Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-26 / 42. szám

2 ujhBumPEsr 1935 október 26. A IMMv* mernem VXROSSMU NOTESZ A LEGFELTŰNŐBB AZ VOLT A SZERDAI kurtácska közgyűlésen, hogy arról teljesen és tökéletesen hiányzott az ú. n. polgári ellenzék. Távolmaradt Fridrich István, hiányoztak R a s- s a y Károly és B r ó d y Ernő, sőt tá­vollétével tündökölt Gál Jenő is. Minössze Boross László árválkodott a balközép padsoraiban, annyira egye­dül, hogy zuglói bizottsági tagtársa, Petrovácz Gyula a jobboldalról átment hozzá és hosszabb ideig tanács­kozást is folytatott vele. Petrovácz Gyulának különben nagy­sikerei voltak ezen a nem túlságosan látogatott közgyűlésen. A főváros leg­ifjabb kerületének, a XIV.-nek, amely­nek megalkotása az ő legszemélyesebb műve, szemben a polgármesteri előter­jesztéssel, Petrovácz Gyula adott nevet ezen a közgyűlésen. (Ugyan lojálisán el kell ismerni, hogy S z e n d y kész­séggel engedett előterjesztéséből Petro­vácz kívánságára, hogy ne Rákosmező, hanem Rákosváros legyen Zugló neve.) Petrovácznak, viszont tökéletesen igaza van abban, hogy nem azért lett önálló kerület Zugló, hogy mezővé degra­dálják, amikor város akart lenni. Amint, hogy lett is! A napirendi pontok szürkén és simán zajlottak le, volt névszerinti szavazás is, amelynél az előadón és a közgyű­lési elnökön kívül jóformán senki sem tudta, hogy mire szavazott. Az új tör­vény óta, amely igen sok esetben ír elő névszerinti szavazást, gépies művele­tekké váltak ezek a szavazások. ■K Nem az igazságszolgáltatás bírósá­gainak fellebbezőjéről, hanem az adó­kivetések fellebbezőiről esik itt most szó. Néhány év előtt az adókivetések el­leni fellebbező, amikor a feljebbviteli tárgyalás során a másodfokú felszólam­lás! bizottság helyiségeinek előszobájá­ban ügyének letárgyalására megjelent, nem sajnált egy pár piculát az altiszt­től, hogy minél hamarabb való bemene­telre sorszámot kapjon. Drága volt az ideje, így a borravaló adás számára is előnyös vásárt jelentett. Jött, számot váltott és „győzött“ vagy vesztett“, de mindenesetre iparkodott minél előbb a foglalkozása után jutni. * Ma ez a helyzet megváltozott. Nem törekedik senki jobb sorszámra. Elleb­zsel akár egész délelőtt. Vagyonban nem, de időben erősen meggyarapodtak a milliomosok! Ezelőtt a fellebbező a felszólamlási bi­zottság tagjainak legegyszerűbb tájé­koztató kérdéseit is a tárgyalások során gyanakvással, védekező pillantással fo­gadta. Ma . . .? Lassan felel. Nem mintha az angol adó-morál tört volna utat újabban, ta­lán azért, mert legtöbbjének az élete olyan, hogy nem kell ravaszkodnia. Élete nyitott könyvvé vált, amelybe min­denki beleláthat. NÉHÁNY MÉLYENSZÁNTÖ GON­DOLAT LIBER alpolgármester beszé­déből aKresz-cmléktábla lelep­lezési ünnepségén: — A mentők a cselekvő emberbaráti szeretet fegyelmezett katonái, akik min­denütt ott vannak, ahol reájuk szük­ség van a gyors segítés érdekében. A mentők kiváló alapítójának nemes el­gondolása szerint mindig híven teljesí­tették ezt a munkát, hűségesen teljesí­tették kötelességüket az igazi felebaráti szeretet gyakorlása terén. Amikor a mentők az egymilliomodik balesetnél segédkeztek két évvel ezelőtt, az egye­sület igazgatósága ezt az évfordulót nem ünnepelhette volna meg méltób­ban, mint abban a formában, hogy el­határozta kiváló alapítójának és első főorvosának emlékét méltó módon meg­örökíteni; megörökíteni annak a férfiú­nak az emlékét, aki egymaga olyan sokat tett egy nemes cél elérése érde­kében! * KÉTSOROS HÍR JELENTI a napi­lapokban, hogy a bíboros-herceg- primás intézkedése alapján nyuga­lomba vonul II u n k á r Géza, a kö­zépső-ferencvárosi egyházközség plébá­nosa és új vezető papja lesz a Bakács- téri gyönyörű templomnak. A hetvenedik életévéhez közeledő heidenczi Hunkár Géza, aki saját elha­tározásából idős korára való tekintet­tel a tavaszi választások során kima­radt a törvényhatósági bizottsági ta­gok sorából, most teljesen visszavonul a plébánosi tevékenységtől is. A fehér­hajú öregúr előkelő, mégis joviális kül­sejével egyik finom és nobilis jelen­sége volt a mezőnynek a közgyűlési te­Az ezévi eddig mutatkozó parányi, de mégis egy kissé immár felfelé mutató gazdasági görbe, csak a jövő esztendő­ben mutatkozik az adótechnika útjain, de a múlt évek gazdasági élete most úgy tárul fel, mint olyan kapu, amelyen át nem volna senkinek sem kívánsága a múltba visszatérni. A tárgyaló felek legnagyobb része nem gálában, hanem munkaruhában jön. Talán azért, mert ez egyben ün­neplő ruhája is? * A sok között azért akad egy-egy fel­lebbező, aki a régmúlt idők vértezetében vonul fel. Ha a tárgyalóterembe lép, az ajtóban még egyszer igazít a nyakken­dőjén, simít a fekete ruháján és tisztelet- tudó meghajlás után foglalja el a szá­múm fenntartott helyet, a bizottság el­nöki asztala előtti széken. * Öreg, fehérhajú, magas, szikár, pápa- szemét homloka tetején viselő ügyvéd jön. Tempósan leereszkedik a székre és csak akkor tolja a szemüveget az orr­nyergére, amikor az előadó, — aki a kincstár érdekeit képviseli — elmondja a tényállást, az adózó körülményeit és mindazt, amit a fellebbező az előzetes írásbeli fellebbezés alakjában elmon­dott. Az öreg ügyvéd az előadó beszéde köz­ben figyel. De közben külön-külön a bi­zottság tagjainak arcát vizsgálja: Váj­jon visz-e haza engedményt ügyfelének? remben. Mindenki szerette a város­házán a prépost Urat: szeretettel és meghatottsággal vesz tőle búcsút eze­ken a hasábokon az U j Budapest is. * A KEDDI NAPON AZ ŐSZ leg­szebb virágaival volt zsúfolva K o- vácsházy Vilmos tágas dolgozó- szobája. Őszirózsák fehérlettek a nagy diplomata-íróasztalon, még abba a sarokba is jutott virág, ahol a Gyön­gyös Bokréta falvaitól kapott kedves és magyaros emlékeit őrzi a tanácsnok. A sok virág és az ügyosztályi ünnep­lés annak az ötven esztendőnek szól, amelynek küszöbét október 22-én lépte át a jubiláns tanácsnok. Kovácsházy Vilmos mindennek in­dult, csak tisztviselőnek nem: előbb gazdatiszt akart lenni, majd az orvosi pályára készült, végül is jogász lett, a fővároshoz került, ahol adószámvitel­től szegénygondozásig keresztülment az összes szakaszokon. Nem feladata e soroknak az ötven­éves Kovácsházy hivatali érdemeit mél­tatni. Az a taps és elismerés, amely a törvényhatósági bizottság minden ol­daláról pártkülönbség nélkül áradt fe­léje legutóbb, amikor