Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-30 / 47. szám
XIII. övfolyam 47. szám Budapest, 1935. november 30 VÁROSPOLITIKAI EldUzcIétl Arak : Epötc évre ............................................. 30 pengő fé l évre..................................................... 13 pengő Egye* izém Ara 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DB Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kant Ivor«utca 9. Telelőn: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.913. Választás előtt és választás után! A tixenj&etes bizottságban íyely elfoglaló Közgyűlési pdrífcikflldöí/ek sohasem fognak fiozzáfárulni a semmiféle emeléséhez Cyy, Mdfovzéd&ol Megdöbbentő igazságokat állapított meg a pékkartel erőszakosságairól az ítélőtáblán M iskolczy főügyészhelyettes azzal a bűnperrel kapcsolatosan, amelynek során az egyezményen kívül- levö pékek olcsóbb áru süteményeit, a szó szoros értelmében erőszakkal vették el a. kartel ellenőrei. Azt mondotta a. főügyész, hogy a vádlottak rablók módjára viselkedtek, de céljuk nem a közönséges eltulajdonítás volt, hanem merényletet követtek el a pékkartel érdekében. A vádlottak voltaképen nemcsak a pékek érdekeit szolgálták ezzel az erőszakos cselekedetükkel, hanem szembehelyezkedtek az egész társadalommal. — Itt egy megszervezett banda összebeszéléséről van szó — folytatta a fő ügyészhelyettes — amely önző anyagi érdekekből olyan árakat akar a társadalomra rákényszeríteni, amelyek valóságos sarcolást, zsarolást jelentettek. Itt egy csoport azért támadt az egész társadalom ellen, hogy magának eme letes házakat építhessen a fogyasztók kiuzsorázására. Itt az egész társadalom ellen irányuló, önző és haszonleső merényletről van szó, amely a zsarolás fogalma alá tartozik. A pékkartel hadjárata árulás a gazdasági válságban vergődő fogyasztókkal szemben! Nem tartozik ide, hogy a vádlottak hány hónapi fogházzal távoztak a táblai főtárgyalásról. Fontos azonban két megállapítás. Az egyik az, hogy a pékkartel zsarolásai és uzsoracselekményei mindennél ékesebben igazolják a Községi Kenyérgyár létjogosultságát, nemkülönben a Községi Élelmiszer üzemét, mert bizonyos, hogy a közület csak a tömegfogyasztás céljait szolgáló közüzemekkel tud védekezni az egyre merészebbé váló nyerészkedési vágy ellen. Miskolczy főügyészhelyettes beszédének árnyékában silány dadogássá ziillik minden nyűt vagy burkolt támadás a főváros élelmezési üzemei ellen! Ha, az érem másik oldalát nézzük, meg kell kérdeznünk, hogy a főváros, mint iparhatóság hogyan tűrheti a pékkartel és a kartell el majdnem azonos ipar testület garázda cselekedeteit? Ki az iparhatósági biztos a pékeknél, melyik városi tanácsjegyző, miért, nem vet gátat a hatóság nevében a kartel hadjáratának. vagy ha erre képtelen, miért tartja meg továbbra is minden valószínűség szerint, igen kiválóan fizetett mellékfoglalkozását? Miért nem lesz jelentést a polgármesternek a biztos úr az ipartestület keretében működő karlel- alakulatról, miért, nem közli, Ruzicska úrral, a pékek magyarnak éppen nem mondható nevű elnökével, hogy a tisztes és patricius-hagyományokhoz alakuló sütőipart, örökre kompromittálja ez az áregyezmény. Főügyészhelyettes úr, úgy látszik Ön az egyetlen, aki a pékeket illetően meg meri mondani az igazat! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A várospolitika legközelebbi feladata a lakbérleti szabályrendelet tervezetének minden valószínűség szerint hosszabb időre elnyúló közgyűlési tárgyalásán túl a tizenhetes bizottság működésének megkezdése. Sipőcz főpolgármester úgy tervezi, hogy még a karácsonyi szünet előtt összehívja a szanálási ellenőrő bizottságot, melynek első témája a polgármester által már teljesen elkészített és a főpolgármesternek átadott közigazgatási és üzemi státusrendezési javaslat lesz. Nem kétséges azonban, hogy már a szanálási bizottság első ülésén vagy a főpolgármester által történő előterjesztés, vagy pedig az ellenőrző bizottság tagjai részéről történő felszólalás formájában sor fog kerülni a közüzemi tarifák problémájára, is. Erről a nagyfontossá gű kérdésről jPeirovácz Gyula a Keresztény Községi Párt oszlopos tagja, aki természetszerűen tagja a pártvezéreket magában foglaló tizenhetes ellenőrző bizottságnak is, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Nem kétséges, hogy a közeljövő legsúlyosabb problémái közé tartozik az üzemi tarifák ügye. Ebben a kérdésben, amely a legtöbb vitát fogja provokálni a tizenhetes ellenőrző bizottságban, kél fázist kell egymástól