Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-16 / 7. szám

1935, február 16. UJpJßUDAPEST 5 Mss uj XJ. ügyosztály Irta : MlVCCCU /ISTAC Szendy polgármester a kiszivár­gott hírek szerint úgy tervezte, hogy a fővárosi közigazgatás racio­nalizálása során megszünteti az tpa- ri és közgazdasági ' ügyosztályt, amely a polgármesteri ügyosztá­lyok sorában a XV. sorszámot vi­seli. A polgármester ezen elgondo­lása ellen megmozdultak az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek. Ál­lást foglalt ebben az ügyben a Ke­resztény Iparosok Országos Szö­vetsége, az elmúlt héten pedig a Baross Szövetségi is, amely Purébl Győző dr. nyug. tanácsnok, az ipari és közgazdasági ügyosztály volt érdemes vezetője javaslatára fel­irattal fordult az ipari és közgazda- sági ügyosztály megszüntetése ellen a polgármesterhez. Szükséges — ál­lapítja meg a Baross Szövetség, — hogy az iparnak és a kereskedelem­nek a főváros hatalmas szervezeté­ben központi igazgatása legyen és továbbra is fennálljon a 22,-ik élet­évét élő közgazdaság! ügyosztály, amely mezőgazdasági, ipari és ke­reskedelmi részből áll, felölelvén munkakörében Budapest székesfő­város minden közigazgatási ágát, olyan intézkedéseket téve, hogy azok országos kihatással is vannak, sőt arra nézve egyenesen irány­adóak! Ilyen előzmények után került a tizenhetes bizottság keddi ülése elé a polgármester javaslata a közgaz­dasági ügyosztály megszüntetésére. Dicsérnem kell azt a konciliáns magatartást, amely ebben az ügy­bem állásfoglalásomat és a bizott­sági tagtársaim felszólalásait fogad­ta, amelyek után a főpolgármester, illetőleg a polgármester olyan teen­dő intézkedésben állapodlak meg, hogy az végeredményben az ipar és kereskedelem szempontjából nem visszacsökkenést, hanem javu­lást jelent. A tizenhetes bizottságban rá kel­lett mutatnom arra, amit most az Uj Budapest hasábjain is megis- métlek, hogy amikor a kormány sok évtizedes kívánságnak eleget téve külön ipari minisztériumot létesít, a városháza nem tehet retrográd lépéseket. Nem kétséges, hogy a fő­városi lakosság legnagyobb része iparból és kereskedelemből él, a legtöbb adót az ipar és a kereske­delem: fizeti. Ugyanakkor azt lát­juk, hogy a közgazdasági ügyosz­tály évek hosszú sora alatt egyre senyvedett, hatásköre folyton kiseb­bedért. Ezen előzmények után meg­nyugszom a szanálási bizottság határozata kapcsán kialakult fő­polgármesteri, illetőleg polgármes­teri elhatározásban, amely szerint megszűnik ugyan a XV. ügyosztály, de új és hathatós képviseletet talál a főváros ipara és kereskedelme a polgármesteri XI. ügyosztályban, ahová a jövőben az összes ipari ügyek fognak tartozni, viszont, ahonnan elviszik az idegenforgal­mat, el az Állatkertet, nemkülönben a fürdőket, de megnövesztik az ipari és gazdasági ügyosztály nevét viselő XI. ügyosztály hatáskörét az összes kézműipari kérdésekkel és megrendelésekkel. így tehát a jö­vőben a XI. ügyosztály hatásköre az ipar és kereskedelem képvisele­tét illetőleg sokkal centrálisabb, ha­tározottambb és ami a legfontosabb: hatékonyabb lesz. E pillanatban még természetsze­rűen bizonytalan, ki fog a jövőben állam az egyesített ipari és gazda­sági ügyosztály élén, hiszen a ta­nácsnokok beosztása a polgármester legszuverénebb joga. Rá kell mutat­nom azonban e helyen arra, hogy az ipari és kereskedelmi problémák új ügyosztályára a fontosabbnál- íontosabb kérdések egész légiójá­nak megoldása vár. Nem kétséges ugyanis, hogy bizonyos dezorgani­záció van most a városházán ipari és kereskedelmi téren, főként, ha a beszerzéseket és az új KözszállítáJ si Szabályzat alkalmazásának mód­jait tekintjük. Dacára