Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-30 / 13. szám
/I Kálvin-tér problem á fa Feltűnési Keltő sxaKvélemény a főváros által elfogadott rendezési tervről, amely rossz és gyaKorlatiatlan — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros közlekedési hálózatának egyik legnagyobb forgalmú, amellett legtöbb fennakadást okozó pontja a Kálvin- tér. Szabályozására, mint emlékezetes, két év előtt tervpályázatot hirdetett a főváros, melyre száz terv érkezett be. Közülök kilenc nyert jutalmat és az ezekben foglalt gondolatok figyelembevételével a főváros maga készített most rendezési tervet, amiről nemrégiben úgy a szaksajtó, mint a napilapok részletesen megemlékeztek. E tervről és a vele szemben táplált aggályairól tartott e hó 21-én a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet út-, vasút- és hidszakosztályában előadást Méhes Emil di'. mérnök, aki e kérdéssel már hosszú évek óta foglalkozik. Már 1928- ban terjesztett elő javaslatot — ugyancsak a Mérnökegyletben — a tér rendezésére, sőt ezt megelőzőleg és ezután is számos szakközleményben, valamint más helyeken tartott előadásokban sürgette a tarthatatlan közlekedési állapotok megszüntetését és a tér kifogástalan szabályozását. Az említett tervpályázaton két tervével is jutalmat nyert előadó mostani előadása tulajdonképpen három részre tagozódott. Az első részben nagy alapossággal foglalkozott a tér foltjaiménak számszerű adataival és a rendezés által kielégítendő követelményekkel. Számos staltisztikai adat táblázatos és grafikus feldolgozásával bemutatta, hogy nemcsak ma nagy a Kálvin-tér forgalmi jelen tősége, hanem a Boráros-téri híd megnyitása után is meg fog maradni ez a jelentősége, sőt teljesen biztos, hogy a gépkocsik számának szaporodásával a forgalom még nagy mértékben növekedni is fog. Különösen két összeállításával támasztotta alá érvelését. Egyik azt mutatta ki számszerűen, hogy bár Budapest lakossága az utóbbi években is állandóan növekedett, ugyanezen idő alatti a folyton romló gazdasági helyzet következtében a forgalom a Kádvln-téren mindjobban csökkent. A másik összeállítás viszont azt érzékeltette, hogy a Kálvin- téi forgalmának nagysága majdnem egyenes arányban változik Budapest személygépkocsijainak számával. Ha tehát nőni fog a gépkocsik száma, arányosan fog nőni a tér forgalma is. Következtetései eredményeként számszerű adatokat mutatott be végül arról, mekkora tehát az a várható forgalom, amelynek zavartalan levezetését a Kálvin-tér átépítésénél a méretezés alapjául kell venni, ha legalább 10—20 évre biztosítani akarjuk a zavartalan közlekedést. A második részben bemutatta Méhes dr. miként lehet valamely közlekedési útvonalat vagy teret a várható forgalomra méi’etezni. Megemlékezett az amerikaiak ilyirányú ténykedéséről, akik nagyvárosi útvonalaiknak az autók általi elözönlése folytán elsőknek kényszerültek ezzel a feladattal tudományos alapon foglalkozni és megkísérelni annak megállapítását, mi az egyes útvonalak teljesítőképessége. .Ismertette és levezette a legegyszerűbb esetekben alkalmazható f-zámítási eljárás menetét és az egymást követő járművek egymástoli távolságának, valamint ennek alapján az útvonal teljesítőképességének meghatározási módját. Majd grafikonban bemutatta a budapesti viszonyokra általa végzett számítások eredményeit. Érdekes volt az a megállapítása, bogy a közlekedési kódex által személy-járművekre előírt 4 méteres egymásközti távolság átlagban csak 12 kilométer óránkénti sebességig elegendő. Ennél gyorsabban haladó járműveknek a biztonság érdekében nagyobb távolságra van szükségül?1. Az előkészítő adatok ismertetése után előadása harmadik részében rátért előadó a főváros tervének ismertetésére. A tervezet lényege a tér közepére helyezett perronsziget, mely körülbelül a Kecskeméti-utca és Baross-utca összekötővonalánál kezdődik és a Ráday- utca torkolatának meghosszabbított tengelyéig tart és amelyen a villamosvonatok keresztülhaladnak, míg az egyéb járművek körben, egyirányban megkerülik. E nagyobb középszigeten kívül még egy nagy sziget létesül a tér Vámház-körút felé eső végében, valamint több kisebb sziget is. A gyalogosok öt-hat különböző sáv menitén mehetnek át az úttesten, ill. a perronszigeteken keresztül. A Kecskeméti-utcai vilLamosközlekedés a terv szerint megszűnik, a