Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-02 / 5. szám

2 UJ BUDAPEST 1935 február 2. A mindenes, mint minden, még elne­vezésében is változásokon ment keresztül. Ősanyját cselédnek, cselédlánynak, szolgálónak, majd mindenesnek, de a késó'bbi hajtását konyhai, illetve ház­tartási alkalmazottnak nevezték. A hosz- szú címek az idők mostoha változásá­val ismét visszafejlődtek és újból min­denes néven stabilizálódtak. A mindenes korán kel. Reggeli eszme­cseréjét a tejesemberrel, szemetessel, pékkel, segédházfelügyelővel (lassan eb­ből is újból vice lesz) folytatja. Nappal a melléklépcsőn jár az emelet­re, de külön boldogsága, hogy kora reg­gel, amíg a dörmögó hangú házmester- né az éjszakai kapunyitások és pénz­beszedések fáradalmait piheni ki, a fő­lépcsőn surran fel. A kora délelőtti órákban bírókra kel a szőnyegekkel. Ő az, akire a járókelő fel­kiált: Ne rázd a rongyot! A csarnokban állandóan veszekszik, vagy jóban van a kofákkal. Attól függ, milyen a természete. Délben ő az, akinek a reggeli félliter . kávé, két vizeszsemlye és a tízórai el­fogyasztása után a legjobban kopog a szeme a házban az éhségtől. Alig várja a déli étkezés kezdetét. Félszemmel oda- odasunyít asszonyára: vájjon elég széle­sen szelődnek-e számára a hússzeletek, és külön pillantásokkal figyeli, hányszor merül a tálalókanál a jó főzelékes tálba? Vájjon csordultig telik-e a mélytányér? Mert neki csak mélytányér kell. Leveshez, húshoz, tésztához egy­aránt. — Teccik tudni, gusztusosabb mély­tányérból fogyasztani az ételt, meg oda­haza öreg szülémnél így van e’ szokás­ban! — magyarázza nagy ártatlanul. Szülőfalujok vagy Dunántúl, vagy a Duna-Tisza közén fekszik, mert a tiszán­túliak nemigen „reckirozzák ma már a derága vasutyi kó'ccséget“, mondván, „nemigen mék Pestre, mert mán nem égisz bizonyos, hogy helyhő jutok-é“. A mindenesek legtöbbje a fiatalabb női korosztályokhoz tartozik. E korosz­tályokból soroz a hadsereg, — illetve nem jól írom, nem a hadsereg: hanem a hadseregbéli. A sorozás vasár, és ünnep­napokon szokott történni. Tavasztól őszig a Népliget, vagy a Városliget nevezetű városrészek fákkal, padokkal és mutat­ványos bódékkal borított területein, fa­levélhullás után a pályaudvarok előtti tereken és utcarészeken. A sorozás úgy történik, hogy a baka, vagy a mindenes megtaszítja, vagy csak súrolja a könyökével a másikat. „Ejnye, az anyád, nem tudsz vigyázni!“ — hang­zik a barátságos ismerkedés a baka, vagy „Ejnye, vigyázhatnék maga is egy kicsinyég“ — a leányzó részéről. De vannak más ismerkedési módozatok is, amelyeknek felsorolását mellőzhetjük. A mindenesnek, ha még olyan szépen süt is a nap, hétköznapon sohasem lehet olyan szép, mint a legszelesebb, csúnya, esős, ködös vasárnapon. Ez érthető, mert a hétköznap munkával telik el, míg viszont a vasár- és ünnepnap dél­utánja „mögtelhetik élvezetvei“. Mióta rádió van, azóta a mindenes az imént kellőleg méltatott ebéd után nem­csak a „Feketeszem éjszakája“ és „Messze van a nyíregyházi kaszárnya“ nótázása, dudolása, kornyikálása mellett mosogat, hanem bizony fújja a „Car­menét is, vagy „Toscá‘-t (mind a kettő c-vel ejtendő). Hogy hogyan, az más kérdés. Este megismétlődik a déli étkezést megelőző jelenet, majd jön a lefekvés ideje. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Közgazdasági, főleg tőzsdei körökben hetek óta keringenek hírek a fővárosi kölcsönkötvények konverziójáról. Arról beszélnek, hogy elvi döntés jött létre a konverzió ügyében, és elsősorban az 1927-es kibocsájtású hat százalékos fő­városi kölcsön konverziójára fog sor ke­rülni. A konverzióról elterjedt hírek idéz­ték elő a tőzsdén a hat százalékos fővá­rosi kötvény áremelkedését, azon elgon­dolás aalpján, ha ha a konverzió létre­jön, akor árfolyama magasabb lesz. Ar­ról beszélnek, hogy az ezer dolláros Ban­kers Trust-féle címleteket legalább is olyan ötezer pengős címletekre