Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-09 / 19. szám
2 JMMUMPEST 1936 május 9. So&iedd János Uc## Ida: Pxdácví £d$ác %-kal alacsonyabb árakon ad ki a főváros munkákat. Ez erkölcstelenség a pályázók részéről! A fővárosnak a legtüzetesebben utána kellene nézni, hogy a közmunkákat ne áron alul adják ki. Előfordul az is, hogy a műszaki ügyosztály az ajánlatok átvizsgálásánál megállapítja, hogy a legolcsóbb ajánlatok között irreális egységárak vannak, az illetékes ipartestület ezit hivatalosan közli is a fővárossal, mégis az irreális anyagár alapján adja ki a főváros az egész munkát. Megismétlem az Uj Budapest hasábjain, amit a közgyűlésen mondottam : amikor annyira könnyen ellenőrizhetik a műszaki ügyosztályok az egyes anyagárakat, akkor megdöbbentő, hogy anyagárakon alul, vagy anyagáron adják ki a munkákat. Hol van a munkabér ? Hol a rezsi ? Hol a vállalkozó tisztességes polgári haszna? Hol van a vállalkozónak az a lehetősége, hogy ezek után a munkák után adót tudjon fizetni? — Ma az a helyzet, hogy spekulációvá vált a közmunkákra való vállalkozás egész rendszere. Meg kell állapítanom, hogy a tisztes iparral szemben való tisztességtelen versenynek az alapja az a spekuláció, hogy a munka folyamata alatt a tételek megváltozásával, vagy irreális tételek teljes elhagyásával megtalálják a számítást ezek a spekulánsok. — Ez tovább így nem mehet, felhívom az Uj Budapest hasábjain a polgármester és az iparügyi miniszter urakat, hogy a lehető legsürgősebben tegyék meg az immár halaszthatatlan lépéseket a fővárosi közmunka-kiadás teljes reorganizáció jár a. ProczelSer Bálint kövező mester Budapest, X., Korponal-u. 11. Telefon: 48-1-32. VXROmtt! NOTES! MÜLLER ANTAL TIZENKÉT PERC, PÁRKÁNY FRIGYES nyolc perc: — mindössze húsz percig tartott a kilencmillió pengős beruházási kölcsön közgyűlési vitája. Mintegy félmillió pengő esik tehát a vita egy percére, azaz valamivel több, mert hozzá kell vennünk Bódy László előterjesztésére két percet és a névszerinti szavazás öt percét. Ha kerek számokat akarunk kapni, mondhatjuk: huszonhét percig tartott az egész aktus, vagyis percenként háromszázharmincháromezerhá- romszázharminchárom pengőt és harminchárom fillért szavazott meg Szen- dynek a főváros parlamentje. (Aki pontosabb adatokat akar, forduljon bizalommal Illyefalvi Öméltóságához, aki a tőle megszokott szeretetre- méltósággal és pontossággal áll rendelkezésre, ha valaki pl. arra kiváncsi, hogy a közgyűlési vitában elhangzott eSy'eSY szóra hány ezer pengő esik a kilenc millióból.) Nagyobb érdeklődés különben egyáltalában nem kísérte sem az új kölcsön felvételét, de a tárgysorozatnak egyéb pontjait sem. A karzat teljesen és tökéletesen üres volt, alig hárman vagy négyen voltak kiváncsiak az unalmas közgyűlésre. Egyetlen szenzációja a gyűlésteremnek az volt, hogy a megafon — talán túl erős áram volt Közeledik Budavár visszafoglalásának 250 éves jubileuma. Nagy és méltó ünnepségek színhelye lesz ez alkalommal méltán a magyar főváros. Szóval és tollal, művészettel és az emlékezés sokféle nemével készülünk leróni hálánkat a felszabadítók emlékének. Megfeledkezhetünk-e azonban ez alkalommal arról a nagy lengyel uralkodóról, aki értelmi szerzője volt Budavár felszabadításának: Sobieski III. János lengyel királyról, aki, ha rajta múlott volna és Bécs nem féltékeny sikerére, már 1683-ban, Bécs felmentése évében tűzte volna fel a keresztet Buda félholdas tornyaira. E nagy idők jegyében óhajt indítványomra a Magyar Mickiewicz Társaság a lengyelek hős királya emlékének áldozni, amikor most e hasábokon megindítja mozgalmát a J á- n o s-h egynek Sobieski J á (n o s király hegy elnevezéséért és számol azzal, hogy a magyar-lengyel barátság fénykorának napjaiban Budapest társadalma és vezetői lelkesedéssel fogják felkarolni ez eszmét, amely nemcsak aere perennius akar emléket állítani a magyar-lengyel barátságnak a magyar fővárosban, hanem vissza akarja