdé­ses ügyben ezen városi szaklap hasáb­jain annál is inkább bővebben nyilat­kozni, mert a városrendezési bizottság­nak legutóbbi ülésén tett rövid felszó­lalásom — nyilván a sürgősen eszkö­zölt közlés folytán, — a napilapok egy részében nem elég híven lett visszaadva. —■ Az a törekvésünk, hogy a város­házán helyet kapjon a genius loci: a hivatalokban megforduló közönség tud­ja és érezze, hogy a várostörténet által megszentelt helyen térül-fordul az immáron kétszázhúszesztendős épület boltíves folyosóin. Akciónknak első fe­jezete volt az emléktábla elhelyezése és a városház történetéről szóló forrás­munka kiadása, a második lépést az el­múlt napokban tettük meg, amikor a városháza főbejáróját megszabadítot­tuk a különféle anyakönyvi hirdetmé- nyes táblák tömkelegétől és egyelőre egyszínű sárgára vakoltuk. Már a táb­lák eltüntetése elegendő volt arra, hogy felszínre hozza a boltíves kapu- alja nemesvonalú egyszerűségét. — Két félköralakú bemélyedés van a tágas, csarnokszerű kapubejáratban. Ezek közül az egyikbe Széchényi György esztergomi prímásnak mell­szobrát fogjuk elhelyezni. A szobor most van megrendelés alatt, elgondo­lásom szerint Széchényit, aki 1692. ja­nuárjában Pozsonyban kelt alapító­levelével rakta le a pesti kórház alap­jait, a városháza modelljével fogja a szobor ábrázolni. A századik élet­évében járó prímás 157.000 rajnai fo­rint értéknek megfelelő vágbesztercei. csejtei és beckói birtokainak minden­néven nevezendő hasznát egyesegyedül e pesti kórház céljaira hagyta. Széché­nyi eszméje csak halála után két évti­Ätradíciók közösségéért! Ä városházának a hirdető-tábláktól megtisztított fő­bejárójában elhelyezik Széchényi prímás szobrát zed mnlva került a megvalósulás folya­matába, amidőn a közállapotok kény­szerítő hatása alatt az udvari hadita­nács karolta fel a hadirokkantak ügyét, akik számára immáron nem kórházat, hanem invalidus-házat építettek a Szer­vita-utca, Hatvani-utca és Újvilág-utca által határolt üres telken. — Hogy a másik szoborfülkébe ki­nek a képmása fog kerülni, még nincs eldöntve. Talán Rottenbiller Lipóté, vagy Kamermayer Károlyé. Szó van azonban arról is, hogy a polgármesteri lépcsővel szemben levő vakablakban márvány-emléktáblát létesítsünk, mely­re fölvéssük az egyesített főváros pol­gármesterinek nevét, Kamermayer Ká­rolyról kezdődően. — Szó van arról is, hogy emléktáb­lával jelöljük meg a városháza törté­nelmi szempontból fontos és érdekes szobáit. A második emelet 241. számú szobában vörös márványtábla örökíti már meg — 1906 óta — Klauzál Gábor születését. A hagyomány azt tartja, hogy abban a szobában, amelyben, szemben a polgármesteri hivatallal, a titkárság van elhelyezve, raboskodott volna az ötvenes években Jókai Mór. Ennek a fogságnak a történeti alapját igyekszünk kihámozni és ha azt sikerül megállapítanunk, itt is emléktáblát fo­gunk elhelyezni. Elmondotta még munkatársunknak Némethy tanácsnok, hogy megkezdő­dött és folyamatban van a Károlyi pa­lota Kaplony-utcai oldalának frontális kiképzése. A nyári hónapokra elkészül ez az építkezés, amely méltó módon fogja kiegészíteni a barokk-építészet legszebb budapesti emlékét. Hézagpótló újítás! Van kisüveg Igmándí keserüvlz is 2—3-szori használatra 56 fillér Kérjen mindenütt kisüveg keserüvizet VXROOtíÜWÚlESl AKKORA KARZATI FELVONU­LÁSSAL kezdődött a liberális lapok által annyira beharangozott keddi rend­kívüli közgyűlés, mintha nem is egy kicsinyke flotta-demonstráció lett vol­na műsoron, hanem az ország sorsa dőlt Volna el a Váci-utcai palotában. Nos, amikor azután a hegyek vajúdása során megszületett a nevetséges egérke, a baloldali bizottsági tag uraknál csak a karzati tömegek orra volt hosszabb és konyult inkább lefele. Botrányt várt a karzat éhes-szimatú közönsége, jó szaftos „odamondásokaV", amiket aztán „megadta neki ‘ felirattal közöltek volna a túlvérmes reggeli la­pok. Volt olyan éltesebb karzati láto­gató is, —• természetesen a gyengébb nemből, — aki vérre szomjúhozott. Azt várta, hogy Gál Jenő, ama nevezetes lipótvárosi demokrata, kirántja széles harci fringiáját és egyetlen rohammal veszi be a