Baross-utcai villamosok számára részben a téren elhe- lvezett egyvágányú végállomási (kihúzó) pálya képezne végállomást, részben pedig a Vámház-körút felé haladnának. A szökőkút jelenlegi helyén maradna. Méhes közlekedési nemek szerint sorjában vette bírálat alá a tervet. Legnagyobb hátrányait a következőkben jelölte meg: a tervezet véghálózat nem képes a tér villamosvasúti forgalmát za- vartalánul lebonyolítani, amellett a szökőkút előtti vágánykapcsolások sok veszélyt rejtenek magukban. A gépkocsik ér egyéb járművek körforgalma keresztezéssel vegyes elrendezésű, ami igen erős rendőri irányítást igényel, de így is minduntalan zavart fog előidézni. A gyalogjárók átjáróinak rendszere bonyolult, nem tekinthető át tisztán és hasonlóképen túlerős rendőri ellenőrzést igényelnie, de még emellett sem volna sima és bajnélküli a gyalogos átjárás. Amellett külön hibának minősítette előadó azt, hogy a terv nem számol a szép városkép követelményeivel és ezirányban semmit nem nyújt. Bár helyesnek tartaná a villamosvonalaknak máé alaprendszerű vezetését, mint ahogy azt a főváros javasolja, mondotta Méhes, de mégis bemutatni óhajtja, hogy erre a villamosforgalmi elrendezésre is készülhet olyan szabályozód terv, amely jó forgalmi lebonyolítást és szép városképet nyújt. Ennek igazolására előadó két szabályozási tervet is mutatott be. Az elsőnél a középsziget egyetlen to- jásdad terület, mely a Kálvin-tér eg'ész belsejét elfoglalja, csak köröskörül hagy a görbületek szerint változóan 9—12 méter széles koo,hutát. A szökőkutat jelenlegi helyéről a sziget másik részére, a Ráday-utca tengelyébe helyezi át. A villamosforgalomban két végállomási (kihúzó vágányt létesít, ami által a vonalak túlterheltsége megszüntethető, sőt a Vilmos császár-út—Múzeum-kőrút közlekedése is megjavítható, min tirogy ez az elrendezés módot nyújt a Berlini-tér— Sólyom-utcai hurokvágánytól a Kálvm- téri végállomásig és vissza közlekedő új viszonylat beállítására és ezzel e vonal jobb kocsiellátására, amit a közönség bizonnyal nagy örömmel üdvözölne. A többi jármű forgalma az egyetlen nagy középsziget körül tiszta körforgalomban bonyolódnék le, míg a gyalogosok számára három, ill. négy, áttekintehetően elhelyezett széles átjárósáv szolgálna. A kút áthelyezése és az egyetlen nagy középsziget- létesítése által a tér egységes, valóban szép és forgalmi jelentőségéhez méltó városképet nyújtana. Méhes dr. második bemutatott terve az előzőtől főleg abban tér el, hogy a szö- kőkútat a Ráday-utca és Vllői-iít torkolata közé, a Gazdák Biztosítójának épülete előtt kiképezendő nagy szigetre helyezi el, mely utóbbi a középszigettől széles úttest által választódik el. így a közlekedés lebonyolítására a tér többi része szolgál, miáltal a forgalmi rendeltetésű tér-rész párhuzamos vonalak' által határolt, normális útvonalhoz válik hasonlóvá. A szökőkút áthelyezésére vonatkozólag megjegyezte Méhes, hogy a Műemlékek Országos Bizotsága ezt ellenezte. De ha ugyanez a bizottság időközben hozzájárult- a belvárosi plébániatemplom eltolásához, akkor a szökőkút áthelyezése ellen igazán nem emelhető kifogás. Az előadást igen nagyszámú közönség hallgatta rendkívüli érdeklődéssel. A kérdés fontosságára és a hozzászólásra jelentkezettek nagy számára való tekintettel a szakosztály úgy határozott, hogy a megvitatásra külön ülést rendez. A makacs Egerer Százötven éves okiratok a főváros ellen indított százhúszezer pengős kártérítési perben — Az Uj Budapest tudósítójától. — Ritkaság, hogy egy polgári perben százötven esztendős levéltári okmányokra hivatkozzanak a szembenálló peres felek. Ez a ritka eset történt meg az elmúlt héten abban a- perben, amelyet Egerer Gedeon dr., budapesti ügyvéd indított százhúszezer pengő tőke és jártáé kai iránt a törvényszék előtt a főváros ellen. A per alapja — mint azt az Uj Budapest már megírta — egy tizen- négyszögöles feljáró a Zsig mand-utcában. Egerer azt vitatta, hogy ez a terület közterület és így a főváros köteles az ő szemlőhegyi telkéről a szűk közön keresztül kijárást engedélyezni, mivel azonban a főváros erre vonatkozóan az engedélyt megtagadta azon a címen, hogy nem közterületről, hanem magánterületről van szó, kártérítéssel felelős a telek- tulajdonosnak, még pedig kerek száz- húszezer péngővel. A bíróságok egészen a Kúriáig azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ez a feljáró sohasem volt közterület, hanem az azt környező magánterületeknek kiegészítő része volt, ennélfogva a főváros azzal, mint magánkul aj dohban lévő közterülettel, nem is rendelkezhetett én így a kárt okozó cselekményt el sem levethette. A bíróságok ebben a perben a fővárosi tiszti ügyészség logikus fejtegetései kapcsán Egerer ügyvédet elutasították keresetével. Egerer ügyvéd azonban nem nyugodott bele az ítéletbe és új bizonyítékok alapján perújítást kért, amelyet a törvényszék el is rendelt. Az új bizonyítékok a főváros levéltárában lemásolt okiratok voltak. Bemutatott ezen okiratok során Egerer egy 1871-ből Ítélt budai tanáosiilési határozatot, amellyel azt kívánta igazolni, hogy a szóbanforgó terület közterület. Becsatolt ugyanennek a körülménynek igazolására egy 1853-ban készült térképet, nemkülönben különféle tervrajzokat és egyéb vázlatokat. A főváros Egerer keresetére hosszú perirattal válazolt, amelyben szintén levéltári kutatásokra hivatkozott. A tiszti ügyészség becsatolta a bírósághoz a szóbanforgó ingatlan 1840-ben történt árverésére vonatkozó jegyzőkönyvet, egy 1802 február 27-én kelt adásvételi szerződést és azt a vallomást, amely szerint 1787 május 10-én a budai telekhmatalban az akkori tulajdonos: Adler Pál bejelentette az ingatlan megvételét. A százötven évvel ezelőtti ingatlan- piac érdekes adatai tűnnek elő a főváros periratából. Az Országúti városrészi telekkönyvek sárgult íolíánsad, nemkülönben a budai telekfelmérési könyvek elhalványult alaprajzai azt mutatják, hogy a két ingatlant a napóleoni háborúk idején felmérték és annak terjedelmét a telekhivatal 123 négyszögölben állapította meg. A felmérés — mint. azt a főváros per- irata, kifejti — az akkor szokásos eljárás szerint úgy történt, hogy az ingatlant, amennyiben nem képezett négyszöget, felosztották négyszögekre és ezeknek a négyszögeknek oldalait lemérték. Ép úgy lemérték azoknak a háromszögeknek az oldalait is, amelyek ebben az esetben maradtak fenn a leírt eljárás után, ha valamely oldal a szemben levő oldalhoz képest nagyobb mértékben eltért a párhuzamostól. A számítási művelet elvégzésének megkönnyítésére rajzot készítettek, melyen ugyan az oldalak méretei nem mindig feleltek meg a természetes arányoknak. Csak arra ügyeltek, hogy a rajzon feltüntetett forma, ha nem is arányaiban, megfeleljen a felmért ingatlant formájának. A kész rajzban azután pontozottan bevezették a számítási módszerek elvégzéséhez szükséges és általuk a helyszínen leméit kisegítő vonalakat, végül úgy a tényleges határvonalat, illetőleg ezek egyes részei mellé, mint az idom felosztását, eszközlő vonalak mellé odaírták azoknak a méreteit. A terület kiszámítását, olymódon végezték, hogy ahol a két szemben levő oldal hosszúsága nem egyezett, hosszúsági számmértékének középarányosát vették tekintetébe. A bemutatott egykorú rajzokból- a, főváros azt a következtetést vonta le, hogy az a sikátor, amelyet Egerer ügyvéd a főváros tulajdonául vindikál, soha sem volt közterület, hanem magánterület és így sem Buda városa, sem a székesfőváros a, szóbanforgó területre átjárási engedélyt senkinek sem adhatott. A főváros egyetlen levéltári adatot sem talált arra. vonatkozóan, hogy ezt a területet, mint magántulajdont Buda főváros, illetőleg a székesfőváros bármi- kar birtokolta volna, Kern erősíti a főváros szerint Egerer álláspontját az a körülmény sem, hogy az egykori térképeken ez a területrész mint Gasse szerepel. A Gasse a németben — mondja a tiszti ügyészség — tulajdonképen nem közlekedés céljait szolgálja'és közterületet képező utcát jelent, hanem a házaktól közrefogott utat, tehát a magáim tat, is. Ettől függetlenül azonban nem valószínű, hogy amikor a, sikátorra építési engedélyt kértek magánifelekr akár a főváros, akár a Közmunkák Tanácsa, amelyet az ilyen terjedékek egyébként megilletnek, a területről minden ellenszolgáltatás nélkül lemondott volna és arra igényt ne tmnasztott volna, A bíróság' teljes egészében helyt adott a főváros érvelésének és a makacs Egérért perújító keresetével elutasította, Egy-két óv múlva a Kúria fog ismételten foglalkozni azzal a súlyos problémával^ hogy a levéltári kutatások alapján közterületnek,vagy magánterületnek minősíthető-e a Zsigmond; utca tizennégy és félöles sikátora?