cserélik át, amelyek négy százalékos kamatot fog­nak hajtani. Egy ilyen címlet kamatjö­vedelme kétszáz pengőt tenne ki a mos­tani százhetvenöt pengős kamathozam­mal szemben. Az elterjedt híresztelések­kel kapcsolatban illetékes helyen a következőket mondották az Uj Buda­pest munkatársának: — Van értesülésünk azokról a híresz­telésekről, amelyek a fővárosi kölcsön­kötvények, különösképpen az 1927-es Az igazi mindenesről a kapuzárás után hazatérő háziak már az előszoba ajtajá­nak kinyitása után tudhatják, hogy mi­lyen az álma: mély-e, vagy csak olyan tévelygő. A hortyogás a lelki nyugodt­ságukat árulja el. De hát aludhatnak nyugodtan is: — hisz egyetlen gondjuk, hogy mire költsék el a fizetésüket, ame­lyet a házigazda ma olyan nehezen és keservesen keres meg. húszmillió dolláros kölcsön konverziójá­ról szólnak. E híresztelések alapja a né­metországi kényszerkonverzió,- amely az összes városi- községi stb. kölcsönkötvé- nyeket kamatleszállítás elé vonta, olymó­don, hogy aki február 10-ig átcseléli hat százalékot jövedelmező kötvényét négy és fél százalékos hozamúra, mentesül az átcserélésre nem kerülő kötvények azon megszorító intézkedéseitől, hogy ezeket az át nem cserélt kötvényeket törlik a tőzsdei jegyzésből, azokat a Reichs-Bank nem vásárolja és biztosítékul el nem he­lyezhetők. — A városházán azonban semmiféle konverzió-tervről nem tudnak és ebben az irányban nincsenek is tárgyalások folya­matban. A tőzsdei akciót mi a tőzs­de mai szűk keretei mellett a né­met kényszerkonverzió utórezgésének tekintjük. Elősegíti a spekulációs já­tékot a fővárosi kölcsön-kötvényekbe vetett általános bizalom. A mi tudomá­sunk szerint a fővárosi kölesönkötvénye konverziójára belátható időn belül nem kerül sor, annál kevésbé, mert semmiféle olyan kormányhatósági intézkedésre nincs kilátás, amely a konverzió lehető­ségét elősegítené. Nincs konverzió! Tőzsdei spekuláció a fővárosi kölcsönök konverzió­járól elterjedt hir VARO.mil/ NOTESZ A VÁROSHÁZA KEZD BELETÖ­RŐDNI a megváltoztathatatlanba: a korai felkelésbe. Szinte öröm nézni, hogy reggel nyolc órakor milyen szor­galmasan, mondhatni türelmetlenül si­etnek Íróasztalaik mellé a tiszviselők. A nagy buzgalomban — különösen ha már nyolc órát mutat az óra — még liftre sem várnak fővárosunk derék hivatalnokai, hogy még azt az egy-két percet se veszítsék el, amit a várako­zás jelent, hanem gyalog szaladnak föl a harmadik emeletre. Kétségtelen, hogy S z endy Károly polgármestersége óta a városháza képe megváltozott. Ugyanúgy megváltozott központtól távolabb eső kerületekben az elöljáróságok képe is, ahol bizony a jó ha tíz órakor elkezdődött eddig a hivatalos munka. A polgármester az elmúlt héten az óbudai elöljáróságon tartott korai reggeli inspekciót, a jövő héten egy másik elöljáróság, vagy szakhivatal kerül sorra. De az sem le­hetetlen, hogy a legközelebbi inspekció délután két órakor lesz, mert az is fon­tos, hogy a tisztviselők be is tartsák az egyébként pontosan megkezdett hi­vatalos időt. * A JÖVŐ HÉT SZERDÁJÁN IK­TATJÁK ünnepélyes külsőségek köze­pette az alpolgármesteri székbe L a- motte Károlyt. A közgyűlési meg­hívón még nem bizonyos, hogy szere­pelni fog az alpolgármester-beikta­tás, minden attól függ, mikor érkezik le a közgyűlési választást megerősítő kormányzói leirat. Mivel a közigazga­tási bíróság a választás ellen beadott panaszt elutasította, nincs kétség az iránt, hogy a közeli napok valamelyi­kén a leirat is meg fog érekezni. Ezért úgy intézkedett a főpolgármester, hogy a szokásos módon meghirdetett rendes közgyűlésen az elnöki megnyitó során pótlólag fogják felvenni Lamotte installációját, bizonyos lévén, hogy ad­digra a leirat okvetlenül megérkezik. Illetékes helyen az az elgondolás, hogy alpolgármester installáló közgyű­lés után egy héten újabb közgyűlésre hívják össze a törvényhatósági bizott­ságot: ez alkalommal három tanács­noki állást