jobboldali saroküléseket, ahol Csilléry Andrés és Petrovácz' Gyula csendes egykedvűséggel figyel­ték az eseményeket. Mindez nem következett be! Csend volt, rend volt, nyugalom volt az egész vonalon. A jobboldali pártok a rend­kívüli közgyűlés megkezdése előtt tar­tott értekezleteiken elhatározták, hogy egyetlen szóval sem jelelnek Appo­nyi György beszédére. Még a vihar­sarkokat is leszerelték és kiadták a ve­zérek a [ parancsot, hogy nem lesz vá­lasz, de még közbeszólás se. így történhetett, hogy este hat óra­kor, alig háromnegyed órával a köz­gyűlés 'megnyitása után Veronács mester leolthatta a hatalmas csilláro­kat és miután alaposan kifáradt abban, hogy a baloldali tagok igényléseit kar­zati jegyek iránt kellőképen kielégít­hesse — hazamehetett lefeküdni. . . ■* EGYETLEN MEGDÖBBENTŐ MO­MENTUM jelentkezett, majdnem lehe­tetlenné téve, hogy a rendkívüli köz­gyűlést megtartsák. A főpolgármester elnöki megnyitójában bejelentette, hogy Szegő Béla törvényhatósági bizottsá­gi tag űr engedélyt kért és kapott a mai közgyűléstől való távolmaradásra. A Rassay-párt városatyái rémülten néztek össze. Talán egy pillanatig az a gondolat is átcikkázott agyukon, hogy ily körülmények között nem is érdemes megtartani a rendkívüli közgyűlést. Egy ellenzéki megmozdulás Szapóleon nélkül! Mit ér az egyesült ellenzék frontja, ha Szegő úr markáns egyéni­sége nem teszi teljessé a sorokat? Azonban Apponyi grófot már ez a tragikus távoliét sem akadályozhatta m.eg abban, hogy a szülői házból magával hozott halk illedelmességgel el ne mondja beszédét. Előkelőén és kissé fáradtan hangzott el a szónoklat, félbe­maradt gesztusokkal és önmagába ros- kadt logikával. Szemmellátható volt, hogy a gróf úrnak nem tetszett a ráosz­tott szerep és nem titkolt spleen-nel fo­gadta a liberális tenyereket, amelyek a beszéd után siettek a nagy nyilvánosság előtt megszorítani a grófi uj jókat. Feltűnt, hogy Gál Jenő csak az Appo- nyi-beszéd második félidejében érkezett be a közgyűlési terembe. Biztosan azért, mert sokáig tartott, amíg szmokingot húzott magára. Gál Jenőt ugyanis any- nyira meghatotta Apponyi kiállása a liberális front élén, hogy szmokingot húzott a tiszteletére. . . ír KISSÉ GYÉREK VOLTAK a bal­oldali sorok, feltűnést csak az keltett, hogy a Fridrich-párt egyetlen tagja sem jött el a rendkívüli közgyűlésre. A ve­zér sem. Így hát ismételten rejtély ma­radt, hová tartozik a népszerű kegyel­mes lír. Sem ő, sem pártja nem adott feleletet ezirányban, mert távollevők nem szavazhatnak. A jobbközép első sorából hiányzott Z s i t v ay Tibor, aki az egész közgyű­lés alatt ott volt ugyan a városházán, de a pártja részére fenntartott társal­góban tartózkodott. A kereszténypárton első alkalommal foglalt helyet Hegedűs Amand, a kitűnő ciszter plébános, aki Bittér Illés clairvaux-i apát után ismét a nép­szerű fekete-fehér ornátussal tarkítja a keresztény párti sorokat. Amennyien fájlalják a szerény és szimpatikus ne­mes Nagy Mihály távozását a köz­gyűlési teremből, annyira örülnek a Szent Imre-városban köztiszteletben és szeretetben álló Hegedűs főtisztelendő bizottsági tagságának. * A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTT­SÁG legelfoglaltabb tagjai közé tarto­zik kétségtelenül Ilovszky János. Arról nem beszélve, hogy mint üzlet­ember a legtöbbet dolgozók közé tar­tozik, közéleti működésében is rengeteg a teendője. A Baross Szövetség országos elnöke a kitűnő Ilovszky, az ő számára most, amikor a közgyűlés előkészítése folyik, ü> ruxp huszonnégy órája is ke­vésnek bizonyul. A jövő hó közepén lesz a Baross Szö­vetség ezévi rendes közgyűlése, ezek a közgyűlések mindig nagy társadalmi és egyben politikai események is, megint csak Ilovszky János teremtő zsenije ré­vén. E pillanatban még a legnagyobb titokban folynak a kulisszák mögött a közgyűlési előkészületek, de annyit már elárulhatunk, hogy meglepetés lesz a szónokok személye a keresztény keres­kedelem és ipar illusztris ünnepén: a Baross Szövetség közgyűlésén. De nemcsak a magyar iparnak és ke­reskedelemnek., de a Balatonnak is lel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom