Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-02 / 5. szám
2 UJ BUDAPEST 1935 február 2. A mindenes, mint minden, még elnevezésében is változásokon ment keresztül. Ősanyját cselédnek, cselédlánynak, szolgálónak, majd mindenesnek, de a késó'bbi hajtását konyhai, illetve háztartási alkalmazottnak nevezték. A hosz- szú címek az idők mostoha változásával ismét visszafejlődtek és újból mindenes néven stabilizálódtak. A mindenes korán kel. Reggeli eszmecseréjét a tejesemberrel, szemetessel, pékkel, segédházfelügyelővel (lassan ebből is újból vice lesz) folytatja. Nappal a melléklépcsőn jár az emeletre, de külön boldogsága, hogy kora reggel, amíg a dörmögó hangú házmester- né az éjszakai kapunyitások és pénzbeszedések fáradalmait piheni ki, a főlépcsőn surran fel. A kora délelőtti órákban bírókra kel a szőnyegekkel. Ő az, akire a járókelő felkiált: Ne rázd a rongyot! A csarnokban állandóan veszekszik, vagy jóban van a kofákkal. Attól függ, milyen a természete. Délben ő az, akinek a reggeli félliter . kávé, két vizeszsemlye és a tízórai elfogyasztása után a legjobban kopog a szeme a házban az éhségtől. Alig várja a déli étkezés kezdetét. Félszemmel oda- odasunyít asszonyára: vájjon elég szélesen szelődnek-e számára a hússzeletek, és külön pillantásokkal figyeli, hányszor merül a tálalókanál a jó főzelékes tálba? Vájjon csordultig telik-e a mélytányér? Mert neki csak mélytányér kell. Leveshez, húshoz, tésztához egyaránt. — Teccik tudni, gusztusosabb mélytányérból fogyasztani az ételt, meg odahaza öreg szülémnél így van e’ szokásban! — magyarázza nagy ártatlanul. Szülőfalujok vagy Dunántúl, vagy a Duna-Tisza közén fekszik, mert a tiszántúliak nemigen „reckirozzák ma már a derága vasutyi kó'ccséget“, mondván, „nemigen mék Pestre, mert mán nem égisz bizonyos, hogy helyhő jutok-é“. A mindenesek legtöbbje a fiatalabb női korosztályokhoz tartozik. E korosztályokból soroz a hadsereg, — illetve nem jól írom, nem a hadsereg: hanem a hadseregbéli. A sorozás vasár, és ünnepnapokon szokott történni. Tavasztól őszig a Népliget, vagy a Városliget nevezetű városrészek fákkal, padokkal és mutatványos bódékkal borított területein, falevélhullás után a pályaudvarok előtti tereken és utcarészeken. A sorozás úgy történik, hogy a baka, vagy a mindenes megtaszítja, vagy csak súrolja a könyökével a másikat. „Ejnye, az anyád, nem tudsz vigyázni!“ — hangzik a barátságos ismerkedés a baka, vagy „Ejnye, vigyázhatnék maga is egy kicsinyég“ — a leányzó részéről. De vannak más ismerkedési módozatok is, amelyeknek felsorolását mellőzhetjük. A mindenesnek, ha még olyan szépen süt is a nap, hétköznapon sohasem lehet olyan szép, mint a legszelesebb, csúnya, esős, ködös vasárnapon. Ez érthető, mert a hétköznap munkával telik el, míg viszont a vasár- és ünnepnap délutánja „mögtelhetik élvezetvei“. Mióta rádió van, azóta a mindenes az imént kellőleg méltatott ebéd után nemcsak a „Feketeszem éjszakája“ és „Messze van a nyíregyházi kaszárnya“ nótázása, dudolása, kornyikálása mellett mosogat, hanem bizony fújja a „Carmenét is, vagy „Toscá‘-t (mind a kettő c-vel ejtendő). Hogy hogyan, az más kérdés. Este megismétlődik a déli étkezést megelőző jelenet, majd jön a lefekvés ideje. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Közgazdasági, főleg tőzsdei körökben hetek óta keringenek hírek a fővárosi kölcsönkötvények konverziójáról. Arról beszélnek, hogy elvi döntés jött létre a konverzió ügyében, és elsősorban az 1927-es kibocsájtású hat százalékos fővárosi kölcsön konverziójára fog sor kerülni. A konverzióról elterjedt hírek idézték elő a tőzsdén a hat százalékos fővárosi kötvény áremelkedését, azon elgondolás aalpján, ha ha a konverzió létrejön, akor árfolyama magasabb lesz. Arról beszélnek, hogy az ezer dolláros Bankers Trust-féle címleteket legalább is olyan ötezer pengős