Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-13 / 24. szám

2 WMtWWfP WUßUDAPEST 1936 június 13. ■Hotyty&h, mta&d&üák- Báwzyi Budafi&sí £$tf WfSácjitÁ fe-tfe^zései&U Ida: MádéMicUáed azon megállapítása, hogy az 1930-as fővárosi törvény értelmében a zárószá­madásnak az állami számvitelről szóló törvényekben foglalt alapelveknek megfelelően kellett volna elkészülnie. alapja nincsen. A törvény ugyanis ki­mondja, hogy a fővárosi költségvetés és zárószámadás készítésének módját, azoknak alapját és tartalmát a belügy­miniszter a pénzügyminiszterrel egyet­értőén rendelettel szabályozza. Ez a rendelet hat év óta egyáltalában nem jelent meg, és így a polgármesternek természetesen nincs más teendője, minthogy az eddigi formában készítse el úgy a zárószámadást, mint a költség- vetést. Élesen visszautasítja a polgármester a számszéki igazgató azon vádját, mint-, ha a számszék által kifogásolt elszá­molási módok a székesfővárosnál napi­renden volnának. A számszéki igaz­gató kijelentésével szemben megállapít­ja a polgármester, hogy ez nincs így, és hogy a bruttó és áttekinthető elszá­molás elve ebben a zárószámadásban is maradék nélkül érvényesül! Félreér­tések elkerülése végett azt is megálla­pítja a polgármester, hogy az 1935. számadási év előírás szerint mutatkozó feleslege nem kombináció eredménye, hanem az évközben előírt összes bevé­telnek és összes kiadásnak számszerű különbözete. A pénzügyi szakbizottság által kikül­dött zárószámadási albizottság szintén több kifogásolni valót tartott a főváros múlt esztendei zárószámadásáról. Ezek a kifogások azonban csak a zárószáma­dások kisebb jelentőségű tételeire vo­natkoznak, kivéve Láng Lajos észrevé­teleit a Beszkárt kezelésébe átadott fő­városi vagyont illetően. A zárószáma­dási albizottság jelentéséhez hozzáfűzi a polgármester, hogy változatlanul he­lyesnek tartja a Beszkárt tartalékolási politikáját, annál is inkább, mert az újítási alap dotálása ezzel a kérdéssel nincs összefüggésben. A zárószámadás­sal kapcsolatban különben Láng Lajos dr. különvéleményt is bejelentett. Magyarország történetének egyik je­lentős eseménye volt, amikor harminc évvel ezelőtt I. Ferenc József kinevezte a koalíciós kormányt, amelyben Kos­suth Lajos fia is helyet kapott. Az évtizedes közjogi harcoknak ez a nagy vívmánya átalakította az ország politikai életét és hatalmi pozíciókba jutottak végre azok, akik addig az ellenzék ke­serű kenyerét ették. Megváltozott a helyzet a budapesti városházán is, melynek akkor nem volt polgármestere, mert Halmos János lemondott állásáról. Inkább otthagyta díszes pozícióját, semhogy segédkezet nyújtson a darabont kormánynak és végrehajtsa anak törvénytelen intézke­déseit. Ez az előzménye annak a nevezetes eseménynek, melynek színhelye az Új­városháza közgyűlési terme volt 1906. június 19-én. Hatalmas vörös-sárga-kék színű lobogó hirdette a komor külsejű épület ormáról, hogy az ország fővárosa polgármestert választ. A választást he­ves harcok előzték meg. A konzervatív gondolkodású kerületi főnökök és város­atyák sehogysem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egy 39 éves ember, tizenhétévi közszolgálat után a város élére kerüljön. Nehéz küzdelme is volt ennek a fiatal tanácsnoknak, amikor szembekerült Sipőcz László­val, a kiváló jogtudóssal, az árvaszék ! nagytekintélyű elnökével, aki a koalí­ciós kormány, különösen P o 1 ó n y i Géza igazságügyi miniszter bizalmát és támogatását élvezte. Azt hozták fel Sipőcz ellen, hogy élemedett koránál fogva fizikailag nem tud majd megbir­{ kózni a nagy feladatokkal. Ez az aggo­dalom már határozott formában jelent­kezett a 45-ös választmány jelölő ülé­sén, amely egy kerület többséggel a legfiatalabb pályázó, B á r c z y István mellett foglalt állást. Akkor még kilenc : kerülete volt Budapestnek. Sipőcz Lászlóra az I., II., IV., és IX., Bár- c z y r a a III., V., VI., VII. és VIII. kerület szavazott. Meleg nyári napon volt a választás. A közgyűlési terem