Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-09 / 6. szám

2 ujmimAPEsr 1935. február 9. ismeretesen keresztülvinni, már föl­vetettem azokat a gondolatokat is, amelyek a jövőben is hivatvák a fő­város háztartása rendjének a bizto- sításá/ra és amelyek nem ad hoc, hanem intézményesen kell, hogy a főváros életét át organizálják. A közigazgatási és üzemi státus megállapítása, ennek megfele­lően a közalkalmazottak fizeté­sének és nyugdíjának végleges rendezése, az üzemi szabályza­tok elkészítése és az üzemek működésének a rendezése azok az alapvető tételek, amelyekre mint pillérekre a további mun­kát építhetjük. A közlekedési költségek, fuvarok, fogatok és autók használatának megszervezése, a fővárosi erdészet átformálása, a fűtőanyagok helyes be­szerzése az évi biztos megtakarítá­sokat eredményezik. Az árvaházak, szegényházak és szeretetotthonok, valamint menhelyek és kórházak kiadásainak a felülvizsgálata ugyan­annyi kiadás mellett a még el nem látottak ápolását is biztosíthatják. A közsegélyre szorultak körének helyes megállapítása a visszaélések­nek és az oktalan kiadásoknak vet gátat. De gátat kell vetni annak is, hogy az ország összes szegényeit és betegeit csak a főváros lássa el. Az illetékes törvényhatóság és község rögtön térítse meg törvényes köte­lességének megfelelően azokat a ki­adásokat, amelyeket a főváros tel­jesített helyettük azáltal, hogy az ő iletékes polgárait ellátta. Rendezzék a helypénzeket és il­letékeket. Tegyék lehetővé az élel­miszer felhozatalt. Tegjyék olcsób­bá a, kenyeret, tüzelőt és ruházati cikkeket. Helyezzék hatályon kívül azokat a kormánykarteleket, ame­lyeket a földmívelésügyi miniszté-l rium mint legfőbb árdrágító, a tejj tői kezdve a fán keresztül egészen a paprikáig felállított. Legyen végié vége annak, hogy a mezőgazdasági kivitellel fizessük meg az ipari b; hozatalt, melynek cikkeit az agrár­olló tanúsága szerint túlzott áron kell megint a fogyasztóknak meg­szerezni. Ha mindezt megtettük, megvan a reformpolitika külföld nélkül, megvan úgy, hogy ami­kor használtunk a fővárosnak, segítünk a vidéknek is, szolgál­tuk egyaránt a termelő és fo­gyasztó érdekét, senki jogát nem sértettük és mindenkinek megadtuk azt, ami őt megilleti. Megnyílt a Szabad Egyetem Némethy tanácsnok nagyszabású előadása — Az Uj Budapest tudósítójától — A Pázmány Péter Tudományegyetem és Budapest székesfőváros Szabadi Egye­temének ünnepélyes megnyitása a múlt hét csütörtökén, volt, amikor is Nékám Lajos dr. egyetemi tanár bevezető sza­vai után Némethy Károly da', székesfő­városi tanácsnok tartott A fővárosi kul- tiirpolüika nemzeti jelentősége címen nagyszabású előadást. A nagy értékű és mindvégig feszült figyelemmel hallgatott előadásból közöljük a következőket: — A kérdés — mondotta Némethy ta­nácsnok — változott-e azóta a helyzet, amióta a római birodalom tartóoszlopai ropogni kezdtek, összedüléssel fenyeget, tek? Ha. változtak azóta az idők, minden tatlon világszerte, hogy az eddigi rend­szereket legfeljebb mesterséges éltető- szerekkel tarthatják fenn, de mind több és többféle próbálkozásnak lehetünk ta­nul, amelyek az emberiséget, az élet és annak minden tartozékát új vágányokon kívánják nem is mindig ismert célok messzi távolsága felé röpüei. Állandóan számolni kiéli a vajúdásból folyó, előre nem látható forradalmi jelentőségű vál­tozásokkal, felforgató jelentőségű törek­vésekkel, elvont és gyakorlatiatlan pró­bálkozásokkal, újabb hatalmi csoportok és törekvések kialakulásával, a jelenlegi mesterséges és sok tekintetben csak lát. szólagosnak mondható egyensúly teljes felborulásával. S ha csali annyival is kell rosszabb és rosszabb lett. Akkor egy összeomló világ törmelékeiből magasra emelkedett az emberfeletti fényben ra­gyogó kereszt, a