címletekre cserélik át, amelyek négy százalékos kamatot fognak hajtani. Egy ilyen címlet kamatjövedelme kétszáz pengőt tenne ki a mostani százhetvenöt pengős kamathozammal szemben. Az elterjedt híresztelésekkel kapcsolatban illetékes helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: — Van értesülésünk azokról a híresztelésekről, amelyek a fővárosi kölcsönkötvények, különösképpen az 1927-es Az igazi mindenesről a kapuzárás után hazatérő háziak már az előszoba ajtajának kinyitása után tudhatják, hogy milyen az álma: mély-e, vagy csak olyan tévelygő. A hortyogás a lelki nyugodtságukat árulja el. De hát aludhatnak nyugodtan is: — hisz egyetlen gondjuk, hogy mire költsék el a fizetésüket, amelyet a házigazda ma olyan nehezen és keservesen keres meg. húszmillió dolláros kölcsön konverziójáról szólnak. E híresztelések alapja a németországi kényszerkonverzió,- amely az összes városi- községi stb. kölcsönkötvé- nyeket kamatleszállítás elé vonta, olymódon, hogy aki február 10-ig átcseléli hat százalékot jövedelmező kötvényét négy és fél százalékos hozamúra, mentesül az átcserélésre nem kerülő kötvények azon megszorító intézkedéseitől, hogy ezeket az át nem cserélt kötvényeket törlik a tőzsdei jegyzésből, azokat a Reichs-Bank nem vásárolja és biztosítékul el nem helyezhetők. — A városházán azonban semmiféle konverzió-tervről nem tudnak és ebben az irányban nincsenek is tárgyalások folyamatban. A tőzsdei akciót mi a tőzsde mai szűk keretei mellett a német kényszerkonverzió utórezgésének tekintjük. Elősegíti a spekulációs játékot a fővárosi kölcsön-kötvényekbe vetett általános bizalom. A mi tudomásunk szerint a fővárosi kölesönkötvénye konverziójára belátható időn belül nem kerül sor, annál kevésbé, mert semmiféle olyan kormányhatósági intézkedésre nincs kilátás, amely a konverzió lehetőségét elősegítené. Nincs konverzió! Tőzsdei spekuláció a fővárosi kölcsönök konverziójáról elterjedt hir VARO.mil/ NOTESZ A VÁROSHÁZA KEZD BELETÖRŐDNI a megváltoztathatatlanba: a korai felkelésbe. Szinte öröm nézni, hogy reggel nyolc órakor milyen szorgalmasan, mondhatni türelmetlenül sietnek Íróasztalaik mellé a tiszviselők. A nagy buzgalomban — különösen ha már nyolc órát mutat az óra — még liftre sem várnak fővárosunk derék hivatalnokai, hogy még azt az egy-két percet se veszítsék el, amit a várakozás jelent, hanem gyalog szaladnak föl a harmadik emeletre. Kétségtelen, hogy S z endy Károly polgármestersége óta a városháza képe megváltozott. Ugyanúgy megváltozott központtól távolabb eső kerületekben az elöljáróságok képe is, ahol bizony a jó ha tíz órakor elkezdődött eddig a hivatalos munka. A polgármester az elmúlt héten az óbudai elöljáróságon tartott korai reggeli inspekciót, a jövő héten egy másik elöljáróság, vagy szakhivatal kerül sorra. De az sem lehetetlen, hogy a legközelebbi inspekció délután két órakor lesz, mert az is fontos, hogy a tisztviselők be is tartsák az egyébként pontosan megkezdett hivatalos időt. * A JÖVŐ HÉT SZERDÁJÁN IKTATJÁK ünnepélyes külsőségek közepette az alpolgármesteri székbe L a- motte Károlyt. A közgyűlési meghívón még nem bizonyos, hogy szerepelni fog az alpolgármester-beiktatás, minden attól függ, mikor érkezik le a közgyűlési választást megerősítő kormányzói leirat. Mivel a közigazgatási bíróság a választás ellen beadott panaszt elutasította, nincs kétség az iránt, hogy a közeli napok valamelyikén a leirat is meg fog érekezni. Ezért úgy intézkedett a főpolgármester, hogy a szokásos módon meghirdetett rendes közgyűlésen az elnöki megnyitó során pótlólag fogják felvenni Lamotte installációját, bizonyos lévén, hogy addigra a leirat okvetlenül megérkezik. Illetékes helyen az az elgondolás, hogy alpolgármester installáló közgyűlés után egy héten újabb közgyűlésre hívják össze a törvényhatósági bizottságot: ez alkalommal három