roskadásig megtelt karzatán ott volt a békevdlág társa­dalmának színe-java, a politikai, tudo­mányos, művészi élet sok kiválósága. A nemzeti kormány bizalmi embere, a szikár termetű F ü 1 e p p Kálmán fő­polgármester megrázza az elnöki csen­gőt és jelenti, hogy a polgármesteri ál­lásnak három jelöltje van: Sipőcz László árvaszéki elnök, K ú n Gyula építési tanácsnok és B á r c z y István kultúrtanácsnok. Ezekre lehet szavazni. A tulajdonképeni harc azonban csak Sipőcz és Bárczy között volt. A budai szabadpolgárok K a s i c s Péter vezetésével és a belvárosi Sasok K1 é h Istvánnal az élükön óriási erőfeszítés­sel dolgoztak Sipőcz érdekében, de Bárczy hívei sem voltak restek. El­jöttek szavazni Darányi Ignác mi­niszter, Hegedűs Sándor, Eötvös Károly, Hock János, G a j á r y Ödön, B ó k a y Árpád és János, Rákosi Viktor, Emmer Kornél. Érdekes jelenet játszódott le a szava­zóhelyiségben. A szavazatszedőküldött­ség elnöke, a jól megtermett N o v á k Sándor minden szavazásra jelentkező városatya kezébe egy fehér és két fe-. kete golyót nyomott. Amikor Eötvös Károly is kapott ilyen három golyót, azt kérdezte, melyik azok kö­zül a Sipőcz é. Megmagyarázták neki, hogy a fehér golyót kell a S i- p ő c z-u r n á b a dobnia, ha Sipőcz- r e akar szavazni. A vajda erre a S i p ő c z-urnába dobta a fehér golyót, a két feketét visszaadta az elnöknek ezzel a megjegyzéssel: „Ez nem kell, mert Sipőczre szavaztam. Igaz ugyan, hogy P o 1 ó n y i is az ő párt­ján van, de hát egye meg a fene“. Po- lonyi és Eötvös tudvalévőén állandó harcban voltak egymással. Két óra hosszat tartó szavazás után kihirdették az eredményt: Bárczy István a székesfőváros polgármes­tere. Morzsányi Károly impo­záns alakja vezeti a deputációt, mely az új polgármestert a terembe hozza. Gyö­nyörű díszmagyarban lép az elnöki emelvényre a daliás Bárczy. Fü­le p p főpolgármester köszönti. Azután jön a nap igazi eseménye: a program­beszéd, amely lelkes tapsokat váltott ki pártkülönbség nélkül mindenkiből. Rö­vid hónapok múlva már az ellentábor­ból is sokan hivei lesznek és segítik munkájában Bárczyt, aki felismer­teti még a legmegrögzöttebbekkel is a modern átalakulás szükségességét és új áldásos szociálpolitikát honosít meg a városházán. Magas erkölcsi tartalom hatotta át cselekedeteit és alkotásait. Mindig a saját lábán állott és emanci­pálta magát a régi klikkek befolyása alól. A szó legnemesebb értelmében a polgárok vezére, a polgármestere és azok mintaképe volt. A hatalmas program, melyet szék­foglalóján adott, nem tűnt el nyomta­lanul. Maga előtt látja és gyönyörködik benne nap-nap után ennek a szépséges fővárosnak minden élő embere. Legolcsóbban vehet teniszháló-, sátor­ponyva-, pokróc- hátizsák-, szobatorna- készletet és horgászati cikkeket Hauschild Albert síéi Budapest, VI!., Károly kSrut 15. T.: 41-5 0 Szállít hivatalok részére iratkötőhevedert _______por- és padlótörlöruhát. Alapit.: 1838-ban ift Rosmummi SZENDY POLGÁRMESTER VAR­SÓI és berlini útjával részletesen fog­lalkoznak a napilapok. Ehelyütt csak azt jegyezzük meg, hogy a polgármes­ter 15-én, hétfőn este érkezik Buda­pestre, másnap átveszi hivatalát és már részt fog venni a pénzügyi bizott­ság ülésén. * SIPŐCZ FŐPOLGÁRMESTER álla­pota állandóan javul. IJgy volt, hogy a főpolgármester már elnököl is a szer­dai rendkívüli közgyűlésen. Alapo­sabb meggondolás után azonban úgy döntött Sipőcz főpolgármester, hogy nem lenne ildomos, ha az ő szanáló működését kritizáló közgyűlésen elnö­kölne. Ezért elnökölt szerdán Sz e n d y polgármester távollétében Liber he­lyettes polgármester. * „HOSSZANTARTÓ LELKES ÉL­JENZÉSSEL és nagy tapssal“ — aho­gyan a hivatalos jegyzőkönyv mondja —• választotta a Magyar Országos Or­vosszövetség huszonnyolcadik rendes kongresszusa a szövetség tiszteletbeli tagjává Sipőcz Jenő főpolgármes­tert, akit a Kir. Pázmány Péter Tudo­mányegyetem háromszázéves jubileu­mával kapcsolatos ünnepségek során az orvostudományok tiszteletbeli