Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-25 / 17. szám

1536 április 25. UJ BUDAPEST 3 Irta: Müller Antal A napilapokban, de a szaksajtó leg­különbözőbb orgánumaiban is egyre több közleményt olvasunk a Nemzetközi Vásárról, A Vásár intézőségének di­cséretes propagandájára vall, hogy ha külföldi lapokat olvasok, szintén egyre több hirdetést és kommünikét látok a magyar ipari és gazdasági élet ezen nagy eseményéről közölni. Aminthogy a Nemzetközi Vásár fontossága — mint azt neve is mutatja — elsősorban nem­zetközi a mi számunkra. A külföld az. amely felé az egyre erősödő ipari és gazdasági élet a Nemzetközi Vásáron keresztül kirakatként mutatja meg a maga új produktumait. A Nemzetközi Vásár az, amely új vérkeringést szi­vattyúz gazdasági életünk érrendszeré­be, a külföldi eladások révén pedig a gazdasági élet legfontosabb, minden nemzetre legfontosabb új tényezőjével: valutával gazdagít bennünket. Ha visszatekintek a Nemzetközi Vá­sár tizenhat esztendős fejlődésére, ha visszaemlékezem az első vásárok, akkor még áruminta-vásárok kezdetleges ta­pogatózásaira, ha emlékezetembe idé­zem első külföldi tanulmányútjainkat: a bécsi, prágai és lipcsei vásárok meg­tekintését, akkor büszkén és emelt fő­vel állapítom meg, hogy szorgalmunk, tehetségünk és kitartásunk révén az el­sők közé kerültünk! A budapesti vásár már túlszárnyalja Bécset, Prágát és Mi­lánót nemcsak terjedelemben, hanem minőségben is. Az a nyolc nap, amely alatt a Vásár nyitva tartja a kapuit nagyiparunk fejlettségét igazolja, vi­szont a kisipart illetően annak kvalitá­sait helyezi előtérbe. Uj fényt, új lendületet, friss tekin­télyt nyer a Vásár ebben az esztendő­ben azzal, hogy Budapest polgármes­tere került a Vásár élére. Szendy szere­pe a Nemzetközi Vásár élén mai cikkem főtémája. Több olyan nagyfontosságú kérdés van ugyanis a Nemzetközi Vá­sár életében, amelyekre a feleletet Bu­dapest polgármesterétől várja az egész magyar gazdasági élet: nagyipar és kisipar egyaránt. A Nemzetközi \ásár jövőjét illetően az első és legfontosabb probléma a polgármester számára a hely-kérdés végleges rendezése. Nem akarok sem önmagam, sem mások ismétlésébe bo- csájtkozni, nem fejtem ki, hogy: miért, egyszerű tőmondatban állapítom meg, hogy a Nemzetközi Vásár nem marad­hat meg a mai ideiglenes, évről-évre megújuló formájában. Hely, még pe­dig állandó hely kell a Nemzetközi Vá­sárnak, noha tagadhatatlan, hogy az esztendőről esztendőre megismétlődő építkezések évenként visszatérő munka alkalmat teremtenek az építéssel és díszítéssel foglalkozó iparoknak. Egy állandó jellegű kiállítási csarnokban — legyen az a Lágymányoson vagy má­sutt — sokkal kisebb rezsivel rende­ződhetnének a f'íemzetközi Vásárok. Ennek az egzisztenciális problémá­nak a megoldása a főváros hatáskörébe tartozik. Annál is inkább, mert a fő-, város nem támogatja annyira a Nemzet­közi Vásárt, ahogy a Vásár megérdemli. Az a tízezer pengő, amelyet a Vásár rendezésére szolgáló fővárosi területen felül egy esztendőben kap a Vásár ve­zetősége, alamizsnának is kevés! Gon­doljunk Lipcse városára, ahol a város vezetősége évenként egy-másfél millió márkával támogatja a vásárokat. Kétségtelennek tartom, hogy Szendy az ő közismert átütő erejű energiájá­val ezen a bajon rövidesen segíteni fog. De Szendytől vár a magyar iparosság még egyebet is: várja azt, hogy az ő névét homlokán viselő Nemzetközi Vá­sár fokozott mértékben felöleli és tá­mogatja a kisipart. Kétségtelennek tar­tom, hogy e tekintetben sem fogunk csalódni Szendy Károlyban: annál ke­vésbé, mert már maga az a tény, hogy ő került a Vásár élére, jelentősen javí­totta a kisipar pozícióját a Nemzetközi Vásár keretében. A kisipar az, amely a Vásár jellegét még művészibbé fogja tenni, a kisipar az, amely alkalmas arra, hogy üzleti jellegét teljesen levesse a Vásár, a kis­Tavaszi kabátok, kosztümök, öltönyök és egyéb divatujdonságok TRIBÜN Ruházati RT.