Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-09 / 6. szám
4 simHSUiiv^i—%m ....... UJpE UBAPJEST 1935. február 9. Cirkusz és hazafisági * Jakob Busch csárdás! láncoló elefánlfaí a város* gazdasági iicpyöS^lély naiv és *IIIeáíá&ns elRép^elé- seben — Hazafias és nemxeávédlelmt szempontok a JULÜlíöicli truppok Budapestre cteönlése ellen — Az Uj Budapest tudósítójától, —- - Hétfőn délután ül össze a városgazdasági szakbizottság, hogy foglalkozzon azzal a polgármesteri előterjesztései, amely a Fővárosi Cirkusz bérbeadása ügyében tesz javaslatot az öjnkormiányzati if.óru- moknak. Jelentette az Uj Budapest, hogy az ügyosztály azzal a előterjesztései, fog a szakbizottságok elé fordulni, hogy Jakob Busch nürnbergi vállalkozónak juttassák egy esztendőre, de további opcióval a cirkusz bérletét, még pedig az általa felajánlott évi 5 százalékáért a bevételnek, amely azonban 13.000 pengőnél kevesebb nem lehet. Az ügyosztályi javaslat mellőzni kívánja Gautier Henrik francia származású mülovar ajánlatát, nemkülönben az egyetlen magyar ajánlattevő: Fényes György ajánlatát is, aki a hat esztendei bérlet elnyerése esetén a 7.000 pengő fix béren felül a bruttó bevétel 8.1 százalékát ajánlotta fel. A városgazdasági szakbizottság ülése elé nagy izgalommal néznek úgy szakkörökben, mint a várospolitika berkeiben. Függetlenül a személyi kérdésektől, azt a nagy problémát kell megoldania a városgazdasági szakbizottságnak és a főváros törvényhatósági bizottságának: lehet és szabad-e a külföldi pályázót előnyben részesíteni a magyar vállalkozó felett, elképzelhető-e, hogy amíg tökéjét beigazoló, megfelelő művészi vezetést garantáló magyar jelentkező akad, külföldi vállalkozók kezébe jusson egy, esetleg több esztendőre a Fővárosi Cirkusz, amely függetlenül a falai között vagyont kereső vagy tönkremenő igazgatóktól, mindig bölcsője volt a magyar artistaképzésnek, ahonnan nem egy nemzetközi viszonylatban is elsőrendű magyar artista-karrier indulhatott útnak az évtizedek hosszú során keresztül? Mielőtt a pályázat megbeszélését folytatnók, néhány szóval rá kell mutatnunk arra, ki az a J. Busch, akit most mint világhírű érdekességet emlegetnek a városgazdasági ügyosztályban. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a jelenleg a bécsi Renz-cirkuszban működő vándor- cirkuszról néhány ténykörülményt szögezzünk le. A Programm szerint a cirkusz nagy szenzációja a Kalifák bosszúja című vizi némajáték, amely ezer szenzációt, ezer csodát és ezer színt ígér és talán nyújt is. A szokásos akrobata zsokékon, riff-kabylokon és táncoló zebrán kívül a cirkusz primadonnája a hetvenöt éves Renz Teréz műlovarnő, aki magasiskolát lovagol. Hogy el ne feledjük, van egyetlen egy magyar vonatkozása is a Busch-cirkusz- nak: a táncoló elefántok, amelyek Jakob Busch zenekarának andalító hangjaira csárdást táncolnak az ámuló bécsiek előtt. Hogy az egész műsorban egyetlen magydr nevet nem látunk, az a fentiek után nem lehet vitás senki előtt. Ezért az előterjesztésért a város- gazdasági ügyosztály felelőssége egyetlen pillanatig sem kétséges. A kötelező objektivitás mesgyéjéről egyetlen pillanatig sem akarunk letúrni, mégis meg kell állapítanunk, ismételten, amit multheti számunkban pontosan leszögeztünk: amíg magyar jelentkező akad, még ha az anyagilag vagy szakértelem tekintetében gyengébb is lenne a külföldi vállalkozónál, lehetetlenség, hogy a magyar ajánlat mellőzésével olyan idegen állampolgárnak juttassák a nyomorgó magyar artisták szájától elvett kenyeret, akik a magyar fővárosi természetszerűleg átmeneti állomásnak tekintik, ahol több vagy kevesebb sikerrel ven- szerepeltek és a fődolguk az, hogy a deviza-rendeletek paragrafusai között való mennél ügyesebb akrobata-tánccal mentsék ki külföldre azt, ami az itt megkeresett pengőkből egyáltalán kimenthető. Az ügyosztály hét pecsét alatt őrzött előterjesztéséből sok minden hiányzik. Vagy megkérdezte-e a városgazdasági ügyosztály a Nemzeti Bankot, mit szól ahoz valutavédelmi szempontból, hogy öt hónapon át külföldi cirkusz működjön Budapesten, amely külföldi cirkusznak nem lehet célja az, hogy az itt szerzett pengőkön szereplése alatt az ellátásukat biztosítsa, mert ha csupán az lenne a cél, akkor eggyel több az ok arra, hogy ez az abban az esetben éhenkórász társaság ne jöjjön Budapestre. És ami a legfontosabb: megkérdezte-e a városgazdasági ügyosztály a belügyminisztériumot, mint legfőbb rendőri hatóságot, kívánatosnak tartja-e a Busch-cirkusz nemzetközi artista társaságának egy tömegben való Budapestre özönlését és huzamosabb ideig való itt- tartózkodását? A közművelődési ügyosztály, melynek hatáskörébe tartoznak a külföldi vendégjátékok, véleményezte-e a Busdi-qirkusz egyelőre a folyó esztendő öt hónapjára, de esetleg évek hosszú tartamára szóló vendégszereplését? A belügyminisztérium, amelynek hatáskörébe tartozik legfőbb fokon a külföldi vendégjátékok ellenőrzése, hozzájárult-e ahoz előre, hogy ez a cirkusz itt vendégszerepeljen, amikor egyébként jónevü külföldi művészek csak megszorított számban és igen rigorózus előzetes vizsgálat alapján kapják meg munkavállalás: előadás stb. céljaira a beutazási engedélyt? Számolt-e a városgazdasági ügyosztály azzal a lehetőséggel, hogy a belügyminisztérium, mint legfőbb rendőri hatóság, abban az esetben, ha az autonómia fórumai minden tiltakozás dacára Buschéknak juttatják a Fővárosi Cirkusz bérletét, mint egyben a főváros legfőbb felügyeleti hatósága is, nem lesz-e esetleg kénytelen a közgyűlési határozatot megsemmisíteni a kétségkívül beadásra kerülő fellebbezések folytán? Ezekre a kérdésekre mindenesetre válasz adatik majd az illetékes tényezők részéről a városgazdasági szakbizottság hétfői ülésén, ahol arja vonatkozóan is fel kell tárni a szomorú igazságot, mennyi pénzébe került a fővárosnak az elmúlt esztendőkben a Fővárosi Cirkusz bérlete? Mit vesztett a főváros a Beketow- árvák cirkuszi bérletén, mennyibe kerültek a Néparénával folytatott bérleti játékocskák és általában: mennyivel tartozik a liget a fővárosnak? Ezekre a kérdésekre azt kell felelnie a városgazdasági ügyosztálynak, hogy bizony a Beketow- bérletből 70.000 pengő behajthatatlan köztartozás mafradt meg, a Nép- arána legutóbbi bérlője pe;dig közel 10.000 pengős adósság hátrahagyásával hagyta ott a rozoga épületet. Azt is be kell vallani, hogy a mutatványos-telep bérlők miután egyáltalában nem tartják be a hátralékok részletfizetési terminusait — kétségtelen önhibájukon kívül mintegy 90.000 pengő hátralékban vannak. Ha a főváros a hátralékban levő mutatványos-telepeket a kezében levő jogerős bírói ítélettel kilakoltatná, máról-holnapra alig egy-két bérlő maradna a ligetben; közöttük mindenesetre a cirkuszi bérlet magyar pályázója, akinek családja ötvenesztendős ligeti működése alatt nem maradt adós egyetlen fillér házbérrel és egyetlen fillér közteherrel sem. íme a főváros tehetetlen ligeti politikájának szomorú keresztmetszete a cirkuszi bérlet árnyékában! Nem hibáztatunk senkit, nem vonunk felelősségire senkit, jól tudjuk, hogy ezért a helyzetért végeredményben túlnyomó részben nem egyes személyek, akiknek talán csak túlzott jóhiszeműsége hibáztatható, hanem a gazdasági helyzet felelős. Rá