Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-02 / 5. szám

4 UJ BUDAPEST 1935 február 2. Jogosan csökkentették-e a Beszkárt- illetményeket, nyugdíjakat ? Egy próbaperben fogja eldönteni a bíróság, hogy a törvényhatósági üzemi alkalmazottak illetményeinek csökkentését elhatározó kormány­rendelet érvényes-e a Beszkártra — Az Uj Budapest tudósítójától. — Feltűnő élénkség uralkodott néhány nappal ezelőtt a járásbíróságon Négyessy bíró szobája előtt. Asszonyok, emberek egymásnak adták az ajtókilincset és csak­hamar a tárgyalóteremben mozogni se lehetett. Az érdeklődők legnagyobb részt a Beszkárt volt alkalmazottai, nyugdíja­sai és azok hozzátartozói közül rekrutá- lódtak. Egy próbaper, amelyet özv. Burger Salamonná és társai indítottak ügyvéd­jük, ifj. Dajkovich István dr. útján a Beszkárt ellen■, perfelvételi tárgyalására került a sor. Burgemé ura a Beszkárt- nál főellenőr volt és halála után az öz­vegy élvezte a még 1930-ban megállapí­tott 179.11 pengős havi nyugdíjat. 1931 októberében azonban egyszerre indoko­latlanul leszállították ezt az összeget 149.48 pengőre, majd 1933 novemberétől visszamenőleg 152 pengőt fizettek. A ke­reset szerint mind a kétrendbeli nyugdíj- csökkentés helytelen és szerződés ellenes, egyenesen ellenkezik a nyug díj szabály­zattal. Ép ezért a Beszkárt az asszony­nak egész 1931-ig visszamenően mintegy 3600 pengőt megtéríteni köteles. Bür­gémé keresetét a szerinte jogtalan levo­nások ügyében, még mintegy 200 volt 'Részkárt-atkalmazott keresete követi. A Beszkárt a pei'ben Kertser Gyula dr. útján azzal védekezik, hogy a felpe­resek mindannyian a Budapest Székes­főváros Közlekedési Rt., tehát a fővá­ros tulajdonát képező üzemnek alkalma­zottai, már pedig a volt alkalmazottak­nak a nyugdíját azon rendeletek nyo­mán csökkentették, amelyek a törvény- hatósági üzemek nyugdíjasai végellá­tásának csökkenéséről intézkedtek. Az 5000/931, 5510/931, 7000/931, 3000/932, 1400/933. rendeletek értelmében a fővá­ros polgármestere a 168.078/931/3555. XII. ü. o., majd a 10.389/932. XII. ü. o. és a 229.433/933. számú rendeletekkel intézkedett a fővárosi üzemek alkalma­zottai fizetésének és nyugdíjának 15, 19 végül összesen 21 százalékos csökkentése iránt. A csökkentés mindig a megfelelő kormányrendeletek értelmében történt. — Igen ám — érvelnek az alkalma­zottak, — csakhogy kérdéses az, hogy a hivatkozott kormány rendeletek intézke­dései a fővárosra és ehhez képest a fő­várossal vonatkozóbban lévő üzemekre vonatkoztathatók és hogy a polgármes­ter rendeletéiben helyesen alkalmazza-e azokat. A főváros közigazgatásának szervezetét és rendezését mindig külön törvényben szabályozták és nem a többi törvényhatóság szabályozásával együtt. — Budapest seervezetét az 1872. XXXVI. te. szabályozta először, a többi törvényhatóságokét az 1886. XII. te. sza­bályozza. De külön-külön törvények sza­bályozzák a megyei és városi közigazga­tás reformját. Ha tehát a rendelet azt kívánta volna, hogy intézkedése a fővá­ros törvényhatóságaira és azzal viszony­latban lévő üzemek alkalmazottainak el­látási díjainak szabályozására is allcal- maztassék, külön meg kellett volna emlí­teni a főváros törvényhatóságát. — A rendeletek, amint ez az 1931. XXVI. tc.-ből is kitűnik, az állami ki­adások csökkentését, másrészt az állami bevételek fokozását célozzák. Azonban a Beszkárt nyugdíjasai ellátási összegének csökkentése által az állami kiadások néni csökkennek. A Beszkárt ugyanis önálló nyugdíjalappal és intézménnyel rendel­kezik, következéskép a nyugdíjak csök­kentésével éppen nem az állami bevéte­leket növelik, hanem elesnek mintegy 930.000 pengős kereseti és jövedelmi adó­tól és kiszámíthatatlan károkat idéznek elő azzal, hogy körülbelül 500.000 pen­gőt ilyen úton kivonnak a forgalomból. Kétségtelen ugyanis, hogy a nyugdíjak csökkentése csak a nyugdíjalap öregbí­tésére szolgál, mert a nyugdíjcsökkenté­sek összege