-nál Budapest, Vili., Üllői út 14. sz. Telefon: 39-2-85, 31-2-97. Köztisztviselők és uricsaládok régi, kedvelt bevásárló helye Csak jó minőségű áru! Előzékeny kiszolgálás! Legkedvezőbb fizetési feltételek. Vásárlásnál az arcképes igazolvány felmutatása elegendő ipar az, amely a Vásárt vissza fogja adni eredeti hivatásának: hogy a ter­melő osztályok a nemzet életébe vágó nagy érdekeket tartsák kizárólagosan szem előtt. Ezeknek az elgondolásoknak a meg­valósítását, állandóan szem előtt tar­tását és céltudatos keresztülvitelét bol­dog reménységgel várja a magyar kis­iparosság Budapest polgármesterétől, mint a Vásár elnökétől! Peirovácx, a iemplomépitö Kétszázötven terítékes vacsorán ünnepelte a keresztény Pukosváros népszerű vezérét A felszólalásra az adott okot, hogy mindezideig Bódy László áll a BSE re­pülőszakosztálya élén. Mivel a repülés tulajdonképen közlekedés, Bódy úgy érezte, hogy ez a pozíció, miután most már nem közlekedésügyi, hanem pénz­ügyi tanácsnok, nem őt, hanem a köz­lekedésügyi tanácsnokságban utódát, Babarczy István bárót illeti meg. Le is mondott tehát a repülőszakosz­tályi elnökségről Bódy, mire a közgyű­lés, mint az lapunk más helyén is olvas­ható, egyhangúan Babarczy bárót vá­lasztotta meg a Budapest Sport Egye­sület repülő szakosztályának vezetőjévé. Elmondotta a vacsorán Bódy, hogy mint repülési szakosztályi elnök, mind­össze egyszer repült, akkor is véletlenül. De több alkalommal majdnem re­pült. Első ízben akkor, amikor egy új nagy tizenkétszemélyes repülőgépet mutattak be a főváros vezetőségének. A pilótán és a kísérő megfigyelőn kívül tizenkét emberre volt méretezve ez a re­pülőgép, amelyre Bódy László, mint ti- zenhamadik nem szállhatott föl. Lent is maradt, már csak azért is, hogy ha Isten ments, valami szerencsétlenség történik a géppel, ne haljon el egyik órá­ról a másikra az egész tekintetes Tanács. A szóbanforgó repülőgéppel, — sze­rencsére — semmi baj nem történt, vi­szont Bódy egy teljes esztendeig csak a moziban látott repülőgépet. Mint repülő- szakosztályi elnököt aztán tavaly előtt meghívták Mátyásföldre egy bemutató repülésre. Ekkor nyitották meg az Amsterdam—Kelet-India vonalat és úgy tervezték, hogy a gép Budapesten meg­áll, és rrug a holland urak Budapest szépségeit autókról nézik meg, a repülő­gép a budapestieknek mutatja meg fö­lülről Budapestet. Megint nem repülhe­tett azonban Bódy László. Akkora tömeg özönlötte el a mátyásföldi repülőteret és rohanta meg az óriási gépből kilépőket, akik aznap szedett holland tulipánokat osztogattak, hogy Bódy a gép közelébe sem tudott férni, nem tartozván köztu­domás szerint a könyöklő emberek közé. így tehát erről a repülésről is lemaradt, míg azután az elmúlt esztendőben végre sikerült neki a felhők közé emelkednie. A repülőszakosztály azonban annak dacára, hogy Bódy életében mindössze egyszer repült, teljes mértékben meg volt elégedve az ő elnökségével, ügybuz­galmával, áldozatkészségével, kollegiális sportszer etetővel, aminek elsősorban kö­szönhető, hogy a BSE sportosztálya kép­zett amatőr-pilóták társasága. A repülő- szakosztály abból az alkalomból, hogy Bódy leköszönt az elnökségről, pompás repülőgép-modellt adományozott neki, egy repülőgép kicsinyített mását. Mint a vacsorán megjegyezték: a kitűnő tanács­nok nem fog sokat gyönyörködhetni az ajándékban, mert a fiai okvetlenül és azonnal elszedik tőle . . . # A FENT EMLÍTETT REPÜLŐ-SZAK­OSZTÁLYNAK vannak olyan tagjai is, akik nem fővárosi tisztviselők. Ezek kö­zött foglal helyet Ember Sándor dr., a pomázi kerület most megválasztott or­szággyűlési képviselője is. Ember meg­jelent a BSE ünnepi vacsoráján, ahol lelkesen ünnepelték. A vacsorán a mel­lette ülő Nagy László törvényhatósági bizottsági tag megkérdezte tőle: Hogyan lett repülő? — Úgy — mondotta mélabús mosoly - lyal Ember — hogy ez! az egyetlen hely, ahova a választóim nem jönnek utánam! — Az Uj Budapest tudósítójától — Rákosváros keresztény társadalma meleg ünneplésben részesítette ország- gyűlési képviselőjét, a nagy népszerű­ségnek örvendő Petrovácz Gyulát. Két­százötven terítékes vacsorára ült össze szombaton este nemcsak a kerület ke­resztény polgárságának elitje, hanem a Keresztény Községi Párt vezetőtagjai is. A vacsorán Szendy Károly polgár- mester felesége társaságában jelent meg. A megnyitó beszédet Drégely Dezső kerületi pártelnök mondotta, majd Mihalovits Zsigmond herminamezei plébános fejezte ki háláját Petrovácz Gyula iránt az egyházközségek nevé­ben. Méltatta Petrovácz igaz keresztényi egyéniségét és hangsúlyozta, hogy hoz­zá hasonló hű tagja az egyháznak ke­vés van az országban. Petrovácz Gyula — folytatta a templomépítőkhöz tartozik és akkor, amidőn egyházának áldozatokat hozhat, ezt mindig szívvel- 1 élekkel teszi. Beszédet mondott Szendy Károly polgármester is, aki Petrovácz Gyula várospolitikusi jelentőségét méltatta. Wolff Károly volt a vacsora következő szónoka. Hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet jövendőjében rendkívül nagy szerepe van a társadalmi szervezkedés­nek és akkor, amidőn a maihoz hasonló gyülekezetét látja együtt a keresztény polgárságnak, szíve mindig büszkeség­gel telik meg, mert látja, hogy a ke­resztény lakosság végre ráébredt arra, hogy összefogás nélkül nem harcolhat­ja ki a magyar boldogulást. Vissza­pillantást vetett a Keresztény Községi Párt tizenhatesztendős működésére és nyomatékosan kijelentette, hogy a párt a jövőben is mindent megtesz arra, hogy minél több Istenháza épüljön, mert az állam nyugalmát és fejlődését a lelkek nyugalmával lehet biztosítani. — Ha az intézők belátnák, — mon­dotta — hogy a keresztény politika gyakorlati alkalmazása a fel-feltörek­vő bajok egyedüli orvossága és nem tekintenének zsinórmértéknek mást a krisztusi politikánál, akkor az állam- élet is jobb lenne. A kíséletezések ide­jének végét kell vetni és a gazdasági életben is maradéktalanul érvényesíteni kell a keresztény gondolatot. A keresz­ténypárt voltaképpen nem politikai alakulat, hanem egy világnézetnek meg­testesítője és egy nemzet ezeréves gon­dolatának pillanatnyi hordozója. Szólt még JFolff Károly az ifjúság problémáiról, majd azzal fejezte be beszédét, hogy a keresztény Budapest nem múlandó jelenség, hanem meg­marad a poklok ellenére is. Csilléry András a keresztény asszonyokat, első- Petrovácz Gyulánét és a polgármester feleségét köszöntötte, majd Petrovácz Gyula köszönte meg a meleghangú üd­vözléseket. FAL- ÉS BUTORBURKOLÁSOK BEMUTATÓ­HELYISEGE VI., Ó-UTCA 4. szám Szendy és aYásár

Next

/
Oldalképek
Tartalom