adni a budai hegyvilág legszebb bércének érdemtelenül elfelejtett nevét. Nem a véletlen játéka, hogy a főváros felséges hegyvilágában három hegyorom őriz nevében lengyel emléket. A visszafoglalt Buda hálás katonatársadalma nevezte el kora legendás hőséről, Bécs felszabadítójárói, a János-hegyet, a felszabadításban résztvett lengyel szárnyas huszárság fehér sasos zászlai adtak nevet a Sashegynek, amelynek lábánál vitézkedtek a Károlyi-féle mű, egykori hadmérnöki térkép szerint a „pályán“ lovasok és csak a véletlen, hogy a középkorban erre volt a Sasad nevű vidék, a Laszlovszky orom elnevezése pedig annak bizonysága, hogy a visszafoglalt magyar fövárosbenrxe — nem szuperált megfelelően. Majd a legközelebbi közgyűlésre kijavíttatja Veronács főigazgató úr, annyira, hogy a mikrofon közelébe vetődő nyári legyecske szárnyverése is mennydörgésszerűén fog a megafon titokzatos villanyberendezésén át hallatszani! AZAZ EGYETLEN SZENZÁCIÓ mégis akadt, nem ugyan a nagy nyilvánosság, hanem inkább csak a bennfentesek számára. A harmadik sorban, a pártvezér részére fenntartott második sori sarokülés mögött szerényen és halkan foglalt helyet gróf Eszter- h á z y Móric. Alig hogy leült, kecske- szakállát simogatva odasugott az előtte ülő Petrovácz Gyulának: — Én vagyok a szakállas gróf! Érdeklődöm, hogy mi bajotok velem? Petrovácz meleg kézrázással nyugtatta meg Eszterházy grófot, hogy semmi, de semmi baja nincsen a kereszténypártnak gróf Eszter házy val. Azt is idejegyezzük, amit különben mindenki sejt, hogy Eszterházy kérdésének van néminemű előzménye is. Az előző esti keresztény párti értekezleten ugyanis a vehemensebb fiatalok részéről bizonyos elégedetlenség hangzott el az országos párt grófjaival szemben, sőt az egyik türelmetlen fiatalember egyenesen abcugolta a grófokat, még pedig épen a szakállas grófokat. Egy-két lap- tudósítás meg is irta ezt a kis interban mily előkelő szerephez jutottak a lengyel származású magyarok, akiknek soraiból került ki Nagy Budapest zseniális tervezője B á r c z y István és R i p k a Ferenc is. Elgondolásom szerint, amelyet a M a- gyar Mickiewicz Társaság nevében ajánlok a jubileumot előkészítő bizottság figyelmébe, (sajnos, 25 éves várostörténeti munkásságom dacára sem vagyok tagja) egy a kilátó tornyon elhelyezendő emléktábla leleplezése lenne a jubileum magyar-lengyel vonatkozásainak méltó ünnepi aktusa. Megvan a lengyelországi analógia is, mert ott Wilno-ban a Báthory István király hős magyar hadvezéréről, Békés Gáspárról elnevezett Beke- s o w a tekint le, Mickiewicz Ádám, Kroscinsko és Pilsudski szülőföldjére, a litván földre, amelyet magyar királyleány Anjou Hedvig térítői munkája tett kereszténnyé. Kutatásaim is megerősítik nézetemet, hogy az új névben a J á n o s-hegy csak régi elfelejtett nevét nyeri vissza. Buda hegyeinek nagy része ma is középkori nevet visel. A Gellérthegy, Orbánhegy, Mártonhegy, Péter- és Józsefhegy ilyen ősi hegynevek. Újabb keletű hegynevek: a Naphegy, azelőtt Spiessberg, mert ott húzták karóba 1689-ben Fink von Finkenstein hadnagy paraszti bűntársát, a Svábhegy, mert ott állomásoztak 1686- ban a sváb felmentő csapatok, a Sashegy és a János hegy, melyet egy írásbeli forrás, a „Budai polgár feljegyzései“ még 1702-ben Szent Pál hegyének nevez. Ez volt e hegy középkori neve, mivel lábánál terült el a Remete Szent Pá 1-ról elnevezett völgy és híres kolostor. 1737-ben kétszáz évvel ezelőtt, azonban a tudós B é 1 Mátyás: Notitiae Hungáriáé Novae histo- rico geographica, Posonium című III. kötetének 4. és 5. fejezetében a hegy mezzót a keresztény párti ülésről szóló tudósításában. Ezen előzmények után tartotta szükségesnek Eszterházy, hogy mint az országos kereszténypárt egyetlen szakállas grófja, föltegye a fenti kérdést Petrovácz Gyulához, aki Wolff Károly és Csilléry András távollétében a pártvezér helyén prezideált. * MIRE E SOROK AZ OLVASÓ ELE kerülnek, már valahol az Arno völgyében fog robogni S z e n d y polgár- mesterrel az olasz késő-tavasz forróságában a római gyors. A polgármester titkárának és útitársának: Keil Tibor dr. tanács jegyzőnek podgy ászában tíz- tizenhét remekbe kötött könyv foglal helyet. A főváros ajándéka a Pápa ő- szentségének. A főváros kiadványait foglalják magukban ezek a kötetek: nagyobbrészt művészettörténeti kiadványokat Budapest múltjáról. A könyvek latin dedikációját Budó Jusztin dr. — a dedikáció minden könyvben helyet foglal — a székesfőváros tudós főlevéltárosa szerkesztette. Budó latin tudása mellett természetes, hogy a szöveget először latinul szerkesztette meg és azután fordította le magyarra. (Különben latinul lett volna megírva magyar szavakkal!) íme a klasszikus latinsággal megírt szöveg, melyet néhány nap múlva a Szentatya személyesen fog olvasni: már a MonsJohanneus nevet viseli. E szerint ez az elnevezés a XVHI. század első harmadában keletkezett. A lábánál elterülő völgyet Bél is „vallis Paulinoru m“-nak, Pál völgyének nevezi. Pozsonyi-hegy elnevezése a múlt század negyvenes éveinek erőltetett elnevezése, mint Döbrentei Gábor több más elnevezése és sohasem állandósult. Kiről nevezték el tehát a János hegyet? Nem valószínű, hogy Szent P á 1 nevét egy másik szent kedvéért törölték volna. S z a p o 1 y a i János király is a budafelhévvizi János lovagok neve is aligha él ez elnevezésben. Tény azonban az, hogy Buda visszafoglalása után először osztrák települök kerültek a várba, osztrák mesteremberek voltak az első budai háztulajdonosok és polgárok és osztrák katonák állomásoztak Budán, egyikük: egy tüzértiszt, telket is szerzett a Pál-völgyben. A Béccsel való kapcsolatainkat e korban bizonyítja egy budai dombnak már 1700-ban W i e n e r-H ü g e 1 elnevezése és tudjuk, hogy Schmidt János György b é - c s i tanácstag az 1700. évi telekfelval- lások tanuságtétele szerint a János- h e g y lábánál elterülő Pálvölgyben telkeket vásárolt. Ezek a XVII. századvégi és XVIII. századeleji bécs-budai kapcsolatok teszik valószínűvé, hogy az addig Szent P á Íról elnevezett hegyet e korban a bécsi származású telepesek nevezték el J á n o s-hegynek: S o b i e s- ki III. János királynak, Bécs 1686. évi felmentöjének emlékére. Ok- mányszerüleg e hypothezist sohasem lehet majd bebizonyítani. De kérdem, állíthatnánk-e az idei jubileumi évben az évtizedes magyar-lengyel barátságnak szebb és maradandóbb emléket annál, hogy a J á n o s-hegynek Sobieski János hegy elnevezését adjuk. Báthory István király nagy napjai óta nem forrott annyira össze a magyar és a lengyel génius, hunt napjaink i történeti eseményeiben. Ez az elnevezés méltó emléke marad majd örök időkre annak, hogy a magyar sorstragédia komor világában a lengyel nemzet volt az, amely Sobieski János dicső szellemében sietett ismét a magyar ügy segítségére. Augustissimo Christi Ecclesiae Ponti- fici Suae Sanctitati PIO XI. Sacerdotis in aeternum Vicario Populo Hungaro pro salubri regimin© assidue reverendo in signum profun- dissimae venerationis hoc volumen in nomine metropolitanae civitatis Budapest in Hungária off ért et praebet: Carolus Szendy magister civium magyarul: eiusdem civitatis Krisztus Egyháza Felséges Főpapjának: Őszentsége XI. Piusnak, az örökkévaló Áldozár Helytartójának, akit a magyar nép az üdvös kormányzásért mindig tisztel, a legmélyebb tisztelet jeléül e kötetet Budapest, Magyarország székesfővárosa nevében felajánlja és átnyújtja: Szendy Károly, a város polgármestere. * ZAJTALANUL, CSENDES ELMÉLYÜLÉSSEL élnek hivatásuknak a székesfőváros minden rangú és rendű pedagógusai. A szó nemes értelmében vett építő, nemzetépítő munkát végeznek, amely amilyen felelősségteljes, épp annyira megszokott is, úgyhogy csak kevés szó esik róla. Igazán nagyarányúnak kell lennie, ha annyira a közérdeklődés központjába kerül, mint mostanában a székesfőváros polgári iskoláinak megmozdulása, a március 28-án és május 2-án lezajlott monstre