mindent megboosájtani kész, mindent keblére ölelni akaró isteni szeretet. Most sötét árnyakat látunk a jövő vetítő-vásznán. — A mostani állapot annyira tartha­számolnunk s nem ér-e fel ez már önma­gában egy eddig ismeretlen erejű föld­rengéssel, világégéssel? Úgy érzem, hogy tragikomédiát játszott az emberiség ön­magával, midőn a teremteni tudás gőgjé­ben tetszeleg. — A hitet magát a gondolkodó ember önmSagápan keresi éfs. találja fel — folytatta Némethy — az igazi keresz­ténység azonban nem pasztán hit és val­lás, de olyan erő, melynek az emberi­ségre való hatását termékenyítő, neme­sítő, tisztító és megnyugtató befolyását még ellenségei is elismerik. Némethy tanácsnok ezután az emberi haladás másik nagy oszlopának: a kul­túrának jelentőségét fejtegette és e te­kintetben ismertette a főváros tevékeny­ségét ezen a téren. Rámutatott Némethy tanácsnok arra, hogy a kultúra elválaszt, hatatlan a nemzettől és gyümölcse csak akkor válik az emberiség közkincsévé, ha honi behatások alatt már tökéletessé érett. A legelső rendű kötelessége tehát az egyénnek, a társadalomnak és a közü- leteknek a kultúra terjesztése és ápolása annál is inkább, mert ha a várható világ­égéstől nem is, de annak esetleg vég­veszélyt magában rejtő következmé­nyeitől nem utolsó sorban a haltára menthet meg bennünket. — A magyar föld válhat Európa ólés- kamrájává — fejezte be előadását Né. methy tanácsnok — nemzeti kultúránk egy újból nagy és boldog nemzet aján- dékává az emberiség számára! J. központi fűtés­éi vízvezetéki vállalata V.. JÓ2SEF-TÉR 11. Telefon: 818 54 VÄRWMII notesz SJPŐCZ FŐPOLGÁRMESTER az elmúlt napokban gyengélkedett és ezért nem ment be a hivatalába. A hétfői nap folyamán azonban már gyógyultan foglalta el hivatalát és azonnal intézkedett a szanálási bi­zottság összehívásának a technikai keresztülvitele ügyében. A SZEZON LEGFÉNYESEBB BÁL­JÁN: a Vitézi szék bálján a fővá­ros vezetőségét Sip ő c z Jenő fő­polgármester, S z end y polgár- mester és Farkas tanácsnok kép­viselték. A fővárosi urak feleségeik­kel a kormányzó és a kormány ré­szére fenntartott díszes emelvényen foglaltak helyet. A városi urak természetesen frakkban voltak, összes kitünteté­seikkel. A hölgyek estélyi ruhája a következő volt: Sipöcz Jenöné fémbrokáttal át­szőtt pompás fehér selyem ruhát vett fel erre az alkalomra. Szendy Károlyné finom és disz- tingvált fekete selyem ruhát hor­dott. Farkas Ákosnén ízléses és elő­kelő világos barna flitteres csipke­ruha volt. * NEM KÉTSÉGES. HOGY nagyot változott a világ a városházán, mi­óta Szendy Károly ül a polgár- mesteri székben. Pregnánsan és jel­lemzően domborodik ki Szendy Károly vonalvezetésében az új fő­városi törvény azon rendelkezése, hogy minden hatalom a pol­gármester kezében össz­pontosul. Ennek a centralisztikus politikának a következménye — ímelyet egészen nyugodtan etatiz­musnak is lehet nevezni — hogy a polgármesteri hivatal lett! a szó szo­ros értelmében minden hivatali munka és adminisztracionális tevé­kenység központja a városházán. A polgármester titkári hivatala kora reggeltől a késő délutáni órá­kig zsúfolva van a látogatók töme­gével, akiket azonban nagyon meg­rostál Keriessey kisasszony, a népszerű titkárnő, hogy kiket en­gedjen be a minden percében elfog­lalt polgármester elé. A rend az, hogy külső látogatók csak a legrit­kább esetben juthatnak be, ami nem is csoda, mert a polgármestert any- nyira elfoglalja az alpolgármeste­rekkel, tanácsnokokkal, szakhivata­lok vezetőivel, üzemigazgatókkal, minisztériumokkal folytatott tár­gyalás, hogy nem marad ideje az alkalmazást protezsálók fogadá­sára. Mert Protektor az van bőven! A közönségben még mindig az a tév­hit van elterjedve, hogy amikor új állásokra hirdetnek pályázatot a városházéin, akkor új alkalmaztatá­sokra kerül a sor. Holott a helyzet az — és ezt a városházához közel­állók jól tudják — hogy az új állá­sok pályázati meghirdetése csak előléptetést jeleni és szó sincs arról, hogy valaki mindjárt fogalmazónak, vagy mindjárt kezelő­főtisztnek kerüljön a városházára. A legalsóbb grádicson kell kezdeni mindenkinek: a gyakornoki, heti- jegyzékes, vagy havidíjas állásban és meg kell várni az időt. amíg a hivatali ranglétrán előbbre jut, még akkor is, ha mindjárt a képviselő nagybácsi, vagy az államtitkári após akar látogatási tenni a város első polgáránál. * HA AZT HISZI VALAKI, hogy a kis állásokra való protezsálásoknál megáll az az ostrom, amelynek a polgármester alkalmaztatási ügyek­ben ki van téve, nagyon csalódik. Legalább is ugyanannyi a jelölt egy- egy üzemi vezérigazgatói, mint egy gyakornoki állásra. Sőt a helyzet e tekintetben sokkal fonákabb, de egy­ben veszedelmesebb is: főképpen azért, mert mennél nagyobb a szó­ban forgó állás, annál hatalmasabbak a protektorok. ' Egy ilyen protezsálásról és annak következményeiről szól az alábbi história: Szó van arról, hogy a Községi Kenyérgyár nyugalomba vonuló igazgatója, Kellner Nándor he­lyére, aki ebben az évben már a hatvanötödik életévét tölti be, új ve­zetőt szerződtessen a főváros, annál is inkább, mert Kellner, akinek szer­ződése is lejárt, a múlt esztendőben már közvetlenül Vájná Ede nyug­díjazása után a maga nyugdíjaztatá­sát is kérte. Járnak a protektorok a polgár- mester nyakára, mindegyiknek van egy-egy különleges tehetségű je­löltje a kenyérgyár vezetőigazgatói pozíciójára. Az egyik Protektor, — aki be tudott jutni a polgármester­hez — nagy bőbeszédűséggel fejte­geti, hogy milyen kiváló szakérte­lemmel rendelkezik az ő jelöltje és pótolhatatlan mulasztástk övét el a polgármester, ha a szóbanforgó aspi­ránst nem szerződteti, még pedig azonnal. — Én magam is hallottam a szó­banforgó úr kiváló szakértelméről — állítja meg a szóáradatot a polgár­mester. — Igazán? — örvendezik a Pro­tektor. — Akkor könnyű dolgom van, nyitott ajtókat döngetek nálad! — Igen — válaszol a polgármes­ter — az illető úr valóban kenyér­gyári szakértő. Ugyanis: mindennap kenyeret eszik ... AZ UTOLSÓ PERCBEN KÉSETT le a szerdai közgyűlés programijá­ról Lamotte Károly alpolgármes­teri installációja. Nem baj! Majd a a jövő héten kerül rá a sor! Igaz. hogy emiatt ezután egy héttel elto­lódik a tanácsnok-választás is, a vá­ros életében azonban ezek a rövid terminusok nem számítanak. A szerdai közgyűlés egyébként a csend és unalom jegyében in­dult meg. Kedves és kellemes szín­folt tarkította a karzatot, fiatal höl­gyek jelentek ott meg, matrózblúz­ban és micisapkában. Veronács Gyula, a népszerű háznagy, rövide­sen felvilágosította az érdeklődőket, hogy a Damjanich-utcai tanítónő- képző intézet növendékei kértek és kaptak jegyet a közgyűlési karzat­ra, hogy alkotmányiam ismeretei­ket közvetlen tapasztalataik alapján bővítsék atekintetben, hogy is fest közelről a főváros parlamentje. Lehet véletlennek tulajdonít am, de nincs kizárva, hogy készakarva t ö r t é n t: a legdaliásabb város­atyák álltak fel egymásután szólás­ra, a fiatal és friss leány ser eg örven­dező pillantásaitól kísérve. Elsőnek a fess Takács Pista zengett érces baritonján hatalmas dörgedelmet Wossala tanácsnok ellen, azon okból, hogy a Rudas-fürdő építőbi­zottságában egyetlen orvos sem sze­repel, holott a helyzet az, hogy a Gellért-fürdő is azért olyan rossz orvosi szempontból, mert annak ide­jén az építési zsűriből kifelejtették az orvos-doktorokat. * EZ MÉG NAPIREND ELŐTT TÖRTÉNT: a napirend során az elnöki bejelentések következtek, amelyekhez váratlanul Friedrich István kért szót, mégpedig az ügy­rend alapján. Ide-oda imbolyognak

Next

/
Oldalképek
Tartalom