Felkay ta­nácsnok, a közgazdasági ügyosztály jelenlegi kitűnő vezetője törekvései­nek, amelyek során ő igyekezeit bizonyos normákat felállítani a sza­bályzatnak az egyes ügyosztályok által való alkalmazását illetően, ama a helyzet az, hogy ezen a téren na­gyobb a fejetlenség, mint valaha! Azok az intenciók, amelyek az összes tényezők részéről az új Közszállítási Szabályzat életbelé­pése kapcsán a kisipar megsegíté­sét célozták, nem váltak be a várt mértékben. A kartellirozott nagy­ipar új és új rohamra indul a kis­ipar ellen, igyekeznek megtalálni a Közszállítási Szabályzat kevésbbé védett pontjait. így a legutóbbi idő­ben a stróman-kérdés az, amelyik sürgős orvoslásra szorul, lévén egyik legfájóbb pontja ez a főváros iparosságának. Ezen a téren micso­da vakmerő dolgok fordulnak elő, erre vonatkozóan elmondom az alábbi kis történetet, arra kérve Szendy polgármestert, hogy ebben az ügyben haladéktalanul indítsa meg a vizsgálatot. A magasépítési ügyosztályban, Wossala tanácsnok ügyosztályában kartoték rendszer van, melyben fel vannak fektetve mindazon iparosok, akiket a szűkebb versenytárgyalá­sokon való részvételre felhívnak. Hangsúlyozom, hogy a felhívás rendszere meglehetősen ki van ala­kulva és az ellen nem is lehet, nem is akarok jelen alkalommal kifogást felhozni. Ellenben vannak benn­fentesek, akik állandóan figyelik ezt a kartoték-rendszert, tudják kik jönnek sorra, kiket fognak fel­hívni, valamelyik soron következő versenytárgyaláson. Kiírják a ver­senytárgyalást, felhívják a soron következő négy-öt iparost. Vannak, akik körüljárják ezeket az iparoso­kat 40—50 pengőért, esetleg 100-ért megvásárolják tőlük az árlejtési blankettákat, azzal természetesen, hogy ők pályáznak a strómanná de­gradált iparos neve alatt a szóbanfor- g,ó közmunkákra. Ök töltik az ajánla­tot, nem egy, nem kettő, hanem va­lamennyi ajánlatot. Közöttük az­után az kapja a munkát, aki mint stróman a legmegfelelőbbnek lát­szik az ügyosztályban bennfente­sekkel rendelkező, a lelépési díjakat előlegezni tudó főnök számára. Hol itt az üzlet? Az üzlet ott van, hogy a XIII. üggyosztály nagyon vi­gyáz arra, hogy ne legyen hiteltúl­lépés, és ezért mindig jó magasan irányozza elő a közmunkáknál az irányösszegeket, mert csak így dicséretes megtakarítás lehet, kár- Ihozatos hiteltúllépés annál kévésü­ké. Hogy mennyire így, bizonyítja {a kialakult stróman-rendszer, ahol az ajánlati lapokat összevásárolt fő- vállalkozónak még mindig érdeme­sebb ötven és 100 pengőket adni a strómanoknak, mint reális árral pályázni. így legutóbb egy 2500 P-t reprezentáló villanyszerelési mun­kánál négy ajánlattevőnek ötven­ötven pengőket, összesen kettőszáz pengjőt osztott ki, vagy ígért a stró­manfőnök. Az ügyosztályi előirány­zat 2500 pengő volt, a munka érté­ke 1500 pengőt reprezentált. A stró­man-vállalkozónak tehát, hozzászá­mítva a négyszer ötven pengőt, 1700 pengőjébe került a munka, amelyet nyugodtan beadhatott a strómanjai­— Az Uj Budapest tudósitójától. — Illetékes helyről szerzett értesü­lésünk szerint a legközelebbi hetek­ben, okvetlenül azonban még feb­ruár havában sor kerül az üzemi személyi problémák megoldásáraj Mint lapunk más helyén közöljük, a főpolgármester nem vette át Bor­vendég azon gondolatát, hogy a vi­lágítási nagyüzemek adminisztrá­cióját egyesítsék és az egyesített üzem élére közös vezérigazgató ke­rüljön. Külön töltik be tehát az Elektromos Művek és külön a Gáz­művek vezérigazgatói pozícióját. A személyi kérdéseket illetően kiala­kult az illetékes tényezők vélemé­nye. Minden valószínűség amellett szól, hogy Plósz Pál vezérigazgató- helyettes pozíciójának épségben tar­tásával