méltatlan táma­dásban részesült a közgyűlésen egy túl­buzgó városatya részéről: az bizonyítja, hogy Kovácsházy tanácsnok úttörő je­lentőségű propagandisztikus tevékeny­sége az idegenforgalom fejlesztése terén valóban elsőrendű és minden dicséretei megérdemel. Az ötödik iksz küszöbén azonban a régi barátság jogán mégis foglalkozni kívánunk Kovácsházy val, akit új oldaláról mutatunk be ezennel a nyájas olvasónak! * mfí —— j_i— Hiúi uni— ...............mii — Nos, tessék előadni panaszát! — szól az elnök. Az ügyvéd hangosan köszörüli a tor­kát, fontoskodva hátradiil a széken, még egyszer csendet és figyelmet bizto­sítani akaró tekintetét végighordozza a bizottság tagjain, újból torkát köszö­rüli és altkor nagyot fohászkodva, szem­üvegét homlokára feltolva elkezdi a be­szédét: — Igen tisztelt felszámolási bizottság! Halk derű! De a tárgyalás során ki­sült, hogy az elszólás, a felszólamlási bizottságnak felszámolásinak való titu- 3 ál ás a talán nem is olyan véletlenül ke­rült az öreg ügyvéd szájára ... Ki a tárgyalás befejezte után ismét nyak­kendőt igazit s amilyen ünnepélyesen ereszkedett le a székre, öregurasan kel fel és tisztelettudóan meghajtva magát távozik a teremből. * Mint egy ittfelejtett árnyék a múlt­ból . . . Az elszólás után azonban még sokáig szálldogáltak e csendes derű bá- rányfelhőcskéi e teremben szerteszét ... Modem kertek lervezese és klvilelezíiae K1REH&EEHHEK KERTÉPÍTŐ \ II., Julia-utca 2. (Budakeszi-ut sarok) Telefon: 55-8-53. I Állandóan raktáron; gyümölcs-, díszfa, fenyő, évelő és rózsa, nagy választékban TUDNI KELL, HOGY AZ IDEGEN- FORGALMI propaganda berkeiben bur­jánzik a legtöbb ötlet. Aminek főoka az, hogy az idegenforgalmi hozzáértés nincs kvalifikációkhoz kötve, mindenki azt hi­szi, hogy a legjobban tud hozzá, akár­csak a hajdú a harangöntéshez. Alig van nap, hogy egy nehezen kiagyalt idea megfelelő ajánlólevelekkel felsze­relve fel ne bukkanjon Kovácsházy ta­nácsnoknál. Más lapra tartozik, hogy az igazi gyakorlati szakértelem kérlelhe­tetlen reflektora alatt egyik percről a mánkra semmivé zsugorodnak a fényes ötletek, amelyekkel idegenek tízezreit gondolta Budapestre hozni a feltaláló úr, aki a közérdekű eredmény mellett természetesen abban is bizonyos volt, hogy saját személyében százezer pengőt keres a ragyogó ötleten. Kovácsházy idegenforgalmi tevékeny­ségében az a fontos, hogy a legjobb és leggyakoribb ideákat saját maga ter­melte ki. Csak futólag említjük meg az ő két legnagyobb idegenforgalmi telje­sítményét: a bécsi iroda megépítését és a Gyöngyös Bokréta megszervezését. Mindenkinek el kell ösmernie, hogy a bécsi iroda működése nemkülönben a Szent István hetében rendezett Gyön­gyösbokréta színes és magyar képei je­lentékeny mértékben hozzájárultak ide­genforgalmunk frappáns emelkedésé­hez. Kovácsházy Vilmosnak annyi nagy­szerű gyakorlati ötlete van, hogy nem­csak a városnak, hanem másoknak is jut belőle. Természetesen ingyen és bér­mentve. így például Kovácsházy leg­személyesebb ötlete volt, hogy az egyik ligeti vendéglősnek, aki fővárosi bérlő, ami ion a csekély látogatottságról pa­naszkodott, a következőket wiondotta:

Next

/
Oldalképek
Tartalom