kell azonban végezetül mutatnunk arra, hogy primitiv elgondolás az, amely a Busch-cir- kusz budapesti vendégszereplésétől a liget reneszánszát várja. Ez naivitás. A ligetet tönkretette a szórakoztató ipar általános válsága, a középosztály folyton fokozódó elszegényedése, jelentős mértékben a közlekedés fejlődése, aminek folytán a levegőre vágyó tömegek a város külsőbb részein keresnek a nyári hőségben üdülést, mint a porlente Városligetben. Dilettantizmus az az elgondolás, amely ezeken a bajokon a magyar artista-társadalom teljes tönkretevése árán is Jakob Busch nemzetközi trappjaival remél segíteni! ZománctábláH a legolcsóbban Beér Sándor V., Gróf Tisza István-u. 5. Tel. 82-4-29. I cinkotai kupaktanács Budapest ellen Felírtak a pénzügyminiszterhez, hogy a Budapesten dolgozó cinkotaiak kereseti adójukat lakóhelyükön fizethessék — Az Uj Budapest tudósítójától — Több alkalommal beszámolt az Uj Budapest arról a mozgalomról, amely egyes pestkörnyéki városokban és községekben indult meg a kereseti adó fizetésének új alapokra való helyezése céljából. Még 1927-ben olykép intézkedett a pénzügyminiszter, hogy a környéken lakó, de Budapesten dolgozó, illetve állásban levő alkalmazottak itt kötelesek keresetük után adózni. Sok ezerre rúg ugyanis azoknak a főváros környékén lakó tisztviselő és munkás embereknek a száma, akik Budapesten keresik kenyerüket. Az elmúlt esztendőkben a legtöbb környékbeli város és község képviselőtestülete határozatot hozott annak érdekében, hogy a kormány változtassa meg az érvényben levő rendeletét és az alkalmazottak ne munkahelyükön, hanem lakóhelyükön adózzanak. A legutóbbi napokban Cinkota község képviselőtestülete csatlakozott ehez az akcióhoz. A község képviselőtestülete elé a vezetőség azt a javaslatot terjesztette, bogy Cinkota csatlakozik ahoz a mozgalomhoz, amely szerint nem a lakóhely szerinti városokban és községekben alkalmazott tisztviselők és munkások által fizetett általános kereseti adó minden esetben a lakóhely községet illesse meg. Cinkota község; ebben az értelemben felírt a pénzügyminiszterhez, a kérelem támogatása iránt megkeresi a pestkörnyéki kerület ország- gyűlési képviselőit és erről értesíti a fővároskörnyéki problémák tárgyalására kiküldött állandó bizottságot is. Egészen meglepő indokolással fogadta el ezt a határozati javaslatot a cinkotai kupaktanács. Hangsúlyozza ugyanis a határozati javaslat indokolása, hogy a hivatkozott rendelet sérelmes a főváros környékén levő községekre, ameny- nyiben „az amúgyis jó anyagi viszonyok között levő fővárost juttatja jogtalan jövedelemhez“ és a környéken levő közületeket megfosztja „az őket természetszerűleg és igazságosan “ megillető jövedelemtől. Hivatkoznak arra is, hogy a főváros környékén levő városokból és községekből naponta százával járnak be a tisztviselő és munkások budapesti munkahelyükre és keresetüket költik el nemcsak teljesen Budapesten, hanem még adót is a fővárosnak fizetnek. Nem valószínű, hogy a cinkotai községi képviselőtestület memorán- dumát túlságosan komolyan vegyék a pénzügyminisztériumban. A cinkotai képviselőtestület sokkal helyesebben tette volna, ha a vele összeépített és tőle nemrégiben elválasztott Mátyásföldet istápolta volna jobban, hogy Mátyásföld ne igyekezett volna elszakadni az anya-községtől. Az efajta haragos felirat, amely minden valószínűség szerint a vezetők túlbuzgalmából lát napvilágot, egyáltalában nem alkalmas ar'ra, hogy a főváros és a környék között helyreálló jóviszonyt tartóssá tegye akkor, amikor a főváros és a vármegye vezetősége a jóviszony istápolásán buzgólkodik.