fognak betölteni. * BIZONYOSRA VEHETŐ, hogy az alpolgármesteri felülvizsgálati hatás­kör beosztása nem különben az új ügy­osztály vezetői beosztás február köze­pére marad, amikor is a polgármester­nek a tanácsnokok megválasztása ré­vén már meglesz a maga pontos hely­zetképe. Kalandosabbnál-kalandosabb hírek vannak arra vonatkozóan forgalomban, hogy milyen méretű lesz az ügyosztály- vezetők és a kerületi tanácsnokok át­helyezése. Kétségtelen, hogy S z endy polgármesternek az egyes urak képes­ségeiről meg van a maga különleges véleménye és az is bizonyos, hogy az áthelyezések során elgondolásait mara­déktalanul érvényesíteni fogja. E pillanatban kétségtelenek látszik, hogy a pénzügyi osztály uj vezetője Lamotte Károly örökében B 6 d y László tanácsnok, a közlekedési ügy­osztály nagytehetségű uj vezetője lesz, aki tudvalévőén hosszú időt töltött ta­nácsjegyző korában a pénzügyi ügyosz­tályban, mint költségvetési előadó. So­kat beszélnek arról, hogy a közlekedési ügyosztály előkelő vezetői pozíciójába Babarczy István báró tanácsnok kerül, aki fél esztendővel ezelőtt cse­rélte fel a közgazdasági ügyosztályt a tanügyivel. Az uj tanügyi tanácsnok F el k ay Ferenc dr. lesz, aki­nek ügyosztálya, a kögazdasági, min­den valószínűség szerint áldozatául esik a racionalizálásnak. Van azonban egy olyan megoldás tervezet is, hogy Felkay tanácsnok a közegészségügyi ügyosztály vezetését venné át és S a- l am o n Géza dr. menne át a tanügyi ügyosztály élére. Ez ellen a megoldás ellen deputációban tiltakoztak a kór­házi orvosok a polgármesternél, any- nyira nélkülözhetetlennek tartják a fő­város közegészségügyi és kórházi ad­minisztrációja élén Salamon Gézát. Újólag felmerült az a hír, hogy egy esetleg két tanácsnok megy ki a köz­pontból a kerületi elöljáróságokra, mint vezető. Ezeknek a tanácsnokok­nak helyét a központban főjegyzők vennék át. A polgármester azon az ál­lásponton van, hogy minden vezetőnek tökéletesen ismerni kell az egész köz- igazgatást, úgy a központit, mint a kerületit. A polgármester semmi kö­rülmények között nem enged sérelmi politikát csinálni abból, hogy hogyan és mikor osztja be a tanácsnokokat, mert a polgármesternek az a határo­zott álláspontja, hogy a beosztás az ő legszuverénebb joga, amiben sem az érdekeltek„■ még kevésbé a protektorok nem szólhatnak bele. * EGY PILLANTÁS A POLGÁR- MESTER előszobájába, még a titkári terembe sem kell bemenni, ahol a nép­szerű Giziké trónol és már tudni, ide­haza van-e a polgármester vagy vala­melyik minisztériumban tárgyal-e. Ha ugyanis a városházán tartózkodik Szendy Károly, akkor tele az előszoba kabátokkal és kalapokkal. Az üres fo­gasok viszont természetszerűen a pol­gármester távollétét jelzik. Ha nincs házon kívül elfoglaltsága, délután fél háromig-háromig hivatalá­ban van a podeszta. Délután is rend­szeresen bejár, öt órától este kilencig- tizig szinte mindennap bent található. A vasenergiájú és hihetetlen szívós- ságú Szendy polgármester munkarend­je már szinte teljesen kialakult. Ma­holnap megszokottá válnak a hétfői és csütörtöki tanácsnoki értekezletek, amelyek valóságos tanácsülések, a szó békebeli értelmében, anélkül azonban, hogy az ott létrejövő határozatok Bu­dapest székesfőváros tanácsa szignója alatt látnának napvilágot, mert az uj törvény értelmében minden határoza­tot és előterjesztést a polgármester fémjelez. * HOGY ABBAN A MEGFESZÍ­TETT MUNKÁBAN, amelyet a fővá­ros vezetése jelent, akadnak említésre- méltó, jellemző apróságok is, amelye­ket f ölj egy ezni krónikási kötelessé­günk, az természetes. Egy ilyen kis történetet — amelyről az a legneveze­tesebb, hogy valóban megtörtént — az alábbiakban mondunk el, okulásul és figyelmébe ajánlva azt a fiatalabb hivatalnoki nemzedéknek... Történt egy napon, hogy az egyik tanácsnok valamilyen ügyről referált a podesztának. A tanácsnok a tőle A mindenes

Next

/
Oldalképek
Tartalom