tanácsnoki állást fognak betölteni. * BIZONYOSRA VEHETŐ, hogy az alpolgármesteri felülvizsgálati hatáskör beosztása nem különben az új ügyosztály vezetői beosztás február közepére marad, amikor is a polgármesternek a tanácsnokok megválasztása révén már meglesz a maga pontos helyzetképe. Kalandosabbnál-kalandosabb hírek vannak arra vonatkozóan forgalomban, hogy milyen méretű lesz az ügyosztály- vezetők és a kerületi tanácsnokok áthelyezése. Kétségtelen, hogy S z endy polgármesternek az egyes urak képességeiről meg van a maga különleges véleménye és az is bizonyos, hogy az áthelyezések során elgondolásait maradéktalanul érvényesíteni fogja. E pillanatban kétségtelenek látszik, hogy a pénzügyi osztály uj vezetője Lamotte Károly örökében B 6 d y László tanácsnok, a közlekedési ügyosztály nagytehetségű uj vezetője lesz, aki tudvalévőén hosszú időt töltött tanácsjegyző korában a pénzügyi ügyosztályban, mint költségvetési előadó. Sokat beszélnek arról, hogy a közlekedési ügyosztály előkelő vezetői pozíciójába Babarczy István báró tanácsnok kerül, aki fél esztendővel ezelőtt cserélte fel a közgazdasági ügyosztályt a tanügyivel. Az uj tanügyi tanácsnok F el k ay Ferenc dr. lesz, akinek ügyosztálya, a kögazdasági, minden valószínűség szerint áldozatául esik a racionalizálásnak. Van azonban egy olyan megoldás tervezet is, hogy Felkay tanácsnok a közegészségügyi ügyosztály vezetését venné át és S a- l am o n Géza dr. menne át a tanügyi ügyosztály élére. Ez ellen a megoldás ellen deputációban tiltakoztak a kórházi orvosok a polgármesternél, any- nyira nélkülözhetetlennek tartják a főváros közegészségügyi és kórházi adminisztrációja élén Salamon Gézát. Újólag felmerült az a hír, hogy egy esetleg két tanácsnok megy ki a központból a kerületi elöljáróságokra, mint vezető. Ezeknek a tanácsnokoknak helyét a központban főjegyzők vennék át. A polgármester azon az állásponton van, hogy minden vezetőnek tökéletesen ismerni kell az egész köz- igazgatást, úgy a központit, mint a kerületit. A polgármester semmi körülmények között nem enged sérelmi politikát csinálni abból, hogy hogyan és mikor osztja be a tanácsnokokat, mert a polgármesternek az a határozott álláspontja, hogy a beosztás az ő legszuverénebb joga, amiben sem az érdekeltek„■ még kevésbé a protektorok nem szólhatnak bele. * EGY PILLANTÁS A POLGÁR- MESTER előszobájába, még a titkári terembe sem kell bemenni, ahol a népszerű Giziké trónol és már tudni, idehaza van-e a polgármester vagy valamelyik minisztériumban tárgyal-e. Ha ugyanis a városházán tartózkodik Szendy Károly, akkor tele az előszoba kabátokkal és kalapokkal. Az üres fogasok viszont természetszerűen a polgármester távollétét jelzik. Ha nincs házon kívül elfoglaltsága, délután fél háromig-háromig hivatalában van a podeszta. Délután is rendszeresen bejár, öt órától este kilencig- tizig szinte mindennap bent található. A vasenergiájú és hihetetlen szívós- ságú Szendy polgármester munkarendje már szinte teljesen kialakult. Maholnap megszokottá válnak a hétfői és csütörtöki tanácsnoki értekezletek, amelyek valóságos tanácsülések, a szó békebeli értelmében, anélkül azonban, hogy az ott létrejövő határozatok Budapest székesfőváros tanácsa szignója alatt látnának napvilágot, mert az uj törvény értelmében minden határozatot és előterjesztést a polgármester fémjelez. * HOGY ABBAN A MEGFESZÍTETT MUNKÁBAN, amelyet a főváros vezetése jelent, akadnak említésre- méltó, jellemző apróságok is, amelyeket f ölj egy ezni krónikási kötelességünk, az természetes. Egy ilyen kis történetet — amelyről az a legnevezetesebb, hogy valóban megtörtént — az alábbiakban mondunk el, okulásul és figyelmébe ajánlva azt a fiatalabb hivatalnoki nemzedéknek... Történt egy napon, hogy az egyik tanácsnok valamilyen ügyről referált a podesztának. A tanácsnok a tőle A mindenes