bentmarad a nyugdíjalapban, amely azonban semmiféle kapcsolatban nincs az állami bevételekkel és kiadások­kal. — Az első kormányrendelet egyálta­lán nem, csupán a második foglalkozik a törvényhatóságok, megyei városok és községek által kezelt, fenntartott, vagy anyagi érdekeltségükbe tartozó üzemek­kel és itt is a fizetést és a mellékillet­ményt csökkenteni rendeli, ahogy a köz- igazgatási és egyéb tisztviselőknél csök­kentik. — Az első rendelet három kategóriát ismer és utalással az 1927/9.0Q0. M. E. rendeletre, a csökkentést 15, 10, 5 szá­zalékos kulcs szerint számolja, már pedig sem az első rendelet, sem pedig az 1927/ 9.000. sz. rendelet nem tartalmaz útmu­tatást arra, hogy a Beszkártnál a csök­kentési kulcs miként volna alkalmazandó. A rendelkezésekből világosan megállapít­ható, hogy azok nem vonatkozhatnak a Beszkárt nyugdíjasaira, a polgármester mégis elrendeli a legmagasabb százalé­kos kulcs szerinti csökkentést. — A csökkentések legmagasabb száza­lékával sújtotta önkényesen a polgár- mester azokat a Beszkárt-alkalmazotta- kat, akik mélyen alatta vannak azon rngnak, amely rang az állami tisztvise­lőknél a törvényes rendelet alapját ké­—• Az Uj Budapest tudósítójától. — A Keresztény Magyar Asszonyok Párt- szövetségének VII. kerületi szervezete po­litikai teaestét rendezett, melyen megje­lent Wolff Károly pártvezér, Toper ezer Ákosné elnöknő, Szendy Károlyné, Mun­kácsy Gyula kerületi pártelnök, Homon- nay Tivadar országgyűlési képviselő, Hauser Ignác plébános és még igen sokan a párt tagjai közül. Az est ren­dezője: Halmy Gyuláné örömmel kö­szöntötte a megjelenteket. Az első szónak Toperczer Ákosné volt. — Mi a fővárosnál szorgalmasan fog­lalkozunk a nyomor kérdésével — mon­dotta beszédében, — van azonban a nyomorenyhítésnek egy másik formája is s ez egészen sajátosan a női lélekre van bízva. Manapság óriási és általános nyo­pezi. Ép ezért a polgármester intézke­dése törvényellenes, méltánytalan, külö­nösen, ha arra is figyelemmel vannak, hogy a kormányrendelet nem tartalmaz olyan utasításokat, amelyek a főváros törvényhatóságával kapcsolatban álló üzemekre is alkalmazhatók. •— Ilyen körülmények között inkább fölterjesztéssel kellett volna fordulni a kormányhoz a rendelet kiegészítése iránt, hogy milyen irányelv szerint intézkedje­nek és amíg idevonatkozólag pótrendelet nincs, nem szabad lett volna intézkedni. A polgármester a főváros törvényhatósá­gának hozzájárulásával tartozott volna a Beszkárt igazgatóságát felhívni, hogy a nyugdíj szabályzatban megállapított módon változtassa meg a nyugdíj sza­bályzatot a kormányrendeelteknek meg­felelően. A Beszkárt megfelelő nyugdíj­alappal rendelkezik, ezt egyrészt a ta­gok, az alkalmazottak, másrészt a válla­lat fizeti be. A vállalat és §z alkalmazot­tak jogviszonya szabályzatokban van kö­rülírva. Kétoldalú szerződésben van le- fixírozva a munkaadó és a munkavállaló joga. A szerződést nemcsak a tagoknak, hanem a Beszkártnak is be kell tartani, ettől se az igazgatóság, se a főváros nem térhet el, hacsak a törvényhozás erre külön törvényt nem ad ki! A polgármesteri rendeletek nem alkal­mazzák helyesen a vonatkozó kormány­rendeleteket. Nem csökkenthetik egyol­dalúkig a díjakat akkor, amikor az al­kalmazottak által fizetett nyugdíj járu­lékok ellenében a nyug díj szabályzatban megállapított nyugdíjat helyezték kilá­tásba. Ebben az ügyben az alkalmazot­takat is megkellett volna hallgatni. Az első bíró azután az előrehaladott időre való tekintettel elnapolta a tár­gyalást és a közeli napokban fog majd ítéletet hozni, arravonatkozóan, hogy jogosan csökkentették-e a polgármester rendelkezésére a Beszkárt nyugdíjasai­nak járulékát? mór van az eszményekben. Ez a lelki­ség nyomora. Ennek a nyomornak az enyhítésére égetően szükség van. Épen azért a Keresztény Magyar Asszonyok Pártszövetsége programjába vette, hogy az eszményiségnek hódoljon. Vegyük fel a harcot