dok­torává avattak. —- A Tudományegyetem — mondot­ta a kongresszuson előterjesztése sod­rán többek között Keleti József fő­titkár — elismerni kívánta azokat a nagy érdemeket és gyakorlati eredmé­nyeket, amelyeket Sipőcz Jenő dr. vezető állásában fővárosunk közegész­ségügyi állapotainak fejlesztése körül elért. Indokoltnak látjuk, hogy a Ma­gyar Országos Orvosszövetség, mint a magyar orvosi rend érdekképviseleti szerve, csatlakozzék az elismerés meg- nyilvánításához azzal, hogy Sipőcz Jenőt a szövetség tiszteletbeli tagjává megválasztja. Módot ad erre alapsza­bályunk, amely szerint: Tiszteletbeli tag lehet még nem orvos is, ha a szö­vetség érdekeit hathatósan előmozdítja! Sipőcz Jenő Öméltóságáról — foly­tatta a főtitkári előterjesztés — ezt elmondhat j u k, mert alapszabá­lyaink szerint az orvosi kar tekintélyé­nek emelése és az orvoslásnak, vala­mint az egészségügynek fejlesztése a Szövetség célja. Éhez pedig Sipőcz Jenő dr. tevékenységével hatható­san hozzájárult. Az igazgató tanács mindezt figyelembevéve úgy ha­tározott, hogy az elhangzott javaslatot a folyó évi rendes kongresszus elé ter­jeszti és javasolja a kongresszusnak, hogy Sipőcz Jenő dr.-t a Magyar Or­szágos Orvosszövetség tiszteletbeli tag­jává válassza meg. Az elnöklő Verebély Tibor dr. egyetemi tanár az elhangzott tapsot annak jeléül tekinti, hogy a javaslatot a kongresszus egyhangúan fogadja el. Verebély professzor ezután a közgyű­lésen megjelent Sipőcz Jenőt melegen üdvözölte, mondván többek között a következőket: — Azt a családot, amelynek Méltó­ságod sarja, mi a múltban, mint az emberi nemes érzések szentélyét ismer­tük és tiszteltük, tudtuk, hogy boldo­gult édesatyja keze nyomán áldás azért fakadt, könny azért szik­kadt az árvák szemén, mert azt a kezet nemesen érző szív táplálta, fenkölt lé­lek vezette. Mi biztosak voltunk, hogy ebből a fészekből csak olyan férfiak kerülhetnek a közélet porondjára, akik azt a szívet, akik azt a lelket hozzák magukkal örökségként. Méltóságodnak, sajnos, oly korán elhalt báty- j a, kedves iskolatársam, tényleg esz­ményképe lett a jó orvosnak, aki a sors legszomorúbb üldözöttjei, az elmebete­gek mellett állott védő szellemükként. Biológiai törvényszerűség, hogy Méltó­ságod fényes ivelésű közpályáján is hű maradt szükségképen családja hagyo­mányaihoz, és így megerősítő je lett a mi orvosi törekvéseinknek. Fogadja az egész magyar orvostársadalom nyúj­totta kitüntetést, 'mint olyan díszt, amely keveseknek jutott eddig osztály­részül, úgy, amint mindnyájan dísznek tekintjük, hogy azt épen Méltóságod­nak ajánlhatjuk fel. A főpolgármester meleg szavakkal válaszolt az üdvözlésre, azt hangoztat­va,n, hogy akár személyi kérdésről volt szó, akár tárgyi kérdésről, a szakembe­reknek, a hivatott orvosoknak vélemé­nyét mindig száz százalékig elfogadta. * NAGYOBB VIHAROKBAN VALÓ­BAN nem bővelkedett a szerdai rend­kívüli közgyűlés, aminthogy az a kö­pönyeg, amelyet eső után vesz fel az amber, ha el is takarja a megázott ru­hát, mégsem tartozik a legszükségesebb dolgok közé. Pedig a közvélemény vi­hart szimatolt, aminek jeléül zsúfolá­sig megteltek a karzatok. Szorgosabb vizsgálódás után azonban meg lehetett állapítani, hogy nagyobbrészt üzemi tisztviselőkről van szó, akik eljöttek meghallgatni, hogyan védik meg érde­keiket a különböző közgyűlési pártok. A bizottsági tagok részéről a köz­gyűlés kezdetén, illetőleg a közgyűlést megelőző, valamint a szünetekben tar­tott pártértekezleteken még megvolt az érdeklődés. Mikor azonban látták vá­rosunk nemes atyjai, hogy egy méltó­ságteljes tiltakozásban fog kimerülni és végelgyengülésben elpusztulni a köz­gyűlést megelőző nagy és heves agitá­ció, lassan, de biztosan elszállingóztak, úgyannyira, hogy amikor Liber al- nolgármester kimondotta Petrovácz Gyula javaslatának elfogadását, a bi­zottsági tagoknak már alig egyötöde volt a közgyűlési teremben. * A MAGA EGYSZERŰSÉGÉBEN IS MEGHATÓ és impozáns az a néhány

Next

/
Oldalképek
Tartalom