Szaszovszky Ottó, az üzem vezetőjének helyettesítésével meg­bízott igazgató lesz az Elektromos Müvek vezérigazgatója. A Gázmü­veknél Véssei Ede dr. az üzem ve­zetésével megbízott kereskedelmi igazgató lesz a vezérigazgató. A Beszkártot illetően az a hely­zet, hogy a kuliszák mögött válto­zatlan élességgel folyik a küzdelem a vezérigazgatói pozicióért. Ebben az ügyben állandóan folynak a tár­gyalások a polgármester, a főpol­gármester és belügyminiszter kö­zött. Más ugyanis az autonómia je­löltje a vezérigazgatói pozícióra, és más személyhez ragaszkodik a bel- ügymniiszter. Beavatott tényezők véleménye szerint döntés még hosszú ideig nem lesz és így a Már­kus Jenő-féle interregnum még he­tekig, esetleg hónapokig eltarthat. A Községi Takarék vezérigazga­tói és helyettes vezérigazgatói pozí­ciójáért szintén éles harc dúl. Az autonómia egységesen és pártkü­lönbség nélkül nyilatkozik meg amellett, hogy Laplay Lajos dr. ügyvezető-igazgató, akinek mar­káns egyéniségéhez fűződik az in­tézet jelzálog osztályának konszoli- dáltsága, legyen Reményi-Schneller Lajos dr. utóda. Bizonyos kormánytényezőknek azonban más jelöltjük van az inté­zet vezérigazgatói pozíciójára az egyik nagybank fiatal cégvezetője személyében. A Községi Takarék val 2400-ra. Még mindig 100 pengő­vel az ügyosztályi előírás alatt ma­rad és keresett külön 700 pengőt! Ezen anomálián segíteni kell! Megjelölöm a könnyű segítség mód’ ját is: a cessziós számvevőségi ügy­osztálynál kell körül nézni, meg kell tiltani azokat a cessziókat, ami­kor egy villanyszerelő egy másik villanyszerelőre engedményezi az összeget. A fővárosnak csak az anyagcessziókat szabad és lehet tu­domásul vennie. Ezek a problémák azok, amelyek­kel fokozottan kell foglalkoznia az új XI. ügyosztálynak! Remélem, hogy ez sikerülni fog teljes mér­tékben, és a főpolgármester és a polgármester jóindulatával fog ta­lálkozni a főváros ipara és kereske­delme új otthonában: a XI. ügy­osztályban! nagyfontosságú személyi kérdései­ben a döntés hamarosan várható. Általános a zűrzavar a főváros közélelmezési üzemeinél is, főleg a Községi Élelmiszerüzemnél. Reich Samu kormányfőtanácsosnak, az üzem vezérigazgatójának a szerző­dése a múlt esztendő utolsó napján járt le. A tízéves szolgálati szerző­désben van egy pont, amely sze­rint amenyiben a szerződő felek másképpen nem intézkednek a szol­gálati szerződés egy esztendőre auto­matikusan meghosszabbítódik. E pillanatban erősen kétséges, hogy Reich Samu szerződését megújít­ja-e a főváros, sőt az is bizonytalan, hogy a vezérigazgató kitölti-e az egy esztendőt. Reich Samu most beteg, utódját illetően még csak kez­detleges kombinációk vannak. Rövidesen új vezetőt kap a köz-t ségi Kenyérgyár is, melynek jelen­legi vezetője Kellner Nándor hat­vannégy esztendős, és több alka­lommal ő maga kérte nyugdíjba he­lyezését. Szó van arról, hogy a ke­nyérgyárat a kereskedelmi veze­tést illetően beolvasztják a Községi Élelmiszerüzembe, ebben az eset­ben csupán szakértő vezetőt kap a kenyérgyár, minden valószínűség szerint egy ismertnevű szakember személyében, aki alkalmas arra, hogy megfelelő módon racionalizál­ja az üzemet. LOPOS GYULA Budapes, III., Bécsí-ut 85. sz Iskolapadok, tornaszerek, Játszótéri beren­dezések, teniszütők és hajlított sportoikkek TELEFONSZÁM: 62—5—05 Február hó 17-én, 21-én és 24én délután '|23 érakor Súlyos személyi problémák az üzemeknél Szaszavszky Ottó lesz az Elekíromosmüvek, Véssei Ede a Gázmüvek vezérigazgatója — Harc a kuliszák mögött a Beszkárt és a Községi Takarék vezérigazgatói síailumáérí — Reich Samu szerződését nem ujitia meg a főváros

Next

/
Oldalképek
Tartalom