pontosan elkülöníteni. Választás előtt és választás után! Amikor még nem volt feloszlatva az időközben jobblétre szenderiilt törvényhatósági bizottsági közgyűlés, általános volt a nézet a közgyűlési pállok körében, hogy az üzem; tarifákat le kell szállítani. Abban a határozati javaslatban, amelyet a régi törvényhatósági bizottság utolsó közgyűléseinek egyikén terjesztett be Wolff Károly, szilárdan le volt szegezve pártunk azon álláspontja, hogy az összes üzemi tarifákat a közönség teherviselő képességének tulfeszítettsége következtében mérsékelnie kell a fővárosnak. — Ugyanez a tendencia érvényesült a választási küzdelemben, ahol a pártok. elsősorban a mi pártunk, részéről megállapítást nyert, hogy a közönség teherviselő képességének csökkenése folytán az illetékes városházi tényezőknek a legrövidebb időn belül foglalkozni kell az üzemi, tarifák leszállításának kérdésével. — Nem kétséges, hogy komoly városházi pártoknak csak azok a pártok nevezhetők, amelyek ígéreteiket és programmjaikat ko- raoiyan veszik, amelyek ugyanazokat a kijelentéseket teszik a választások után, mint a választások előtt. Ennek előrebocsátása mellett rá kell mutatnom arra, bogy' a szanálást úgy kell végrehajtani, hogy az ne járjon új teherrel a nagyközönség számára, hogy ha már legalább az adott helyezet kényszerűségei közepette nem csökkenthetők a közüzemi terhek, legalább ne emeljük azokat. Ezzel a nyílegyenes célkitűzéssel szemben áll a belügyminiszter, aki a választások után azt kívánja keresztülvinni, hogy a közgyűlési pártok az ellenőrző bizottságban he- lyetfoglaló tagjaik utján járuljanak hozzá a közüzemi tarifák felemeléséhez. Kijelentem: a belügyminiszter kénytelen lesz ezeket a szanálás körébe tartozó elhatározásait a saját hatáskörében saját közegei útján végrehajtani, mert az önkormányzat pártjai egyetértenek abban, bogy a szanálási bizottság révén ezekhez az emelési kísérletekhez semmiképen segédkezet nem nyújtanak. — Hogy mennyire más elgondolások érvényesülnek választás előtt és választás után, élénken illusztrálja a csatornázási járulékok ügye is. Annakidején a főváros önkormányzata bölcsen és méltányosan intézte el ezt a kisexis- tenciák ezreit érdeklő nagyjelentőségű problémát. Annakidején az időközben megszűnt törvényhatósági tanácsban j én magam is erősen képviseltem azt az álláspontot, hogy a csatornázási és útburkolási járuléknak nem szabad tulmennie azon az értéken, amelyet a ténylegesen végrehajtott közmunka a szóban- forgó ingatlan irányában jelent. Vagyis azokat a többleteket, amelyeket a különleges csatornák megépítése jelent a szikes és keserűvizes talajban, a városnak kell viselnie, amint hogy az ingatlantulajdonost csak a normális mértékű csatorna építési költségével leimt megterhelni és nem a gyűjtőcsatorna építési költségével. — a normális méretű csatorna és gyriíjtőcsatorna közötti differenciái szintén a köznek j kell viselnie. A. saroktelkeknél pedig csak azon rész költségével terhelhető meg az ingatlantulajdonos, amely rész j csatornájába a szóbanforgó saroktelek | csatornája he van kapcsolva. — Ezek az emberséges pontok kivétel nélkül bekerültek a csatornázási szabályrendeletbe, melynek az önkormányzat fórumain történt tárgyalásával kapcsolatosan a régi alapon kivetett illetékek behajtását az 1934- és 1935-ben épült csatornákat illetően a főváros felfüggesztette, azon az alapon, hogy a szabály- rendelet úgy is visszaható erővel bír, tehát csak a normális járulékok, de nem a horribilis speciális összegek fizetésére fog sor kerülni. Ez történi a választás előtt és a választási küzdelemben valamennyi közgyűlési párt rámutathatott arra, hogy ime, sikerült megóvni a kisemberek érdekeit. Mi történt azonban a választások után? A belügyminisztérium a szabályrendelet-tervezetet bizonyos változtatások végrehajtása céljából visszaküldte a fővároshoz, ahelyett, hogy a szabályrendelet végrehajtásához enge-, délyezést adott volna legalább azokat a paragrafusokat illetően, amelyeket a felügyeleti hatóság nem tart megváltoz- tathatólcnak. Elkezdődött tehát a főváros és a belügyminisztérium között az a hosszú lapdázás, melynek eklatáns példája a lakásbérleti szabályrendelet is, t. i. ez sem tud évek hosszú sora óta a különböző miniszteriális akadékoskodások következtében életbe lépni. Most az a helyzet, hogy ezek a csatornázási járulékok egyáltalán nem folynak be, holott annak idején az volt az álláspon*8 *3 CD Ps tXJ ^ O* < U> P» c+ ri - o w M H* I-í . ^ HfJj V-1 CD < <j fű» H* p c+ O M CO pr ■ ! P A c+ P»