az eszménytelenséggel szemben. Legyen a mai asszony Dante Beatricá- je. Finom kézzel járjon házról-házra és térítse meg a cinikusokat az eszmények számára. — A háború szellemi napfogyatkozás, utána dekadencia következik, majd a ro­mantikus hullámnak kell jönnie. Ezt kell a keresztény magyar asszonynak előké­szítenie, annak a keresztény magyar asszonynak, aki ezt a szomorú országot történelmi hűséggel szolgálja az örök nemzeti és hitbeli ideálok jegyében. — Az eszményiség fölér mindennel, még az egyéni boldogságnál is nagyobb érték. Sokan vannak, akik félre lökik egy-e&y pillanatért. Ezeket akarjuk mi megtéríteni. Minden eszményiséget meg­találunk Krisztus tanításában. A krisz­tusi eszméknek akarunk oltárt emelni, hogy azt kövessék. Erre a szent mun­kára hívom fel a keresztény magyar nőket. Toperczer Ákosné beszéde nagy hatást váltott ki a jelenlévőkből, majd Homon- nay Tivadar az országos politikáról, más­részt a kerület ügyeiről tájékoztatta a hallgatóságot. Ezután Wolff Károly meleg szavakkal köszöntötte Szendy Károlynét abból az alkalomból, hogy meg­jelent a Keresztény Magyar Asszonyok között. — Nagy respektussal állok a nők kö­zött — szólott beszédében, — mert nagy erőről van itt szó. Mindig tisztelettel vi­seltetem az erőkkel szemben. Igaz, hogy az erő sokféle lehet. Az erő lehet lénye­gében csak gazdasági erő. De figyelmez­tetem ezt az erőt, hogy ne avatkozzék be túlságosan a politikába, mert a politika elsősorban erkölcsi erő. Tudatában va­gyok annak, hogy nagy háttere van a dolognak és kijelentem, hogy én békét akarok és nem rajtam fog múlni, ha béke helyett harc lesz, de annak is elébe állok. — Uj korszaknak kell bekövetkeznie, elsősorban gazdasági szempontból. Nem lehet az, hogy a nemzet nagyrésze koldus- morzsákból éljen. Uj gazdasági refor­mokra van szükség s ebben igazságosság­nak és erkölcsnek kell lennie. Mert az erő csak ott van, ahol az erkölcsi té­nyező van. — Mi a magyar kenyérért dolgozunk, a magyar anyák nevében. A magyar anyák érdeke a legszentebb fórum. Az anyák gondjai olyan tények, amelyekkel számolni kell. Épen ezért a harcot meg kell vívni a magyar kenyérért! Az anyák lelke az a kulcs, amellyel megnyitom a családi tűzhelyet. Mi a család belső béké­jét szent célnak tartjuk, mert ez a nem­zet alapja s a nemzeti politika alfája. — A politika sokszor terrort, sokszor hatalmat használ, mi a szívek rezonan­ciáját használjuk. A halhatatlan lélek az alapja a nemzet boldogulásának is. Akik a keresztény eszméket nem fogad­ják el, gondoskodnak arról a gazdasági helyzetről, amely a lelkeket gúzsba köti. De azok, akik a lelkiség politikáját át­érzik, ide fognak jönni! — A mai gazdasági helyzet megaka­dályozza a családalapítást. Az egykét is csak a gazdasági helyzet megváltoztatá­sával lehet megszüntetni. Ebben a harc­ban elsősorban azokra a lelkekre számí­tok, akikben van annyi bátorság, hogy az igazságért harcoljanak. Ennek a harc­nak a fővárosból kell kiindulnia, mert a főváros a nemzet életében nem idegen test, hanem szív, amelyben egészséges ér­zelmeknek kell élni. Nem a kisebbség, hanem a többség jogos érdeke megvaló­sítása érdekében kívánom irányítani a politikát. Ez a magyar jövendő, a ma­gyar kenyér útja, a szebb jövőért való harc! — Arra kérem a családanyákat, élesz- szék a tüzet s fennen lobogtassák a zászlót, amely gyermekeiknek jövőjét szolgálja. Addig élesszék a tüzet, míg jön a hívó szózat s akkor minden anya tegye meg kötelességét. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Hauser Ignác beszéde zárta be az impozáns estet. Menczer Gusztáv tlsztitú ruháit egy évi jótállással fényteleniti Budapest, il., Törok-u. 3. Tel.: 50493. Vidékre is szállít. Gallér, frakk'ingek, ruhák tisztításában vezet Á harcot meg kell vívni a magyar kenyérért, a magyar családért! Wolff Károly szózata a keresztény magyar asszonyokhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom